Brassói Lapok, 1937. december (43. évfolyam, 256-281. szám)

1937-12-19 / 272. szám

14 oldal puncs-pogácsából, azt mondja „köszönöm" és­­ tovább olvas. Ágnes huszonkét éves, szeptember óta él eb­ben a házban, esténként a rádión a pesti ká­véház muzsikáját hallgatja, néha dúdolja a nótákat, néha sír, minden hónapban húsz pengőt küld az édesanyjának, Dér Józsi egy­szer be akart mászni az ablakán, karácsony előtt névtelen levelet kapott, hogy azonnal utazzon el a faluból, mert különben felfe­dik a múltját, lehetetlenné teszik, kiközösí­tik ... A levelet a járásbíróné írta, az is le­het, hogy Csopaki, a forgalmista, aki egyszer, Pécsről jövet, amikor a vonat az alagútba ért, nekirontott. Óh, sokan nekirontottak. Ele­inte egy kicsit szabad prédának tekintették. Tizenegy után belép a járásbíró, a házi­gazdával együtt. A vadász­vacsoráról jönnek. Úgy látszik, Gyuri az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát. Lehet, hogy a szőke Re­ginának vőlegénye van otthon és éles a kör­me. „Hála Isten", fohászkodik Bözsi és fut a kabátjáért, hogy karolhasson az­ urába és vi­­hesse hazafelé. — Egyen meg a fene, ha elengedlek Gyuri mérgelődik a házigazda és már hozza is a szilvóriumos üveget Amikor elmegy Ágnes mellett, csendes szó­val köszön. — Kezét csókolom . . . Ágnes bólint a fejével. Nem néz föl a könyvből, de látja a pálinkás üveget tartó férfi kezét, középső ujján a meggyszínű kő­vel. „Forduljon föl a világ, nem ér semmit ez a nyomorúságos élet. Akkor érne, ha én elmehetnék innen magával, messzire mehet­nék mindentől, mindenkitől . . ." Káromkodni szokott, sok pálinkát iszik, el­jár a parasztokhoz disznótorba, az erek piro­san rajzolódnak ki az orra tövén és ő mégis szereti. „Ha én elmehetnék innen magával...“ Ezt mondta egyszer és azóta hallgat. Néha kettesben maradnak a szobában, pillanatra egymásra néznek és semmi egyéb nem törté­nik. Júniusban Ágnes levizsgáztatja a két kisfiút és visszamegy Pestre . . . Összekoccanna­k a pálinkás poharak, a já­­rásbíró Ágnes felé bólint, a felesége nyafog ,,siessünk, Gyurka“, Andalikné horgolótűje szedegeti a levegőpálcikákat, a fukar Bencze Ilona pedig az utolsó puncs­pogácsát eszi le a tálról. Odakünn, a januári égen csillagok ragyog­nak, az éjjeliőr lépdel el az ablak alatt és a Mek’tor , a bernáthegyi kutya, mérgesen meg­ugatja. t­­v — A két dolog nem összeférhetetlen. Leesett az állam. Azt hittem, nem jól hallottam, mit mondott. — Micsoda? Miklós vállat vont — Nézd, te ezt nem érted, öreg és rom­lott vagy ahoz, hogy megérthesd. — Én vagyok a romlott, aki nem tartom összeegyeztethetőnek. . . Miklós közbevágott — Igen. Romlott vagy, mert nem tudsz különbséget tenni szerelem és ösztön kö­zött. Nem feleltem. No lám, megvénültem,­­meg­bedlettem, ütődött, öreg ordas va­gyok, aki ismerem minden földi dolog­nak az értékét és hol állok ettől a sihe­­dertől, aki ime már a készre született. Az anyatejjel szivta magába mindazt, amit én egy hosszú élet sötét keservei árán tudtam csak megszerezni magam­nak. Elváltunk. Három hónapig nem láttam Miklóst. Szomorú hírek keringtek felőle. Egyik ostobaságot a másik után követi el halálos szerelmében. Akkor a véletlen ismét utamba sodorta Ránéztem. — Mitől vagy ilyen girhes? Miklósból csöpögött a bi és a gyász. — Beteg vagyok. — Mi bajod? — Belepusztulok ebbe a szerelembe. Egyszerre düh rohant meg. De türtőz­tettem magamat. — Mondd. De ne titkolodz tovább és ne hazudj, mert megfojtalak. — mond, ki az a bestia, aki miatt idáig jutottál? Miklós alig hallhatóan rebegte: — Senki. Azt hittem, megőrült. — Senki? Miklós remegett. — Nézd, kérlek, végre vallani akarok. Halálos szerelem Nove­la Irta: Bibó Lajos Abban az időben együtt nyűttem maga­mat Miklóssal. Miklós