Brassói Lapok, 1934. november (40. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-01 / 250. szám
s egyes ellenzéki lapok rosszindulatú magyarázatokat fűztek előző kijelentéseihez. A parasztállam alkotmányos és monarchikus állam lesz. A tervezet elkészítői a jelenlegi alkotmány módosítására is gondolnak és pedig abban az értelemben, hogy az új alkotmány hathatósabban biztosítsa a közszabadságok védelmét. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, annak alapját falusi szövetkezetek fogják képezni. A parasztállam nem borítja fel a kapitalista rendszert, gondoskodik azonban arról, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés és értékesítés közti mai egyenlőtlenségek a parasztság javára megszűnjenek. Hasonlóképpen megváltoztatják a költségvetési politikát is. Lehetetlen helyzet — állapítja meg Costachescu —, hogy például a fogyasztási taxák ugyanolyan mértékben terheljék a szegényebb néprétegeket, mint a tehetőseket. A falu javára módosítani fogják a falvak és a városok jelenlegi költségvetési viszonyát. A parasztállam igazságot fog szolgáltatni a paraszttömegeknek, anélkül, hogy felborítaná a társadalmi rendet — végezte nyilatkozatát Costachescu. „A HATÓSÁGOK NEM RESPEKTÁLJÁK A SZAKSZERVEZETI TÖRVÉNYT“ — ÁLLAPÍTJA MEG A BUKARESTI KONGRESSZUS ELŐADÓJA A Romániai Szakszervezetek Országos Szövetsége kongresszusának második napján Mirescu volt képviselő, szakszervezeti főtitkár terjesztette elő jelentését, mely négy év tevékenységét ölelte fel. A munkásság nyomorának okát az ipar racionalizálásában látja. Egyes vállalatok ma is óriási haszonra dolgoznak, ugyanakkor a munkabéreket állandóan csökkentik. Kitér azokra a megpróbáltatásokra, melyek a munkásságot az utóbbi években érték, megállapítja, hogy az 1920-ban hozott szakszervezeti törvényt a hatóságok nem respektálják. A munkásokat, akik szervezkedni akarnak, egyszerűen szétzavarják, a kezdeményezőket meghurcolják és lecsukják. Mirescu azzal folytatja jelentését, hogy a szakszervezeti tanács legfőbb tevékenysége a munkanélküliek segélyezése volt. Kezdetben a minisztérium nem akart tudomást venni erről a problémáról és magn akarja elismerni, hogy Romániában a munkanélküliek száma eléri a kétszázezret. A munkásság parlamenti képviselői többször kérték a segélyezés törvénybeiktatását, fáradozásuk azonban mindannyiszor megbukott a kormányok ellenkezésén. Végül az elmúlt év statisztikáját mutatja be, mely szerint a múlt évben 80 kollektív szerződést kötöttek 23 ezer 600 munkás részvételével és 56 sztrájk volt az ország területén. Pál Ferenc brassói kiküldött az egységfront megteremtésének szükségességét hangoztatja. Kovács Albert a vezetőség gondos összeállítását javasolja. Szilágyi Péter a vasúti munkásság helyzetét tárja fel. Felszólalnak még Rusu Simon és Garbovanu Simon. Az utóbbi a munkakamarák átszervezését és a munkanélküli segély törvénybe iktatását követeli. Kandel Ignác kolozsvári delegátus kéri, hogy a vidékieket is tájékoztassák az egységes taktikára vonatkozólag. Vladescu (Bukarest) is az egységfront érdekében beszél. Kiss Antal (Kolozsvár) az ostromállapot ellen tiltakozik. Bazgan Joan szerint az ifjúmunkásokra több gondot kellene fordítani. Carstocea (Brassó) a vasúti munkásság sérelmeit ismerteti. Nagy József a fasizmus ellen beszél. A FRANCIA MUNKÁSDELEGÁTUS A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL Az Adeverul nyilatkozatot közöl Leon Jouhaux-tól, a francia szakszervezetek főtitkárától, akinek társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozó tanulmányai nemcsak politikai, de tudományos szempontból is nagyértékűek. Szerinte a liberális gazdasági formák elérték legmagasabb korhatárukat. Helyükbe új elméletnek kell jönnie és ez nem lehet más, mint az irányított gazdálkodás, mely tiszteletben tartja az egyéni kezdeményezés jogét. Aráig nem változtatunk a