Brassói Lapok, 1936. augusztus (42. évfolyam, 176-201. szám)

1936-08-01 / 176. szám

4 oldal Gábor István: Margó A rekkenő hőségben, kis mellékutcában megyek lassan. Mellettem, egy kőrakás mellett, munkások csákányolnak. Az egyik munkás, amint meglát égő cigarettával a számban, oda jön és tüzet kér. A közel negyvenfokos hőségben napon robotoló munkás homloka csupa izzadtság, inge csuronvizes, torka száraz. Kegyetlen látvány! Szeme látom haragos. Dühös rám, aki lassan és cigarettázva sétálok. Cigarettámat feléje nyújtom s ő meggyújtja cigarettáját. Ebben a pillanatban rám néz; én is azt a cigarettát szívom, amit ő, a legolcsóbbat, amit árusítanak. Szeméből kifogy a harag s megbágyad a tekintete. . . Pontosan érzem, hogy ebben a pillanatban megbocsátott nekem. Kis unokaöcsémnek berregő autót veszek ajándékba. Olyan modern gyártmányút, amelyik az asztal szélén önmagától megfordul és nem esik le. Nagy örömmel érkezem. Nyomban felhúzom, ráteszem az asztalra s közel egy fél óráig mutatom kis öcsémnek, aki nyugodt, öreges mosollyal szemléli, mintegy türelemmel. Mikor kész vagyok a mutatvánnyal, rám néz és ezt mondja: Nagyon szép kis játék. . . és nekem mit hoztál? . . . -WMagyarországi tanárral beszélgetek a klub sarokasztalánál, rákerül a sor mindenre, folyóiratok és általános nyomor, krízis és politika után egy indiszkrét kérdést kockáztatok és megkérdem, hogy mennyi a fizetése. Pillanatra z zavarba jön, de mikor kihangsúlyozom, hogy ma már talán dölyfös és tüntető dolog kihangsúlyozni, hogy a kultúrából csak éhenhalni lehet, bevallja, hogy mint két éves tanárnak a fix fizetése 52 pengő. 1500 lej! A legszörnyűbb feleletekre vagyok olykor berendezkedve s ez mégis megdöbbent. Közben megtudom, hogy öt nyelvet beszél és most teszi le a második doktorátust. Akaratlanul is számolni kezdek. Egy nyelvtudásra 10 pengő húsz fillér s egy doktorátusra huszonöt pergő jut. . . Spengler megjósolta a kultúrák halálát, a kulturember halálához már minden jóslat fölösleges. -KAz újságírás különös világ s a szerkesztőségek belső életéről remek regényt lehetne írni. A közönség nem tudja hány titka, mennyi humoro s tragédiája van nemcsak egy szerkesztőségi életnek, de egyetlen szerkesztőségi napnak is. A keserűségek elvetésével csak néhány nevettetőbb részletet írok meg, ami itt történt már három éve Nagyváradon, de eddig még nem írta meg senki. Az egyik napilap szerkesztőségében egy Ady-rajongó újságíró dolgozott, aki a szerkesztőt távollétében helyettesítette. Két hetig szabadságra ment a szerkesztő, de már negyed vap visszafordult, hogy új helyettest állítson maga helyett. Az történt ugyanis, hogy az Adyrajongó újságíró minden eseményt egy Ady-vers címmel vagy sorral hozott öszszefüggésbe és többek között ilyeneket csinált. Az egyik munkatárs behozott egy hírt arról, hogy egy hályogos szemű susztermester összeverte az inasát. Kitűnő kartársam gondolt egyet s hatalmas címmel így jelent meg másnap a cikk: Vak mestere tépi, cihái ja! Egy másik esetben, amikor a nyári szezonban betörőket fogott a rendőrség, ezt írta öles betűkkel: Uj rablóivannak a nyárnak! Ami azután alegszörnyűbb volt, m még a német emigráció első napjaiban történt, amikor egy ősz német kollega átszökve a határon, Párisba érkezett, kollegám némi gondolkodás után így címezett: Parisba tegnap beszökött az ősz! Mikor megkérdezték, azt mondta, hogy az ősz emigránsra értette ezt a jelzőt. A szerkesztői tollat ezután természetesen pillanatok alatt csavarták ki kezéből. . .