Brassói Lapok, 1936. április (42. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
XLII. évfolyam . Főszerkesztő , Szerda 76. szám. Szele Béla dr. 1936. évi április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: navonként hiej k#*he*kí**ei 74 tej, agyane* Brasovban 70 lej. — Külföldre: negyedévenként JOO 107 Magyarországra; negyedévenként 12 pengő. — HIRDETÉSEK dija hirdetési oktaton 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb)szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82- szerkesztőség 83 ■BnMEMBmffiM>lls^.!lla|ll'au:!iWli«i|HIIBl|i IHM H'I 1IHI1I1MIII1 IWSat»t6BÍ?*MíaBKhRífckí4llBi'-V<^asaííí3fSRS^ffi^^a«^MBaaillB8SBS!li8Ba^ag8533i5aaBígTO Wert másra nem is lehetett: Hitlerre szavazott a német választók 98,79 százaléka Csak félmillió ember nem vett részt a szavazáson és félmilliónyi szavazatot nyilvánítottak érvénytelennek Vatesziniifleni&Belna^Hi®«®"* terű® Miller győzelmét az angol sajtó Csuda történt, misztikus, érthetetlen és megfoghatatlan csuda. Negyvennégymillió 924 ezer emberből negyvennégymillió 181 ezer ember tegnap, Németországban, egy akaraton volt. A világ történelmében még nem igen fordult elő, hogy akár csak egyetlen város is egy akaraton legyen. Arra sem igen volt még példa, hogy akár csak egyetlen kicsiny falu is egy véleményt valljon. Család sem ige akadt még, amelynek egy legyen a gondolata, sőt az olyan házasság is ritka, amelyben a két ember érzés-, akarat- és gondolatvilága harmonikusan összedobbanjon. Mit tagadjuk: talán az egész világmindenségben nincs egyetlen ember sem, aki akár csak önmagával is békében és megértésben éljen. A magányos emberben is dúlnak az ellentétes érzések és vívódnak a lelki meghasonlottságok. önmagunkban s elszigetelten is lázongó ellentét vagyunk és igy természetes, hogy összeverődött, vagy összekényszerített szervezettségeinken belül permanens a „forradalom.“ Ennek ellenére is — így jelenti a német hivatalos sajtóiroda — Németországban tegnap az embermilliók 98,8 százaléka egy akaraton volt. Itt nyilván csuda történt. * A nagy háború utolsóelőtti esztendejében a magyar irodalom egyik legmélyebben keserű humoristája Karinthy Frigyes, „Krisztus vagy Barabbás” címmel egy kis írást alkotott, írásainak talán legdöbbenetesebb erejű kinyilatkoztatása ez az egy néhány sor. Azt mondja el benne az író, hogy Krisztus felveszítése utáni harmadik napon viszszatért a földre és összeszedte annak a tömegnek egyedeit, akik három nappal előbb, Pilátus előtt, nem az ő, hanem a gyilkos Barabbás szabadonbocsátását követelték. A régi Jeruzsálemben a pászkák ünnepén az nőtt a szokás, hogy az uralkodó hatalom az elítéltek egyikét elengedte. Azt bocsátották szabadon, akinek szabadon bocsátását a nép követelte. A nép már szavazott egyszer és ez alkalommal nem az emberiség megváltójának, a béke hírnökének, a názaretinek, hanem Barabbásnak, a gyilkosnak, szipolyozónak, árulónak és rabszolgatartónak szabadonbocsátását követelte. Most, a földre visszatérten, a názáreti maga köré gyűjti azokat, akik Barabbás szabadonbocsátását követelték és azóta belátták, hogy nem a gyilkost, a háborúra uszító és a háborúhoz vezető Barabbást kellett volna szabaddá tenni, hanem a názáreti, aki e földre békességet kívánt teremteni. . És Pilátus vállalta az „újrafelvételt1". Kiállt a tornácára ,végignézett a sokaságon és igy szólt: — Hát kit bocsássák el már most, Barabbást vagy a nazaretit? „És ekkor zugás támadt s mint a mennydörgés zugott fel a sokaság. És a sokaság ezt kiotta: Barabbást/“ „És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: a názáretit!“ Jeruzsálemben nyilván szintén csuda történt: a názáretit kiáltották és Barabbást választották.* A hegy csúlcsáról belátni az egész várost. Nyomorultak és kicsinyek az épületek, kártyavár a palota, játékház benne a hatalmas templom. Az emberek giliszták, undok rovarok, a rohanó autók álmosan vonuló csúszó-mászók. A hegy orom távlatából a szem befogadja, az agy felfogja, az értelem értékeli a várost. Benne azonban, kőtömegében törtette elvész a távlata és a loholó parányoknak szemléletük sincs már. Negyvenötmillió ember vakon, mebabonázva és szinte káprázatban az urnákhoz rohan és keresztet húz a kockába, ha lőtt külön-külön mine a ,,názáreti nevét kiáltotta.’ Az ember csele a Féke vágyát bömbölheti. Más vágy belőle ki nem sikíthat. És mégis, mikor a pilátusi tornácst ér a béke hangorkánja Barabbás neve, alakja, vezérlete rajzolódik ki az égre. A német birodalomban tegnap csuda :öiönt de egyáltalában nem misztikus nem érthetetlen és nem megfoghatatlan II történelem legegyhangúbb szavazása A Harmadik Birodalombeli vasárnapi szavazás — mert igazában nem volt sem választás, sem népszavazás — teljes rendben, szervezetten és fegyelmezetten folyt le. Bátran mondhatni: agyonfegyelmezetten. Mert még a tartózkodásra sem volt mód. Amint maguk a berlini jelentések is rámutatnak, még a halálos betegeket is leszavaztatták. Minthogy pedig csupán egyetlen lista volt, a nemzeti szocialista párt hivatalos listája és csakis erre lehetett szavazni, annyi lehetősége sem nyílt az ellentétes állásfoglalásnak, mint az előző 1954 augusztusában tartott népszavazás során, amikor is — amint emlékezetes, — egyes centrumokban a 25 százalékot is meghaladta azoknak a száma, akik határozott nemmel szavaztak. Bármennyire sikert ígérő volt is az alkalom, amelynek kapcsán ezt a jó egy évvel idő előtti Rechstag-választást megrendezték, a hitlerista vezérkar nem merte megkockáztatni most, amit másfél évvel ezelőtt még mert, azt, hogy módot adjon a tagadó megnyilatkozásnak is, — úgy látszik — tartott attól, hogy a nemek száma most jóval nagyobb lett volna, viszont — ha mesterségesen is — minden áron azt az eredményt akarta kihozni, miszerint az egész Németország egy emberként áll Hitler és politikája mögött. Egyedül a szavazólap érvénytelenné tétele adott bizonyos lehetőséget az ellentétes állásfoglalásra de ez is csak nagyon csekély lehetőséget miután a szavazóhelyiségek számát nagy mértékben megszaporították, hogy a lehető legszigorúbbá tehessék az ellenőzést. A félelmes elkábultságnak abban a légkörében, amelyben ez a szavazás végbement, irtózatos kockázattal járt az áramlat ellen fordulni, még a szavazat érvénytelenné tételével is. Ezért éppúgy alaptalan volt azt állítani, hogy a hitleri rendszer ellenzékét csupán az érvényteleneknek nyilvánított szavazatok száma jelzi (pláne, miután a szavazatszámlálás egész műveletét a hivatalos egységpárt emberei végezték minden ellenőrzés nélkül),, mint kétségbe vedei, hogy az adott helyzetben Hitler és pártja szabad választás esetén is megkapta volna még a többséget. Ezek után csak természetes, hogy a higgadt és tárgyilagos nemzetközi közvélemény nem veszi, mert nem is veheti komolyan a vasárnapi németországi szavazás majdnem 99 százalékos eredményét. Ez nem lehet mérvadó, mert kétségtelenül őszintétlen és erőszakolt. Ennek ellenére a hitlerista szavaztatásnak nagy a jelentősége abból a szempontból, hogy mutatja, mennyire félelmetesen uralni tudja még mindig a hitlerizmus a német népet. A történelem legmesteribb demagógiájával és a nacionalizmus legféktelenebb diktatúrájával ugyan, de uralja s ez a körülmény mindenesetre beláthatatlan horderejű tényező. A hitalomnak ilyen paroxizmusa, túltengése ugyanis tele van a legszörnyűbb veszélyekkel, amint ezt a történelem az újabb időkben is számtalanszor szemléltette. A nagy egyhangúság sohasem vált üdvére sem egy népnek, sem az emberiségnek. . . Magában, technikailag véve ezt a szavazást, a Harmadik Birodalom vasárnap 650—700 új nemzeti szocialista Reichstagképviselő kapott, aki most már meghatározhatatlan ideig húzhatja a havi 600 márkás fizetést azért, hogy valójában csak a mameluk szerepét játssza. A nevezetes szavazás lefolyásának részleteiről egyébként alábbi jelentéseink számolnak be: fi szavazók felhajtása A nagyhangú és minden tekinetetben felkorbácsoló propaganda hetei után a német birodalom vasárnap a szavazás lázában ébredt. A választók már a kora reggeli órákban tömegesen vonultak az urnákhoz, úgyhogy délre a választóknak már jó fele leszavazott. Münchenben ágyulövésekkel ébresztették fel a lakosságot, majd a választókat zeneszóval kisérték a választóhelyiségekhez. Délelőtt a Hindenburg és Graf Zeppelin léghajók megjelentek a város föött és röpcédulákat szórtak le. Berlinben reggel hét órakor katonai ébresztővel toboroztak a szavazásra. A több, mint kétezer szavazóhelyiségben óránként 120- 120 választó szavazhatott be a birodalmi fővárosban. A nemzeti szocialista párt ifjúsági szervezeteinek kerékpárosai trombitaszóval hívták a választókat a szavazásra. Azok a berliniek, akik már leszavaztak, kabátjuk gomblyukában messziről látható fehér fémgombot viseltek, hogy őket már ne nógassák tovább szavazásra. Ezzel mintegy igazolták magukat. Általában széleskörű intézkedéseket tettek, hogy mindenki megjelenjék az urnáknál. A hitlerista propagandisták számos csapata járt házról-házra s szólított fel mindenkit, úgy tegyen eleget kötelességének.