Brassói Lapok, 1938. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1938-02-04 / 27. szám

4­áldát Wo 9L Százötven év múltán bemutatják Budapesten Csokonai Vitéz Mihály színdarabját MÉLA TEMPEFOI AVAGY AZ IS BOLOND, AKI POÉTÁVÁ LESZ MAGYARORSZÁGON !. Budapest, február 1. Idestova 150 esztendeje lesz annak, hogy Csokonai Vitéz Mihály, a legbűbájosabb ma­gyar költő, alig húsz éves korában, rettene­tesen elbusulva nehéz élete miatt, szatirikus drámai művet írt, amelynek ezt a címet adta: Méla Tempefői, avagy Az is bolond, aki poétáds lesz Magyaror­­szágon. A színdarab az utolsó jelenetek híján csaknem készen szállott az utókorra, több kiadását megették az egerek és elkobozták a cenzorok, áldatlan sorsára némely iroda­már az a veszély fenyegetett, hogy az ege­rek győznek. A magyar irodalomnak egy re­mekét komolyan fenyegette a végső feledés veszedelme. Vannak azonban lelkes fiatal­emberek, akik azt tűzték ki céljukul hogy folytatói legyenek annak a nagy hagyo­mánynak, amely a magyar dráma fejlődé­sének a legutóbbi időkig éltetője volt. Ezek­nek a fiatal íróknak és művészeknek az a véleményük, hogy a magyar színjáték min­dig a társadalmi fejlődés szolgálatában ál­lott és csak a legutóbbi időkben alacsonyait szórakoztató iparrá. Régi, nemes értékek ápolásával akarják elősegíteni az új értékek keletkezését. A Füg­getlen Színpad munkaközössége, ahol ezek a fiatalemberek dolgoznak, sok ilyen feltá­masztásra méltó régi értéket talált a magyar irodalomban. A reformációs korszak párbe­szédes drámáitól kezdve életre akarják kel­teni a legújabb korig mindazokat a drámai műveket, amelyek klasszikusan példázzák a magyar dráma fejlődését és ezeknek a mű­veknek társadalomkritikai hagyománya akarják továbbépíteni a modern magyar drámai irodalomban. Útjuk első állomása a Csokonai-darab bemutatója lesz, amely elé nagy érdeklődéssel tekint a magyar művészi közvélemény. MÉLA TEMPEFŐI KEGYETLEN SORSA Csokonai Vitéz Mihály a maga sorsát írta meg kegyetlen szatírával. Nem akart egé­szen elbújni a címszerep költött neve mögé, mert hiszen köztudomású, hogy ő maga számtalan versét tette közzé Tempefői álnév alatt. A történet talán nem fedi tökélete­■ a költő életének egyes mozzanatait, de alig tér el attól. Tempefői, a szerencsétlen ma­gyar költő harminc arannyal tartozik kiadó­jának és nyomdászának, Betrüger úrnak. A kiadó, korának célszerű szokása szerint az adósok tömlöcébe akarja vitetni a méla Tempefőit. Költőnk egy órai haladékot kér, hogy ez alatt az idő alatt a pénzt előkerít­­hesse és adósságát kifizethesse. Egy óra rö­vid idő, de elég arra, hogy a város legelő­kelőbb embereit a szorongatott költő meglá­togassa és sanyarú helyzetére való hivatko­zással, megpróbálja összeszedni tőlük a har­minc aranyakat. A korabeli magyar társada­lom vezető figuráihoz vezet a költő útja, amelynek kapcsán a néző figyelemmel kí­sérheti azt a rettenetes kalandot, amelybe a költő sodródott. A könyörtelen gróf Fegyver neki, az idegenmajmoló báró Serteperti, a kártyás Tökkolopi köznemes, aztán Kopóhá­zi, a­ szenvedélyes agarász, egymásután a m­aguk módja és társadalmi állása szerint, kiakolbólitják a költőt és kövér nyugalom­mal térnek vissza szórakozásaikhoz, a tűzi­játékhoz, a kutyához, a kártyához és a ma­­jomkodó külföldi divatlapokhoz. A legfelü­letesebb néző is leszűrheti nyomban a kínál­kozó