Brassói Lapok, 1932. december (38. évfolyam, 275-298. szám)
1932-12-01 / 275. szám
XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: Csütörtök 275. szám Szele Béla dr. 1932. évi december 1 . de//évre postai szétküldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Mindazon helységekben, ahol a kézbesítés saját kihordóink utján történik, kézbesítési dij fejében havonta 6 lej külön megfizetendő. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországra negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő Magyarországon posta takarékpénztári számlánk száma 12.174. — HIRDETÉSEK díja 6 lej, szövegoldalon elhelyezve 8 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők ÚJABB KEDVEZMÉNY AZ ADÓHÁTRALÉKOSOKNAK Ezer oldalról... Akárcsak a harminc nemes Budára, szabad halálra készen, tart Washingtonnak százezernyi munkanélküli munkástömeg, elszántan, harcos hangulatban, a mindennapi kenyérért. Rooseveltet megválaszthatták Hoover helyébe, a demokraták győzhettek a republikánusokon, az alkoholnak visszaadhatják annyira nélkülözött szabadságát, s a genki Harpagon gőgös gesztussal prezentálhatta a lejárt váltókat Európa nagyhatalmainak, az éhséghadsereg félelmes ármádiája mint a birnámi erdő megindult Dikciózhat az új elnök és gyöngyözhet a pezsgő a diadalmi kupában és a nagyszövetségesek húsából is vághat még egy fontot a telhetetlen Shylock, valameddig a kenyér jóját nem biztosították valamennyi éhezőnek. A csillagos lobogó erőtlenül vergődik az elégedetlenség, önvád és erőszak viharaiban. A mindent akaró, mindent felfaló és mindenen keresztülgázoló Amerika megtorpan és elbutik azon a darab kenyéren, amit éhező aszszonyok és gyermekek szájától üt el. És nemcsak Amerika, de az egész kulturvilág megbűnhődik az emberi igazságosság megcsúfolása miatt. Nem tíz irányból, mint Washington ellen, de ezer irányból, a világ mind a négy sarkáról, tódul, hömpölyög, zúg, zihál és zendül a tiltakozás, a hadüzenet az ihéztető rendszer elleni Genfben sem volna szabad ma egyébrőlárgyalni, mint a módról, hogy negyvennyolc óra alatt leszereljék a milliók nyomorát és a bitorlók helyett a munka és kenyér jogát fizessék trónra. Avenolnak, a népszövetségi főtitkárnak azonban kilencvenezer svájci frank az évi fizetése és ötveezer frank a reprezentációs költsége. Csak ebből hány szelet kenyér tették, ha kivált árpa- és kukoricalisztből halasztják. Bukarest, november 29 A román sajtó most már felhördült Titulescu ellen. Az ellenzéki lapok szinte egyöntetűen állapítják meg, hogy a külügyminiszter külpolitikai taktikázása teljesen csődöt mondott. Románia egyedül maradt Oroszországgal A Vaida-kormány volt külügyi államtitkára, Gafencu az Árgusban foglalkozik az orosz-román megnemtámadási szerződés kútbaesett ügyével. Mindenek előtt megállapítja, hogy Franciaország most hétfőn, Lengyelország pedig három nappal ezelőtt tette fel az utolsó pontot a francia-orosz, illetve a lengyel-orosz paktumokra. Ez a kérdés tehát, legalább egyelőre, lezártnak tekinthető. Külügyminiszterünk orosz politikája zsákutcába jutott. Románia egyedi maradt. Azt a jó ösztönt — _panaszolkodik Gafencu — amely nem először indult el azon az útón, hogy az ország keleti politikájét kibogozza, mindig elgáncsolták. Valami sorsszerű hagyomány ez már. Annak idején, 1920-ban Vajda a nagyhatalmakkal elismertette Párisban, hogy Besszarábia Romániához tartozik. Vajda azonban érezte azt, hogy ez még nem Nyolc évig pihentették a kérdést. Nyolc év utáli, 1929-ben időszerűvé vált a Kellogg—Briand-paktum néven ismeretes külpolitikai