Brassói Lapok, 1935. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
2. oldfal Pál Gábor: „Több mint ezeréves történelmi múlttal rendelkező székely nemzet leszármazottjai vagyunk és azok is maradunk“A gyergyószentmiklósi magyar párt megrázóan ünnepélyes tiltakozása a gyűlölethullám ellen Witter József és Gyárfás Elemér nagy beszéde Gyergyószentmiklós, január 1. Vasárnap d. u. két órakor rég nem látott tömegekben vonult fel a gyergyói székelység a gyergyószentmiklósi ipartestület székházához, ahol a Magyar Párt gyergyói tagozata tisztújító közgyűlést tartott. Különösen nehéz idők járnak az erdélyi kisebbségekre és a gyergyói gyűlés méltó vált az időkhöz. Úgy, olyan impozánsan nyilatkozott meg, ahogy a szomorú idők parancsolták. Az iskoláinkért Dr. Pál Gábor képviselő, megyei tagozati elnök megnyitó beszéde keretében vette benckés alá a helyzetet. Hangsúlyozta, hogy az egyre ijesztőbben kezelt dekorakérdések mellett hangtalanul elmenni lehetetlenség. A harci eszközök megszámlálhatatlan sokaságát használták fel a magyar iskolásák ellen. Egyik eszközt itt Gyergyószentmiklóson próbálták ki. Chindea itteni gimnáziumi igazgató könyvet irt az ,,Elmagyarosodott Székelyföld“ címet. Ebben az András, Katona, Deák, Tódor, Ba Iricz, Bogdán, Kozma stb. tősgyökeres székely neveket román származásúaknak tüntette fel. Ez a könyv ott fekszik a közoktatásügyi miniszter, államtitkár és vezérfelügyelők asztalain s alapul szolgál a középkort meghazudtoló névelemezésekhez. Ezzel szemben le kell szögeznünk, — hangoztatja Pál dr. emelt hangon, — hogy mi a több mint ezeréves történelmi múlttal rendelkező székely nemzet leszármazottjai vagyunk és maradunk. Tiltakozunk az ilyen elbánás ellen. Tiltakozunk, mert nemzeti hovatartozandóságunkat rajtunk kívül senki, semmiféle törvénnyel meg nem szabhatja. Hosszasan fejtegeti és magyarázza azokat a módokat, melyekkel az iskolasérelmek ellen hathatósan védekezni kell. Egyben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi céltudatos rendszer az ilyen természetű dolgok intézését érthető okokból elgáncsolni, hátráltatni igyekszik. Történik ez akkor, amikor nemzetközi kisebbségi szerződések biztosítják szabadiskoláztatási jogainkat. A békeszerződésekben Románia kötelezettséget vállalt, hogy az erdélyi székelység és szászság részére iskolai önkormányzatot létesít. Erről a jogáról a székelység soha le nem mondott. Napi, renden tartja és követeli. Téves tehát az a felfogás, hogy elejtették, viszont tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy a felekezeti iskolák helyzetét gyöngítené az autonómia., _ _ _. _ . A csendőri brutalitások ellen katonai előképzés, rokkant és más közérdekű kérdések után a csendőri erőszakosságok ellen tiltazkozik. ** Hangsúlyozza, hogy minisztereken át minden elképzelhető fórumot végigjártak az ügyben. A Csíkszeredai szárnyparancsnoksághoz utasították, ahová bizonyítékokkal felszerelve százszámra terjesztette elő beadványait, de választ nem kapott. Most a csendőrhadtesthez fordultak s az az érzése, hogy ezúttal eredményt érnek el. Kéri a lakosságot, hogy a rendfenntartó közegekkel szemben őrizze meg józan magatartását s ezzel könnyítse ennek az égető kérdésnek eredményes elintézését. Józanon kell viselkedni a mai kétségbeejtő