Brassói Lapok, 1934. augusztus (40. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-08 / 177. szám
Rögtönzött „bukolika "A Dés felé robogó motoros ablaka mögött meglehetősen egyhangú tájék vonul el futósszalagon a fürkésző szem előtt... Jelentéktelen dombok és igénytelen völgyek olyan szép számban akadnak, hogy igazán nincs mit panaszkodni! Az egykedvűen szemlélgető tekintetbe azonban gyakran mélaba vegyül, amint egy-egy veszélytelenebb dombhajlatban, mint megannyi hanyagul odavetett pacni, aprótanyai viskók meszelt falai fehérlenek fel... ! Az embernek nincsen szüksége hosszúságiés szélességi vonalakra, holmi nagyképü, tudatos délkörökre, hogy ezeknek az eldugott fészkeknek földrajzi fekvését pontosan meghatározza. Egyszerűen csak annyit mond: „az Isten háta mögött“... ! A tájékról valósággal semi, hogy a meglapuló putrik lakosai bajosan tartanak lépést a megkergült világ vadul száguldó eseményeivel... (Hogy valamilyen hir elszárnyaljon ide, ahol a piaciár se jár! Nevetséges! Annak a vörösszok-nyás asszonynak, ott a kerekeskút mellett, legnagyobb gondja, hogy az a zöldrezománcozott bögre megint tiszta legyen!! ! Érzem, látom, irigylem!!! Nem tudnak itt semmiről semmit... [ Hindenburg halála! Hát még mit nem! Dolfuss meggyilkolása! Ugyan, kérem! Még azt is kötve hiszem, hogy Hitler létezéséről halvány sejtelmük volna... Túrják a tunya földet hajnaltól-napestig! (Verejték csorog a szikkadt rögökre. Az életüket, az erejüket hagyják ott a barázdában. Este holtfáradtan hanyatlanak fekvőhelyikre, de reggel korábban kelnek, mint a nap... Egyik hét olyan, mint a másik ... ! Legfeljebb annyi változatosság, hogy Pistának beverték a kocsmában a fejét, vagy Erzsi, az a szégyentelen... ! Boldog vidék! Pompás vidék! ! „Isten háta mögött...“! ! Mondd már, hogy a munka baromi, hogy minden más, csak nem emberi... ! Mégis Eldorádó! ! Nem félik a halált! Nem élet az életük, de gyanútlanok! A bombavetők mit sem sejtő fahasiak tanyáit döntik majd halomra! ! Tehénfejés, libatömés, kukoricakapálás közben üszkösödnek meg. Gyanútlanul!! Tündér halál! Csodás halál! Színházi mérleg Néhány napja mondtak csak búcsút a színészek Désnek, de ha néhány hét is telt volna el pilóta, a hálás közönség valószínűleg még mindig róluk beszélne... — Nagyon tisztességesen viselték magukat! — nyilatkozott a Földes-féle színtársulat egyik törzsvendége — 59 előadást ígértek és annyit is tartottak ilyesmire még nem volt precedens vidéken! Mindig közbejött valami! Ezúttal azonban úgy „klappolt“ minden, hogy csupa csuda! És még valami! Emberemlékezet óta nem volt ilyen hosszú színi szezon Désen! Elmeséli még, hogy a búcsúelőadáson, amely alkalommal a „Tabáni orgonák“ került színre. Jóllehet a társulat a tágas Csizmadiaszinben játszott, annyi közönség jelent meg, hogy fele kiszorult a teremből. Valóságos ostromot indítottak a pénztár ellen és közelharcot vívtak a jegyekért.. . A Földes-szintársulat, amelyet Dés mindig szeretettel vár vissza, jelenleg a szamosmegyei Bethlenben játszik, majd visszatér Szamosújvárra, ahol „utószezont“ tart... Sok hasonló okért továbbra is! * / LASSÚK SZERKESZTETTE : NEMES FERENC Szamosmegyei művészeti hitek ENYEDI BÁLINT ÉS SZTOJKA LÁSZLÓ,a széles körben ismert fiatal és tehetséges költő, nagy fába vágták a fejszéjüket... Szeptember folyamán, szamosújvári műkedvelők közreműködésével, Désen szabadtéri előadásban készülnek szintehozni Madách halhatatlan remekművét: „Az ember tragédiájáét... Az előadás,eddigi tervek szerint, a dési református iskola tágas udvarán lenne... A két agilis rendező BZép sikert remél a darab előadásától, amely valóban nagyszabású eseménynek ígérkezik. . Szamos megyében nem nagyon kergették eddig egymást a szabadtéri előadások és ezért úgy a dési, mint a szamosújvári intellektuel-közönség az ügy komolyságához méltó érdeklődéssel tekint a rendezők figyelemreméltó kísérlete elé. Eláruljuk még, hogy „Az ember tragédiájáét éjszakai előadásban, a reflektorok hatást keltő fénye mellett akarják a közönségnek bemutat,ni... Farkas Sándor, a haladó szellemű fiatal dési költő, még e hónapban „Kövessetek“ című verseskötetével lép a költészet barátai elé. A kötet címlapját Lázár