Brassói Lapok, 1933. szeptember (39. évfolyam, 198-223. szám)

1933-09-01 / 198. szám

XXXIX. évfolyam Főszerkesztő: Péntek 198. szám Szele Béla dr. 1933. évi szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre postai szétküldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszédét is) címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta - Külföldre negyedévre 100 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországra negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő egész évre 48 pengő. Magyarországon postatak­rékpénztári számlánk száma 12.174. — HIRDETÉSEK díja: hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szö­vegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegodalon _________________________ 9 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Mánia a saját szomorúságának énekese Némi lehangoltsággal vesszük tudomásul, hogy a kormányválsággal kapcsolatban az eshetőséggel bíró, jövendő miniszterelnök­ként emlegetett politikusok névsorában Má­nia is szerepel. Ahhoz, hogy Vajda távozzék, többségieknek és kisebbségieknek egyaránt sok érdeke fűződik. Ahhoz ellenben, hogy he­lyét Maniu foglalja el, semmi érdek és kíván­ság sem látszik kapcsolódni Legkevésbé pe­dig kisebbségi érdek, vagy kívánság. Egykor pedig még a magyarságnak sok okkal oly kétkedő tömege is beteges remény­kedéssel, jóhiszeműséggel, mintegy rajongás­sal várta Maniu kormányra kerülését A Messiás azonban nem hozott semmit sem. Rengeteg ígérettel és kötelezvénnyel érkezett ugyan, de még a leghitványabb bonokat sam váltotta be. Amikor a magyar megbízottak jelentkeztek nála a kiállított váltókkal, Ma­niu halványan, bizonytalanul, dadogva, té­­pelődve, habozva, félszegen dörzsölte a ke­­zét: — Én megtenném.. . de mit szól majd hoz­zá a román közvélemény? Akkor, amikor Gyulafehérvárra egyszerű hívással 300.000 embert gyűjtött­k­ össze, a­mikor az emberek patologikusan hódoltak előtte, boldogok voltak, ha látták, sírtak, ha egy­ szót szólt hozzájuk, úgy csókolták ruháéi szegélyét, mint a prófétáét szokták, akkor Maniu bizonytalanabb, tehetetlenebb, köldök­­nézőbb volt, mint egy diktátortípus, akinek összesen 30 híve van. Lehet, hogy jószándékú volt, de nem volt ezzel szemben harcos, alkotó, bátor, öntuda­tos, önérzetes, következetes. S nem is újított semmit, sem szociális, sem politikai, sem gazdasági vonalon. Óriási végtelen lehetősé­gei voltak, de semmit sem használt ki, enged­te a dolgokat elsekélyesedni, lezülleni, meg­rothadni, hogy végül is a pártja odáig érjen, ahová ma ért. Az ostromállapottal megbélyegzett kor­mányzati akcióig. Ilyenképpen azután elkopott az a Messiás­­vagyon, amit évtizedek zsugori munkájával gyűjtött össze és az embereknek elfanyalodik az arcuk, ha azt hallják, hogy Vajda megy, de Maniu jön, a rendszer pedig marad. — Egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz! — ennyi az egész megjegyzés. Ha azonban nem örülnénk is kinevezésének, ha helyrehozhatatlanul elveszítette is előttünk és a tömegek előtt a kormányzási akaratába és tehetségébe vetett hitet, el kell ismernünk azt, hogy Maniu mérhetetlen erkölcsi vagyo­nából mégis megmentett egy kincsét: az egyé­ni tisztességében való közhitet Mi sem hinnék azt, hogy a badacsonyi csődbejutott személyével kapcsolatban, bár­mily piszkos ügylet is felemlíthető lenne. Ezért azután visszatetszik nekünk az a balkáni metódus, amivel a liberálisok, — a­kik még folyton tartanak Maniutól, — bele akarják keverni a Skoda-per mocskába. Ocsmány, ellenszenves játék zajlik itt le. Az Universal klisét közöl le annak a bizo­­nyítására, hogy Maniu több izben is találko­zott Seletzkivel. Tegyük fel, hogy a klisé nem hamisítvány és a találkozások valóban megtörténtek. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a miniszterelnök, aki végső fokon mégis csak a legilletékesebb ágyurendelési kérdésekben, tanácskozott az ágyuszállító gyár megbízottjával. Ez nem kompromittáló, hanem természe­tes. Azonban feltehetjük azt is, hogy a klisé hamisítvány. Bukarestben nem válogatósak az eszközökben. S az Universal sem szokott kényeskedni. Egyidőben, sokan emlékezhe­tünk még rá, dokumentumok fényképét kö­zölte, így igazolván, hogy Lupu Moszkva megbízottja. Valamivel később ugyancsak dokumentumokkal és klisékkel igazolta, hogy KÜLÖNÖS VÁLSÁG-MÉRLEG Nincsen alkalmas párt, amelyik a kormányzást átvehetné Nem sikerült a két liberális­ párt egyesítése Helyzetjelentés, amelyből senki sem kombinálhat Bukarest, augusztus 3­. A kormányválság problémája nagy lé­péssel, negatív lépéssel haladt előre: Ura­­tianu György és Sassu volt miniszter kö­zött Létrejött a találkozás a két liberális­­ párt kibékülési és összeolvadási kísérle­tével kapcsolatban. A tanácskozás ered­ménytelenül végződött, ami a kormány sikerének fogható fel. A bukaresti lapok még egyöntetűen azt írják, hogy a válság akut és valószinűtlen az, hogy Vajdáék megússzák a krízist. Kétségtelen, hogy a kormány helyzete még csak távolról sem kecsegtető. A nemzeti­ parasztpártot súlyos belső huza­kodások öldöklik. A vezéri és miniszterel­­nök­s tiszt körül nyílt harc folyik már Mamin és egykori adjutánsa, Vajda kö­zött. Már­pedig az ilyen tisztségekért va­ló marakodások legtöbbször gyilkos ha­tásúak: megsemmisítettek, porrá zúztak, eltüntettek már egy román pártot, amely pedig sokkal erősebb, erkölcsösebb, cél­tudatosabb volt, mint a mai kormány­párt: a konzervatív pártot. Külpolitikai sikertelenség, belpolitikai eredménytelenség, belső civódás, fejet­lenség, népszerűtlenség : jobb bizonyít­ványt nem lehet kiállítani a mai kor­mányzatról. Ennek elenére sem hisszük azt, hogy a kabinet hamarosan távozna: a leszerepelt és tehetetlen Vajdáékat ha­talmon tartja az, hogy nincsen utódjuk. Ha seregszemlét tartunk a szereplő po­litikai pártok és vezetők fölött, akkor egészen vigasztalan képet kapunk Averescu pártja Goga kiválásának kö­vetkeztében kettészakadt Maga a mar­sall — az időközben bekövetkezett béke ellenére — még mindig feszült viszony­ban van az udvarral.. De függetlenül et­­től, a problémák megoldására nincsen a pártnak programja, annyira nincs, hogy maga Averescu sem igényli a hatalmat, amit nyíltan hangoztat is. Goga a maga párt töredéké­ve­l nem te­kinthető kormányképes politikusnak Amúgy is a szélsőségeken keresgél, Hitler és Mussolinii irányában tapogat, kalandos fordulatoktól várja a beérkezését. Lupu eléggé népszerű, de pénzügyi programja, amely az inflációban csúcso­sodik ki, szöges ellentétben van az egye­temes állami s az udvar által is szentesí­tett pénzpolitikával rum­ánnál hasonló bajok vannak, elte­kintve attól, hogy pártja szervezési mun­kálatainak még csak a kezdetén tart s ő maga sem óhajt kormányra kerülni még. A szociáldemokrata párt nem udvarké­pes még Romániában, eltekintve attól, hogy e pártot szintén súlyos belső válság bomlasztja. Egyik csoportja éppen most vált ki és két parlamenti képviselővel együtt átállott a Gelehrter-féle független szocialistákhoz. Cuza, illetőleg Codreanu hazárdjáté­kot­ játszanak. Egyelőre sorsjegyük van A politikai pártoknak ilyen elporzódá­­sa mellett * EGYEDÜL A LIBERÁLIS­ PÁRT­NAK LETTEK VOLNA ESÉLYEI ha a belső egységet a párt két csoportja között helyre lehetett volna állítani és ha a személyi problémákat el lehetett volna simítani. Az óliberális­ párt, amely az egyesülési ajánlatot megtette, úgy képzelte el a bé­két, hogy a Bratianu György verm­ete alatt álló ifjúliberális­ párt tagjai lépje­nek vissza az anyapártba, mintha semmi sem történt volna. Sassu, Duca küldöttje hangsúlyozta, hogy az óliberálisok nagy ielegséggel fogadják majd a megt­áró sza­­kadárokat, akiknek azután ,,a Sulyukat