jelenlegi rendszeren mondja — hiába várjuk, hogy a gazdasági krízisben enyhülés következzék be. A kisebbségi kérdésről hangoztatta azt a véleményét, hogy az illető országok közösségében minden kisebbségnek a többségi néppel azonos jogokkal kell birínia. Slavescu pénzügyminiszter a tegnapi minisztertanácson bejelentette, hogy az államgépezet egyszerűsítéséről szóló rendelettörvény alkalmazása pénzügyi okokból elkerülhetetlen. A szabálytalanul kinevezett tisztviselők elbocsátására feltétlenül sor kerül, rövidesen kiadják az erre vonatkozó dekrétumot. A hadsereg felszerelésének kérdése is megtárgyalásra került. A minisztertanács felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a hadsereg felszerelésére külön alapot létesítsen. Az új belföldi kölcsön egy részét is erre az alapra fordítják. Pesti riport HÁROM Budapest, október 31. „...miért is kérem a tekintetes járásbíróságot, hogy fél azaz Vi lter embervér árát, deciliterjét húsz pengőjével számítva, összesen tehát száz pengőt az alperes terhére megítélni szíveskedjék..“ Bármilyen furcsán is hangzik ez a pár mondat, idézet egy törvényszéki aktából. Mi ez? Shylock támadt fel a shakespearei színpadról, vagy egy rögeszme szomorú betege szaporítja fölöslegesen a bíróság munkáját? Nem, kérem. Pesten új foglalkozási ág született pár évvel ezelőtt: emberpérkereskedés és az aktát egy igen népszerű vérkereskedő, az orvosi körök 1 — Hárman meglógtak nekem egy-egy félliter vérrel. Utóvégre én nem lopom a véremet... Az egyik előkelő arénauti kis szanatórium portásfülkéjében zsörtölődik Samu bácsi. Zörmök, kerekarcu emberke, pattogószavu, tele a kövér emberek kötelezőoptimizmusával s teljes nevét (Szegő Samus) olyan büszke hanghordozással tálalja fel, mintha csak az emberiség egyik jótevőjének aranymárkás, glóriával szegélyezett nevéről lenne szó. — Szegő Samu — széles mellére csap — ez vagyok én. Ez ő. Szegő Samu, ötvenéves úriember, szanatóriumi portás, a legnevesebb magyar spender, aki 1921-ben kezdte meg vérkereskedői üzemét és azóta huszonhét liter vért vettek ki belőle neves orvosprofesszorok — egy lista kezdődik, amelyben a magyar orvostudomány legfényesebb nevei szerepelnek... igen, tetszik tudni, ezek az orvostanár urak és főorvos urak mind hozzám fordulnak, ha szükség van rám. Ez ő, a híres Samu bácsi, akiTM — Tessék csak jól figyelni, — meséli derűsen tovább — ötven esetben adtam már a véremet. Mi az nekem? Semmi. Csodálatos dolog, magam is csodálkozom, veszik a vért, még van, a beteg gyógyul és én visszamegyek rögtön a szolgálatba. Még csak kis szédülést sem érzek, mint más spenderek — nagy, kifejező kézlegyintés. Noteszét szedi elő a portásfülkében, orrnyergén folytonosan mozgó evikkerét kényelmes okuláréval cseréli fel, lapoz és beszél Samu bácsi: — Itt van minden. Mikor adtam, mennyit adtam. Egy decitől hat deciig. Más meg tudja ezt tenni? És a vér, uram, a vér! — Meghalkítja hangját és fülembe súgja: — A vér ér, uram! Ez vér! A Samu bácsi vére! Mert az én vérem, uram, tetszik tudni, milyen az én vérem? Eddig negyedik csoport első A-csoport volt. Kis szünet, aztán a hang felcsap, diadalmasan: — öregnek, fiatalnak, nőnek, férfinak egyformán jeT- ben közismert Samu bácsi nyújtotta be a bírósághoz. Samu bácsi, hivatalos nyelven: spender. Vérátömlesztési műtéteknél hívják az orvosok segítségül Samu bácsi egészséges vérét s igen sok esetben az ő átömlesztett vére állította talpra a beteget. Persze Samu bácsi nem adja ingyen a vérét, az embervérnek megállapított ára van, ezidőszerint egy deci 20 pengő. És (sokan ezt mondanák rá: igen, ez Pest) hárman adósak maradtak Samu bácsi vérének árával. Gramofonlemezen szeretném idézni Samu bácsi méltatlankodó hanglejtését, amikor erről beszél: Cseng a telefon: — Igenis, főorvos úr, meg fogom mondani, főorvos úr... — A kagyló széles mozdulat után kerül vissza a villára és