Brassói Lapok, 1936. január (42. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
egyetem Könyvtára, fdti PAPOST Perencek tart 4910«? X.-. é.' Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szerda * 1936. évi január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre, navonneot '-6 tej. Kézbesítéssel 6 lej, ugyanez Bragov Dao 70 lej. — Külföldre: negyedévenként 100 tej Magyarországra. negyedévenként 12 pengő — HIR*DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros ,bal) szövegoldalon 5-50 lej páratlan (jobb) szövegoldalon 6 -ej cég.Ezekcenméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és díj adóhivatal: Brasov Str Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83 KLll. évfolyamszám. A bor, a búza és a békesség Ma, az új esztendő első napján, ismét felhangzik a régi jó kívánság: ,,Bort, búzát, békességet!“ Szép magyar szokás ez, a nép letörhetetlen derűlátásának megnyilatkozása, mely hitet, emberszeretetet és reménységet sugároz abba a formátlan ködhalmazba, amiből az idő múlásával lassan kialakulnak azok az anyagi és erkölcsi tényezők, amelyek majdan az elmúlt esztendőnek történelmi vázát adják. A bor jelenti az örömöt, a búza a kenyeret, a béke pedig a zavartalan munka lehetőségét. így foglalta össze a nép gyermeki, tiszta ember- és világszemlélete az alkotó élet három legfontosabb feltételét 1936 január elsején gépiesen v erőtlenül hangzik ez a kívánság. A szavak mögött az optimizmusnak már csak halvány szikrája pislákol, a hang elvesztette bátor, bizakodó csengését és a kézfogást, mely a kívánságot kíséri, inkább megkapaszkodásnak érezzük, mint bátorításnak. Ne csodálkozzunk ezen. A bor, a búza és a békesség a mindennapi életben az állandóan megismétlődő csalódások árnyát vonta arra az eszményképre, amit jelentett Előtör a búza csalt meg bennünket, nem a mezők aranyos kalászai, nem a föld, mely az édesanya soha nem változó szeretetével öleli keblére a falvak küszködő népét, nem az a búza, mely a fagyos rögök alatt is uj Élet csiráját hordja méhében. Bennünket az a láthatatlan búza csalt meg, amit üzleti könyvekben hideg Számokká desztilláltak, ami a mennyiség és a minőség két malomköve között eddig ismeretlen, félelmetes anyaggá őrlődött, amiből nem kenyér készül, hanem éhínség, milliók nyomorúsága. Mit is ért az egyszerű ember abból, hogy világpiaci árak, belföldi szükséglet, kiviteli lehetőségek. Szörnyű, szemkápráztató kavargásnak tűnik fel előtte ama titáni garatnak a mélye, amibe behordja a maga kis búzatermését. Ő, aki elad, csak azt tudja, hogy a pénz, amit termése fölöslegéért kapott, nem elegendő arra, hogy gyermekeit télen cipőben járathassa iskolába, nem futja belőle petróleumra, gyufára, ruhára, új gazdasági szerszámokra. A fogyasztó pedig keserűen harap bele a fekete kenyérbe, amely sokszor hiányzik asztaláról s ha néha hozzájut, úgy 10—15 százalékkal magasabb áron kell megfizetnie, miként a hivatalos ,,maximáló*" rendeletekben olvassa. A termelő és a fogyasztó egyaránt tudja, hogy agrárállam vagyunk — hiszen annyiszor haltja — s már-már azt kezdi hinni, hogy nem előny ez, hanem átok, amely egyaránt sújtja azt is, aki a kenyérhez a búzát eladja és, aki megveszi. S hovatovább az lesz a helyzet, hogy maga az állami gépezet is súlyos, csaknem leküzdhetetlen tehernek fogja érezni azt, ami áldást, bőséget kellene, hogy jelentsen. Életeket és egzisztenciákat felmorzsoló malomkőnek, amit a gazdasági válság évekkel ezelőtt elvetett s még ma sem tudja senki, hogy mikor és hol áll meg s kit hogyan talál meg, így állunk a búzával. Az illatos kenyérrel, amit sziklakővé varázsoltak a világégés még mindig