Brassói Lapok, 1933. március (39. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-01 / 49. szám

4. oldal m. ) A TILTAKOZÁS HETE PÁRISBAN Gyűlések, bezárt üzletek. Közüzemi alkalmazottak, hivatalnokok tiltakozó sztrájk-mozgalma­ k * Páris, február 28. Tiltakoznak, gyűléseznek, dacolnak és el­lenkeznek. Pedig elég így is, a tervbe vett adóemeléssel, vagy a leszállított fizetés elle­nére, itt még fényes a francia polgár hely­zete. De fél. Fél, hogy a megszokott, négy­­fogásos menüjéből, esetleg a dessert-et kény­telen lesz nélkülözni... Igaz, van itt is munkanélküliség. De amíg az átlagfizetéses munkás ebédjéről nem hiányzik a negyed liter vörös bor, eddig még mindég kiváltságosnak érezheti magát Euró­pa többi országának nyomorgó munkástöme­géhez viszonyítva. És mégis... E héten elégedetlenségben zaj­lik Páris. Nem forrongás ez, csak moraj, mely átfogja az egész várost. A NŐK A nők kezdték. Mozgalmas, hangos, sőt szenvedélyes menetű értekezleten követelték választói jogukat. „Miután adót fizetünk és még nagyobbat akarnak tőlünk, úgy válasz­tani akarunk", volt a jelszó. Minden társa­dalmi osztály, minden foglalkozási ág képvi­selve volt e gyűlésen, ahol az ügyvédnő szó­noki beszéde mellett a munkásasszony egy­szerűbb szavai is meggyőző erővel csengtek. Banktitkárnő, orvosnő, tanárnő, szabónő és gépírókisasszony, úgy a napon érveket hozta fel, mint a manikűresz­ő, vagy a telefonkeze­lőnő. Választójogot akarnak, ellenértékűt a felemelt adóért. Ha pedig majd ők is válasz­tanak, úgy remélik, hogy politikai téren lesz oly befolyásuk, mely mindenkire kedvező. A KERESKEDŐK A kereskedők tiltakozó megmozdulása a hét­köznapi Párisnak: félvasárnapos, ünnepies ké­pet adott A lezárt redőnyökre meg rászögez­ték a „Közgazdasági mentő Komité" utasítása szerint készült tiltakozó iratot. . „Nem akarunk magasabb adót fizetni!" ágaskodtak a fekete betűk. A történelmi hű­ség kedvéért, jegyezzük meg, hogy ezeket az adóellenes tiltakozásokat főkép a város szívé­ben lévő luxus üzletek csinálták. A népies bulevardok kiskereskedői nem vették nagyon szívükre az intelmet. A nagy áruházak — kormányhűségi nyilatkozatként talán — nem zártak be. Aminek eredményeként néhány agresszív ifjú, bűzbomba és maró folyadék támadásával akarta egyik nagy áruházat megfélemlíteni. Ebből a „kényszerű ünnepnap­ból“ talán csak a mozik láttak jókora hasznot. A bezárt üzletek alkalmazottai ugyanis fel­használva e váratlan szünnapot, örömmel áll­tak kigyósért a nagy filmpaloták előtt, hogy megláthassák Jeanette Mac­Donaldot, Greta Garbót, vagy a szívdöglesztő Henri Garat A HARCIAS ÉLELMISZERIPAR Már zajosabb, sőt forrongó jellegű volt a gyűlés, melyet az élelmiszeriparhoz tartozók tartottak a Sale Wagram-ban. Hogy itt „ké­szült" valami, arról a környéken csapatostól cirkáló rendőrökről is következtetni lehetett. Vagy háromezer izgatott ember töltötte meg a termet, kiket azonban a közös érdeken túl­i politikai ellentétek oly erősen választottak el, hogy már csak a pártkérdések túlfűtött izgalmában robbantak ki a szenvedélyek. Egyetlen szóvivő, egyetlen kiküldött sem ha­tott a tömegre. Sőt az ellenpárt formálisan elfoglalta a hivatalos szónokok emelvényét, el­­csapottnak jelentette ki a vezetőséget és új követelésekkel lépett fel. Első­sorban: Tilta­koznak minden új adóemelés ellen és köve­telik az állami hivatalos kiadásokban a jelen­tékeny megszorításokat. A leszavazott, jobban