Éva, az ugyancsak fiatal és kitűnő dési festőművésznő rajzolja. A „Kövessetek“ ismertetésére annak idején még visszatérünk. Dési ssaroadalom : Plaifáts-festométer, amely mindig hajszálnyi pontosságga megmutatja Socaciu Benedek alispán úr tartózkodási helyét... Amennyiben a jó dési polgároknak ügyes-bajos dolguk akad elintézendő Socaciu Benedek alispán úrral, a gondviselés különös ügyéből nem kell a megyeházára baktatniok, hogy ottléte felől érdeklődjenek. Megkönnyíti dolgukat a „plakát-barométer“, amely az alispán úr pillanatnyi tartózkodási helyét csalhatatlanul és pontosan elárulja...!! Az eset ugyanis a következő: Ha falragaszokat látsz díszelegni a dési házak falain, tudd meg, oh, jámbor adófizető, hogy a szóbanforgó megyei korifeus a városban időzik. Erre mérget vehetsz, sőt az adóhivatal kilincsének gyakori megmarkolásától kérges tenyeredet is a tűzbe teheted! Ha viszont kopárak a házfalak és egyetlen színes papírrongy sem bontja meg a malter egyhangúságát, úgy akár rögvest visszafordulhatsz, mert potyára kopogtatnál az alispáni hivatal ajtaján. Másként a fentebb említett megyei nagyság ezesetben hivatalos minőségben járkál valamelyik szamosmegyei faluban... Erre mérget vehetsz stb. (lásd előző bekezdés zárószavait!) Belátom, hogy így, minden felvilágosítás nélkül, kissé magas lehet az egész ügy neked, jóllehet csipetnyi ördöngösség sincsen benne! Mert: a szamosmegyei hírlapok és egyéb nyomtatványok cenzúrázásának unalmai és nyomasztó munkája tudvalevőleg az alispán úr vállain nyugszik. Olyankor, amikor Désen vesztegel. Ám, ha hivatalos ügyben éppen távol van a vírustól, úgy természetesen semmilyen punkás nem kerülhet az utcára, valamint semmiyen újság nem hagyhatja el a nyomát addig, amíg haza nem érkezik... Ez az egésznek a nyitja! Az, hogy a dési lapok ilyen esetekben olykor tekintélyes kéréssel látnak napvilágot, más lapra tartozik! (Nem a dési lapokra!!) Ami pedig a plakátokat illeti, node, mit sopánkodjunk! A közönség gyakran csak ekkor szerez értesülést a táncmulatságokról, amikor a rendezőség már régen elfelejtette, hogy egykor — úgy rémlik! — tényleg tervbe vettek ilyesmit... Megbízható helyen mesélt, hogy Socaciu úr minap a „Szamosvölgyi Napló“hor egyetlen tollvonással törölte azt az őszinte megállapítást, hogy „köves a strand!“ Azzal az indokolással, hogy „a polgármester megharagszik!“ Gyengébbek kedvéért ez az, amit Désen „államvédelem“-nek neveznek! Pusztulunk? veszünk! Teljes pusztulás felé rohan a maroknyi szamosmegyei magyarság! Kénytelen vagyok mindent a hallottakhoz híven megírni! A legcsekélyebb szépítés vagy palástolás nélkül! A dési magyarságot megfelelő vezetők hiányában az a veszély fenyegeti, hogy az idő sodrában teljesen elsorvad és aszszimilálódik! Ennek a lanyhaságnak tulajdonítható, hogy a magyar párt képviselőválasztógyűlésein is legfeljebb ha 10—15 ember jelenik meg. A szamosmegyei magyarságot az erélytelen vezetők rászoktatták a fásultságra és a közönyre, amely hovatovább a legteljesebb tragédiához: a felőrlődéshez és a megsemmisüléshez vezet! Minden a szervezésen múlik! A falusi magyarság olyan mértékben beszél már folyékonyan románul, mint amilyen gyorsasággal felejti a magyart! A megye lakosságának csak 15 százaléka magyar. Amiért azonban maroknyi, nem jelenti még azt, hogy az elkallódásba kell taszítani...! Fiatal és tetterős vezetőket sürget a szamosmegyei magyarság helyzete! Amíg nem késő! Désen egész sereg olyan magyar intellektus él, aki ezt a szerepkört, az eddigeknél megfelelőbben és jobban tudná betölteni! I van A lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak... Megemlékeztünk már arról, hogy a dési főteret díszítő Turul-emléket, illetőleg az emlékmű csonkán maradt talapzatát ejnek idején barbár kezek teljesen lerombolták. Az egykori talapzatnak, amelynek gyorsan minden nyomát eltüntették, most már „hűlt helye van“... Néhány négyzetméternyi folytonossági hiány a kövezet kockái között, ennyi minden, ami arra mutat, hogy a főtéren valamikor Turul-emlékmű állott. Ha ugyan emlékszik még rá valaki....!! Az ügy most ismét időszerűvé vált, amennyiben a város a kérdéses helyen szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak, a