Samu bácsi azon a hangon, amelyet az illetlen telefon megszakított: — És most, egy idő óta nulacsoport! A rokonszenves Samu bácsi elkomorodik. Ahogy nézzük a vérkereskedés eredményeiről beszámoló noteszt, egy lapra bukkanunk, ahol az adósok szerepelnek. — Hát kérem, ilyenek az emberek. Adok X-nek féllitert (nevet is mondott, de nem írom ki) és nem fizet. Ez a másik is tartozik egy félliterrel, a harmadik is. Egyszóval három félliter hitelbe. Lehet az? Rendes dolog az? Ezért pöröltem. Majd meg fogják szépen fizetni Utóvégre adhattam volna olyannak is, aki rögtön készpénzben fizet. A spenderi mesterség, mint kiderül, nem is olyan egyszerű a dolog. Samus bácsi időnként vérvizsgálatot vézet és ez pénzbe került. — Kérem, erre rezsi is van... — Samu bácsi újra talált méltatlankodnivalót. Megtudom Samu bácsitól azt is, hogy Budapesten huszonöten-harmincan vannak, akiket nyilvántartanak abból a célból, hogy vérátömlesztési műtéteknél behívhassák őket. Ebben a hónapban Samu bácsinak nem volt vevője. Nincs az mindig. Viszont megnyugtat: — Majd hívnak, ha kellek. Engem nem kell félteni... Samu bácsi rokonszenvesen készül arra, hogy vérét átadhassa. Diétát kell tartania, tésztát nem eszik, k-val kezdődő főzelékekhez hozzá sem nyúl, sok folyadékot főzik, sülthúst eszik. Széttárja karját. — No, ugye kérem, aztán sok kristályvízre van szükség, ez is rezsitétel, aztán hogy úgy mondjam, szeszesital semmi. A vérre vigyázni kell. Öröm suhan végig az arcán. — Ezt tessék megnézni. — a noteszlapja felé fordul — tetszett látni már ennyi vértestecskét? — a vérfesték... Samu bácsi nős ember. Megkérdezem búcsúzóul, hogy vannak-e gyerekei. — Gyerek? — bámul rám — nincs gyerek. — Pedig ezt a jó vért... Samu bácsi felkapja fejét. — Kérem, az megint más dolog... Kikisér a szanatórium kertjébe. — Ugye, jó, ha az embernek jó vére van. * Ez Samu bácsi, a kedves embervérkereskedő. — FÉLLITER E - HITELBE! Samu bácsi, a spender, perli a vérét ,J Én nem lopom a véremet“ 2. oldal E. IHOHI GALLIA SELYMEK FRANCO-ROMÁN SELYEMGYÁR Az ország legnagyobb és legolcsóbb selyemraktára A .Chanel-selymek kizárólagos árusítása Fiókok : BRASSÓ, SZABADSÁGTÉR 3. (Búzasor) KOLOZSVÁR: Str. Gen. Necolcea 2. (Kornissa., Renner palota) NAGYSZEBEN, Strada Regina Maria 34. t N Nyolc vádlott közül ■BBHiraaiaDnB isnétt a marosvásárhelói törvénszék 3 pénzügyi tisztviselői Ügyész elítélteit, mimasz tígyésss fellebbesztek Marosvásárhely október 31 A törvényszék Porava Melişor-tanácsa kedden délelőtt hozott ítéletet nyolc pénzügyi tisztviselő adócsalási ügyében, amely már közel egy éve húzódik. A főtárgyaláson az érdeklődők és hozzátartozóik nagy tömege jelent meg. A törvényszék a nyolc pénzügyi tisztviselő közül, akik ellen a főkönyvek meghamisítása, csalás és hivatalos hatalommal való visszaélés volt a vád, csak a következő hármat ítélte el: Szántó Sándort hat rendbeli csalás, közokirathamisítás és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettéért másfélévi fogházra és 3 évi hivatalvesztésre, Pető Pált 3 rendbeli csalás miatt ugyanennyire, Iconaru Nicolae volt tisztviselőt pedig 10 rendbeli csalás bűntettéért 2 évi fogházra és ugyancsak 8 évi hivatalvesztésre. A büntetésekbe beszámították Szántó és Iconaru 8 havi vizsgálati fogságát. A többi öt vádlottat, névszerint Coros Pétert, Hilea Dumitrut, Silló Gézát, Dömsödy Károlyt és dr Man Sándort a törvényszék bizonyítékok hiányában felmentette a vád és annak következményei alól. Mindhárom elítélt felebbezést jelentett be, a letartóztatásban levő Szántó és Iconaru pedig szabadlábra helyezésüket kérték. A szabadlábra helyezési kérelmeket a törvényszék elutasította, ugyanígy elutasította azonban a főügyésznek Pető letartóztatása iránt tett indítványát is. A főügyész fellebbezést jelentett be egyrészt az ítéletek enyhesége, másrészt a felmentések miatt. 1934. november 1.