Brassói Lapok, 1935. október (41. évfolyam, 225-250. szám)
1935-10-02 / 225. szám
ft swiftny f tor Tulmányvjgy e te» ?it nyip tArt.•(. ] J*fiDAmT 3£ «. .«L. .*»*.«» W 4«.» ■ « .«•'.'. -51 r *#!•.« 1WX dOílidíszpilflánB Árusításba nem bocsátható ! XLI. évfolyam Főszerkesztő: —7 ■ 7 Hétfő 225 szám. Szele Béla dr• A'/p A 1935. évi októberi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: havonként 66 lej, képesítéssel 74 lej, ugyanez Bra$ovban 70 lej. — Külföldre: negyedévenként 300 lej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. ~ HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenkénti Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brașov, Str. Regele Carol 56—58 Telefonszámok: kiadóhivatal 82, szerkesztőség 83 Abesszínia és Memel írta: Körösi Sándor Északkelet-Afrika és a Földközi-tenger fölött már a kirobbanásig sűrűsödtek a háború fekete fellegei s a pusztító vihar kitörése minden jel szerint csupán néhány nap kérdése. Genfben és a nyugati fővárosokban úgy vélik, hogy a fasizmus Olaszországa még ezen a héten megkezdi a hadműveleteket Abesszínia ellen s megindult a modern háború vérzivatara, amely minden valószínüség szerint elsodorja a népszövetségi eszme építményének még megmaradt, rozzant vázát is. Olaszországgal együtt minden bizonnyal Lengyel- és Magyarország is otthagyja Genfet, ezzel pedig a Léman-parti intézmény már igazán csak egyik tábor diplomáciai klubjává válik. Európa ismét szétesik a két szembenálló hatalmi csoportra s igy újabb előfeltétele terem annak, hogy a gyarmati viszály — a hatalmi érdekek összegabalyodottsága révén — előbb-utóbb európai, sőt világháborúvá terebélyesedjék. Olaszország sakkban tartása céljából Anglia is mozgósított a Földközi-tengeren, sőt hatalmas belső kölcsönt is felvesz az eddig előre nem látott hadikiadások fedezésére. S hogy méginkább elboruljon, vészjóslóan elkomoruljon a vigasztalan látóhatár. Sötét idlűek ülték meg Európa északkeleti eszkének egét is. A vasárnapi nappal általános választásra került sor Klapejdában, a túlnyomóan német lakosságú Memel-vidéken is, amelyet a legyőzött Kaiser-birodalom minél érzékenyebb és bénitóbb megtépázása céljából Danzig módjára, úgynevezett nemzetközi szabályzattal Litvániának ajándékozott a békediktátumok rövidlátó szelleme. Memel a német birodalom legelőretoltabb haditengerészeti gócpontja volt a Balti-tenger keleti partvidékének s ezért a győzők jónak látták lenyesni a porosz militarizmus testéről. A mesterségesen feltámasztott, vérszegény Litvánia kezelésébe adták, hogy kapuja legyen a tengerre, helyesebben, hogy e szemncsétlen, üllő szerepre szánt kis puffer-állam nagyhatalmi gyámjainak közvetlen bejáratuk legyen ebbe a félgyarmatukba. Mert Litvánia bizony nem sokban különbözik — nemzetközi helyzetét és sorsát tekintve — a négus országától. Egyike az angol imperializmus kezében levő, inkább másod-, mint elsőrangú ütőkártyáknak. A jelenleg adott nemzetközi légkörben a németvidéki választások kivételes jelentőséget kaptak és kimenetelükre, főleg pedig várható következményeikre, a genfi fejlemények izgalmai ellenére is, feszült érdeklődéssel figyel nemcsak a közvetlenül érdekelt litván és német közvélemény, hanem az egész világról mindenki, aki tisztában van a világpolitika mai tűzfészkeivel. Egyébként Hitlernek a nürnbergi Reichstag-ülésen tartott beszéde és a Königsbergbe már hetekkel ezelőtt összpontosított náci propaganda külön is gondoskodott arról, hogy a nemzetközi figyelemből a memeli választásokra is jusson. Ezt a választást a Harmadik Birodalom afféle második Saar-vidéki népszavazásnak tekinti. A kérdés sokban hasonlít is a Saar-ügyhöz, csakhogy ez esetben formailag nincs szó a szóbanforgó terület helyzetéről való döntésről és a birodalomhoz való békés visszacsatolásának a lehetőségéről. A kaunasi litván kormány természetesen egyszerűen a memesvidéki, vagy ahogyan litvánul nevezik: klajpedai szenátus megújítási aktusának akarja felfogni ezt a választást, Berlinben azonban máskép