időkhöz méltóan. Legyen vége az átkos torzsalkodásnak. Falvaink tele vannak a bosszuállás vágyával. Jelentgetések dúlják a községek életét. Közös front helyett egymással szemben állanak. Sőt akadnak székely községi tanácsok, akik a hatalmasoknak kedveskednek a lakosság bőrére. A fékevesztett agitáció Beszéde végén felteszi a kérdést miért rosszabbodnak életlehetőségeink? Felel is: a román pártok által kifejtett fékevesztett agitációk közprédává dobják a többség elé a kisebbségi népeket. Minden bajt az ő vállukra hárítanak. Betevő falatjuk elvételét ígérik a mandátumot jelentő szavazatokért. Ehhez járul a fékevesztett sajtóuszítás. A Curentul-féle népszavazás, melynek során pap, bíró, tanár, tanító, iparos, kereskedő és gazda egyaránt a kisebbségek kitelepítését javasolják, sőt olyan is akadt, aki a magyar anyákat orvos útján akarta nemzésre képtelenné tenni, hogy ily módon szüntessék meg a kisebbségek szaporodását. — Minket egy félreértett kiáltásért bebörtönöznek. — folytatja, — de _ ezt az emberi gondolkozást kicsúfoló izgatást tűrik, tapsolnak neki. Ezerszámra dobják sorstestvéreinket a kenyértelenségbe. Mit az a kérdés: hány román éljen? A kisebbségekkel nem törődnek, azok kenyerét könyörtelenül feláldozzák. Nemzeti munkatörvénnyel védekeznek ellenünk. S a gyűlöletnek egekig ordító koncertjében nem akadt egyetlen román, aki hangot emelt volna mellettünk, alapjaiban rendítették meg a kisebbségi életünket. E hatalmas orkánnal szemben játékszernek tűnnek fel azok az eszközök, melyek kisebbségi küzdelmünkben rendelkezésünkre állanak. Népünk kulturális értékeit az iskolapolitika, vagyonát az elhibázott gazdasági rendszer, a választótömegek átütőerejét az elfajult politikai harcok morzsolják fel. Fel kellett tenni tehát a kérdést: az eddigi rendszertől várhatunk-e orvoslást, vagy nem? A felelet nem biztató. Minden józanon gondolkozó ember látja, hogy aőként erősödik a szélsőséges, barátságtalan, elfogult elmélet, mely minden téren felőrölni készül. Ezzel a felfogással népünk önvédelmi küzdelmét összhangba hozni szinte lehetetlen. Annál inkább, mert ezt a felfogást a román közvélemény osztatlanul vallja magáénak. Hisz nem kisebb személyiség, mint Maniu Gyula állította 1921-ben a román parlamentben: „a román és a magyar nép között nem jöhet létre megegyezés, vagy mi, vagy ők“ — Ilyen állapotban írtam meg szintén 1921-ben az erdélyi magyar nemzet hivatását. Munkámban állítottam: a kisebbségi magyarság hivatását abban teli meg, ha összekötő kapocs lesz a Középeurópa tengelyében elhelyezkedett magyar és románság között. Majd így folytatja: szó szerint idézem könyvem befejezését: ,,Ha az erdélyi magyarság meg tudja látni és be tudja tölteni ezt a történelmi hivatását, ha meg tudja érteni Budapesten, hogy a románság ellen elhangzó minden hazagsugalla szó végeredményében az erdélyi magyarság testét, intézményeit, birtokállományát, kultúráját sebzi meg és meg tudja érteni Bukarestben, hogyha barátra és szövetségesre van szüksége, nem találhat biztosabbat, jobbat, mint azt, kinek szövetségesi hűségére kétmillió román állampolgár fajrokona a záloga, — akkor lesz még egyszer ünnep Erdélyben“. ,,Ha nem , akkor ott van Kisázsia és Macedónia példája, akkor az erdélyi magyarságra is ugyanaz