pusztító, gonosz szellemei. A borral sem állunk jobban. Az eszményi tor, a megnyugvás és az öröm mámora már rég elszállt a szivekből. Az a bor pedig, ami a nemes venyigéken terem újabb és újabb csaódásoknak vált kútforrásává. Vannak vidékek, ahol hatalmas táblák maradtak leszűkeeletlenül, mert a fuvar és a hordó többeként, mint amennyit a bor ér. Régi, jómódú zöllősgazdák mentek tönkre máról holnapra. Sorba fulladunk, ami szimbolikusan szép hajl, a mindennapi életben azonban újabb és jobb termelő rétegek elsüllyedését jelenti. Ésiért mindez? Nem elég zamatos Erdélyhegy- fja, vagy a Kiskörfőmente bora? Ezt kérdi a öllősgazda, aki, akárcsak a földműves, szini nem tud arról, hogy a gyakorlatban mit mentenek a vámhatárok, mit jelent a külföldi ac és mit a bérítéli kvóta. Csupa olyan forlmok és meghatározások hálójában vergő- Tüzérségi elők ézit^s az új angol külpolnikai fronton... miniinwin—cMa——«—B»—«iinimi)iiinM—BHMMwb—m—aap—mw—1 Idén addig nem kezd komolyabb munkába, amíg Laval a francia körDggek élén áll Laval expozéját lengyel—francia közeledés követi A görög király tüntető látogatást tesz Anglia máltai flottájának főparancsnokánál Paris, december Al. Laval nagy beszéde és parlamenti „sikere” után elcsendesedett a politikai élet. Az ifj ellenfél Eden, most készülődik. Kifelé mi sem látszik a nagy harci felvonulásból, de semmi kétség, hogy Eden megkezdte földalatti diplomáciai munkáját és maga köré akar- tja azokat a hatalmakat is csoportosítani, melyek eddig az ellenpártól állottak. Ehez persze idő kell és erre az idő kiválóan alkalmas is. Az ellenvéleményt ugyanis egyre jobban puhítja a harctéri helyzet, amely már hetek óta nem az olaszoknak, hanem az abesszineknek kedvez. Másképpen fog Olaszország beszélni és rögtön gyengébb kitartással fognak Olaszország szövetségesei szólani, ha Abessziniá- ban a feketék visszafoglalják mind-azokat a területeket, amelyeket az olaszok eddig elhódítottak. De még ezenkívül is Ed°n nem kezdheti meg a maga diplomáciai támadását addig, amíg Laval a ítélvén áll. Laval végleges bukását be kell várni. Ennek a bukásnak rövidesen el is kell következni már A szombat esti bizalmi szavazat aránya azt mutatja, hogy a lavali politika napjai meg vannak számolva. Mindössze huszonegy szótöbbséget tudott La vel összekovácsolni és ezt a többséget sem kapta volna meg, ha már a költségvetést a Lancia kamara előbb megszavazza. A francia kamara elnöksége nagyon ügyes taktikával előbb a bizalmi szavazást rendelte el és csak azután a költségvetésit. Az ellenzék ugyanis költségvetés nélkül nem akarja átvenni a kormányt, Lavai viszont bizalmi szavazattal már nem adja a hatalmat. A kormány átadásának időpontja így tehát elhúzódott, de nem esett kútba. A helyzet dinamikus ereje csak halasztásokat tűr, de a megoldás sokáig nem várathat magára. Edennek új és keményebb francia kormány kell és ezért vagy meg kell változnia Leválunk, vagy — A költségvetés megszavazása is azt mutatja, hogy a francia politikai élet pártjai most már szabadulni szeretnélnek Lávaitól. Míg Lavalnak magának hatalmas ellenzéke volt és van, addig a költségvetés ellen mindössze tizenheten szavaztak. Legyen meg minél előbb a költségvetés — mondják a pártok —, hogy ne legyen többé Lávák Imi nagy bcsittle is a világsajtó allasfontalasa Rómában természetesen egészen másképpen állítják be Laval bizalmi eredményét, mint a Nyugat többi részeiben Az olasz sajtó a 20 szavazatnyi többséggel elért bizalmi nyilatkozatból azt olvassa ki, hogy a francia nép nincs a szankciók pártján, hanem helyesli azt a lavasi politikát, amely a békés megegyezést pártfogolta. Annyit azonban az olasz