tanulságot, hogy ,,tarhálni ‘ nem v°i könnyű dolog már százötven évvel ezelőtt sem. Ez a tanulság azonban csak úgy ringa­tózik a darab felületén, mint nagysodrú, mély víz színén a pernye. A szatírában pél­da példa után igazolja, hogy milyen közöm­bös, fásult, ostoba és elfogult a gazdag úr, akkor, ha igazi művésszel áll szemben. A­kor Tökkolopi, a vastagnyakú köznemes ki­lomtörténetben tanáros mondatok csak pis­lákoló fénnyel emlékeztetnek, mint régi időkre a koppantóval élesztett gyertyaláng. Másfél évszázad nagy idő, emésztő távolság, szakadékai fölött napnál fényesebben ragyo­gott Csokonai pajzán kedve és borongott bárteljes szomorúsága, de mindezt csak Urai költészetéről ismertük. Ki gondolta volna, hogy a magyar játékszín keletkezése óta el­telt másfél évszázad alatt még csak kísérlet sem történt arra, hogy színpadra állítsák Csokonai egyetlen drámai művét ? Amikor pedig síppal-dobbal hirdették, hogy a nem­zeti értékek és hagyományok „hirdetését kell vállalnia a magyar színpadnak. Ennek az a kergeti házából a derék Tempefőit, dohogva süllyed vissza karosszékébe, hogy tovább kártyázzék Csikorgóval, a nyavalyás fűzfa­poétával, aki nap, mint nap, elnyeri Tokko lopi aranyait. Csikorgó nemcsak kártyán tud hamisan játszani, tud ő a lanton is. A kalmi költeményeket ír, amelyben félnede­­zes előkelőségeket magasztal ünnepélye diszlakomák alkalmával. Mindvégig úgy látszik, mintha Tempefői szapora látogatásai után mégiscsak a dutyi­ba­­kerülne. A nézőt azonban nem hagyja el a bizakodás, mert a gyakori jelenetekből jól tudja, hogy a kitűnő poéta halálosan szerel­mes Fegyverneki gróf Rozália nevű bárdus leányába. Hogy a kis grófnő is szerelmes a költőbe, erről is néhány jelenet és énekszám biztosítja a nézőt. Mikor a költő remény­telen tarhakörutja után már-már a tömlőc odva fölött fityeg, a kis grófnő visszaadja neki azt az aranyszelencét, amelyet egyszer a méla költőtől kapott volt Tempefői ezt a szelencét adja biztosítékul csaló nyomdászá­nak, csakhogy szabadságát megmentse. Itt aztán váratlan fordulaton törik meg a bon­takozó örömérzés. A szelencén grófi címer­­ magyarázata, hogy szatírájában Csokonai­­ szertelen haraggal szaggatja le a fátylakat korának társadalmi életéről. Könyörtelen gúnyai állítja a néző elé a megmételyezett és durva kort, amelyben a költőt urak eb­­rudalják, hajdúk püfölik, kiadók nyúzzák és valahányan csak beleszólhatnak a sorsába, börtönbe szeretnék telepíteni. Olyan kevés az, ami a darabban el­régiesedett, hogy lelep­lező és gyújtó valóságnak hat ma is, persze művészi és színpadi valóságnak. Az utókor, amely oly szívesen melengeti lelkét a ,,dia­dalok“ tündöklő mosolyán, annyira borzadt a valóságtól, hogy az egerekre bízta kedvenc költőjének önvallomását. van, amiből is Betrüger úr arra következte­tett, hogy a méla költő a szelencét lopta va­lahol. Nem reszel vádat emelni ellene lopás miatt. Nosza, hajdúk erednek a költő után és mitagadás, nyílt színen agyba-főbe verik. A közönség láthatja a kiváló szerelmes köl­tőt, amint alfelébe rugdosnak a poroszlók csizmái. És ekkor kiderül... Csokonai idejé­ben ugyanis ilyen válságos pillanatokban mindig kiderült valami. Ezúttal az derül ki, hogy Tempefői elhunyt atyjától örököl­te a szelencét vagyis, hogy a költő maga is főnemes, tehát ennek következtében nem­csak vitán felül tisztességes ember, de jogo­sult arra