Brassói Lapok, 1937. május (43. évfolyam, 79-102. szám)

1937-05-01 / 79. szám

t-r,s-« r reitr­ília/­egre­ai t­ó névtára 910619 0U Vlpg"'!’ 4’V*»A* *y *.1 4. Ferenc tett tere 4 tiöfizetési pfldány XLV. «rfbtyam " 'WgMBfeTLEN POLITIKAI NAPILAP: Szombat 79 szám. 1 " • ■?. 1937. évi május 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre havonként 66.- vej, kézbesítéssel 74.— lej, ugyanez Brasovban 70.­— lej. Külföldre negyedévenként 360.— lej.— Magyarországra negyedévenként 12.— pengő — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szöveg­oldalon 7 lej négyzetcentiméterenként — Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal­­Brașov, Strada Regele Carol 56—58. — Telefon­szám 82 Londonban és­­ itthon Io­itila Constantinescu, a román Nem­zeti Bank kormányzója tudvalévőjég most Londonban folytat fontos gazdasági tárgyalásokat. A jegybank kormányzóm a szakadatlan tanácskozások során ufót talált arra is, hogy a Reuter-ü­gynökség képviselőjének intervjn­t adjon, és töb­bek között figyelemreméltó kijelentése­ket tegyen az újságíró ama kérdésére, hogy Romániának m­i az álláspontja a­ külföldi tőkével szemben. Constantines­­cu bankkormányzó a következőket mondta: — A gazdasági válság idején Romá­niából tekintélyes mennyiségű külföldi tőkét vontak ki. Nézetem szerint ezek­nek a tőkéknek visszaszönlése legna­gyobb hasznára lenne Románia gazdá­jágs életének. Éppen erre való tekintet­tel a kormány minden lehetőt elkövet a­rra hoszt a külföldi tőke vállalkozásait Romániában elősegítse már csak azért is ráért Romániának nincs tech­ni­kai eszköze és felszerelése ahhoz, hogy az ország­ természetes erőforrásait kellő­képpen kiaknázhassa.­­ Banca Nationala kormányzója két­ségkívül le­gilletékesebb arra, hogy a fenti kijelentéseket megtegye. Ha Mitila Constantinescu megállapítja, hogy Ro­mánia gazdasági életének szüksége van a külföldi tőkére, akkor az bizonyára így is van. És mert szükséges,­ logikus­nak is látszik, hogy „a kormány min­dent elkövet, hogy a külföldi tőke vál­lalkozásait Romániában elősegítse“. Így volna ez rendjén, ahogyan a jegybank kormányzója is elgondolta. Ehelyett azonban a külföld szörnyülköd­­­ye olvassa a nemzeti munkavédelemről szóló rendelettörvény állítólagos terve­zetét, amely különböző változatokban forog közkézen és általános felzúdulást keltett nemcsak a politikai közéletben, hanem főleg a gazdasági élet tényezői körében, ahol elképedve tárgyalják a hihetetlenül hangzó paragrafusokat,­ a­melyek kíméletlenül törik darabokká a magántulajdon elvét. A külföld álm­él­­kodva veszi tudomásul hogy Romániá­ban az állam anélkül, hogy annak üzleti kockázatát vállalná, teljhatalommal kí­ván rendelkezni minden vállalat sze­mélyzeti összetétele felett. Olyan ren­­delettörvényre készül, amelyet a pa­­rancsuralmi kormányzatok sem meré­szelek megkockáztatni, mert joggal tar­tottak attól, hogy az intézkedés nyomán összeomlik a magántermelés, amelyet még a kollektív alapon megszervezett gazdasági rendszer sem nélkülözhet. A külföldi tőke — amelynek vissza- özönlése pedig annyira kívánatos volna­­- riadtan hőköl meg a tervezett rende-l­ettörvény ama paragrafusai előtt, ame­­yek az idegen tőkével dolgozó­ valldn­­ok személyzetének összeálítására v­o­n­atkoznak. Erre a meghökkenésre pedig kormánynak fel kell figyelnie s a je­lek szerint már fel is figyelt. Már arról beszélnek, hogy Bratianu Dinu visszaté­réséig függőben marad minden, már de­­zavuálják Moteanu szenátort, a par­-ines- Uralmi megoldások bajnokát. Ezt b­n­hin­­ben várta is a