Brassói Lapok, 1932. május (38. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-29 / 121. szám
GIUSEPPE ÉS ANITA GARIBALDI Az olasz Kossuth Lajos és első felesége regényes életrajza Kevés olyan nemes alakja van még az utóbbi évszázad történelmének, mint az olasz Giuseppe Garibaldi, aki a tántoríthatatlan szabadsághős eszményképe gyanánt hosszú időre megszerezte magának nemcsak saját nemzetének, hanem két világrész minden népének bámulatát, szeretetét és rajongását. Petőfin és Kossuthon kívül minden bizonnyal az ő legendás személye az, amelyet az osztatlan tisztelet dicsfényével vett körül a magyar néplélek is, amint ezt számos népdal bizonyítja. A napokban, június 2-án, lesz ötven éve, hogy Garibaldi 75 éves korában Gaprera szigetén elhunyt s ebből az alkalomból a kegyeletes megemlékezés világszerte feleleveníti nagyszerű, szinte páratlanul eseménydús életének „ színes regényét. Garibaldi 1807 julius 4-én Nizzában született. Apja tengerész volt és ő is korán hajósnak állott be. Mint alig 27 éves ifjú részt vett Mazzini forradalmi felkelésében, amiért Franciaországba kellett menekülnie. Távollétében halálra ítélték, mire 1855 végén Dél-Amerikába hajózott, ahol rögtön csatlakozott a brazíliai császárság ellen kitört forradalomhoz. Itteni viszontagságos és kalandos harcaiban ismerkedett meg Garibaldi a lagunai kikötőben Don Benito Riveira de Silva és Donna Maria Antónia de Jesus 18 éves leányával, Anitával, aki apja minden tiltakozása ellenére hű élettársává szegődött a szenvedélyes szabadsághősnek és a legpéldásabb odaadással osztotta meg vele ideális küzdelmeit. Egy ütközetben csakhamar fogságba került, de kitépte magát onnan és menekülés közben, üldözötten, egy nyomorúságos kunyhóban adott életet első fiának, Menottinak. Garibaldi csak hosszú évek után, 1842-ben nyert módot arra, hogy Montevideóban törvényes feleségévé tehesse. Dicsőséges brazíliai szabadságharcai után Garibaldit 1848. tavaszán Rómába hívták, ahol eszmetársai akkor kiáltották ki a köztársaságot. Feleségét és immár három gyermekét édesanyjához Nizzába küldve, új lelkesedéssel vetette magát bele nemzete felszabadulási küzdelmébe. A tüzesvérű Anita nem sokáig bívta ki nélküle. Űzte mellé szerelme és amazoni harcikedve s az osztrákok és franciák ellenséges frontján át Rómába sietett, ahol valóságos nemtője volt Garibaldi pirosingeseinek. Miután halált megvető harcaival sem tudta már viszaverni az ostromló franciákat, Garibaldi 1849. július 5-án kis maradékcsapatával az Abruzzokon át menekült, mindenütt nyomában az üldöző osztrákokkal. Nagy keservesen eljutott Piemontba, hűséges neje, Anita, a szabadság és szerelem ez igazi mártírnője azonban útközben meghalt. Alig volt még 30 éves. Nem érhette meg Garibaldi későbbi diadalának a boldogságát. Anita elvesztése után Garibaldi ismét Amerikába távozott, ahol előbb mint munkás, később pedig mint hajóskapitány tartotta fenn magát. De honvágya nemsokára haza vonzotta s megtakarított pénzéből megvette a sziklás Caprera sziget egy részét, ahol házat épített magának s gazdálkodni kezdett. Az olasz-osztrák háború kitörésekor a szárd kormány tábornokká nevezte ki s most már ebben a minőségben harcolt az elnyomó osztrákok ellen. Később a Szicíliában kitört uj forradalom hírére önkéntes csapattal lépett fel a nápolyi Bourbonok trónjának a megdöntésére. Vezérkar 11 mai béke „Németország követeli az általános leszerelést, fenyegetett biztonsága nevében, az igazság nevében és a valódi béke érdekében." A Historische Politieke Boekhan der Kahle-Bergsma kiadása. Amsterdam. / A világ nagyobb államainak hadereje Magyarázat: France—Franciaország, Italie—Olaszország, Japán— Japán, Russia—Szovjet-Oroszország, Etats Unis—Amerikai Egyesült Államok, Angleterre—Anglia, Pologne—Lengyelország, Jugosla vié—j ugoszlávia, Tchéco-Slov.— Csehszlovákia, Allemagne—Németország. P — hadserege békebeli ember* állománya, G — háborús létszáma* C — ágyú, M — géppuska, T —* tank, A — katonai repülőgép. 3