megillető befolyást engednek“. Bratianu György ezzel szemben azt kö­­vetelte, hogy Duca mondjon le a pártel­nökségről, hogy a hatalmat­­ vehesse át. Ez a kívánság nyilvánvalólag az udvar óhaja is. U­gyanis Duca volt az, akinek befolyására a liberális­ párt oly élesen an­­tidinasztikus álláspontot foglalt el. Az ud­var tehát nem lehet bizalommal Cuca iránt, ezzel szemben támogatná Bratianu Györgyöt, aki annak idején dinasztikus­­nak mutatkozott és a párt királyellenes álláspontja miatt ellenzékbe vonult. Az óliberális­ párt azonban nem hajlan­dó Dúcát elejteni és így a békülési terv kútbaesett. A liberális­ párt eljátszotta eshetőségeit ezzel a szakítással, mert hiszen a Bratianu csoportot nélkülöző óliberális­ pártot az udvar semmiképpen sem tünteti ki bizal­mával, a Bratianu György irányította csoport pedig gyönge a hatalom átvételé­re. Amúgy sem képzelhető el az, hogy az udvar valamelyik liberális csoportot a másik nélkül hatalomra hívja, mert hi­szen bármelyik csoport venné is át a kor­mányzást, a szavazatok egyrészt megosz­tanának, másrészt maga a kormányzás munkája is képtelenné válna. E pillanatban tehát úgy tetszik, hogy a kormány erkölcsileg és anyagilag meg­bukott ugyan... de helyét képtelen más­valakinek átadni. Az ellenzék szétesett­­sége, erőtlensége, képtelensége a halátt­kabinetnek egy vígjátékba .N­ő, de mégus tragikus helyzeti energiát kölcsönöz. A kormány maradása viszont drámai eseménynek nevezhető mert az embereknek és a rendszernek változását az egész ország forrón óhajtja. A kormányzati baklövések súlyát már úgyszólván minden társadalmi réteg és minden foglalkozási ág a legsúlyosabban érezi. Vasárnap például rengeteg gyűlést tartottak Bukarestben s egyetlen egy olyan gyűlés sem akadt, amelyen a kor­mányrendszer ellen ne hangzottak volna el a legélesebb kifakadások. A könyvkereskedők országos gyűlése az ellen tiltakozott kétségbeesetten, a kormány a kereskedelmi válság e súlyos hónapjaiban monopóliumot csinált a tan­könyv-eladásból. A király díszelnöklete alatt álló állami erdőalkalmazotti szövet­ség az udvarhoz intézett felháborodott hangú táviratot azért, mert a kabinet ön­kényesen betiltotta a szövetség kongresz­­szusát. A „magántulajdont védelmezi gárda", amely Antonescu professzor el­nöklete alatt tevékenykedik, a konverzió ti Mihalache Dobrudzsa egy részét 20 ezer lá­váért eladta a bulgároknak. Később okirato­kat talált annak a bizonyítására, hogy Vajda Sándor Budapest fizetett bérence. Ugyancsak hamisnak bizonyult az a fotográfia is, amely a szerencsétlen Bujort orosz terroristák kö­zött ábrázolta. Fototechnikailag az Universul mindig ki­szolgálta az országot. Lehet, hogy most is csak trü­kkről van szó. A másik oldala a kérdésnek viszont az, hogy Radu Rosetti ügyvéd, Románia, legelső, legtekintélyesebb jogásza, nyílt vádat emelt, hogy Seletzkinek a Maniura vonatkozó vallo­mása egyszerű hamisítvány. Az erre vonat­kozó részt belehamisították Seretzki deklará­ciójába. S Radu Rosetti is klisével bizonyí­tott. Majd neveket említette Pomponiu ezredes nevét És Uica tábornok nevét. Végtelenül csodálkoznunk kell azon, hogy ugyanakkor, amikor ebben az irányban nem indul meg a vizsgálat, mondjuk, ugyanakkor szabadon lehet támadni és rágalmazni Ma­niut Ismételjük, hogy mi nem óhajtjuk Mam­ut miniszterelnöknek. De készséggel és szívesen megvédjük egyéni becsületét. Amelynek vé­delméről egyébként maga a kormány is meg­feledkezik. Pedig ez a feledékenység nemcsak lovagiat­lan eljárás, hanem, — hogy divatos közhely­­yel éljünk, — hazafiatlan is. Mert a Mania elleni hadjárat módja nem Maniura vet rossi fényt hanem az ország jófényét sötétíti el. A halódó kormány és a vonagló kormányi párt végpillanataiban nemes gesztust tanú­síthatna: pártjára állhatna annak, aki már bukásában is legnagyobb figurája maradt. j

Next