mondva erőszakkal eltávolított komité tagjai erősen hangsúlyoz­zák, hogy­ őket a kollektív szellem, a köz ér­deke és soha politika nem vezette. Fájlalják, hogy­ ide siklott ki a gyűlés ... A KÖZALKALMAZOTTAK A közalkalmazottak és hivatalnokok szóla­ma is kicsendül az általános tiltakozás szim­fóniájából. És — óh sors iróniája! — egyik legjelentősebb gyűlést éppen pénzügyi hiva­talok tagjai rendezték. Több ezren, a pénz­ügyi szolgálat minden ágához tartozók, egy­öntetű felfogásban szidták a szenátust és a baloldali demokrata pártok Egyik szónokuk, a tisztviselő föderáció titkára meg egyenesen az adótitkorokat és adópanamázókat okozza az országra szakadt bajokért. Természetesen felirati javaslatban — melyet az összesség elfogadott — tiltakoznak mindennemű adó­emelés ellen. A TANÍTÓK A postai szolgálathoz tartozók, valamint a tanítóság, (kik, mondhatni, kivétel nélkül a szocialista párt és annak is legszélsőbb frak­ciójához tartoznak), szintén megtartották a ranguk kis tiltakozó összejövetelüket. Mindez egyúttal megbeszélés célját is szolgálta, annak a kis méretű és rövid percek, vagy félórákig tartó sztrájkmozgalomnak, melyet „mutatóba" nyújtottak a kormánynak. SZTRÁJK FELVÁLTVA A közalkalmazottak kartellje, tehát kiadta a jelszót. „Sztrájk" rövid időre, meglepetés­szerűen, vagyis titokban tartott időpontban, felváltva a különféle beosztásokban. De amíg egyes hivatalokban, ahol a munka nincs egye­nes összeköttetésben magával a nagy­közön­séggel, úgy ez a sztrájk, inkább platonikus jellegű maradt, úgy a posta, a telefon, a köz­lekedés obstrukciója, még ha oly rövid időre is, némi zavart jelentett a párisi siető embe­rek napi beosztásában. A POSTÁSOK A postások vezetnek a mozgalomban. Már a reggeli elosztás és kihordás, pont másfél órával tolódik ki, mely idő alatt, a központi posta épületének egyik halljában az alkalma­zottak „hajnali" gyűlésen újra tiltakoznak mindennemű fizetéscsökkentés ellen, hangsú­lyozva, hogy ez a kis „minta“ sztrájk komoly jellegű lehet. Politikai színezetük demonstrá­ciójaként pedig az „Internacionale" éneklésé­vel váltak el. A telefonközpontokban, a legtöbb helyen, féltizenkettő és fél egy között szünetelt a szol­gálat, U­gyanezt az időpontot használták fel a postahivatalban, mely ebben az órában be­zárta a rácsokat, eloltotta a világítást Persze ez sem ment mindenütt simán és néhány in­cidens és tiltakozás, — de ezúttal a közönség köréből, — szükségessé tette több ízben a rendőrség közbelépték FÉLÓRÁIG SZÜNETELT AZ INTER­URBAN Az interurban telefonközpont, mely magába zárja a legfontosabb szolgálatokat és melyhez 2500 személy tartozik, pontban 12-kor beszün­tetett minden közvetítést. Ez főkép üzleti és tőzsdei szempontból jelentett zavart. Viszont csak egy félóráig tartott, mely után helyre­állott a rendes forgalom. A legviharosabb tiltakozás és tömegmozga­lom a sürgönyközpontban játszódott le. A postaminisztérium hatemeletes épületében van elhelyezve a szolgálat, ahol két osztag hiva­talnok, (kb. 1800-an, mindkét nembeliek) dol­l­­goznak felváltva. Itt valósággal „megrendez­ték" ezt a manifesztumot. Fél 12-kor, délben, kevéssel, mielőtt a második (déltől este 11-ig dolgozó) osztag elfoglalta volna helyét, adott jelre, az összes irodákból, termekből indultak kifelé, mintegy hatalmas hullámként betöltve a nagy épület főlépcsőjét, ahol letelepedtek, élő sáncként, lehetetlenné téve a második