Brassói Lapok, 1935. február (41. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-01 / 25. szám

u.í­n! / vis­ta A feleutig... Gyárfás Elemér tegnapi szenátusi be­széde továbbvitte azt a reál­politi­kai programot, amelyet a B. L. karácso­­nyi száma indított el. .­­ . A románság minden kategóriája érzi, hogy a kisebbségi kérdés megérett a ren­dedre és Jorga sürgető és csodál­kozó fellépése igazolja, hogy megvannak a rendezés feltételei is nálunk. Realizmus, pozitivizmus aktivizmus: ezekkel a fogalmi megjelölésekkel feje­zi ki a kisebbségi nomenklatúra azt a politikai irányzatot, amely a magyarság komoly sors- és munkavállalásával igyekszik biztosítani boldogulásunkat az állam keretein, de a magunk sorain be nem ism a fogalmi megjelölésen múlik, hanem a lényegen és a tartalmon, leg­főképpen pedig a természetes evolúció­ban gyökerező politikai akaraton. A kisebbségi sors letelt tizenhat esz­tendeje, jóllehet a vajúdás ezer gátlásá­val és kátyújával, meghozta ezt az evo­lúciót s ami kezdetben csupán a ki­sebbségi teoretikusok elgondolásában je­lentkezett, az ma már mélyen tudatosult s egyre átütőbb erejű gyakorlati célki-IUA Magyar kisebbségi lélek józanodós folyamatát sokáig feltartóztathatta a ki­sebbségi hőskor romantikája és sokszo­rosan elrekeszthették a külpolitikai ho­rológusok misztifikációi, nemkülönben a nemzeti totalitás és öncélúság megszál­lottjainak töm­egsz­u­ggeszt­­ója, de a ro­­manticizmusnak, a misztifikációnak­­és a tömegáltatásnak törvényszerűen vége szakadt és a józanodás folyamata annál gyorsultabb és sodróbb erővel lendült előre a kisebbségi tájakon. A megpróbáltatott magyar tömegekben ma már olyan erős a vágy és a kívánság egy reálpolitika megfogható eredményei után, hogy ezzel az elementárisan jelent­kező­ akarattal szemben a negativizmus csökönyös bajvívói is hátrálni kénysze­rülnek s ha nem is őszintén, hanem­ csu­pán a felületen, de mégis koncessziókat tesznek az alulról feltörő új életigenyes-Az aktivizmus ma már a kisebbségi magyarság számára egyenesen elemi életfunkció kérdése és éppen azért olyan feltartóztathatatlan erő, amelyet lebír­­ni tovább nem lehet, annyival kevésbé, mert úgy a belső, mint a külpolitika malmai az aktivista koncepció számára őrölnek. .. . , Kétségtelen dolog, hogy az aktivista erőcsoportosulás számára a magyar föld­művelő nép jelenti a derékhadat, amely már meg is indult ezen az úton, de az is bizonyos, hogy a kisebbségi magyar tár­sadalom minden rétegének erre az útra kell lépnie, ha meg akar maradni s a fejlődés lehetőségét is biztosítani kí­vánja a maga számára. Az aktivizmus ellenzői és gáncsosói számára a legsúlyosabb mementót a ma­gyar értelmiségi proletár jelenti. A mun­ka és az elhelyezkedés reménye nélkül tragikusan lézengő állástalan és kenyér­félen magyar intelligencia, amely magá­­rahagyatottan, már csaknem kodussor­­ban küzd az elemi lét egy-egy kenyérfa­latjáért s amelynek egyedei sorra ott kopogtatnak kérvényükkel a hivatali ajtókon s a maguk erőtlenségével pró­bálják elérni azt, amihez a magyar hi­vatalos kisebbségi mozgalom nem bizto­sított számukra szervezett segítséget , és juss-lehetőségeket. Ez az intellektuális réteg, amely a maga nyomorúságában a legsúlyosabb, eleven vád a negativiz­­mussal szemben, az aktivizmus legkomo­lyabb rohamcsapata. De nem az aktivizmus soraiba tarto­zik-e a magyar kereskedő­osztály is, a­mely m­ár egészen világosan látja, hogy nem a „nemzeti öncélúság“ fogja a rom­lástól megóvni, hanem egyedül egy olyan átfogó