Brassói Lapok, 1934. augusztus (40. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-08 / 177. szám

Rögtönzött „bukolika "A Dés felé robogó motoros ablaka mögött meglehetősen egyhangú tájék vonul el futó­sszalagon a fürkésző szem előtt... Jelentéktelen dombok és igénytelen völgyek olyan szép s­­zámban akadnak, hogy igazán nincs mit pa­naszkodni! Az egykedvűen szemlélgető tekin­tetbe azonban gyakran mélaba vegyül, amint egy-egy veszélytelenebb dombhajlatban, mint megannyi hanyagul odavetett pacni, apró­­tanyai viskók meszelt falai fehérlenek fel... ! Az embernek nincsen szüksége hosszúsági­­és szélességi vonalakra, holmi nagyképü, tuda­tos délkörökre, hogy ezeknek az eldugott fész­keknek földrajzi fekvését pontosan meghatá­rozza. Egyszerűen csak annyit mond: „az Isten háta mögött“... ! A tájékról valósággal semi, hogy a meglapuló putrik lakosai bajosan tartanak lépést a meg­­kergült világ vadul száguldó eseményeivel... (Hogy valamilyen hir elszárnyaljon ide, ahol a piaciár se jár! Nevetséges! Annak a vörösszok-­nyás asszonynak, ott a kerekeskút mellett, legnagyobb gondja, hogy az a zöldrezomán­­cozott bögre megint tiszta legyen!! ! Érzem, látom, irigylem!!! Nem tudnak itt semmiről semmit... [ Hindenburg halála! Hát még mit nem! Do­l­­fuss meggyilkolása! Ugyan, kérem! Még azt is kötve hiszem, hogy Hitler létezéséről halvány sejtelmük volna... Túrják a tunya földet hajnaltól-napestig! (Verejték csorog a szikkadt rögökre. Az életü­ket, az erejüket hagyják ott a barázdában. Este holtfáradtan hanyatlanak fekvőhelyikre, de reggel korábban kelnek, mint a nap... Egyik hét olyan, mint a másik ... ! Legfeljebb annyi változatosság, hogy Pistá­nak beverték a kocsmában a fejét, vagy Erzsi, az a szégyentelen... ! Boldog vidék! Pompás vidék! ! „Isten háta mögött...“! ! Mondd már, hogy a munka baromi, hogy minden más, csak nem emberi... ! Mégis Eldorádó! ! Nem félik a halált! Nem élet az életük, de gyanútlanok! A bombavetők mit sem sejtő fa­­hasiak tanyáit döntik majd halomra! ! Tehénfejés, libatömés, kukoricakapálás köz­ben üszkösödnek meg. Gyanútlanul!! Tündér halál! Csodás halál! ­ Színházi mérleg Néhány napja mondtak csak búcsút a színé­szek Désnek, de ha néhány hét is telt volna el pilóta, a hálás közönség valószínűleg még min­dig róluk beszélne... — Nagyon tisztességesen viselték magukat! — nyilatkozott a Földes-féle színtársulat egyik törzsvendége — 59 előadást ígértek és annyit is tartottak i­lyesmire még nem volt precedens vidéken! Mindig közbejött valami! Ezúttal azonban úgy „klappolt“ minden, hogy csupa csuda! És még valami! Emberemlékezet óta nem volt ilyen hosszú színi szezon Désen! Elmeséli még, hogy a búcsúelőadáson, amely alkalommal a „Tabáni orgonák“ került színre. Jóllehet a társulat a tágas Csizmadiaszinben játszott, annyi közönség jelent meg, hogy fele kiszorult a teremből. Valóságos ostromot indí­tottak a pénztár ellen és közelharcot vívtak a jegyekért.. .