is, hogy feleségül vegye szívszerel­­mét, Rozália grófnőt. Eddig a darab, illetve a drámai történet, amely jó volt arra Csokonainak, hogy min­den fordulatot úgy idomítson, hogy látta-s és elmondassa véleményét kora társadalmá­ról. Ez a vélemény elég kegyetlen és tüstént megérti a néző a méla költő sorsát, ha vé­gighallgatja dörgedelmes és gyalázkodó sz­galmait, amivel a fegyveres hajdúk ellen fordul. Az ilyen költőket valószínűleg soha­sem istápolták. A költő legyőzi az egereket Ősbemutató másfél évszázad után A Független Színpad munkaközössége már dolgozik a Csokonai darab színreállításán. Ilont Ferenc, Nagypál István, Benedek And­rás, Háy Károly, Vándor V. Sándor, Csoko­nai Vitéz Mihály hagyatékából lelkiismeretes művészi munkával kiegészítették a csonkán maradt szatírát.­­Sikerült ezt­ a feladatot oly tökéletesen megoldaniuk, hogy egyetlen ide­gen mondat nem került a darabba. A jelene­tek csoportosítása az eredeti szöveg minden sérelme nélkül történt, oly módon, hogy a bemutató előadáson a széteső jelenetek he­lyet három színpadilag tökéletes felvonást nézhet végig a közönség. A munkaközösség Csokonai néhány pár dalát és versét is bele­­komponálta a darabba és ezekhez Csokonai saját szerzeményű zenéjét adják kíséretül. A zeneszámokat korabeli hangszerekből össze­állított zenekar fogja kisérni, Clavicembello, viola di gam­ba, viola d'amore, fuvola és gyermekkórus hangjai fogják aláfesteni a nagy magyar költő első premierjét, amelyet sikerült kiérdemelnie csaknem százötven esz­tendővel a halála után. Százötven esztendő távolságából, a messzi múltból és a jövőt hordozó gyermekek ajkain fog megszólalni a darab utolsó akkordjaként Csokonai feledhe­tetlen „Vigasztalója“: De mit láttatsz a jövendő Tükörében szép remény ? Ó, felrózsázott esztendő, Ó, remegtető tünemény Ó, szivet olvasztó hangok, Ó, oltári fáklyalángok, Szabadság és szerelem. Jakaritty dr. beszámolójával Tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Párt lugosi tagozata Egyre eredményeseb*'» a tagozat tevékenysége Lugos, február 2. Az Orsz. Magyar Párt lugosi tagozata vasárnap tartotta meg tisztújító közgyű­lését a Magyar Otthon nagytermében. A különböző bizottsági jelentések előtt Ja­­kabffy Elemér dr. tagozati e­lnök politikai beszámolót tartott, melyben ismertette a Magyar Párt helyzetét és célkitűzéseit, valamint viszonyát a többi pártokhoz. Ez után helyi viszonylatban is annak az ör­vendetes megállapításnak adott kifejezést hogy a lugosi tagozatot is felfelé ívelő egyenes vonalhoz hasonlíthatjuk. Ennek a fejlődésnek megvannak a maga termé­szetes okai. A vezetőség bölcs előrelátása, minden magyar ügynek féltő gonddal va­ló felkarolása olyan politikai eredmé­nyekhez vezettek, melyek nemcsak a köz­ségi, hanem az országos képviselőválasz­tásokon is megmutatkoztak a magyar sza­vazatok számának emelkedésében. A lét­számszaporulat örvendetes jelenség az ifjúsági szakosztályoknál is, melyek nem­­­zettestü­knek éppen olyan nemes szervét képezik, mint pl. a magyar munkásság­nak a Magyar Párt keretein belül történő nemzeti alapon való tömörülése. Köves­sük továbbra is tántoríthatatlanul a zász­lót, melyre a Magyar Párt mindnyájunk megbecsültetésének programját írta. Jel­kép e zászló csupán, de a becsületes élet­hez való jogunknak, nemzeti hitünknek és kultúránknak szent szimbóluma. Dr. Jakabffy beszédét a