nevezetes „memorandumper“ egyik közelmúltban elhunyt szereplőjének, aki az impériumváltozás után Számo megye első prefektusa volt. A jószándéknak csak az a szépséghibája, hogy pénz még ilyetén célokra sincs a város kasszájában. Kiszivárgott hírek szerint az illetékesek most azzal a kéréssel fordultak Mihali Tivadar jómódban élő özvegyéhez, hogy járuljon hozzá néhai férje szobrának felilnási költségeihez... A válasz még nem ismaéretes. Annyi bizonyos viszont, hogy amennyiben a volt prefektus özvegye valamilyen okból nem támogathatná a szoborbizottságot, úgy az egész akció kútbaesettnek tekinthető! Az ügy különben meglehetősen különös és szokatlan. Ha Mihalinénak az a szobor szívügye volna, már régen megcsináltatta volna, a pénzszűkében szenvedő Dés városa furcsa ajánlata nélkül is...!! Augusztus 11 -ikén, SZOMBATON jelenik meg KÁROLY SÁNDOR »1984« c. regénye, amely a B. L. és a N. A. július havi ajándékregénye. Lélegzetvisszafojtva olvashatja az olvasó az elkövetkezendő ötvenedik esztendő tükörképét, amely a háború borzalmain át a jóság és az emberi tisztesség felé mutat. í 40 millió kilowattóra... A Szentbenedeki Villamosművek R. T, amely Szamosmegye legnagyobb üzeme, most ünnepelte 25 éves jubileumát. A tekintélyes vállalatot, amely Dés és Szamosujvár mellett egész Szamosmegyét ellátja árammal, gróf Korniss Károly alapította 1909-ben. Az üzem Hoór-Tempis Mór és Knizsek Károly műszaki igazgatók vezetése mellett indult meg (az utóbbi jelenleg vezérigazgatója a villamosműveknek). A negyedszázados évfordulóját ünneplő üzemnek millió kilowattóra teljesítménye. Désisport-vese__ Az alábbiakban pedig felsoroljuk Dés egyetlen labdarúgócsapatának, a „ceferistákból“ toborzódott „Somes“-nek összes hibáit és erényeit ... Kezdjük talán a hibákkal! Tehát: 1. Hiányzanak a jó játékosok! 2. Ugyanaz trénerben! 3. Vezetőkben dettó! Lássuk az erényeit is: 1. Ritkán játszik! 2. Olyan udvarias, hogy mindig az ellenfelét engedi nyerni! 3. Valamikor príma játékosai voltak, akiket azonban részint Tordára, részint Kolozsvárra „szipkáztak“! Szóval!! Harc a dési kánikula ellen Ilyenkor, nyáron, természetesen Désen is kánikula van, mégpedig olyan, amilyennel a nagyvárosok közül is csak kevés dicsekedhetik .. .11 Nem hinném, hogy Párisban, vagy Londonban verejtékesebb arcokat lehet látni, mint ebben a szamosmegyei „metropolisban“... A rossz nyelvek azt mondják, hogy ezek a fénylő csöppek a sok gond és a gyatra üzletmenet miatt tünedeznek elő a dési polgárnők és polgárok homlokán... Ez a verzió gondolkozásra késztet, viszont beszéltem olyan illetővel is, aki határozottan és becsületszavára állította, hogy az emberek itt tegnap is izzadtak!! (Várjon máshol is?) Mi sem természetesebb tehát, minthogy a kánikula elleni védekezési módozatok iránt érdeklődtem. Megtudtam, hogy a désieknek 6 lej belépti díj ellenében (szíves figyelmébe ajánlom a kétszerte drágább kolozsvári strand vezetőinek!) pompás strand áll a rendelkezésére. Féltucat lej ellenszolgáltatásaképpen a désiek a Szamos hűvös vizében lubickolhatnak! Kolozsváron ugyanezen élvezet, — amint megemlíteni bátorkodtam, — duplájába került Ugyanabban a folyóban! Mégis csak ...izé, diszkrétebb árat számíthatnának!! Mesélik, hogy hétköznapokon átlag 300, vasár- és ünnepnapokon pedig 4—500 fürdőző lepi el a dési strandot. A „szemérmesebb“ désiek, — amint titkos informátoromtól értesülök, — a kevésbé népes és eldugottabb helyen levő Désaknára járnak tisztálkodni. A természetes sós fürdőt főleg öregebb iparosok látogatják, akiknek prűdségük meglehetősen sokba kerül. A menettérti autóbuszjegy Déstől Désaknáig ugyanis 40 lejbe „kóstál“, míg a strandjegyért újabb 12 lejt kell leszurkolnak. Borsos mulatság! Minden más kiadástól függetlenül: 52 lej „per kopoltyú“! Node, fő a szemérem, nem igaz? Akik az autóbusz-költséget meg akarják takarítani, azok gyalog sétálnak Désaknára, amely a várostól mindössze nyolc, szokatlanul rövid kilométernyi távolságra fekszik... Utas, aki Désre vetődsz, ne csodálkozz azon, ha ezeknek a hőgutával fűszerezett nyári napoknak egyikén néptelen utcákra bukkansz! Egész Dél a vízben csücsül!! És pillanatra sincsenek kint a vízből...