­ A Földes-szintársulat, amelyet Dés mindig szeretettel vár vissza, jelenleg a szamosmegyei Bethlenben játszik, majd visszatér Szamosúj­­várra, ahol „utószezont“ tart... Sok hasonló okért továbbra is! * / LASSÚK SZERKESZTETTE : NEMES FERENC Szamosmegyei művészeti hitek ENYEDI BÁLINT ÉS SZTOJKA LÁSZLÓ,­­a széles körben ismert fiatal és tehetséges köl­tő, nagy fába vágták a fejszéjüket... Szeptem­ber folyamán, szamosújvári műkedvelők közre­működésével, Désen szabadtéri előadásban ké­szülnek szintehozni Madách halhatatlan remek­művét: „Az ember tragédiájáét... Az előadás,­­eddigi tervek szerint, a dési református iskola tágas udvarán lenne... A két agilis rendező BZép sikert remél a darab előadásától, amely valóban nagyszabású eseménynek ígérkezik. . Szamos megyében nem nagyon kergették eddig egymást a szabadtéri előadások és ezért úgy a dési, mint a szamosújvári intellektuel-közön­­ség az ügy komolyságához méltó érdeklődéssel tekint a rendezők figyelemreméltó kísérlete elé. Eláruljuk még, hogy „Az ember tragédiájáét éjszakai előadásban, a reflektorok hatást keltő fénye mellett akarják a közönségnek bemutat­,­ni... Farkas Sándor, a haladó szellemű fiatal dési költő, még e hónapban „Kövessetek“ című ver­seskötetével lép a költészet barátai elé. A kö­tet címlapját Lázár Éva, az ugyancsak fiatal és kitűnő dési festőművésznő rajzolja. A „Köves­setek“ ismertetésére annak idején még visszaté­rünk. Dési ssaroad­alom : Plaifáts-festométer, amely mindig hajszálnyi pontosságga­ megmutatja Socaciu Benedek alispán úr tartózkodási helyét... Amennyiben a jó dési polgároknak ü­gyes-bajos dolguk akad elintézendő So­­caciu Benedek alispán úrral, a gondvise­lés különös ügyéből nem kell a megye­házára baktatniok, hogy ottléte felől ér­deklődjenek. Megkönnyíti dolgukat a „plakát-barométer“, amely az alispán úr pillanatnyi tartózkodási helyét csalhatat­lanul és pontosan elárulja...!! Az eset ugyanis a következő: Ha falragaszokat látsz díszelegni a dé­si házak falain, tudd meg, oh, jámbor adófizető, hogy a szóbanforgó megyei korifeus a városban időzik. Erre mérget vehetsz, sőt az adóhivatal kilincsének gyakori megmarkolásától kérges tenyere­det is a tűzbe teheted! Ha viszont kopárak a házfalak és egyetlen színes papírrongy sem bontja meg a malter egyhangúságát, úgy akár rögvest visszafordulhatsz, mert potyára ko­pogtatnál az alispáni hivatal ajtaján. Más­ként a fentebb említett megyei nagyság ez­­esetben hivatalos minőségben járkál vala­melyik szamosmegyei faluban... Erre mér­get vehetsz stb. (lásd előző bekezdés zá­rószavait!) Belátom, hogy így, minden felvilágosí­tás nélkül, kissé magas lehet az egész ügy neked, jóllehet csipetnyi ördöngösség sin­csen benne! Mert: a szamosmegyei hírlapok és egyéb nyomtatványok cenzúrázásának unalmai­ és nyomasztó munkája tudvalevőleg az alispán úr vállain nyugszik. Olyankor, a­mikor Désen vesztegel. Ám, ha hivatalos ügyben éppen távol van a vírustól, úgy természetesen semmilyen punkás nem ke­rülhet az utcára, valamint semm­iyen új­ság nem hagyhatja el a nyom­­át addig, amíg haza nem érkezik... Ez az egésznek a nyitja! Az, hogy a dési lapok ilyen esetekben olykor tekintélyes k­éréss­el látnak napvi­lágot, más lapra tartozik! (Nem a dési lapokra!!) Ami pedig a plakátokat illeti, node, mit sopánkodjunk! A közönség gyakran csak ekkor szerez értesülést a táncmulat­ságokról, amikor a rendezőség már régen elfelejtette, hogy egykor — úgy rémlik! — tényleg tervbe vettek ilyesmit... Megbízható helyen mesélt, hogy So­caciu úr minap a „Szamosvölgyi Napló“­­hor egy­etlen tollvonással törölte azt az őszinte megállapítást, hogy „köves a strand!