sajtó is beismer, hogy Eden hatalomra kerülésével most már hosszú ideig szó sem lehet arról, hogy akár Anglia, akár pedig Franciaország új béketervet dolgozzon ki. Lengyelország Laval beszéde nyomán ismét mosolygósabban figyel a francia politika irányára. A lengyel lapok szerint Laval maga is beismerte, hogy a megtorlások megszorításának politikája a helyes és így Lengyelország ismét közeledhetik a francia politikai front irányába. A berlini lapok meglehetős rokonszenvvel fogadták Laval nyilatkozatát, de megállapítják, hogy a beszéde nyomán elhangzott ellenzéki beszédek olyan kitételeket és fenyegetéseket tartalmaznak, amelyek a német politika köreit joggal nyugtalanítják. Nagyon érdekes a Völkischer Beobachter cikke, amely Laval beszédének ismertetése kapcsán visszatér arra a francia sértődöttségre, amelynek a kamarában is hangot adtak és amely Hitler Mein Kampf című könyvének egyik részlete miatt robbant ki. Hitler — mint jelentettük — néger keveredésű fajnak minősítette a franciákat. A lap idevonatkozólag azt írja, hogy a könyv inkriminált részéből nem lehet a mai Németország felfogásaira és érzéseire következtetni. Könyvét Hitler még akkor írta, amikor a franciák a Ruhr-vidéket még megszállva tartották és egy Franciaország ellenséges érzülete még üejes súlylyal nehezedett Németországra. A lap szerint nem egyenes, nem őszinte és nem becsületes eljárás, ha valaki ennek a könyvnek kiragadott részletéből akar a mai Németország francia érzelmeire következtetni. Nyilván felsőbb parancsra és azért is magy a Völkischer Beobachter, mert a német politika érdeke és célja a francia megbékélést követeli. dünk, amik a nagy tömeg számára szinte szinte ismeretlenek, mintha láthatatlan korbácsokkal vernék meztelen hátunkat, csak a suhogásukat halljuk, de nem tudjuk, honnan jönnek a csapások és milyen erővel tépik fel meztelen bőrünket. A békesség szó falusi templomok harangcsentítését idézik fel lelkünkben. Nem ez az érzésünk ma, amikor a békéről hallunk beszélni. Jajkiátásnak halljuk, félrevert harangok ijesztő sikoltozásának, szirénák rekedt üvöltésének. Hol van a béke és micsoda egyáltalán a béke a diplomaták háború utáni megfogalmazásában? Ez a „béke“* mindent jelent, csak békességet nem. A béke nevében rontott rá Japán a tehetetlen kínai kolosszusra, a béke nevében gyilkolják le az olasz bombák és gépfegyverek az abesszinek ezreit. És a béke az a szó, melynek varázslata alatt a „hideg és számító*' Albion kész fegyvert ragadni, ha erre az áldozatra is szükség lesz. Péké! Ez a „béke“ lángba fogja borítani Európát. Mintha őrültek házában élnénk, ahol a szavak és a fogalmak ellentétes értelmet kapnak. Maholnap oda jutunk, hogy az újévi jókivántság bántó szatírává fonákul át, amelyet a történelem úgy fog feljegyezni, mint korunk át-értékelési folyamatának egyik legjellemzőbb eredményét. Mégis egy boldogabb esztendőben a nagy kiengesztelődés elkövetkezésébe vetett hittel ismételjük el a jókívánságot: Bort, búzát, békességet! De nem a tavalyi bort, nem a tavalyi búzát és nem a tavalyi békességet! Éden első „körkérdése“ Az új angol politika első látható tevékenysége mindössze abban merült eddig ki, hogy az új külügyminiszter kérdést intéztetett összes követségei útján az összes európai államokhoz. A követségeknek az a feladatuk, hogy az egyes európai államoknál az iránt tapogatódizzanak, hogy mi a felfogásuk az együttes biztonsági szerződésekre vonatkozólag. Ez a „diplomáciai stílusban" tartott parancs azt jelenti, hogy Eden össze akarja kovácsolni az európai egységfrontot Olaszországgal szemben. Tisztában van Eden azzal, hogy a Hoare által elért eredmények rém !