közvélemény. Elvégre a liberális párt nem rendezhet ilyen teme­tést a maga szabadelvű­ségének s az or­szág sincs abban a helyzetben, hogy egyik mellényzsebéből kivághassa a te­metési költségeket. Nem lehet az, hogy egyfelől tevékeny­ségre buzdítsák a tőkét, másfelől letag­lózzák szabad mozgását, amely pedig el­enged heteiben életfeltétele A batikkor-l­iányzó rácáfolt arra Londonban, amit ithon egyesek előkészítenek. A baszk kormányeln­ök gagerin­t Harminc német repülőgép lőtte rommá Guernica városát Külföldre szállítjál a Bilbaóba menekült baszk asszonyokat és gyermekeket Megkezdték Bilbao kiürítését­­­ Újból bombázták Madridot a felkelők Madrid, április 29. A baszk tragédia egyre teljesebb Spanyol­­országnak ez a része m­ár csak égő romhal­maz, a temetetlen halottak területe. Bilbaóban a baszk kormány katolikus elnöke tegnap el­keseredetten tiltakozott ama beállítások ellen, amelyek szerint a baszk városokat a vissza­vonuló kormánypárti csapatok tették volna tönkre. „Istent és a történelmet hívom tanáritnl­ — hangsúlyozta a kormányelnök —, hogy Guer­nica városát egy órán át 10 német bombavető repülőgép pusztította. A mészárlás minden emberi képzeletet felülmúló volt, a repülő­gépek a ledobott robbanó- és gyújtóbombá­kon kvül pusztító gépfegyvertüzet is ontot­tak Guernica város védtelen asszonyaira és gyermekeire, akik a félelemtől félőr ellen ro­hantak szerte az utcákon. Kérdezem a művelt világot, — folytatta a baszk kormányelnök —, megengedhetőnek tartja-e egy olyan nép teljes kiirtását, mely évszázadok hosszú során át a szabadság és demokrácia megtestesítője volt? Engedjék meg hinnem, hogy a nemze­tek mégis csak segítségére fognak sietni an­nak a 100 ezer asszonynak és gyermeknek, a­kik most földönfutókként keresnek menekü­lést Bilbaóban. A férfiak részére nem kérünk semmit, mert függetlenségünk eszméje a leg­súlyosabb áldozatokra is képessé tesz bennün­ket." Eddig tart a baszk kormányelnök megrázó nyilatkozata, amelynek nyomán a külföldi sajtóban heves támadások indultak meg Né­metország ellen. A Morning Post követeli, hogy azonnal hívjanak össze nemzetközi bi­zottságot annak megállapítására, kit terhel a felelősség Guernica elpusztításáért? A Daily Herald Eden angol külügyminisztertől ma­gyarázatot követel ebben a kérdésben. A német lapok természetesen hevesen tilta­koznak a Guernica bombázásával kapcsolat­ban hangoztatott vádak ellen. Aljas és hazug akciónak minősítik a vádat, amelyet a né­met kormány erélyesen meg fog cáfolni. Durangóban még tartják magukat a baszk csapatok Egyébként a spanyol polgárháború vala­mennyi szakaszán élénk a harcászati te­vékenység. A madridi védelmi tanács az alábbi hivatalos közleményben vázolja a főváros helyzetét: „Madridot szerdán délután a felkelők tüzérsége egy órán keresztül ismét nagy kaliberű ágyukkal lőtte. Noha a bombázás nem volt olyan erős, mint előbb az em­ber­­áldozatok száma mégis igen nagy. A bom­bázástól eltekintve Madrid körül az El Prado szakaszon a kormánycsapatok 2 kilométert előnyomultak Les Rosas felé. La Coruna irányában a felkelők egyik gyalogsági támadását visszavetettük. A Havas hírszolgálati ügynökség bil­baói jelentése szerint Durango város kör­nyékén a felkelők egyik támadását sike­rült visszaverni. A harc során a kormány­csapatok 20 foglyot ejtettek. Durango város elfoglalása egyébként még mindig nem történt meg a szó betűszerinti értel­mében. A felkelők gyors előnyomulása mi­att ötezer katonát és 10 harcikocsit a bil­baói had­vezetőség nem bírt idejében visszavonultatni. A bennszorultak szerdán