politika, amelyben a magyar ke­reskedő is megtalálja egyenlő jogait és­ érvényesülését román és német sorstár­saival együtt. A kereskedelem­politika, az adópolitika, meg a vasúti tarifa tö­méntelen kérdését sosem, oldhatja meg maga a kisebbségi politika, legkevésbé pedig egy negatív kisebbségi politika, hanem csupán egy olyan politika, amely közös nevezőre hozza a kereskedelem létérdekeit. Nos, és a gyáripar meg a kisipar dol­ga. Hogyan képzelhető el, hogy a ma­gyar ipar boldogulni és fejlődni tudjon s a nacionalizáló a­utokréciával szemben hathatós érdekvédelemre találjon a ne­­gativista kisebbségi politika mai jelsza­vaival? Iparunk napról-napra élet-halál­­harcot vív s milyen sanszokkal vívhatja meg ezt a harcot a magyar kisipar, ha nem fog össze a német és román kisipa­rossal, amikor egyedül ez az összefogás segítheti ahhoz, hogy a magyar kisipari műhelyek komoly erősségei legyenek a magyar életnek. És ha végigmegyünk a magyar kisebb­ségi társadalom, valamennyi kategóriá­ján, mindenütt hasonló helyzettel talál­juk szem­ben magunkat. A politikai ak­­tivizmusnak parancsoló szükségessége nyilvánvaló, csupán előfeltételei várnak tisztázásra, valamint lélektani és tárgyi biztosítékokra — a túlsó oldalon. Azzal minden nívós és komoly politi­kusnak tisztában kell lennie, hogy a gya­korlati aktivizmus nem következhetik el automatikusan. Ahogyan a kisebbségek számára biztosított jogok és lehetőségek sem léphetnek teljes terjedelmükben au­tomatikusan érvény­be, éppen úgy egy józan kisebbségi reál­politikától sem le­het azt kivárni, hogy automatikusan a az objektív körülményekre való tekintet nélkül hódítsa meg a magyar társadalom minden rétegét. A józan magyar rétegek már megin­dultak ezen az úton, azonban a célbaju­­tásnak az a tárgyi, politikai és lélektani előfeltétele, hogy a jelentig a másik ol­dal is élénkbe jöjjön. árusításba nem bocsátható Főszerkesztő: Szele Béla dr. Péntek 1935. évi február­­ XLI. évfolyam 25 szám. ELŐFIETÉSI A­R­A K: Belföldre: A kézbesítő kézbesítés­ dijával és a pénzbesiedő­nkasszó-dijával egyetemben 74 lej. Brassóban 70 lej. Ha az előfizető közvetlenül a kiadóhivatal­nak fizet, az előfizetési díj 68 lej. — Postai kézbesítéssel és közvetlenül a kiadóhivatalnak fizetve* az előfizetési díj havonta 60 lej. — Külföldre: negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évi­re 1200 lej — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő­ — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 3 lej. páros (bal) szövegoldalon 6 lej. páratlan (jo­bb) szö­vegoldalon 8 lej négyzetcentiméterenként' Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov. Str. Regele Carol 56— 38. telefonszámok kiadóhivatal 92., szerkeszt­őség 83. Sem Londonban, nem bíznak az angol-ímmel a megegyezés lehetőségében Laval képviselőházi válasza a londoni úttal kapcsolatos aggályokra London, január 31. A londoni sajtót Flandin francia mi­niszterelnök és Laval külügyminiszter holnapi látogatása, illetőleg az angol— francia megegyezés kérdése foglalkoztat­ja. A lapok általában egyetértenek ab­ban, hogy a megegyezésre nem sok a ki­látás. A Times szerint a londoni megbeszélés célja angol szempontból elsősorban az, hogy felélesszék az 1932 december 11-iki genfi egyezményt, amely jogegyenlőséget biztosít Németországnak és a többi le­­fegyverzett államnak az általános bizton­sági rendszer keretein belül. A Daily Te­legraph úgy tudja, hogy maguk a fran­ciák sem tartják valószínűnek a formális megegyezést, miután minden bizonnyal