Brassói Lapok, 1933. július (39. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-02 / 147. szám

VI miihedvcidh egy állam élén Nem öröm a számunkra, hogy maradék nélkül igazunk lett, gyönge vigasz, hogy az itthoni hangosak és uszítók takarodót fújnak a hitleri megváltással szemben. De megnyugvás és elégtétel, hogy a megvakuló szemekbe mi injekcióztuk már nagyon korán a gyógyszert. A lejtőn nincs meállás. A hitleri programra a zsidóktól a katholikusokig ivel. Kiáltottunk a német veszély példaadó szörnyűsége ellen. Sajnos, ezerszer sajnos, hogy nekünk lett igazunk. Amit a harmincéves háborúban Wallenstein, Tilly és Gusztáv Adolf elérni nem tudott, azt a mai Németországban, a mindenkinek mindenki ellen való háborújában egy két rendelettel és kiáltvánnyal akarják elintézni Hitlerék. Felfalták a marxizmust, az acélsisakot, Hugenberget és a bajor néppártot, még csak a centrum van hátra. De ki kételkedik benne, a centrum is sorra kerül, mert evés közben jön meg az étvágy. Hogy a kampóskereszt már meg is emésztete volna a pártok, eszmék, világnézetek és szemléletetek eddigi Németországát, azt maga a pöffeteg gyomor se hiszi, de a jelszó ma „Totalität” és ez egy erőteljes lépéssel told, mint a Gleichschaltung. Már nem összehangolni és egyszínesíteni akarnak, ezen rég túlvannak Hitlerek, ők az uralom teljességét követelik. És követelhetik joggal, mert nincs aki ellenkezzen és ellenálljon. Ha ők ma azt mondják: totalitás, akkor ez a totalitás már annyi, mintha meg is volna. A hatalom az övék, a szurony az övék, a jog az övék, a felelősség az övék. Itt senki semmibe beleszólni nem tud és nem fog, mert ha merné, szembetalálná magát a győzelmes, mindent lehengerelő forradalommal. Hogy mit fognak csinálni ezzel a totalitással, még ők maguk se tudják. Ezeknek az eszmeszegény embereknek halvány ideájuk sincs arról, mi egy gondolat, de azért handabandáznak és bajvágásoznak minden és mindenki felé. ők megsemmisítik a marxizmust és megcsinálják a szocializmust. Megölik a kapitalista gazdálkodást és megmentik a kapitalizmust. Kiirtják a régivágási nacionalizmust és megcsinálják az újat. Tönkreteszik a katilicizmust, felborítják Luther protestantizmusát is és teremtenek egy új vallást, amely a büszke északi fajnak egy új istent, úji parancsolatot és századokra szóló dogmákat ad. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka Szegény dilettánsok, akik May Károly kalandorregényein, a Bőrharisnyán és a Winndorn nevelték a fantáziájukat, most rászabadultak egy hatvanötmilliós népre és kísérleteznek vele. Fogalmuk sincs, hogy mit fognak csinálni, de azt aztán megcsinálják százszázalékosan, egészen a totalitásig. Kezdték a zsidóirtással, egy félmilliós kisebbségnek megüzenték a harcot életre-halálra. Mit értek el vele? A világ felszisszent, a hunokat emlegette megint, akiket pedig tizenkilenc óta igyekezett erőnek-erejével elfelejteni. A világbojkott hangosan indult, s ma már minden hangosság nélkül dolgozik csendben, de rendszeresen a billen Németország ellen. Ma már minden ország profitál belőle, csak Németország lesz egyre szegényebb. A német kivitel mérlege a birodalmi statisztikai hivatal minden színesített és totalizált potemkin-számadatai ellenére is katasztrofálisan zuhan hónapról-hónapra és ezen a téren Schacht birodalmi bankelnök zsenialitása se segít, hogy ő bizony csak akkor fizeti meg a magántartozásokat a külföldnek, ha ez a külföld fokozottabb mértékben vásárol. De a külföldnek nincs különösebb kedve a botcsinálta vevő szerepére és Hitlerért nemcsak a bojkottal, de az autarkiával is csak a tulajdon piacaiknak ártottak, anélkül, ha önmaguknak használtak volna. Jól is volt az elgondolás, ha ugyan ezt a komoly szót alkalmazhatjuk a hebehurgya nacionalista nemzetgazdászok mentőötletére. Még Hugenbergék állították fel a tételt a német nagybirtok és a falu megmentésére, hogy Németország csak akkor lesz igazán erős, ha százszázalékosan ellátja önmagát mezőgazdasági termékekkel. Új vámokat rendszeresítettek a gabonára, a marhára, a vajra, gyümölcsre, tejre, főzelékre, keverési kényszert vezettek be a tömegek zsírjára, a margarinra, megdrágították a kenyeret, a