életemnek azon a szakán szegődött hozzám, amikor éppen megkezdtem a búcsúzkodást ifjúságomtól. A fiatalok kezdősebességével gurult lefelé a lejtőn. Ő azt hitte, az élet csodái után fut és fölfelé halad. Én tudtam, hogy zu­han. Mindez nem lett volna baj, de Mik­lós érzéketlen volt minden bölcsesség iránt. Vakon hitt önmagában, a szépség­ben, jóságban és igazságban Éhez mérten állandóan szavalt, lelkesedett és titkon arra készült, hogy megváltja a világot. A kísérlet, amellyel ezt a megváltást pró­bálgatta, egyelőre értelmetlen elbeszélé­sekben, zavaros drámákban nyilatkozott­ meg, de Miklós egyedülállónak és rendkí­vülinek tartott minden sort, amit papírra vetett, mert állítólag halálosan szerelmes volt. Ez a halálos szerelem egy finom dá­mához fűzte, aki nyilván műveltebb, ta­pasztaltabb és idősebb volt Miklósnál, de lénye nemes gyengédségéhez híven csu­­pán a szellemi­ fölényét éreztette Miklóssal, a korkülönbséget sohasem. Azon a napon, amikor Miklóst az ötve­nedik fiatal lánnyal kaptam rajta egy csendes kávéház páholyában, — uzsonná­­zás közben. — este szelíden rátámadtam. — Azt állítod, halálosan szerelmes vagy valakibe. Minden áldott nap más lánnyal­­ látlak,valahol összebújva. Beszélj, micsod­­­da szerelem az, amelyik elbírja ezt a ki­terjedt és makacs hűtlenséget? Vagy nem egyetlen személyhez, hanem az egész női nemhez fűz halálos szerelem? Miklós bánatosan legyintett. Mint min­dig, most is homályos magyarázatba kez­dett, hogy kitérjen az egyenes válasz elől. Megállítottam. — Ne hebegj. A kérdésemre felelj. Mik­ós megszeppent. — Tessék. — Áruld el végre, ki az a hölgy, akit szeretsz. — Nem lehet. — Helyes, ilyen természetű ügyekben -» hallgatás illik leginkább a férfihez. Vi­szont felelj ,akkor arra, miképpen lehet­séges, hogy legalább is képletesem és esz­ményi alapon mindennap megcsalod sze­relmedet? Miklós angyali ártatlansággal felelt: | I Caurom-áru—minőségára | B KÉRJEN MINDENÜTT: »Caurom«1 hó* és sérci|»éf fI Csökevényében valamennyi férfi gyer­mek. Valamennyien olyan nő után va­gyunk, aki teli van anyai ösztönnel. El­ső elbeszélésemben megrajzoltam a töké­letes feleséget. Amikor az elbeszélést nyomtatásban is elolvastam, éreztem, — halálosan szerelmes vagyok történetem hősnőjébe. Vesztemre még aznap talál­koztam az eleven másával. Egy idősebb úrasszonnyal, akinek két felnőtt gyere­ke és férje van. — Hány éves a dáma? Miklós halkan mondta: — Harmincnyolc. — Szóval negyvenöt. Te most leszel harminc. Mit akarsz őnagyságával? — El akartam venni, de. . . — De?­­ — Ezelőtt két hónappal kiadták az utamat. — Kicsoda? — A fia. Ügyvédjelölt. Figyelmezte­tett­, hogy tébolydáim viteti, ha nem ha­gyok békét az anyjának. — És te? — Azóta nem láttam őket. Megkönnyebbülten mosolyogtam ma­gamban. — Barátom, itt akkor nincs más meg­oldás. Ha egy halálos szerelem remény­telen, akkor az embernek kutya köteles­sége főbe lőnie magát. Vagy pedig . » * Miklós lázzal tekintett fel rám. — Vagy pedig? — Vagy pedig itt egy másik novellát Mondjuk huszonöt évvel fiatalabb hős­nővel, akiben még alszanak azok a bi­­zonyos anyai ösztönök. Miklós kissé hülyén bámult maga elé. — Óriási, — suttogta. — Erre soha nem gondoltam. Arca megenyhült. Mélyet lélegzett és belepillantott a levegőbe. — Pincér! — kopogott az asztalon. — Konyakot kérek. Ez a múlt héten volt. Ma megjelent Miklós új életet jelentő elbeszélése. A hőse egy tizenhét éves, édes, szőke, bor­zas csitri. Estére találkozni fogok a második szá­mú halálos szerelemmel. Ifj. BL 1937. december 19 Megint el kell látogatnia hozzánk, mert itt a karácsony! CSALÁDJÁBAN MINDENKI RÉSZÉRE TALÁL NÁLUNK MEGFELELŐ AJÁNDÉKOT. MÁRIS VÁLOGATHAT Szépirodalmi könyvek Ifjúsági- és meséskönyvek Képeskönyvek, leporellók