Brassói Lapok, 1933. szeptember (39. évfolyam, 198-223. szám)

1933-09-01 / 198. szám

2. oldal­ ellen, „a falu és a város szanálásának frontja“ a konverzió kiterjesztése mellett fogalt állást, egyaránt ostorozván a kor­mányt. A Sfatul Negustoresc gyűlésén a kontingentálás szerencsétlen, fojtogató rendszere ellen háborogtak. A vámexpedi­­torok speciális méltatlanságok miatt tilta­koztak (melyik rétegnek nincsenek ilyen speciális méltánytalanságai?), a kereske­dők és iparosok egyesületének gyűlése.. a kikötői szállítómunkások kongresszusa... a bukaresti ipari munkások gyűlése... szóval minden elképzelhető gyűlés és kon­gresszus és értekezlet, betiltva vagy enge­délyezve, a kormány ellen kelt ki. örvendetes dolognak tehá­t azt, hogy a kormányt utód hiányában rendkívül ne­héz a hatalomtól megfosztani, semmieset­re sem lehet tekinteni. AZ ADÓINKVIZÍCIÓ amely a pénzügyminiszter rendeletének következtében az utóbbi hetekben ször­nyű magaslatokig ért el, nagyban hozzá­járul ahhoz, hogy a kormány maradék népszerűségét is elveszítse. Az adózó pol­gárok a közel napokban szintén tiltakozó gyűlésre készülnek ama behajtási rend­szer ellen, amely (mint Szatmáron is tör­tént) már nemcsak a vagyont, hanem ma­gát az adózót is lefoglalja és amely (a mint Désen történt) 4000 lej adóhátralék ellenében 200 ezer lej értékű árut foglalt le. VAJDA DÖNTŐ KIHALLGA­TÁSA A KIRÁLYNÁL Vajda miniszterelnök egészségi állapota egyébként már teljesen jóra fordult, ugyannyira, hogy a kormányfő néhány napon belül, mégpedig v­lószínű­leg a jö­vő hét elején kihallgatáson jelenhetik meg Szinajában a király előtt. A bukaresti közvélemény, amely a liberálisok egye­netlenkedése ellenére is bizakodik abban, hogy a kormány távozni fog, feszült ér­deklődéssel néz az audiencia elé, amely­től sorsdöntő jelentőségű eseményeket vár. Nehogy valaki komolyan vegye a leszerelést Brüsszel, ■augusztus 31. A lefegyverzési remények élénk cáfola­tául most a belga kormány is bejelentet­te, hogy a világháborúban a németek 42 centiméteres óriáságyúival rommá lőtt Lüt­tich és Namur erődítményeket rövidesen újjáépítik s azon kívül nagy földterületek kisajátítása után kiszélesítik az erődít­mények övét. A tótok kilencnyelvű­ röpirattal jelentkeznek Prága, augusztus 31. A Slovak, a tót néppárt lapja arról számol be, hogy a tótok legközelebb ki­­lencnyelvű röpiratot intéznek a világ ösz­­szes népeihez és államaihoz. Ebben a röp­­iratban a tótok azzal a kérdéssel foglal­koznak, hogy Csehszlovákiában, különö­sen sajtó viszonyok terén, milyen lehetet­len helyzetben vannak a kisebbségek és természetesen elsősorban a tótok. Zse­vnetiszok rendezték a jugoszláviai cigány­vérengzést Belgrád, augusztus 31. A jugoszláviai Varvarin faluban, — mint megírtuk, — véres összetűzés játszódott le a vásárosok és a cigányok között, amelynek során két embert kövekkel agyonvertek. Az összetűzésre az szolgáltatott okot, hogy egy legény az egyik cigányasszony társaságában lévő leánykában nővére elrabolt gyermekére ismert, mire a felbőszült tömeg a cigányasz­­szonyra vetette magát és agyonütötte. Most kiderült, hogy az egész összetűzést a zsebmetszők rendez­ték hogy a felbolygatott tömegben és a­ fejetlen zűrzavar közepette annál zavarta­lanabbul lopkodhassanak. Az a legény, aki a kisleányban az „elrabolt gyermeket“ felismerte, nyilvánvalóan a