a,keserű, tragikus sors vár, mint az egymásba kevert, egymást pusztító, egymás vérébe gázoló török-örmény-bolgár-szerb-görög néptöredékekre“. Idézetem annak a célnak kidomborítására szolgált, folytatta Gyárfás szenátor, miszerint a magyar kisebbséget ki akarjuk emelni a külpolitikai áramlatokból. Nem akarunk túszok lenni a nemzetközi politika kezében. Kisebbségi népünknek vajmi kevés befolyása van a nemzetközi politikára. Tehát annál embertelenebb annak bőrére kötni megállapodásokat, vagy használni fel eszközül. Csak méltányosságot sürgető parlamenti nyilatkozatunkra megdöbbentő visszhang támadt. A magyarfaló Universul ilyeneket ír: „A magyar kisebbségek helyzetét semmiképpen sem lehet függetleníteni a Magyarországgal szembeni politikától. Magyarország olyan fegyverrel küzd ellenünk, mely nekünk inkább kezünkügyében van. Kihasználja a mi államérdekeink ellen a magyar kisebbségek helyzetét. Idéténn fegyverhez nyúltak, mely végzetes lesz számukra... Tudják meg, hogzy mi ugyanezzel a fegyverrel fogunk élni, vagyis a magyar kisebbséggel... A román állampolitika ügyesen kihasználta a hibát s a nekünk készített fegyver feléjük üt és ütni fog ezentúl kíméletlenül, amíg azoknak a kegyetlen ütéseknek súlya alatt, melyeket a romániai magyarok fognak elszenvedni, a határontúli magyarok fel nem ébrednek. Hadd lássuk, kinek kell többet szenvednie..." Röviden: Kezemben vannak fajrokonaid, s ha nem teszel kedvemre, megfojtom őket! Kegyetlen pogány tanok ezek, melyeket most hirdet nyíltan, arcpirulás nélkül az Universul. Tisztában vagyunk azzal, hogy a keresztény román lelkek nem érthetnek egyet az Universullal, azt azonban tagadni nem lehet, hogy a százezres példányszámban megjelenő lapelhatározásaikat, ténykedéseiket befolyásolják. Erdély magyarságának fel kell jajdulnia a soha nem tapasztalt uszítások ellen. Hisz ezek minden vonalon megvetést, gyűlöletet, utálatot szitanak. Egy nép anyagi é® erkölcsi tőkéjét viszik a gyűlölet piacára. Erőteljesen követeljük e hang megszüntetését. Annál inkább, mert az ország törvényei az izgatást szigorúan büntetik. Hát mi ez, ha nem izgatás? De kívánjuk ezt a román nép és az ország érdekében is. Erdély tanulsága intő példa, hogy a féktelen gyűlölködés kevetlenül meg szokta bosszulni magát. Most két célt tűztek a románság elé és két jelszóval izgatják a közhangulatot ellenünk. Kívánják az erdélyi városok románosítását és az összes köztisztviselői állá®oknak románokkal való betöltését. Mi azonban meglevő birtokállományainkat sem az egyik, sem a másik irányban könnyelműen odadobni nem vagyunk hajlandók. Le kell szögezni azt a tényt, hogy az osztrák abszolutisztikus uralom a magyar gazdaosztályt megerősítette. A magyar földbirtokos akkor ment tönkre, amikor ismét a hivatalokba engedték. A románság sem a városokban gerincesedett odáig, hogy Erdély uralmát átvehette, hanem a falvakban. Az ekeszarva és pásztorbot mellett. A döbbenetes szomorú jelenségek dacára hiszünk a jövőben — fejezi be. — El kell jönnie a megértésnek. Nekünk jogunk van ezen a területen élni, melyen születtünk. Mit akarunk? Mi nem akarunk államrendet bontani. Mi nem akarunk törvénytelenséget csinálni de ne marják ki szájunkból a kenyeret. Hagyjanak élni bennünket!t Az élet érdekeiben megtámadott