húst, a cukrot és nap-nap után egyre gőgösebben mondják: Es ist erreicht. Végre elérték, hogy a német nép ellátja önmagát és ha tovább is így megy, még fölöslegeik is lesznek az agrárproduktumuk terén és nézhetnek át az új ipari államokba piacok után. Ezt úgy kell érteni, hogy az egyre szegényebb német nép egyre beljebb húzza a nadrágszíjat, egyre kevesebbet fogyaszt s amit a nép meg nem vásárolhat, az a statisztika áldott fölöslegének számít. Ezzel az autarkiával azonban sikerült a még megmaradt német kivitelt is veszélyeztetni, az utolsó piacokat is bizonytalanná tenni. Németország híres ipari országa volt, a német festék, a német gyógyszer, a nymet műszerek, a német gépek meghódíták a világot, alig volt a földnek egy zugocskája, ahol ne ismerték volna a mondatot, az egyetlent, amely Angliában készült s a német árut kínálta s dicsérte: Made in Germany A mondatot most lefordították nacionalista nyelvre: Deutsche Ware. Attól eltekintve, hogy az új védjegynek bojkottszaga van, a másik hitleri Németországot is hirdeti. Azt a Németországot, amely fittyet hány mindenkire, a határokon belül és kívül is, amely azt mondja: mi önmagunkra építünk, senki másra, mi fenegyerekek vagyunk, fütyülünk a tegnap gazdasági tanaira, sőt vallási tanaira is, nekünk nem kell Isten, aki másokra is gondol, mint ránk s másokról is gondoskodni akar, mint rólunk Hogy ennek a mentalitásnak mi lesz a vége? Németországot mindenki elhagyja, még az Isten is. Ha Hitlereket valami belső forradalom, vagy más elemi erő hamarosan el nem sodorja, Németország olyan szegénységnek néz elébe, amelyre csak az orosz és kínai éhségkatasztrófák annaleszeiben van példa. Szomorú prognózisa ez az egyébként dolgos, szorgalmas, jobbsorsra érdemes nép csaknem elháríthatatlan jövőjének. XXXIX. évfolyam Főszerkesztő Vasárnap 147. szám Szele Béla dr. 1933. évi julius 2 ELŐHZETESI ARAK: Belföldre postai szétküldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedés dl] címén Brassóban további 2 lejt, vidéken b lejt fizet havonta - Külföldre negyedévre teti lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej - Magyarországra negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő egész évre 48 pengő. Magyarországon postatakrékpénztári számlánk száma 12.174 — HIRDETÉSEK dija: hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők A rohamosztagosok körülzárták a nagybeteg Hindenburg palotáját - - " ■ • —— Hugenberg helyére a szélsőséges Schmittet, Darrét és Federt ültették, akik a nagyipar, a nagytőke és a nagybirtok ellen fordulnak A centrum nem tudja tolán a német katholikus tömegeket megvédeni Hitler ki akar lépni az anyaszentegyházból — Bauer volt kancellárt is letartóztatták — Pfalzban és Ludwigshafenben már elkobozzák a katholikus vagyonokat Berlin, július. (...) Hitler kinevezése óta Németországban nagyobb esemény, mint Hugenberg bukása, nem történt A horogkeresztes lobogó mellett még ott lengett a feke-fehér-vöres császári lobogó is. Hitler és Göring mellett ott „lengett" Hugenberg, Papén és Neurath. Hugenberg nincs többé. Ellenben az élen állanak: Schmitt—Darré—Feder és a háttérben már jelenésére vár: Rosenberg. Papén és Hugenberg nem akkor tévesztették el a dolgot, amikor Hitlerrel koalícióra léptek, hanem még január 30-án vétettek, amikor a hareburgi frontot kialakították. A nagyipari érdekeltségek, a nagyagráriusok, a konzervatív polgárság és a feudálisok annak idején lekesen tapsoltak a hareburgi összeszövetkezésnek és nem féltek többé Hitlertől és a nemzetiszocializmusnak már a gyakorlat küszöbén jelentkező teóriától. Igen, nagyon helyes: a nemzetiszocialisták 44,1 százalékos választási eredményéhez járuljon csak hozzá a Hugenberg-párt a maga 7,9 százalékos sikerével, tegye lehetővé az abszolút többséget, mert ezzel végre megtörik a demokrata radikális és marxista frontot. Sikerült is. A baloldali munkás- és középen álló polgári front eltűnt, de most eltűnőben a konzervatív nagytőkés, nagyagrár és nagyipari front is. Hugenberget kinevette Göring — nem Hitler, hanem Göring! — a nyeregből. Papén maradhat, ha szállítani tudja Rómát és a németországi katholikus klérust. Mivel ezt szállítani nem