* Kedves ismerősöm mesélte, hogy pár napja a gyárból behívta valaki, a bolondok házába, hogy föltétlenül beszélni akar vele. Ismerősöm bement, ahol egy kétségbeesett és feldúlt fiatalembert talált, aki elmesélte neki, hogy a család valami örökségi ügyből kifolyólag hoszszúból csukatta be a bolondok hojába. Könyörgött neki, hogy segítsen rajta és azonnal értesítse a nővérét, aki majd rendbehozza a dolgát. Ismerősöm meggyőződött arról, hogy itt tényleg egy szerencsétlen, de egészséges ember tehetetlenségéről van szó, akin nyomban segíteni kell. Papírt és ceruzát vett tehát elő és megkérdezte, hogy hol lakik a nővére, melyik utcában, hol értesítheti? . . . Ebben a pillanatban a bezárt fogoly mérgesen ránézett, megkapta a kabátját és dühödten rákiáltott: — Azzal maga ne törődjék! . . « Kis nyári helyiségben meglehetős harmadrangú lokálban „műsort“ nézzek végig. Férj és feleség perdülnek elő és apacstáncot mutatnak be. A férfi minden hamisítás nélkül borzalmasakat ver feleségébe. Ellöki, visszarántja, kötéllel üti és megpofozza. Mikor vége a mutatványnak, nevetnek egyet s a férj szájon csókolja a feleségét. Mindenki hangosan tapsol. Végre egy jó házasság! ma. Levésetik az ősi erdélyi magyar családok címereit a marosvásárhelyi városháza előcsarnokából ##CerefiúU a kegyelet háláját" a Bibliát románra található Bethlen Gábor emléke előtt... Marosvásárhely, junius 31. A szép stílusban épült marosvásárhelyi városházának előcsarnokát a magyar történelmi címer diszítette. A 8 címer között szerepelt a Borsos Tamásé, a Rákóczi családé, Gecse Dánielé, Bethlen családé, Erdély címere 2 részben, egyik a napot, a másik a holdat ábrázolta, aztán két magyar címer, egyik a kettős kereszttel, másik a régi Magyarország négy folyójával. Annak idején Dandea Emil, még 1923- ban levetette a kettős keresztet ábrázoló címert. Most intézkedett, hogy eltüntessék a városháza előcsarnokából a gyönyörű szép, s ma már kizárólag művészi ízlést szolgáló címereket. Nem lehet felfogni emberi ésszert, hogy mi kifogása lehet például Erdély címerei ellen? Hogy mit vetett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, aki lefordittatta román nyelvre a bibliát s megparancsolta annak román nyelven való terjesztését az erdélyi románok között. Dandea Emil ennek a nagy fejedelemnek emléke előtt most lerójja háláját azzal, hogy címerét „nem tartja kiváltásnak.” a marosvásárhelyi városháza előcsarnokában. A címerek eltávolítási munkálatait már meg is kezdték, csupán a Borsos Tamás címerének kegyelmeznek meg azzal az indokkal, hogy Borsos Tamás 1604-ben főbírója volt a városnak. Mint minden nyáron Aradon már vadonhlányról panaszkodnak (Arad) A búzakivitel teljes lendülettel megindult. Az üzletek sima lebonyolítását azonban több mesterséges akadály meggátolja. Ezek közé tartozik elsősorban a vagonhiány. Még alig kezdődött meg a kiviteli idény és az exportőrök máris vagonhiánnyal küzdenek, annak ellenére, hogy minden esztendőben újból és újból kérik a CFR-t, hogy az gondoskodjék megfelelő menynyiségű vagonról. Arad környékéről az elszállításra kerülő búza kilencven százalékát Constantára irányítják. A constantai nagy cégek részéről élénk érdeklődés tapasztalható a búza iránt, az aradi gabonakereskedők