zseb­­petszőkh­öz tartozott, mert eltűnt a faluból. Az összetűzés után több falusi jelentkezett a csendőrségen, ahol előadták, hogy ismeretlen tettesek a sokadalomban zseb­órákat, láncokat és pénzt loptak tőlük. A csendőrség bevezette a nyomozást, amely­nek során már eddig 45 letartóztatás tör­tént . fi. 1933 szeptember 1 A nagyhatalmak hallani sem akarnak arról, hogy Ausztria bevezesse az általános hadkötelezettséget Klagenfurtban bomba robbant Fey miniszter szállása előtt A Liberté az osztrák hitleristák győzelmét jósolja Bécs, augusztus 31. Minden napnak megvan a maga izgalma. A politika mai napjának beszédtárgya Vau­goin tegnapi nyilatkozata. A B. L. részletesen beszámolt arról, hogy az osztrák hadügymi­niszter egy zászlószentelési ünnepségen fel­szólalt és kifejtette, hogy az általános véd­­kötelezettséget Ausztriában ismét életbe akar­ja léptetni. Ez a beszéd Nyugaton nagy visszhangot keltett. Párisban az osztrák hadügyminiszter beszédét nem tekintik egyébnek, mint ártat­lan kísérletnek. Vauguin e beszéd hatása nyo­mán ki akarja próbálni, hogy a nagyhatal­mak mit szólanak Ausztria fegyverkezési tervéhez. A párisi sajtó sietve leszögzi, hogy az általános védkötelezettség tervéhez a nyugati nagyhatalmak beleegyezésüket semmiesetre sem adhatják. Londont is meglepte ez a merész terv. Az angol sajtó szerint szó sem lehet arról, hogy a nagyhatalmak némán eltűrjék, hogy Ausz­tria ismét bevezesse az általános hadkötele­zettséget. A nagyhatalmak, — mondja az an­gol sajtó, — mindössze ahhoz adhatnak en­­gedelmet, hogy a zavaros állapotokra való tekintettel megengedik Ausztriának, hogy a karhatalmát egy évi időtartamra valameny­­nyire felemelje. Erre — mondják a lapok, — volt már eset. Ilyen engedelmet adott a Nép­­szövetség Németországnak a Kapp-puccs ide­jén és ezen az alapon emelték fel annak ide­jén a karhatalom létszámát a Saar-vidéken is. Egyébről és többről a hatalmak hallani sem akarnak. A terv Németországot is megdöbbentette, de a német sajtó, — úgy látszik, felsőbb pa­rancsra, — egyelőre nem foglalkozik Vaugd­us­ tervével. Berlin addig, amíg a kérdésben Pa­ris és London hivatalosan nem nyilatkoztak, nem akar állást foglalni. Mindenesetre annyi máris kiszivárgott, hogy abban az esetben, ha semleges jóindulattal a nyugati hatalmak eltűrnek, hogy Ausz­tria a maga véderejét, vagy karhatalmát megnövelje, Németország azonnal feljelenti Ausztriát­­ a Népszövetségnél. Ebben a feljelentésben Németország majd arra az álláspontra helyezkedik, hogy Ausz­­t­­ria túllépte a békeszerződések katonai ren­delkezését és bejelenti, hogy amennyiben Ausztriának szabad nagyobb katonaságot­ is tartani, úgy Németország is megköveteli, hogy a Népszövetség szemet hunyjon a német fegyverkezéseket illetőleg is. A helyzet tehát egyelőre nem kritikus. A hatalmak készenlétben állanak és a további lépéseket várják. Egy bizonyos: semmiesetre sem kap engedelmet az általános védkötele­zettség bevezetésére Ausztria, mert ez a ki­vétel azt jelentené, hogy a nagyhatalmak tudtával és beleegyezésével áthágta Ausztria a páriskörnyéki békeszerződéseket. Ebben a revíziós jelszavakkal terhes időkben egy ilyen engedelem beláthatatlan következményekkel járna. ISMÉT MERÉNYLETET KÖVETTEK EL FEY BIZTONSÁGI MINISZTER ELLEN Ausztria az általános védkötelezettség irán­ti kívánságát azzal indokolja, hogy a