délben háromszor is megkísérelték áttörni a felkelők harcvonalát, de Mola tábornok hegyi tüzérsége s repü­lőosztagai a kísér­leteket vérbefojtották. Jelenleg a Verriz—Durange közötti or­szágúti híd elfoglalása körül vannak a leghevesebb harcok. Ezt a hidat a vissza­vonuló baszkok felrobbantották, de a nemzetieknek sikerült helyreállítani. Számtalan véres kézitusa volt a harcásza­­tilag rendkívül fontos híd birtoklásáért, de a kormányerők — megfelelő tüzérség hiányában — végül is visszavonultak. Mialatt Bilbao előtt elkeseredett harcok dúlnak, a korm­ánycsapatok hadvezetősé­ge intézkedett, hogy a városban felhalmo­zott lőszer- és fegyverkészletet elszállít. •­­ . A katonai raktárak kiürítése már nagyrészt befejezést nyert. A Bilbaóba élelmiszert szállító angol keres­kedelmi gőzösök — amint Párisból jelentik — tegnap is akadálytalanul jutottak keresztül a felkelők ostromzárán. Szerda estig a követke­ző angol élelmiszerszállító hajók érkeztek meg a bilbaói öbölbe: Marina, Sheffield, Por­telet és Thorpehall. KÜLFÖLDRE SZÁLLÍTJÁK A BASZK ASSZONYOKAT ÉS GYERMEKEKET A valenciai kormány párisi követe tegnap kihallgatáson jelent meg Delbos francia kül­ügyminiszternél. A követ francia hajókat kért, hogy a Bilbaóban összeszorult baszk asszonyokat és gyermekeket elszállítsák a ve­szélyeztetett területről. Hasonló kéréssel for­dult az angol külügyi hivatalhoz a valenciai kormány londoni képviselője is. Beavatott körök szerint az angol kormány­nak semmi elvi kifogása nincs a bilbaói me­nekültek elszállítása ellen. Ebben a kérdésben egy angol parlamenti csoport már el is ké­szítette a megfelelő terveket, úgy hírlik, hogy a baszk menekülteket ideiglenesen francia, angol, svéd és norvég területeken helyezik el. Dublinban D‘Duffy tábornok felhívást in­tézett a Franco tábornok oldalán harcoló ír önkéntesekhez s felszólította őket, hogy azon­nal térjenek vissza hazájukba, mert a szabad­állam kormánya legközelebb törvényt hoz, mely eltiltja az íreknek a spanyol polgárhá­borúban való részvételt T Hindu­irt undrn Lezuhant Bucure$ti határában a Balcicba indult utasrepülőgép /­ pilóta szörnyethalt, a négy utasnak­ nem történt nagyobb baja Bucure$ti, április 29 A főváros és Balcic között közlekedő egyik utasszállító repülőgép csütörtökön reggel a baneasai és piperai repülőtér kö­zött lezuhant. A szerencsétlenség részletei a következők: Háromnegyed kilenc óra előtt néhány perccel szállt fel a gép négy utassal. Ami­kor körülbelül 100 méter magasságra ért, az egyik motor hirtelen leállott, mire a pi­lóta, Gheorghescu Paul repülőhadnagy megpróbálta a gépet visszavezetni a repü­lőtérre. Ez azonban már nem sikerült és a hatalmas gépmadár zuhanni kezdett. Egy lakóházra esett és kettészakadt. Ghe­­orghescu repü­lőhadnagy szörnyethalt, a rádiótávirász súlyosan megsebesült, egy Stankievici nevű utast az egyik légcsavar sebezte meg, míg a másik három utasnak az ijedtségen kívül baja nem­ történt. Azonnal hivatalos bizottság szállt ki a helyszínre, majd megérkezett Irimescu repülésügyi miniszter, aki kikérdezte az utasokat a szerencsétlenséget megelőző percek történetéről. A kérdezettek egy­hangúan azt válaszolták, hogy nyomban a felszállás után izgatott beszélgetés volt a pilóta és a rádiótávirász között. „Most mit tegyünk...?“ — kérdezte Gheorghescu, s a következő pillanatban már megtörtem a zuhanás. Stankievics, amint a gép meg­állóit, azonnal kiugrott a fülkéből. Sze­rencséje volt, mert annak ellenére, hogy a légcsavar ütése általában halálos, csak jelentéktelen sérülést szenvedett.

Next