egyezmény. Oroszországnak külön helyzete volt ebben a kérdésben is s azért a Kellogg—Briand-paktumot a Moszkvában aláírt úgynevezett Litvinovféle jegyzőkönyvvel egészítették ki. Ez a jegyzőkönyv tette a paktumot Oroszországra is kötelezővé. Titulescu ezzel a kérdéssel kapcsolatban vegyült először nyomatékosan bele az orosz ügybe. Mindenki, az összes pártok a jegyzőkönyv aláírása mellett volt, egyedül ő ellenezte kitartóan. Ekkor azonban Maniu erősnek bizonyult. A jegyzőkönyv aláírása sikerült, a román diplomácia azonban tisztában volt azzal, hogy ez még csak az első lépés a keleti helyzet tisztázására. Románia és Oroszország között továbbra is fennállott a szükségessége a külön megegyezésnek. A következő kormány elnöke sorga volt, ő is megkezdette a tárgyalásokat. Rigában már javában egyezkedtek, ami szemben s az a kötelék, ami régi szövetségeseihez köti, rendkívül meggyöngült. És ebben nem a szövetségesek a hibásak. Franciaország és Lengyelország mindent elkövettek, hogy együtt maradhassanak Romániával. A volt kormány sikeresen és okosan is vezette a tárgyalásokat. De iött Titulescu és elrontott mindent. elég és tárgyalni kezdett Koppenhágában magával Litvinovval is. Oroszországban megvolt a hajlandóság a kialakult helyzet elismerésére. A tárgyalások sikeresen haladók előre, amikor Bukarestben felhorkanak a külpolitikai sógorok és árulással vádolták Vajdát, Vaida félreállott, a kérdés megoldása ez maradt. A következő évben, 1921-ben az Averescu kormány Filalityt küldte ki, hogy az orosz megbízottal Darabannal felvegye a tárgyalásokat. Az oroszokban most is megvolt a hajlandóság. Ekkor Take Ionescu, az akkori külügyminiszter rontotta el a dolgot. Körülvették őt is a politikai angolok és telebeszélték a fejét, hogy Románia nemzetközi helyzete meggyöngül. Igaz, ekkor még a külpolitikai relációk mások voltak , a szövetségesek nem vették volna encenió néven Romániától a külön paktumok A dolog vége ekkor is az lett, hogy a tárgyalások megszakadtakkor újra megjelent Titulescu. Hallani sem akart a tárgyalásokról. Hazaszaladt, aztán lemondott és végül győzött. A Jorga-kománynak kellett távoznia, ő pedig kezébe kapta a külpolitika irányítását és boldogan tért vissza Genfbe. Ilyen előzmények után érkeztünk el Titulescu harmadik és a legerőteljesebb kirohanásához. A Vajda-kormány is tárgyalni kezdett az oroszokkal. Közben úgy alakult ki a helyzet, hogy ezeket a tárgyalásokat a szövetségesek helyeslése, sőt akarata mellett kellett továbbvinni. Ha a megegyezés nem is jöhetett volna létre, Romániának még akkor is nagy eredményt jelenthetett volna az, hogy kitartott szövetségesei mellett. Titulescu azonban újra megjelent a színen. Újra lejátszotta azt a jelenetet, amit már Jorcával szemben is sikeresen alkalmazott. Lemondott, aztán hazaszaladt. És ezúttal is ő volt a győztes. Elrontotta mindazt, amit Vajda épített A Vajda-kormány megbukott, i új kormányban pedig Titulescu kapta meg a külügyi tárcát, hogy meglegyen a legteljesebb elégtétele. Gafencu így fejezi be a cikkét - Titulescu külügyminiszterségével semmi értüke nem volt már a további tárgyalásoknak. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a Romániára nézve annyira fontos problémát újra félretették és mi egyedül maradtunk... KIÉLESEDTEK A RÉGI ELLENTÉTEK Gafencu nyilatkozata eléggé megvilágítja a kérdést Arról a szerepről, amit Titulescu legutóbb vitt, rajta kívül csak még Vajda és Cădere adhatnának igen érdekes felvilágosításokat Vajdát azonban köti a párthűség, bármennyire is keserűen figyeli a fejleményeket. Cădere viszont nem beszélhet, mert nem engedik beszélni. Cădere ugyanis ma is a régi pozíciójában van, holott már akkor lemondott, amikor Titulescu külügyminiszter lett. Aztán hazajött és többizben megismételte a lemondását Szerepe már a■ m lehetett a kérdéssel kapcsolatban, mindent Titulescu intézett. Titulescu azonban az ő sorsát is intézni akarta. Hiába volt Cădere Vajdánál Kolozsváron, nem tudta eléggé magára vonni a külügyminiszter haragját Nem mentették fel, hanem azt a parancsot kapta, hogy térjen vissza Varsóba, állomáshelyére. A hét végén útra is kel. Vajdával nem lehet könnyen elbánni. Benfentes forrásokból eredő hírek szerint Maniu miniszterelnök, arra való hivatkozással, hogy most már az orosz kérdés, ami miatt távoznia kellett a kormány éléről, igazán befejezést nyert, felajánlotta neki a külügyi tárcát. Mihalache a földmivelésügyi tárcát kapná meg abban az esetben, ha Vajda hajlandó volna a kormányba való belépésre. Vajda azonban nem hajlandó. Egyre keserűbben viselkedik. Hatvanadik születésnapja alkalmából barátai és hívei ünnepelni akarják és a királytól is újabb kitüntetést kapott: a Károly-rend nagykeresztjét. Vajda azonban kijelentette, hogy őt ne ünnepelje senki, mert ő még él, ő még küzdeni akar, ez ő emléke még nem érett meg arra, hogy ércbe öntsék. Ő, Vajda, még elég erősnek érzi magát arra, hogy alkalmas időben újrakezdje politikai küzdelmeit. De nem a jelenlegi kormányban, bármenynyire is nemzeti-parsztpárti kormány az. HAZAHÍVTÁK A BERLINI KÖVETET Ellenzéki körökben is, de a kormánypártban is nagy feltűnést keltett az a hír, hogy Titulescu külügyminiszter hirtelen hazarendelte Petrescu Comnen berlini követet. A követ már meg is érkezett Bukarestbe és nyomban kihallgatáson jelentkezett a külügyminiszternél, majd hosszasan tanácskozott Maniuval is. Politiaki körökben élénken találgatják, hogy várjon mire készül Titulescu. Gafencu feltűnő cikke az orosz szerződés ügyében támadások pergőtüzébe került Vajdának tárcát ajánlottak fel, de nem vállalja ! Gafencu cikke Aztán jött Titulescu Letarolt városok Letarolt város. Ezt a nevet adja a tatár -járás krónikása a szomorú Szatmárnak. Leírott ország. Nincs itt már egyéb élet, csak az, amivel a repülőbizottság lendül a dolgátak. A rajtaütés, a dobpergés, az ellicitált holmikkal megrakott szekér zörgése. Na és az eltörő sóhajok, az elfojtott jajok és átkok. A hajsza utolsó refleksze, a nirvánába való átvonaglás. Itt már arra sincs érd, mint túl az óceánon, hogy az éhség felvonuljon, dühöngjön, lübörögjön. Most jönnek a városi végrehajtások felfüggesztésével, mikor már mindent végrehajtottak, vagy amikor már nincs semmi, amit végrehajtsanak. Amikor már mintenki elhullt, aki élt, dolgozott, keresett, vagy munkát akart és nem kapott Amikor már a repülőbizottság az asszony fűzőjét, a törött gramofont, a tarkahuzatú dunyhát is elvitte s még a könyveknek, ami az adónál mindig megvetés tárgya volt, sem kegyelmezett Az a diszkrét éjjeli alkalmatosság, amibe a szatmári adóaviatikus nem kívánt belenyúlni, marad egyetlen szimbóluma az adómorál nagylelkűségének. S a legszebb, hogy Vajda és Titulescu nem azon kaptak hajba, hogy ki talál ki okosabbat ennek a helyzetnek a megváltására és hogy több szó esik a Stan Vidrighin visszahívásáról, mint a repülőbizottság elröpítéséről a világűrbe. Mintha lehetne nagypolitikát csinálni addig, mig idehaza meg nem teremtik a lelkek és erők egyensúlyát, s mig nem biztosították, hogy minden élet hozzájusson a maga jussához. Arpáldbizottságok tatárjárásával ezt a halálos problémát nem lehet megoldani.