ellenjavaslatokkal mennek Londonba. Különben a párisi sajtó sem bízik túl­­­ágosan a londoni tárgyalások sikerében, minthogy az eredményt elsősorban Né­­­metország magatartásától teszi függővé! Franklin-Bouillon óvja Lávait attól, hogy engedményeket tegyen a Hitler-kormánynak A francia képviselőház tegnap esti ülésén Franklin-Bouillon jobboldali kép­viselő felvilágosítást kért Laval külügy­minisztertől a kormány leszerelési politi­káját illetőleg. Kifejtette azt a vélemé­nyét, hogy Németországot nem lehet engedmé­nyekkel a fegyverkezés korlátozására bírni. Franciaország, szerinte, úgy fog járni a biztonság ügyében, mint annak idején a jóvátételek tekintetében. Ezért nem sza­bad elismerni a németek újrafegyverke­zését. Anglia négyszögesíti a kört, amikor betartandó ígéreteket vár Németország­tól. Franklin­ Bouillon ezután bizalmatlan­ságát fejezte ki Hitler békepolitikájának őszintesége iránt s hangoztatta, hogy a francia politikát továbbra is a békeszer­ződések revíziója ellen kell irányítani. Laval a londoni látogatással kapcsola­tos kérdésre válaszolva, a következőket jelentette ki: Azért megyünk Londonba, hogy ele­get tegyünk Sir John Simon külügymi­niszter óhajának. Mindenkinek örülnie kell hogy Franciaország és Anglia időn­ként összeegyezteti szempontjait az eu­rópai politika fontosabb kérdéseire vo­natkozólag. Emellett mi teljesen átérez­­zük nemzetünk reális szükségleteit és te­rületünk védelmi követeléseit. A békét nem tudjuk elképzelni biztonság nélkül. — Új légkör van kifejlődőben a népek egymáshoz való közeledésének megköny­­nyítésére, — folytatta Laval. — A londo­ni megbeszéléseket Anglia és Franciaor­szág egyre szorosabb barátsága fogja át­hatni. Viszont a mi biztonságunk nélkü­lözhetetlen Európa békéjének szempont­jából. Ebből kiindulva, Franciaország támogat minden nemzetközi erőfeszítést a béke megszilárdítása érdekében. A NÉMETEK MÁR HAJLANDÓK TÁRGYALNI A KELETI EGYEZMÉNYRŐL Római diplomáciai körökben nagy ér­deklődéssel figyelték von Hassel kri­ináli német nagykövetnek az olasz külügymi­nisztériumban tett látogatását. Úgy vélik,­ hogy von Hassel ez alkalommal közölte a német kormány végleges álláspontját a keleti Locarno és az osztrák függetlenség biztosítása kérdésében. Németország állí­tólag most már csak a keleti egyezmény katonai megállapodás-jellege ellen foglal állást, de a beavatkozást kizáró egyez­mény ellen nem tiltakozik. Kánya magyar külügyminiszter megegyezésre invitálja szomszédos államokat. Budapest, január 31. A felsőház külügyi bizottságának teg­napi ülésén Kánya Kálmán külügymi­niszter beszámolót tartott Magyarország külpolitikai helyzetéről , magatartásá­ról. Elsősorban a magyar—jugoszláv vi­szállyal foglalkozva, rámutatott arra, hogy a magyar kormány eleget tett a de­cemberi genfi határozatnak, amivel újból bizonyságát adta békés szándékának. — Részünkről nyugodtan kisérjük fi­gyelemmel a további fejleményeket, — folytatta a külügyminiszter — s azokhoz szabjuk jövő magatartásunkat. Az olasz—francia megegyezés ügyére térve át, Kánya kijelentette, hogy a ró­­mai egyezmény csak az elő lépés ami akció útján, amelynek végcélja többek között a középeurópai béke megszerve­zése. — Ha szomszédaink annyi megértést tanúsítanak az eljövendő tárgyalásokon,­ — folytatta Kánya —, mint azt Laval és Mussolini tette, akkor fennáll a megegye­zés lehetősége. Természetes, hogy az elő­készítő tárgyalások hosszabb időt vesznek igénybe, mert hiszen mindenik félnek meglesznek a maga feltételei, amelyek

Next