Brassói Lapok, 1935. február (41. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-23 / 44. szám

1935 február 23 ■■■■■ SZ. E. B55H Simonnak Majszkij londoni szovjet kö­vet is. A jegyzékben a szovjet kormány kije­lenti, hogy elégtétellel fogadja a február 5-ik­i londoni francia—angol nyilatkoza­tot, mert azt tartja, hogy az új háború veszélye elleni küzdelem legjobb módja a regionális paktumok rendszere, amely kölcsönösen biztosítja a békéhez őszintén ragaszkodó államokat. A szovjet kormány bízik benne, hogy a kölcsönös segélynyúj­tási paktumok létrehozatalára vonatkozó­lag már régebben folyamatban levő tár­­gyalások a londoni javaslatok folytán új lendületet vesznek. A Szovjet szövetség reméli, hogy a londoni javaslatokat tel­­jeségü­kben megvalósítják, minthogy azok végrehajtási terve egységes és meg­oszth­atatlan. A jegyzék kifejti, hogy az európai béke is megoszthatatlan s hogy csak olyan biztonsági rendszerrel védhető meg, amelyhez valamennyi állam csatla­kozik. A francia lapok különféleképpen íté­lik meg a szovjet jegyzék értelmét A Pe­tit Parisien szerint a szovjet jegyzék bizo­nyítéka annak, hogy a Szovjetszö­vtség is csatlakozik a Londonban kezdeménye­zett biztonsági politikához Ezzel szem­ben a Journal németellenes súgást­­át az­­ orosz jegyzékben. Az Echo de Paris úgy­­véli, hogy a szovjet kormány a jegyzékkel igyekszik elhárítani azt a veszélyt, hogy Anglia és Franciaország külön tárgyal­jon Németországgal a légvédelmi egyez­mény ügyében. Ez ugyanis alkalmat ad­na arra, hogy Németország megkezdje a nyugati hatalmak tömörítését az ismert szovjetellenes célzattal. A londoni reakciós Daily Mail csapdát lát a szovjetjegyzékben, amely előtérbe helyezi és sürgeti a biztonsági egyezmé­nyek megkötését, köztük persze legin­kább a Moszkvát közelről érintő keleti paktumot. A lap szerint Anglia hallani sem akar arról, hogy garantálja a szovjet­­határokat is, hiszen az oroszok a kulisz­­szák mögött mindenütt álhatatosan dol­goznak az angol érdekek ellen. ANGLIA ÚJBÓL HITET TETT A KELETI BIZTONSÁGI PAKTUM MELLETT Az Oeuvre tudni véli, hogy az angol kormány máris megadta a választ a szov­jetjegyzékre. Mintegy Moszkva aggodal­mainak az eloszlatására, közölte a szov­jet kormánnyal, hogy a lehető legkimerí­­tőbben tájékoztatni fogja a Németor­szággal folytatandó összes tárgyalásokról , hogy Anglia és Franciaország magatar­tása teljesen közös minden kérdésben. A lap szerint ezzel a jegyzékkel Anglia ér­tésére akarta adni Németországnak, hogy erkölcsileg továbbra is támogatja a ke­leti biztonsági paktum eszméjét. Anglia ugyan nem akar elsőrendű szerepet ját­szani a keleteurópai helyzet rendezésé­ben, de meg akarta nyugtatni Moszkvát, hogy nem szándékszik közreműködni a Szovjetszövetség biztonságának csorbítá­sában. Az angol jegyzék hangoztatta, hogy a londoni javaslatokban Anglia is kifejezetten felszólította Németországot, hogy kössön kölcsönös biztonsági szerző­dést keleti szomszédaival s ezzel London hozzájárult a keleti biztonsági egyezmény követeléséhez. Tiszta helyzetet követel Anglia A szovjet korm­ány is beleszólt a német válasz ügyébe Csak márciusban kerülhet sor az angol külügyminiszter berlini látogatására, mert előbb ismét Párisban tárgyal Sir John Simon Haiglia megnyugtatta a Szovjetszövetséget, hogy nem akar biztonsága csorbítására paktálni Németországgal Varsó, február 22. Campbell angol ügyvivő tegnap este közölte Laval francia kü­lügymniszterrel azt a határozatot, amelyet a MacDonald­­kormány a német választ illetőleg szer­dai minisztertanácsán hozott. Eszerint — amint különben már tegnap kiemeltük — az angolok nem hajlandók külön tár­gyalni a londoni francia—angol nyilatko­zat egyes javaslatairól s nem fogadják el Németországnak a légvédelmi egy­ezmény­hez való csatlakozását a biztonsági és fegyverkezéskorlátozási probléma egyide­jű általános rendezése nélkül. Az egyide­jűség elve azonban nem zárja ki, hogy a tárgyalásokat a legalkalmasabbnak mu­tatkozó sorrendben folytassák. Az angol kormány ebben az összefüggésben részle­tes felvilágosításokat kér a németektől valamennyi kérdést illetőleg, amelyeket egyrészt a február 15-iki londoni nyilat­kozat, másrészt a