nem­zetiszocialista terror úgy a belföldön, mint a kü­lföldön állandóan fokozódik és ezzel a ter­rorral szemben az osztrák karhatalom elég­telen. Ennek dokumentlására éppen kapóra jött az osztrák kormánynak az a merénylet, amelyet Fey biztonsági miniszter ellen az el­múlt éjszaka akartak elkövetni. A Delffuss-kormányhoz közelálló Oester­­reichisches Abendblatt jelentése szerint Fey ellen szombaton éjszaka Klagenfurtban akartak merényletet elkövetni. Fey Klagenfurtban ellenőrző körúton volt szombaton. A miniszter az egyik Klagenfurti szállodában szállt meg és az éjszaka folya­mán ablaka alatt pokolgép robbant. Első pillanatban azt hitték, hogy csak pe­tárda robbant, amellyel Feyt meg akarták ijeszteni. Később kiderült azonban, hogy a robbanás, amely több ablakot bezúzott és a kövezetben is nagy tölcsért vájt, merénylők műve volt. PÁRIS AZ OSZTRÁK HITLERIS­TÁK GYŐZELMÉVEL SZÁMOL Nagyon érdekes és jellemző az a további telefonjelentés is, amely arról számol be, hogy a párisi nacionalista felfogású Liberté óva inti a francia kormányt attól hogy Ausz­triának kölcsönt adjon. A lap szerint kétségen felül áll, hogy Bécs­­ben a legrövidebb időn belül a nemzetiszo­cialisták győznek, uralomra jutnak és eb­ben az esetben az a pénz, amelyet most kölcsönképpen Ausztria rendelkezésére bo­csátanak, teljesen elveszett. A lap szerint a jelenlegi uralom mellett már alig áll valaki és Dollfuss és néhány híve makacsságán múlik, hogy a nemzetiszocialis­ták még mindig nem kerültek hatalomra. A lap Olaszországot is erősen támadja azért, mert éppen Itália volt az, amely nem is olyan régen ellentállott annak, hogy Fran­ciaország Ausztriát politikailag megsegítse. Ma, — mondja tovább a lap, — éppen Olasz­ország az, amely a régi francia gondolatot felveti és megvalósítja, sőt még a pápát is arra ösztönzi, hogy politikáját ebben a szel­lemben folytassa. Ma már, — fejezi be cikkét a Liberté, — nyílt kérdés, hogy Olaszországnak egyáltalá­ban sikerül-e Ausztriát Berlinnel szemben megvédeni. Mivel ilyen kétségesen állanak a dolgok, a Liberté cikke végén oda konkludál, hogy Franciaországnak semmi esetre sem sza­bad ráfizetni arra a nézői szerepre, amelyet Olaszország az osztrák kérdés végjelenetében neki juttatott. NÉMETORSZÁGNAK MÁR NEM KELLENEK KÜLFÖLDI KÖLCSÖ­NÖK Szenzációs még az a mai jelentésünk is, a­mely szerint Schacht, a német­ Birodalmi Bank kormányzója, az Allgemeine Handelsblad tudósítójának kijelentette volna, hogy Német­országnak nem kellenek már a külföldi köl­csönök. Az ország, — mondotta Schacht, — nem kíván többé külföldi tőkesegítséget igénybe venni, hanem mindenkor, ha pénzre van szüksége, a belső segítség útját választ­ja. Ugyanekkor Schacht az aranyalap kérdé­séről is nyilatkozott és azt mondotta, hogy Németország e percben nincsen abban a hely­zetben, hogy az aranyparitást feladja. A francia külügyminiszter valamennyi Ittszámomettel engedéyezhetőnek Jari Vauguin hadügyminiszter beszédével kapcsolatban ma megszólalt Paul Boncour francia külügyminiszter. Boncour szerint az osztrák haderő felemelésének kérdésé­ben megegyezés nincs ugyan, de ő nem tartja kizártnak, hogy a nagyhatalmak megengedik Ausztriának, hogy haderejé­nek tényleges létszámát felemelje. Ausz­tria ugyanis kisebb létszámú katonaságot tart, mint amennyit részére a Népszövet­ség megállapított. Ha tehát Ausztria