osz­tagnak az épületbe való jutását. Ezek azután ott várakoztak a külső udvaron, mialatt a benntiek teli torokból énekelték az „Interna­­cionálét" és „fuj“-ozták a szenátust. Egy óra múltán, mialatt szabad teret engedtek érzel­meik megnyilvánulásának,­­ szépen mentek ebédelni, míg a másik csapat elfoglalta ren­des munkahelyét. AZ AUTÓBUSZOK IS MEGÁLLTAK Az autóbuszok is megálltak, bár csak tíz percre, míg a metró rendesen­ szállította uta­sait. MÉG A VÁMHIVATAL IS Ha még hozzátesszük, hogy a vámhivatal­ban is szünetelt félórára a munka és, hogy a népiskolákban, sőt egyes líceumokban, a ta­nári kar a tiltakozás jele gyanánt egy fél­órával később kezdte meg az előadást, úgy nagyjában átfogó képet adtunk arról az elé­gedetlenségről, mely a párisi hivatalnokok, ke­reskedők és általában adófizetők körében a felemelt adó és a lecsökkentett fizetés miatt ilyen erélyes módon kifejezésre jut. Pedig, itt a többi szegény országokhoz ké­pest, ismételjük: igen jó az élet. A krízis még csak a karmait nyújtogatja, de még nem foj­togat. De már­is védelmi állásponton van­nak. A francia kispolgár csak saját magát tud­ja sajnálni. De ez az érzéke aztán alaposan fejlett. Mándy Ilona abból a szempontból érdemel figyelmet,­­ mert nyílt japánellenes állásfoglalása, ha­nem azért is, mert irányváltozást jelent Amerikának a Népszövetséggel szemben folytatott politikájában. Tovább offenzíváznak a ja­pánok. Nem gyilkolt Littkéné A bíróság felmentette a szenzációs budapesti bű­nper vádlottját Budapest, február 23. A budapesti törvényszék Szemák taná­csa hétfőn délelőtt hirdette ki az ítéletet a Ruttkay testőrszázados meggyilkolásá­val vádolt Littke Kálmánná bűnügyében. A Szenzációs bű­nper utolsó aktusára óri­ási közönség gyűlt össze a törvényszék tárgyalótermében. Littkéné pontosan 10 órakor megérke­zett a törvényszékre. Rövid bunda volt rajta s egyik karját gipszpólyában, fel­kötve hordta, mert vasárnap szerencsét­lenül járt. Egyik barátnőjét látogatta meg Budán s a síkos, jeges járdán el­csúszva, oly­an szerencsétlenül esett el, hogy karját eltörte. Az orvosi segélynyújtás során megálla­pították, hogy Littkéné alsókarjának or­sócsontja törött el. Littkénét, aki egyéb­ként a bűnper tárgyalásai alatt állandó­an az érdeklődés középpontában állott, nagyszámú közönség kísérte fel a tör­vényszék folyosójára. Pontosan 11 órakor vonult be a tár­gyalóterembe a bíróság, élén Szemák tanácselnökkel. A tárgyalás tulajdonkép­pen formalitás volt, mert Szemák elnök mindössze ennyit kérdezett meg Littké­­nétől: — Mit tud még a védelmére felhozni? — A tárgyaláson már mindent elmon­dottam — felelte Littke Kálmánná. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza s negyed 12 órakor tért vissza a tárgyalóterembe, amelynek közönsége dermedt csendben, lélegzetét is vissza­­fojtva hallgatta végig az ítélet kihirde­tését. Szemák elnök közölte, hogy a bíróság bűncselekmény hiánya miatt a szándékos emberöléssel vádolt Liltkó Kálmánnét felmenti a vád és annak következményei alól. Littkéné az ítéletet megnyugvással vet­te tudomásul, míg a tárgyalóterem kö­zönsége lelkes éljenzésbe kezdett. Szet­­mák elnök azonban szigorúan csendre in­tette a hallgatóságot s az ovációk elülte után olvasta fel az ítélet indokolását. Már hírt adtunk a japán csapatok nagy offenzívájáról Jehol tartomány el­len. A támadás három főiránya Kailu, Peipian és CiFeng városok. Mint már kí­nai hivatalos