február 14-iki válasz­krat felvetett. A birodalmi kormányhoz intézendő kérdéseket máris szövegezik. Az ügyvivő szerint hosszas és kínos tár­gyalások küszöbén áll Európa. A francia lapok örömüknek adnak ki­fejezést afölött, hogy a londoni javasla­tokat az angol kormány is elválaszthatat­­lanoknak, megoszthatatlanoknak minősí­tette s általában elégtétellel írnak az an­gol minisztertanács határozatáról, amely megfelel a francia kormány álláspontjá­nak. Azt a kérdést, hogy a francia és angol kormány miként járjon el és milyen ma­gatartást tanúsítson a Németországgal va­ló tárgyalások ügyében, csak a hónap végén beszéli meg Laval Simon angol kül­ügyminiszterrel, aki február 28-ikán is­mét Párisba érkezik egy előadás tartásá­ra. Ezen a megbeszélésen döntik el, hogy a német választ egyszerűen csak nyug­tassák, avagy behatóbb viszontválaszra érdemesítsék. Ilyképpen nem kerülhet sor Sir John Simon beel­ini látogatására előbb, mint március elején. Az angol kormány ugyanis nem megy addig bele a Német­országgal való közvetlen tárgyalásokba, a­míg kielégítő felvilágosításokat nem kap a birodalmi kormánynak a londoni nyi­latkozat összes javaslataival szemben el­foglalt álláspontjáról. Valószínűnek tart­ják, hogy Berlin még Simon párisi útja előtt megadja a kért pótlólagos válaszo­kat. Grandi londoni olasz nagykövet, aki tegnap érkezett vissza Rómából repülő­gépen, azt a tanácsot adta az angol kor­mánynak, hogy Simon csak abban az esetben menjen Berlinbe, ha előzetesen teljesen tisztázták a helyzetet a német kormánnyal. A bécsi Neue Freie Presse úgy értesül Berlinből, hogy a német kormány egy­előre csak a légvédelmi egyezményről hajlandó tárgyalni. Az ugyanis a felfo­gása, hogy ennek megkötése lényegesen megszilárdítja az európai helyzetet s így a többi politikai kérdések, mint a bizton­sági paktumok, a fegyverkezés és a biro­dalomnak Genf­be való visszatérése ügye szinte maguktól megoldódnak. A SZOVJETKORMÁNY SZERINT SEM LEHET SZÉTVÁLASZTANI A LONDONI JAVASLATOKAT Lava­ francia külügyminiszter Camp­bell angol ügyvivő után fogadta tegnap Patyomjin párisi szovjet követet is, aki kormánya részéről jegyzéket nyújtott át neki. Azonos szövegű jegyzéket adott át Lapzártakor A LEJ KÜLFÖLDÖN Budapest 3.41—3.44, Berlin 24.88—24.92, Prága 15.25—1555, London 484.50, Bécs 2.56—2.60. A BEÁLLOTT OLVADÁS MIATT a Duna Baja közelében árvízveszedelem­­mel fenyeget. A város mellett a vízállás 2 méterrel nőtt, sőt a túlsó oldalon fekvő káptalani erdőt 5 kilométer ho­sszú­ságban elöntötte az áradat. A bajai bátaszéki vo­nal mentén mindenütt víz van s tartanak attól, hogy a közlekedést be kell szün­tetni. Mohácsnál is veszedelmesen magas a vízállás. A WELSZI HERCEG esti telefonjelentésünk szerint délután 3 órakor két hölgy kíséretében gépkocsin elindult a város megtekintésére. Később leszállott a gépkocsiról s a meleg tavaszi napsugárban hajadonfőrt sétált az utcá­kon. Több kereskedést is meglátogatott, főként a magyar népművészeti dolgok és az ötvösművészeti remekek érdekelték. Ahová betért, mindenütt vásárolt. Az egyik ékszerésznéd egy kardot kapott ajándékba s ezt melegen megköszönte. Debrecenből olyan hir érkezett Budapest­re, hogy a herceg a Hortobágyot is meg akarja tekinteni. NAGY FELTŰNÉST KELTŐ LETARTÓZTATÁS történt a jugoszláv fővárosban. A rend­őrség őrizetbe vette Rosce György tiszte­letbeli norvég főkonzult. Hírek szerint a letartóztatás tiltott fegyverszállítással van összefüggésben. A LONDONI LAPOK JELENTÉSE SZERINT a szerdai minisztertanácson az a végleges álláspont alakult ki, hogy Anglia közvet­len tárgyalásokba bocsátkozik Németor­szággal s ezzel kapcsolatban esetleg maga MacDonald miniszterelnök is külföldre utazik. MacDonald, amennyiben elutazik, Moszkvába és Varsóba is ellátogat. .BOTRÁNYOS ZSAROLÁSZ ÜGY foglalkoztatja a főváros hírlapírói kö­reit és közéletét. A hatóságok zsarolá­son­ tettenérték Sandu Tudor hírlapírót, a Credinta című lap főszerkesztőjét. Tudor délután 5 óra tájban lapja ki­adóhivatali igazgatójával, Lorentannal s szerkesztősége egyik tagjával megjelent a szövetkezeti bankok központjában, hogy learassa a lap egyik támadó had­járatának termését. Tatos igazgató fo­gadta őket, akivel már előbb is tár­gyaltak, hogy bizonyos összeg ellené­ben hajlandók elállni a támadástól. Rö­vid alkudozás után 50 ezer lej „támoga­tási“ összegben állapodtak meg, amikor azonban Tatos igazgató megkezdte a bankók lefizetését Sandu Tudor kezeibe, előlépett az irodahelyiségben elrejtő­zött Stanescu vizsgálóbíró egy rendőr­tiszttel és több detektívve­­s őrizetbe vette a Credinta (magyarul Hit) három vezető­ emberét, akik zsarolásra hasz­nálták fel a sajtó kritika­ jogát. Mind­hármukat az ilfovi ügyészségre kísérték , este megkezdték kihallgatásukat. 