tudja, szintén repül. Neurath, a külügyminiszter, eddig sem számított. A külügyminiszter otthon ült és Rómában Göring tárgyalt Ha meg politikai utakat kellett vágni, nem Neurathot küldöttek Londonba, hanem Alfred Rosenberget. Neurathot akkor állítják félre, amikor akarják. Nemsokára akarják már. A párt-„totalitás" így valahogyan együtt Még csak a centrum kellemetlenkedik,, de csak annyira, mint a fogatlan vén oroszlán. Hugenbergnek és pártjának harakirijével elbukott a konzervatív polgári front is. Nagy és erős párt volt a német nemzeti párt. Ami pénz és vagyon még Németországban van, az benne testesült meg. Hugenberg maga is mérhetetlen vagyonok ura. A most 68 esztendős öregúr, mint szegény kis közigazgatási tisztviselő kezdte. A karrierjét úgy indította, hogy elvette Adickenek, Frankfurt nagy hírnevű és nagyhatalmú főpolgármesterének leányát A ítélnek főpolgármester az apósa, az egy évre rá Frankfurtban már bankdirektor. Bankdirektorból aztán Kupp-direktor lett és a hábort az ágyugyár vezetésénél töltötte. Háború után politizál. Westarp grófot kimarja a német nemzeti párt éléről és közben megveszi a Scherl lapokat, az Universum filmet, az Alá hirdetési vállalatot, a Vera könyvkiadót. Ura lesz a Gelsenkircheni bányavállalatoknak, az Ostdeutsche Privatbanknak. Nagy úr lesz, nagy pénzű úr, aki Németország nagytőkéjének élére áll. Most ledöntötték és ezzel együtt ledöntötték a nagytőkét is. Az új gazdasági miniszter, Schmitt a nagyipar ellen fordul, az új agrárminiszter, a híres és hírhedt Darré pedig megcsinálja a nagy földosztást. A kettőnek kezét meg Feder igazgatja, akinek a fasizmus sem elég intranzingens. Feder az egész gazdasági rendszert új alapokra akarja fektetn, olyan alapokra, melyeknek már semmi köze a kapitalizmushoz. Teljesen és végleg eltűnik a fekete-fehérvörös lobogó is. A Slohenzollernek restaurálása ugyanis ugyancsak Hugenberg vállán nyugodott. Százszázalékosan császárpárti volt és ezért nem szerette Hindenburg. Becsülte, mint nagyeszű gazdaságpolitikust, aki már békében is titkos tanácsokat adott a mindenkori kancellároknak, de szeretni nem szerette. Fanyalogva vette annak idején tudomásul hogy jönnie kell, mert különben százszázalékosan Hitler jön. Csak Hitler-féknek akarta és most nagybetegen — szinte haladva — tisztán látja Hindenburg, hogy a német birodalom összes fékjei töröttek. Egyedül és az élen ott áll Hitler—Göring— Feder—Rosenberg—Darre, a teljes hajdani müncheni sörház, hogy a világtörténelem második legnagyobb kísérletét megcsinálják. Az első tizenöt éve áll és él is valahogyan. Ez a második most évszázadokban reménykedik. És okkal, hiszen mindenki a háta mögött mert mindenkit ledöntött, aki vele szembefordult. Csak az a kérdés, hogy a „hívók" ahogyan ebben az államegységben egy akaratot mímelnek és édes mosolyt mosolyognak, mikor törnek ki a föld alól, ahová lelkükkel, érzésükkel és emberi jogaiknak követelésével elmenekültek. SfifiB€flesftl&anrg W€SltoZCBÉl€SBfelll V01§0^0§ Az egész világsajtót bejárta a hír, hogy Hindenburgot agyvérzés érte és állapota életveszélyes. A német kormány a hír felbukkanásának pillanatában cáfolta az elnök betegségéről elterjedt híreket. Hindenburg állapotáról ma is a legeelentősebb híreket kapjuk. Bécsi jelentések továbbra is hangoztatják, hogy Hindenburg nagybeteg, eszméletlen és Neudeckben fogoly. Ezek a jelentések arról számolnak be, hogy a neudecki kastélyt rohamosztagosok teljesen körülzárták és onnan lélek ki nem mehet s így arról, hogy a kastélyban mi történik, semmit sem lehet megtudni. A zürichi lapok már egészen fantasztikus híreket is közölnek. Ezek szerint a jelentések szerint Hitler még orvost sem engel a nagyot fej, Hindenburg mellé, mert az elnök előtere tör. Ezzel a fantasztikus zürichi jelentéssel szemben a párisi lapok azt írják, hogy Hindenburg állapota valóban válságos Három napon át reménytelen volt a helyzete, de az odaadó orvosi beavatkozás megmentette az életnek és az elnök már jobban van. Németországból ezzel szemben ma sem kaptunk Hindenburg állapota felől sem magán, sem hivatalos jelentést. Az egyetlen jelentés, amely hivatalos, arról számol csupán be, hogy Slinden-