azonban nem mernek nagyobb mennyiségeket időre lekötni, mert sokszor napokig nem kapnak vagont, emiatt az árut időre leszállítani nem tudják és ha kötéseik lennének, kártérítést kellene fizetniök. Az aradi gabonakereskedők a mezőgazdasági, valamint a kereskedelmi és iparkamarát kérték meg, hogy járjon közbe a vagonhiány megszüntetése érdekében. Másik sérelme az aradi gabonakereskedőknek, hogy közvetlen kivitelt nem tudnak lebonyolítani, mert kiviteli engedélyeket csak a nagy ókirályságbeli cégek kapnak és ezért az aradiak csak közvetítő szerepet tölthetnek be a termelő és az ókirályságbeli exportőrök között. Korángásból él franylórnyon Szabó Lajos, a hajdani Magyarország első gavallérja, a hírhedt mulatozó és hankógyáros 79 évből 28 éves ftát börtönben és 18 szór ítélték el Nagyvárad, július 31. Szabó Lajos 79 esztendős, sokáig kell kérni, amíg beszélni kezd. Nagyon roskadt és fáradt. Sokat élt és nagyon vígan. Szemében még felgyullad valami régi tűz. Magyarországon úgy ismerték hajdan, mint a minisztereket. Átmulatta egész Magyarországot. Ő volt az eddig élő legnagyobb pénzcsalók és pénzhamisítók egyike. — Szent Andrásról négy perlopon jöttem be Nagyváradra. Mindenki engem nézett. Megtetszett a városi élet s a fél város az én kontómra mulatott. Elmulattam a családi birtokot és beállottam főpincérnek a mostani Royal kávéházba. Fiatal voltam. Nem féltem, újrakezdtem az egészet. Néhány nap múlva a kávéházban megismerkedtem dr. Takács Zoltán ügyvéddel, akkori országgyűlési képviselővel. Nagyon kedélyes ember volt, száz pengőből sohasem kellett visszaadni, ha mulatott. Egyszer azután megtudtam, miből ez a tenger pénz. Takács Zoltán részegen elvitt a lakására s képzeljen egy szobát tele géppel, masinákkal, présekkel... egy egész pénzhamisítóüzem, valóságos bankó-gyári Takács IS emberrel dolgozott s azonnal bevett maga mellé társnak. Négy évig éltünk, mint a kiskirályok, azután rájöttek. Takács hat évet kapott, én egyet. Leültük „becsülettel“. Takács utána Svájcba ment, én pedig haza Nagyváradra... elmereng törli izzadt homlokát. — Igen, akkor hozták forgalomba az új 20 és 50 pengősöket. Magamhoz vettem néhány darabot, kimentem falura és elmeséltem, hogy ezeket én csináltam, kell-e belőle? Nálam olcsóbban megkaphatják. A parasztok bedőltek és folyt a pénz. A Szent János utcán nyitottam irodát. Tizenöt ügynökkel dolgoztam, Eszterházy Pali, Szunyogh Gabri és Bausch Péter voltak a barátaim, nekik soha, nekem meg mindig volt pénzem. Az ügynökök alig győzték felvenni a sok megrendelést. Természetesen, amikor a pénzt kellett volna szállítanom, azt mondottam, hogy elfogták a gyárat, várjanak türelemmel... Feljelenteni senki sem merészelt. A lapok többet írtak rólam akkoriban, mint Ferenc Jóskáról, azt írták rólam, mikor kiderült, hogy nem kell félni, hogy kifogy a pénz az országból, mert újat csinál Szabó Lajos Nagyváradon... — 1906-ban azután összecsaptak fejem fölött a hullámok, jött az uj büntető novella, amely hivatalból üldözendő cselekménynek minősítette a csalást... Ez volt a vesztemi Három 1936. augusztus 1 esztendőt ültem Szegeden s elvették tőlem, mindazt, amim volt. Két kosár ékszert vittek el magukkal a zsaruk.„ Azután kiszabadultam, de folytattam. Börtön, csalás, ez volt az életem. Már mikor vittek és letartóztattak, alig érdekelt. Ismert a börtönőr és ismert a fogházigazgató. A lapok munkatársaival majdnem tegeződtem már— — Látja, most, hogy nem csalok, nem tudok megélni. Dolgoztam? !