termet zsúfo­ntig megtöltő hallgatóság hosszas tapssal fo­gadta. Litsek Zoltán dr ügyvezető alelnök olvasta fel ezután évi jelentését, mely adatszerűen igazolja, hogy a lugosi Ma­gyar Párt úgy iskolai, mint társadalmi 1938. február 4 IQOu/o természetes érzést« M­ert tartóssá ot biztosit az in m­ultant­­mmesét, a világmárkát« téren ma már hatalmas támasza tud lenni nemcsak a városi, hanem a falusi m­a­g­yarságnak is. Fényes bizonyítéka ennek,­ogy az elmúlt napokban a megyefőnök­ség a lugosi Magyar Pártnak döntő be­folyást biztosított a begavölgyi magyar telepes községek időközi bizottságainak összeállításánál. Az ifjúsági szakosztály jelentését Udvardy László dr. olvasta fel. A szakosztály, melynek kebelében leány­tagozat is van, tavaly aakult meg 45 tag­gal. A taglétszám ma már túlhaladta a 170-et. Működésével megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a magyar kultúrának. A zárszámadások és a felmentvény meg­adása után a közgyűlés közfelkiáltással egyhangúlag ismét dr. Jakabffy Elemért választotta meg a tagozat elnökének. Al­­elnökök lettek: Simcsó Elemér, Litsek Zoltán dr. és Izsáky Károly. Főtitkár: Gyenge Gyula. Jegyzők: Ábrahám Béla dr. és Udvardy László dr. Ellenőrök: So­mogyi György és Székely Gusztáv. Ezen­kívül megválasztottak egy 40 tagú intéző­­bizottságot.­­ A gyakran visszatérő fejfájás, szé­dülés és szívdobogás nagyon sok esetben, megszűnik, ha naponként reggel éhgyo­morra és esetleg este lefekvés előtt is egy-egy félpohárnyi természetes „Ferenc József” keserű vizet iszunk. Felemelték a francia képviselők m­elését Paris, február 2. A képviselőház leg­utóbbi ülésén 381 szavazattal 161 ellené­ben megszavazták azt a törvényjavasla­tot, amely a képviselők fizetését évi 60 ezer frankról 82 ezer 500 frankra emeli fel. Orvosi ismeretterjesztő könyvek II prospatamegnagyobbodás lényege, jelei és gyógyítása irta: Dr. Goldner Viktor urológus főorvos Fontos minden férfi számára. Ara 02.— te). SEGÍTSÉG ÉS GYÓGYULÁS minden TÜDŐBETEGNEK! fi­tudosiai megelőzése és gyógyitása írta: Dr. Müller Vilmos ig. főorvos, taná­csos. E könyv szerzője ,a tüdőbetegségek ismert szakorvosa arról ír, miként lehet a legyengült szervezetet ismét helyreállíta­ni . Legfontosabb a tüdőbajoknál a megfelelő táplálkozás és a helyes életmód nemcsak a könnyű lefolyású tüdőbajok­­nál, hanem a legsúlyosabb esetekben is teljes gyógyulás áll be, ha esetleg a beteg e műben foglalt áldást hozó értékes taná­csokat követi. Ára csak 99.é lej SZENZÁCIÓS KÖNYV A GYÓGYÍTÓ TUDOMÁNY CSODÁIRÓL Hipnózis-gyógymód a szervi és elkibetegsége­knél Irta: Dr. Völgyes Ferenc főorvos. — Min­denkinek, ki az emberi test és lélek titok­zatos összefüggéseit megismerni akarja, aki „gyógyíthatatlan“ betegségére biztos gyógyulást akar találni, el kell olvasnia ezen művet ! A roppant érdekes és érdek­feszítően megírt vaskos mű ára­­52. lej. „Nem az akart, hanem a képzelőerő ural­ja cselekvéseinket . Couéizmus Egészség és Snfegyelmezés Irta: Coué Emil, Ara 86.— lej. A tartalomjegyzékből: Kicsoda Coué ? — „Mi a Couéizmus — A tudatosan gya­korolt autoszuggesztió jelentősége. — A tudatos és tudattalan „Én“-ről. — Akarat és képzelőerő. — Szuggesztió és autoszug­­gesztió. — Hogyan sajátíthatjuk el az au­­­tószuggesztió tudatos alkalmazását ? — Kapható Brassói Lapok Könyvosztályában Brasov, Strada Regele Carol 56— 58.

Next