akar­ja, felemelheti létszámát arra a maximá­lis határra, amelyet a Népszövetség ré­szére leszögzett. Ez a differencia — mond­ja a francia külügyminiszter — körülbe­­­lül nyolc-tízezer ember. A délutáni jelentéseink arról számolnak be, hogy a tiroli határ mentén tovább tar­tanak a garnizonok megerősítései. Egyre több és több katonaság érkezik, mert Ausztria úgy értesült, hogy a bajor határ mentén németországi betöréssel kell szá­molnia. A Heimwehr-segédrendőrségnek itt ál­lomásozó egységeit is megerősítették. A Reichspost ma egyébként arról szá­mol be, hogy az osztrák nemzetiszocialis­ták minden telefonbeszélgetést kihallgat­nak. Nemcsak a kormány tagjainak tele­fonbeszélgetéseiről van tudomásuk, de azokat a jelentéktelenebb telefon­beszél­getéseket is ismerik az osztrák nemzeti­­szocialisták, amelyeket Fey biztonsági mi­niszter, aki e pillanatban az osztrák had­erő parancsnoka is, folytat. A lehallgatott telefonbeszélgetéseket ezek a telefonkémek azonnal jelentik egy­részt az osztrák nemzetiszocialista mozga­lom vezérkarának, másrészt pedig a né­metországi osztrák mozgalmi központnak STARHEMBERG OLASZOR­SZÁGBA REPÜLT Ma délután egyébként Starhemberg herceg, az osztrák Heimwehr főparancs­noka, az asperni repülőtérről Olaszország­ba repült. Hivatalosan azt állítják, hogy Starhem­berg jelen akar lenni az osztrák Heim­wehr ifjak olaszországi bucsúünnepsége­­in, ezzel szemben osztrák politikusokhoz közel álló körök szerint Starhemberg olaszországi tartózkodása során találkozni fog Mussolinivel. Nincs kizárva, hogy ezt a találkozást a legnagyobb titokban tartják és annak részleteiről és eredményeiről a sajtóval mit sem közölnek. BeneStVany Tiulescu A jugoszláv sajtó feltűnő meleg hangon ír a kísánlant olaszországi orientációjáról Belgrád, augusztus 31. A jugoszláv sajtó hangjában érdekes változást lehet megállapítani. A jugoszlá­viai sajtó — mint ismeretes — a legszi­gorúbb diktatúra és cenzúra alatt áll és így, ha a sajtó valamit mégis meg mer ír­ni, azt olybá kell tekinteni, mintha arra a kormánytól parancsot kapott volna. Éppen ezért különösen érdekes az, hogy a jugoszláviai sajtó néhány nap óta fel­tűnően meleghangú cikkeket ír Mussolini­­ mellett. A lapoknak az a véleményük, hogy úgy Jugoszláviának, mint a kisántánt többi államainak is közeledni kell Mus­solini felé. A kisántánt — mondják a la­pok — Franciaország politikai barátja. Mivel már Franciaország sem ellenzi a Mussolini-politikát, semmi értelme annak, hogy a kisántánt államai mereven szem­ben álljanak Mussolinivel és az olasz kül­politikával. A jugoszláv lapokban ettől függetlenül első vita indult meg, hogy a kisántánt­ nevében ki vegye fel a tárgyalásokat Mussolinivel: Benes vagy Titulescu? A lapok legnagyobb része azon a vélemé­nyen van, hogy erre a szerepre Titulescu az alkalmasabb már csak azért is, mert a kis antantállamok közül egyedül Romániá­nak van Olaszországgal barátsági szerző­dése. Ezek a sajtóhangok a végén oda kon­­kludálnak, hogy Mussolini éppen olyan jól meg tudja védeni a kisantant érdekeit, mint Franciaország. Erre már bizonyságot is tett, amikor a négyhatalmi szerződés­ben megvédte a kisántant érdekeket. A jugoszláviai melegebb sajtóhangot az sem zavarja, hogy éppen ma érkezett meg Belgrádba annak a híre, hogy az orosz­olasz megnemtámadási szerződést a közel napokban már aláírják.

Next