jelentés is beismeri, a ja­pán csapatoknak sikerült elfoglalniuk Peipian városát, amely rendkívül fontos vasúti gócpont. Újabb jelentés szerint a japánok a Kailutól délre fekvő Suitung várost is hatalmukba kerítették. A kínai csapatok csak ideiglenes ellentállást bírnak tanúsí­tani, de különben nem bírnak a fölénye­sen felszerelt, legmodernebb gyilkoló­szerszámokkal ellátott japánokkal. fellímnó amerikai visszhang a Népszövetség lapátellenes állásfoglalására Japán visszont tovább offensciválils. Genf, február hó 27 A Népszövetség péntek délelőtti rend­kívüli közgyűlésének határozata, amely a távolkeleti kérdés tanulmányozására kiküldött tizenkilences bizottság jelenté­sének elfogadásával a Mandzsúriára és a Jebol-tartományra vonatkozó japán igé­nyeket mereven visszautasítja, és Kíná­nak ad igazat, Amerikában is óriási fel­tűnést keltett. A Népszövetség határoza­tára most megérkezett az amerikai vissz­hang az Unió kormányának hivatalos jegyzéke formájában. A jegyzéket Stim­­son, az Egyesült Államok külügyminisz­tere írta alá s abban a kormány nevé­ben a következőket hangsúlyozta: Az Egyesült Államok kormányának céljai messzemenőleg megegyeznek a Népszövetség eredeti célkitűzéseivel. Úgy a Népszövetségnek, mint Amerikának a világpolitka szemponjából közös a béke fennárása és bizonlása s a nemzetközi konfliktusok békés rendezése. Amerika kormánya éppen ezért min­denben hozzájárul a kínai-ja­pán kon­fliktus ügyében hozott határozat vég­ső következtetéseihez és egyben kijelenti ,hogy a Népszövetség irányelveit és tanácsait általánosságban elfogadta. A Népszövetség köreiben az amerikai jegyzék óriási feltűnést keltett. Hiszen Amerika szinte másfél évtizeden keresz­tül tüntetően távol tartot­ta magát a Nép­­szövetségtől és annak munkájában nem is vett részt. A mostani jegyzék nemcsak IB 1933. március 1 Tisztogató munka a temesvári kisebbségi újságíró szervezetben Temesvár, február 28. Az erdélyi és bánsági kisebbségi újságírók temesvári csoportjának fegyelmi bizottsága szombati ülésén Damó Jenő hírlapírót egy­hangú határozattal kizárta tagjai közül. Da­mó ugyanis „Temesvár szerelmi élete“ címen egy állítólag kiadandó könyvet hirdetett, a­melyben a temesvári társadalom magántermé­szetű szerelmi ügyeivel foglalkozott A könyv­re mér előfizetéseket is felvett. A szervezet, miután beigazoltnak látta, hogy Damó a könyvében szereplő előkelő temesváriakat meg akarta zsarolni, megfelelő rendszabályo­kat alkalmazott ellene s kizárta tagjai közük Az ügyben egy Lebor nevű álhírlapíró is sze­repelt, aki nem tagja a szervezetnek s igy nem lehetett eljárást indítani ellene. A kínos ügyben — hin­c szerint — az ügyészségnek is szerepe lesz. Halál az orvos rendelőjében Nagyvárad, február 21. Megdöbbentő módon, hirtelen távozott el az életből az orvos rendelőjében egy nagy­váradi leány. Fáni Etelka, aki a Pogány-te­­lepen lakik, tegnap felkereste orvosát, mert rosszul érezte magát Ahogy belépett a ren­delőbe, az orvos hozzá sem tudott fogni a vizsgálathoz, mert a szerencsétlen leány ösz­­szeesett és pillanatok alatt kiszenvedett. A városi tisztiorvos hivatalos megállapítása sze­rint szívszélhű­dés végzett vele. A temetésre megadták az engedélyt. Ma utoljára FRIEDERIKA Jön ! Március 1-től, szerdától Jön ! „A BAJNOK Főszerepben: A világ legelső és legnagyobb gyermek-filmszínészével Jackie Cooper és Walace Beery jOQ°/° németül beszélő hangosfilm.

Next