fogják fel a dolgot, népszavazás-jelleget tulajdonítanak ennek a másutt és máskor csak belpolitikai problémának vehető eseménynek. Mert Berlin — amint régen előrelátható volt — a népszövetségi válság és az angol-francia—olasz gyarmati viszály háborús kimélyülésének ezt a jó idő óta lesett időpontját alkalmasnak látja arra, hogy hozzálásson keleti terveinek a megvalósításához. Az időpont: az olasz—abesszin háború kitörésének az előzetéke, az olasz—angol ellentét rendkívüli kiélező- zöttsége, Gömbös berlini és Ribbentrop brüszszeli látogatása az, amely különös jelentőséget ad a memesvidéki választásnak. %1K 910619 m Gyulafehérvár, október 1. Miniu Gyula vasárnap erdélyi vezérkarával részt vett a Gyulafehérvár meletti Kutfalva községben tarott nemzeti parasztpárti gyűlésen. A megnyitó beszédet Simu esperes, veit országgyűl 1-' reelő mondotta. A következő felszólalók* Carpinisan gimnáziumi igazgató, Risca Jonel volt képviselő, Marcu Patrichie és Mucu Valérii, az erdélyi parasztság ragaszkodását és szeretetét tolmácsolják Maniunak. Popa Ágoston volt képviselő éles bírálatot mond Tatarescu kormányzási eszközei fölött. Tiltakozik a cenzúra és Maniu azzal kezdi beszédét, hogy kútfalvi útjával az erdélyi románság két vezető szelleme: Albani Septimius és Livius emlékének kívánt adózni. A magyar időkben legelőször ebben a kerületben jelöltette magát s programbeszédében már akkor megjósolta az egyesülést és a nagybirtokok felosztását. Amit akkor mondott, már rég bekövetkezett. Különben is mindig óvakodott attól, hogy hazug igérretekkel kábítsa a tömegeket. Hangoztatja, hogy minden erdélyi románnak a nemzeti parasztpártban a helye. Óva inti a parasztságot, hogy más jelszavakat kövessen s felüljön más pártok ígérgetésének. A nemzeti parasztpárt a leghatalmasabb politikai szervezete az országnak. Elnöke Mihalache, aki maga is paraszti sorból emlekedett a pártelnöki az ostromállapot ellen. Tatarescu azt állította Maniuról, hogy diktatúrára törekszik. Igen, diktatúrát akar a nemzeti parasztpárt is: a tömegek diktatúráját. A badacsonyi oroszlán ismét kiállt a porondra, hogy megvédje a fendyegetett közszabadságokat, mert Erdélyben nem rabok élnek, hanem a nemes római hagyományok örökösei. Dobrescu Aurél, volt tartományi kormányzó támadja a kis pártokat. Azt állítja, hogy a Goga,Cuza és Vajda féle alakulatokat a kormány pénzeli, mert így akarja a nemzeti parasztpárt erejét megtörni a székbe. Mihalache az országot a parasztság képére akarja átformálni. A népnek őt kell követnie, mert a mai bajokra egyedül csak ő hozhat orvosságot. „A HAZUGSÁG HELYETT A VISSZAVONULÁS ÚTJÁT VÁLASZTOTTAM“ A volt pártelnök ezután rátért Tatarescu konstancai beszédére. — Nem haragszom — mondotta — a rám vonatkozó kijelentésekért. Nekem elég az, ha a nép milliói szeretnek. A miniszterelnök különben mondhatja, amit akar, mert a cenzúra nem nyirbálja meg az ő beszédeit, mint a mieinket. Mi, sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy a cenzúra jóvoltából nem hívhatjuk fel a közfigyelmet a kormányzás hibáira. Végeredményben mit is mondott Tatarescu rólam? Azt, hogy én hazudom, zsarolok s általában meg nem engedett eszközöket veszek igénybe. Várjon mién ♦enném én ezt? Hiszen ebben az országban elértem a legmagasabb méltóságokat négyszer voltam miniszterelnök, rím várhatok én még az élettől? A pártelnökségről saját akaratomból mondottam le és nem hajszoltam a királyi kegyet, mint Tatarescu, hogy pártelnök lehessek. Engem a párt közakarata juttatott az elnöki székbe. Saját elhatározásomból mondottam le erről a magas tisztségről, kér Őfelsége is kért, hogy vállaljam továbbra is a párt vezetését. Feltehető azonban a kérdés, miért vonultam vissza, ha az uralkodó, a párt, a parlament és az ország itt mellettem volt és engem akart? Azért kényszerültem erre a lépésre, mert, mint miniszterelnök, nem ühettem azt, amit a fejem és a szívem datált. Ha tovább is helyemen maradok, nem jöhettem volna ki a falvakba, híveink közé hogy felemelt fővel elmondjam: mi mindent tettem. Nem tehettem volna eleget ígéreteimnek s hazugság helyett inkább választottam a visszavonulás útját. Értetek mondottam le e nagy tisztségekről. Nem akartam rejtett lépcsőkön járni mivel egy pillanatig sem feledtem, hogy a ti harcotok, megbecsülésetek és a bizalmatok folytán jutottam hatalomra. — Tatarescu azt állítja, hogy azt teszi, amit akar. Ha ez így van, akkor miért vett olyan hosszú időt igénybe az új bankkormány A Gyulafehérvár melletti Kutfalván Plaitiu válaszolt Tatarescunak A volt pártelnök Könnyelmű örökös lesz hason kiolta a minisszterelnököt A censzura és asz ostromállapot ellen tüntetett asz Alkotmányvédő Front bukaresti gyűlése Pliharache Sorocán kikelt az ■éMtf“ fot»B«oldal pártok ellem Maniu Gyula kútfalvi beszéde A szavazás eredménye még ismeretlen, minthogy a nagyon körülményessé, sőt, német állítás szerint, gyanúsan nehézkessé tett választást hétfő estig meghosszabbították. Ennek az új nagynémet erőpróbának a kimenetele azonban ugyanúgy nem kétséges, mint a saarvidéki népszavazásé volt. Az általános légkör és nem kis mértékben Göbbelsék gondoskodtak arról, hogy a klaipedai szenátusban az eddiginél is nagyobb, döntőbb legyen a német többség. A litván köztársasági elnök ezzel szemben túlkésőn adott kegyelmet a viemeli összeesküvési per ama elítéltjeinek, akik rászánták magukat a kegyelemkérésre. Ami a memesvidéki választást a világérdeklődés előterébe helyezi, nem annyira az eredmény arányai, hanem az a kérdés, mi következik az urnák körüli harc után. Londonban és más fővárosokban már hetek óta tudni vélik, hogy a választás kapcsán a merned nácik újabb puccsot, felkelést szándékoznak megkíséreli, persze berlini parancsra, Rosenberg Alfréd elgondolásainak megfelelőleg. Ismét megpróbálják kikiáltani a tartománynak a bi-rodalomhoz való visszacsatlakozását. Ha valamikor, úgy most Berlinnek nagyon szüksége van egy erőteljes memeli kiállásra, elszánt államcsíny-kísérletre. Aranyat érne Számára megtudni e puccs révén, mit szólna Lengyelország a Memel-vidék visszacsalakozásának komoly eshetőségéhez? Varsó magatartása pontosan megmutatná, mit ér valójában az eddig inkább csak a felületen mozgott németlengyel barátság, lehet-e építeni rá a további keleti tervek végrehajtása során? S emellett kiderülne az is, mennyire fekszik szívén Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak, mint a memeli statútum három kezesének az, hogy megakadályozzák ezt az első Anschlusst, illetőleg mennyi erélyt szánnának az ellene való tiltakozásra? A Hitler-kormánynak ennélfogva nem annyira a választás eredménye és a memeli nácik megmozdulásának a végső kimenetele fontos, mint a tényleges erőviszonyok kitapogatása. Mert ha az újból napirendre tűzött Memel-kérdés mostani élreállítása során arra a tapasztalatra juthat, hogy Lengyelország a tények mezején is állja a Harmadik Birodalommal való szoros keleti együttműködés ígéretét, a három szavatoló nagyhatalom a közülük kivált Anglia és Olaszország pedig nem tartja érdemesnek összerogni Beninnel a patkót Litvánia és a Memel-egyezmény kedvéért, úgy Ausztria csatlakoztatása is a közeljövő ügyévé lép elő és megszilárdul a keleteurópai német tervek valóraváltásának a kilátása is. Ilyeténképpen esetleges, vagy valószínű kihatásai és következményei teszik igen jelentőssé a most lefolyt memneli választást. Könynyen lehet, hogy fordulópontot fog képezni ez is, az a pont lesz, amely az utóbbi időben gyanúsan tartózkodóvá vált német külpolitika erélyes előretörését fogja jelezni. S ha ezzé lép elő, akkor egyben nagy szerep jut neki abban is, hogy az északkeletafrikai fergeteg a mi kontinensünkre is átcsap. Ezért nem szabad csak Abesszíniára figyelni. Szemmel kell tartani Európa Északkeletét is, mert Muscolini Hitleréitől kölcsönözte azt a kifejezést, hogy nemzete „menetelő nemzet“. Amíg pedig a Duce az afrikai háborúba menetelteti az igájában nyögő olaszokat, Hitleréknél köztudomásúlag Kelet-Európa, Memel és Bécs a menetelés közvetlen iránypontja.