— Lehet, régen kellett volna kezdeni- aki nem csal, az mehet koldulni a mai világban... Szabó Lajos készülődik s még itt hagyja számomra ezt az elmélyedésre nagyon alkalmas mondatot. Botjára támaszkodik s visszautasítja, mikor adni akarok neki valamit. — Újságíróktól, kedves uram, soha!. Mindig szépen írtak rólam... legalább igy fizessem vissza nékik— Már menne, de még fordul egyet, rám néz, szürke, nyugodt tekintetében nincsen lázadás, vagy harag. Az életet nyilván úgy kapta, ahogy akarta, tetszett neki és büszke az emlékeire. — Még egyet csak s azután megyek — mondja két botjára támaszkodva —, tanulja meg, kedves uramöcsém, hogy az életet nem szabad komolyan venni, mert az élet sem vesz komolyan senkit... Egy lengyel közíró éles bírálata Németország kelet felé irányuló törekvéseiről (Varsó) Az ismert lengyel közíró, Stronski képviselő cikket írt a Kurier Warsarwski című lapba, melyben többek közöt azt állítja, hogy Hitler eddig még egyetlen nyilatkozatában sem mondott le Németország keleteurópai igényeiről. Soha még talán — folytatja a cikkíró, — nem jutott ennyire kifejezésre, mint a jelen pillanatban a német politika ama törekvése, hogy szabad kezet nyerjen Keleteurópában. Az 1954- ben kötött német-lengyel egyezmény Németország számára nem jelent semmi akadályt természetes törekvései és ténykedései folytatása tekintetében. Aki ma Európában számot akar vetni azzal, hogy mit jelent a Németországgal való szerződéses viszony, az kísérje figyelemmel a német-lengyel barátsági szerződés két és fél éves életútját. és kánikulai esőségben Jégínség van Bukarestben Bukarest, július 31. A fővárosi jéggyárak a meleg idő beálltával sztrájkba léptek, mivel a város megtiltotta a tervezett áremelést. A város most Iasiból hozat napi 4 vagon jeget, míg a fekete kerületben a jégárak állandó szabályozása céljából két új jéggyárat létesített. Az egyiket a Hala Traianon, a másikat az Óboron helyezték üzembe. A két gyár napi teljesítőképessége 10 ezer kilogram. Mindezek a jégmennyiségek azonban nem elégítik ki a főváros lakosságánakszükségleteit a pokoli hőségben. Az ötödik márványtérkép a római Via del Imperón, a Maxentius-bazilika falán, négy hatalmas márványtérkép látható, amely Róma hatalmát ábrázolja az urbs romana megalapítása, a köztársaság, Augustus császár és Traianus császár korában. Az illetékes hatóságok most elhatározták, hogy a keletafrikai győzelem és a birodalomalapítás emlékére ötödik táblát is beillesztenek a falba; ez a térkép a jelenlegi olasz birodalom nagyságát ábrázolja s a táblán a birodalom megalapításáról szóló törvény 1. szakasza lesz olvasható. Az abesszin háború megindulása előtt ezek a márványtérképek keltették fel Angliában azt a gyanút, hogy Mussolini vissza akarja állítani a régi római birodalmat. Egy ízben az alsóházban is szóvátették. A szónok azt mondotta, hogy ezer és ezer olasz megy el naponta a márványtérképek előtt s ilyenkor valamennyi magába szívja a régi római birodalom nagyságának gondolatát. Az angoloknak igazuk volt, mikor a tömegekre ható háborús propagandától féltek. ‘■MMKsaHBnwBHanaanaai Hs bármilyen könyvre van szükség©, legyen as regény vagy szakkönyv, színdarab, divatlap, vagy kotta, forduljon bizalommal a Brassói Lapok Kbnszvosztályához, Primmé.