magyarságnak uj, egyöntetű magatartásra van szüksége. Aki e nehéz időkben más táborba szökik s az összesség érdekeire onnan öltöget nyelveket, annak minden idők felfogása szerint áruló a neve. Az ősi székely leszármazottaknak e viharos idők megpróbáltatásaiban együtt a helye. — Tisztában vagyok azzal — fejezi be ■—, hogy mekkora mértékkel írják terhemre az itt elmondottakat, de eljárt az idő, amikor vége a tapogatózásnak. Egyöntetű, egységes és gerinces magatartásra van szükség. Védenünk kell mindnyájunknak közös érdekeinket, melyet minden oldalról fenyegetnek. Ebben a arcvonalban társadalmi különbség nélkül mindenkinek ott a helye. Aki tétovázik a mostani időkben, az nem méltó testvéreihez, az önmagát ítélte halálra. Wilier József Páp Gábor dr. falrengető taps és éljenzéssel fogadott beszéde után Wilier József képviselő emelkedik szólásra. Részletesen ismerteti a párt történelmi jelentőségű parlament nyilatkozatát. Életike színekkel ecseteli azt a közismert tényt, ahogy a parlamentben nyilatkoztak az üggyel kapcsolatosan Szomorún állapítja meg, hogy nincs jóakarat. Az uszító lapok, élén az Universullal, felvert hangulat irányítja a szenvedélysűtötte cselekedeteket. Legelemibb emberi igazságokat sem hajlandók meghallgatni az erőszakkal betapasztott fülek. — Pedig dereng hajnal — fejezi be — virrad. Benes csehszlovák külügyminiszter nyilatkozata arra enged következtetni, hogy az elharapódzott gyűlöletáradatból új. emberi gondolatok és tettek fognak kicsiázni. Dr. Gyárfás Elemér Dr. Gyárfás Elemér történelmi jelenttőségű szavakban mutat rá, mi kényszerítette a kisebbségi magyarság képviselőit az ismeretes parlamenti megnyilatkozásra. Eddigi politikánk három, erős pilléren feküdt: Románia alkotmányán, a békeszerződések kisebbségi rendelkezésein és a kisebbségi magyarság erején, melyet tagjai műveltsége, vagyona és választó tömegei képviseltek. Másfél évtizedes küzdelem után nagy megdöbbenéssel kellett megállapítani, hogy ezek az erők túlnyomó részben roskadoznak. A világszerte féktelenül dühöngő nemzeti önzés, a feszült külpolitikai helyzet A választás i mélyhatású beszéd után Madaras Sándor a jelölőbizottság jelentését terjesztette be, miszerint elnöknek dr. Gaál Alajos orvost, titkárnak dr. Mátis András ügyvédet és 80 tagú intézőbizottságot jelöltek. A közgyűlés egyhangúan tudomásul vette a jelölést és megválasztotta a jelölteket. Ezután Gaál Tamás gyergyóalfalvai plébános lendületes beszéd keretében mutatott rá, hogy a megválasztottaknak az új idők között nehéz teendőik vannak. Hivatalukat ne hisznek, hanem komoly vállalkozásnak tekintsék. Dolgozzanak a nép és a köz érdekében. Dr. Márton András 45 fiatal társa nevében indítványozza, hogy szervezzék meg a gyergyói tagozat ifjúsági szakosztályát. Becsülettel ki akarják venni részüket a küzdelemből. A közgyűlés határozatilag kimondja az ifjúsági tagozat felállítását és dr. Pál Gábor megyei elnököt bízza meg annak végrehajtásával. A különlegesen szomorú idők meglepő, impozáns gyűlése ezzel végetért. Hisszük, hogy új, szebb, erőteljesebb és főként egységesebb élet következik a gyergyói magyarpárti tagozatban, ahol az emberek a vészterhes idők szélére bújtak összébb. Ferencz Gyárfás ! i • ». E. fragte a *1936s farttstfr 2 I 3 '* £*». I. üt