Kották, karácsonyi albumok Lapelőfizetések Bélyegalbumok Kifestő- és kivágófüzetek F­ényképalbumok Emlékkönyvek & naplók Imakönyvek és olvasók Kegytárgyak Szentképek (faliképek) Brassói emléktárgyak Naptárak, agendák Zsebtárca-bőrnaptárak Mechanikus öröknaptárak Társas játékok Szórakoztató játékok Nyomda, linoleummetszés, Plasztelin-dobozok Töltőtollak Töltőtoll-garnitúrák Mechanikus ceruzák Többszínű trónok Irómappák íróasztal-készletek Iróasztali-köny­vtartók Körzők, mérnöki rajzszerek Festékek, dobozok Írószerek, tolltartók Aktatáskák Iskola- és óvódatáskák Dobozos levélpapírok Levelezőalbumok Névjegy Karácsonyi papírszalvéta Cukorkacsomagoló Staniol-papírok Karácsonyi képeslapok Színes taffet és selyempapír stb., stb., stb. MINDEN SZÉP ÉS OLCSÓ! Elekes hirlapiroda Brassó, str. Voevodul Mihai 25. (volt Kolostor-n.) Telefon: 88. — Incredere a részletvásárlás. MIT HOZ KI az Eugen Prager pozsonyi könyv­kiadó 1938-ban? Mint színes, szép csokor, úgy hat az a­ könyvjegyzék, melyben egy szlovenszkói ma­gyar könyvkiadó, a pozsonyi Eugen Prager kiadó jelenti be jövő évi programját. Huszon­öt színes kép — huszonöt jövendő könyvcím­­lap Szálas-sovány kínai diák rohan előre. Trotyakov „Den­ Si-Huá"-ja, egy kínai forra­dalmár diák életrajza, az újjászülető Kína színes, mélyenszántó története egy szovjet író szemével nézve. Fehér bárányfelhőkön pufók néger­ angyalkák ülnek s távcsövezik a Vörös­tenger partján álldogáló „izraelita urakat*4 — í­a az amerikai Roark Bradford könnyezte­­tően humoros ,,néger bibliájá“-nak, a világ­sikert aratott „A fekete Úristen s az izraelita urak"-nak címlapja. A budapesti Halászbás­tya sziluettje, gémeskút, ökrösszekér van a másik címlapon — de a regényt mégsem ma­­gyan, hanem cseh író írta. Vladislav Vancura: „Szökés Budára‘‘ című regényét jelenti be ez a kép, egy cseh írónak Szlovenszkóról s Bu­dapestről írt finom lélektani regényét. Régi­­ biokátok, ódonveretü, hatalmas pecsét —­­ Hermann Kesten káprázatos történelmi regé­­­­nyének, a „Ferdinand és Izabella"-nak cím­­­­lapja. Két Ivan Olbracht könyv, az ,,Azok~ ■ völgye" s a híres „Hegyek és évszázadok a hollywoodi filmkábel szenzációs leleplezése,­­ Upton Sinclair „William Fox"-ja; Egon Erwin­­ Kisch „Hét gettó", ja; Kari Tschupik lehellet-­­ finom bécsi regénye, a „Jó családból való fiú". Mindezek a könyvek 1938-ban magyarul is megjelennek — hirdeti a prospektus. Két szlovenszkói író, Barta Lajos és Bodnár Ist­ván is szerepelnek a sorozatban, az előbbi egy szatirikus korrajzzal, az „Okatott csá­­szárá"-val, az utóbbi egy szociográfi­a re­génnyel, „Az én falum árnyékában"-mal­idén filmesítették meg Josef Kopta „4?-es pályaőv"-ét — s ez a regény, mely a lélek legtitkosabb rejtekeibe hatol le, szintén ott szerepel az Új Európa Könyvesházának jövő évi programján. Egy színes, izgalmas néger regény, Joe Conway „Néger, fizetni!" című könyve, Ilja Ehrenburg spanyolországi riport­­jai s a szovjetifjúság szerelmét, problémáit tárgyaló regénye, az ,,Éjjel-nappal", a szlo­vák Milo Urban világhírű „Élő ostor"-a Ca­­pek humoros kis „Séta a kertben"-je, Mosoni „Csodálatos utazásai — egy kínai útirajz­­ —, Silonénak, a nagy olasz írónak kacagtató­­an­ megrikatóan szép cafona történetei teszik színessé, változatossá a sorozatot. Valóban e legmagasabb színvonalú európai irodalom, melynél különbet egyetlen nagyvárosi kiadó sem produkál ! Akiknek érdeklődése elsősorban a politikai kérdések felé fordul, azok is megtalálják amit keresnek. John Gunther óriási sikert ért „Inside Europe"-ra, Konrad Heiden újab­b Hi­tler-könyve, az „Egy ember Európa ellen’ ” Lion Feuchtwanger izgalmasan érdekes be­számolója a moszkvai perekről szerepelnek a kiadóvállalat programján.

Next