3 oldal Két leánytestvér fantasztikus öngyilkossága London, február 22. Essex grófság egyik városkájának lakossá­ga arra lett figyelmes, hogy egy Franciaor­szág felé haladó repülőgépből két asszony esik ki. A gép maga tovább repült, mintha semmi sem történt volna. A városka lakói ki­szaladtak a határba, ahol meg is találták a két asszony borzalmasan összetört hulláját. A hatóságoktól megindított vizsgálat meg­lepő s egyben megrendítő dolgot állapított meg. Kiderült, hogy a két szerencsétlen leány közös elhatározás­sal öngyilkosságot követett el. Kezük még halálukban is görcsösen össze volt fonódva és összegyűrt levél volt benne. A le­vél a szülőkhöz szókott és a nápolyi amerikai konzulnak volt címezve. A hatóságok azonnal összeköttetést keres­tek Londonnal, ahol rövidesen megállapítot­ták, hogy a két leány repülőgépet bérelt s az­zal indult el Pária felé, valószínüleg már elő­re eltervezett szándékkal a különös öngyil­kosságot illetőleg. Érdekes, hogy a pilóta csak a csatorna fölött vette észre, hogy a gép ajta­ja nyitva van s utasai nincsenek sehol. Nyom­ban visszafordult s a legközelebbi városnál leszállva jelentést tett a szerencsétlenségről. Ekkor azonban a dráma már ismerős volt Londonban s azt is tudták, hogy hol kell ke­resni a két szerencsétlen leány összetört holt­testét. Repülőgépet béreltek, amelyről kéz a kézben kiugrottak Újabb botrány a kamarában A képviselőház csütörtök délutáni ülésén az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével kapcsolatban Raducanu volt miniszter a nemzeti parasztpárt nevében nyilatkozatot olvasott fel, a­mely szerint a párt elégtétellel veszi tu­domásul Sassu földművelésügyi minisz­ter és Negura alminiszter kijelentését, hogy tiszteletben akarják tartani a szö­vetkezetek önkormányzatát, kéri tehát a módosító törvényjavaslat visszavoná­sát, hogy azt összhangba hozhassák a két miniszter kijelentésével. Sassu han­goztatja, hogy a javaslat csak a nemzeti parasztpárt által hozott szövetkezeti tör­vénynek a hiányossága akarja csak pó­tolni a kéri a nemzeti parasztpártot, fo­gadja el a javaslatot. Mihalache kiemeli, hogy a­ szövetkezeti önkormányzat ok­vetlenül szükséges, kell az állami ellen­őrzés is, de az az állami ellenőrzés, amit a Sassu-féle javaslat ír elő, egyértelmű az állami hatalommal való visszaéléssel. A napirend előtti felező­lak­ások során Macapescu többségi szóvá teszi, hogy Bulgáriában üldözik a Z­imoc-völgyben élő román kisebbségeket. Kéri a kormány közbelépését. Seisanu, az Universul egyik szerkesztője, felhívja a kormány figyel­­mét Damitrescu tábornok volt csendőrfő­parancsnok brosúrájára, amelyben élesen támadja az ellene vizsgálatot folytató ál­lami hatóságokat. Tibeanu belügyi alm­i­­niszter kijelenti, hogy a brosúrát, hangja miatt, elkoboztatta, Dumitrescu tábornok magatartása fölött pedig a hadügyminisz­térium fog ítélkezni. Chirculescu volt munkaügyi miniszter előadja, hogy Mad­­gearu tegnap kijelentette a kamara fo­lyosóján, miszerint a szektmonopóliumnál a liberálisok visszaéléseket követnek el. Miután a szeszmonopóliumnál ő az egyet­len liberális, találva érzi magát s figyel­­mezteti Madgearut, hogy benne emberére lel, ő majd megtanítja móresre. Madgearu közbeszól és arcátlannak ne­vezi Chirculescut. Hatalmas vihar támad erre. A többségiek lehurrogják Madgearut s majdnem dulakodásra kerül a sor. A botrány közel 10 percen át tart. Ezután Madgearu visszavonja sértő szavát, ellen­ben fenntartja vádjait. Chirculescu mél­­tatlankodva szögezi le, hogy 10 éves po­litikai pályafutása alatt nem érte ilyen duma támadás és a maga részéről soha­sem személyeskedett.

Next