“ Azzal az indokolással, hogy „a polgármester megharagszik!“ Gyengébbek kedvéért­ ez az, amit Dé­sen „állam­védelem“-nek neveznek! Pusztulunk? veszünk! Teljes pusztulás felé rohan a maroknyi szamosmegyei magyarság! Kénytelen vagyok mindent a hallottak­hoz híven megírni! A legcsekélyebb szé­pítés vagy palástolás nélkül! A dési magyarságot megfelelő vezetők hiányában az a veszély fenyegeti, hogy az idő sodrában teljesen elsorvad és asz­­szimilálódik! Ennek a lanyhaságnak tulajdonítható, hogy a magyar párt képviselőválasztó­­gyűlésein is legfeljebb ha 10—15 ember jelenik meg. A szamosmegyei magyarsá­got az erélytelen vezetők rászoktatták a fásultságra és a közönyre, amely hovato­vább a legteljesebb tragédiához: a felőr­­lődéshez és a megsemmisüléshez vezet! Minden a szervezésen múlik! A falusi magyarság olyan mértékben beszél már folyékonyan románul, mint a­milyen gyorsasággal felejti a magyart! A megye lakosságának csak 15 százalé­ka magyar. Amiért azonban maroknyi, nem jelenti még azt, hogy az elkallódás­­ba kell taszítani...! Fiatal és tetterős vezetőket sürget a szamosmegyei magyarság helyzete! Amíg nem késő! Désen egész sereg olyan ma­gyar intellektus él, aki ezt a szerepkört, az eddigeknél megfelelőbben és jobban tudná betölteni! I­ van A lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak... Megemlékeztünk már arról, hogy a dési főteret díszítő Turul-emléket, illetőleg az emlékmű csonkán maradt talapzatát ej­nek idején barbár kezek teljesen lerom­bolták. Az egykori talapzatnak, amely­nek gyorsan minden nyomát eltüntették, most már „hűlt helye van“... Néhány négyzetméternyi folytonossági hiány a kövezet kockái között, ennyi minden, a­mi arra mutat, hogy a főtéren valamikor Turul-emlékmű állott. Ha ugyan emlék­szik még rá valaki....!! Az ügy most ismét időszerűvé vált, a­mennyiben a város a kérdéses helyen szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak, a nevezetes „memorandumper“ egyik kö­zelmúltban elhunyt szereplőjének, aki az impériumváltozás után Számo­ megye el­ső prefektusa volt. A jószándéknak csak az a szépséghi­bája, hogy pénz még ilyetén célokra sincs a város kasszájában. Kiszivárgott hírek szerint az illetékesek most azzal a kérés­sel fordultak Mihali Tivadar jómódban élő özvegyéhez, hogy járuljon hozzá né­hai férje szobrának felil­nási költségei­hez... A válasz még nem ismaéretes. Annyi bizonyos viszont, hogy amennyiben a volt prefektus özvegye val­amilyen okból nem támogathatná a szobor­bizottságot, úgy az egész akció kútbaesettnek tekinthető! Az ügy különben meglehetősen különös és szokatlan. Ha Mihal­inénak az a szobor szívügye volna, már régen megcsináltatta volna, a pénzszűkében szenvedő Dés vá­rosa furcsa ajánlata nélkül is...!! ­ Augusztus 11 -ikén, SZOMBATON jelenik meg KÁROLY SÁNDOR »1984« c. regénye, amely a B. L. és a N. A. július havi ajándékregénye. Lélegzetvisszafojtva olvashatja az olvasó az elkövetke­­zendő ötvenedik esztendő tükörképét, amely a háború borzalmain át a jóság és az emberi tisztesség felé mutat. í 40 millió kilowatt­óra... A Szentbenedeki Villamosművek R. T, amely Szamosmegye legnagyobb üzeme, most ünnepelte 25 éves jubileumát. A te­kintélyes vállalatot, amely Dés és Szamos­­ujvár mellett egész Szamosmegyét ellátja árammal, gróf Korniss Károly alapította 1909-ben. Az üzem Hoór-Tempis Mór és Knizsek Károly műszaki igazgatók vezetése mel­­lett indult meg (az utóbbi jelenleg vezér­igazgatója a villamosműveknek). A ne­gyedszázados évfordulóját ünneplő üzem­nek millió kilowatt­óra teljesítménye. Désisport-vese__ Az alábbiakban pedig felsoroljuk Dés egyet­len labdarúgócsapatának, a „ceferistákból“ to­­borzódott „Somes“-nek összes hibáit és eré­nyeit ... Kezdjük talán a hibákkal! Tehát: 1. Hiányzanak a jó játékosok! 2. Ugyanaz trénerben! 3. Vezetőkben dettó! Lássuk az erényeit is: 1. Ritkán játszik! 2. Olyan udvarias, hogy mindig az ellenfelét engedi nyerni! 3. Valamikor príma játékosai voltak, akiket azonban részint Tordára, részint Kolozsvárra „szipkáztak“! Szóval!! Harc a dési kánikula ellen Ilyenkor, nyáron, természetesen Désen is ká­nikula van, még­pedig olyan, amilyennel a nagyvárosok közül is csak kevés dicsekedhe­tik .. .11 Nem hinném, hogy Párisban, vagy Lon­donban verejtékesebb arcokat lehet látni, mint ebben a szamosmegyei „metropolisban“... A rossz nyelvek azt mondják, hogy ezek a fénylő csöppek a sok gond és a gyatra üzlet­menet miatt tünedeznek elő a dési polgárnők és polgárok homlokán... Ez a verzió gondol­kozásra késztet, viszont beszéltem olyan illető­vel is, aki határozottan és becsületszavára ál­lította, hogy az emberek itt tegnap is izzad­tak!! (Várjon máshol is?) Mi sem természetesebb tehát, minthogy a ká­nikula elleni védekezési módozatok iránt ér­deklődtem. Megtudtam, hogy a désieknek 6 lej belépti­ díj ellenében (szíves figyelmébe ajánlom a kétszerte drágább kolozsvári strand vezetői­nek!) pompás strand áll a rendelkezésére. Fél­tucat lej ellenszolgáltatásaképpen a désiek a Szamos hűvös vizében lubickolhatnak! Kolozs­váron ugyanezen élvezet, — amint megemlíteni bátorkodtam, — duplájába került Ugyanabban a folyóban! Mégis csak ...izé, diszkrétebb árat számíthatnának!! Mesélik, hogy hétköznapokon átlag 300, va­sár- és ünnepnapokon pedig 4—500 fürdőző le­pi el a dési strandot. A „szemérmesebb“ désiek, — amint titkos informátoromtól értesülök, — a kevésbé népes és eldugottabb helyen levő Désaknára járnak tisztálkodni. A természetes sós­ fürdőt főleg öregebb iparosok látogatják, akiknek prűdsé­­gük meglehetősen sokba kerül. A menettérti autóbuszjegy Déstől Désaknáig ugyanis 40 lej­be „kóstál“, míg a strandjegyért újabb 12 lejt kell leszurkolnak. Borsos mulatság! Minden más kiadástól függetlenül: 52 lej „per kopol­tyú“! Node, fő a szemérem, nem igaz? Akik az autóbusz-költséget meg akarják ta­karítani, azok gyalog sétálnak Désaknára, a­mely a várostól mindössze nyolc, szokatlanul rövid kilométernyi távolságra fekszik... Utas, aki Désre vetődsz, ne csodálkozz azon, ha ezeknek a hőgutával fűszerezett nyári na­poknak egyikén néptelen utcákra bukkansz! Egész Dél a vízben csücsül!! És pillanatra sin­csenek kint a vízből...

Next