Brassói Lapok, 1938. június (44. évfolyam, 123-145. szám)

1938-06-19 / 136. szám

1­938. ia-Jim Tom . ­5 oldal SCWERK 40*****»»., \ An arca-3^ On sferc / 1 t, ^ / K * 41 Szépség sikert biztosit. Almnom,tiszta arcbőri t ( tifSmttav, nőtt csodálatot kelt és boldog önérzetet ad arcbőr minde­­­nnek az, hogy jó szinben van. Ennek elérésére íme a leg­egyszerűbb recept: Vegyen egy vattacsomócska^ cseppentsen rá egy kevés Scherk arcvizet és tisztítsa ezzel mindennap arcát. Azonnal eltá­volítja a púdert, arcfestéket, mitesszereket, és egészséges, üde arcbőrt biztosít. Üvegek á Lei 62" 103" 164" 300" 475" Cicle cherk SCHERK ARCVIZ m­ű ÁLLAMI FORRÁSOK Sóra páristól MÁJUS —OKTÓBER VICHY- FÜRDŐ 4 máj és gyomor rendellenességeinél, anyagcsere betegségeknél (köslény, cukorbej, rheuma, elhízás). A világ legjobban berendezett forráskezelősége. Teljes hidrothe­­repie. tt­ermotherapia. mechenotherapia. elecrofWApT* KASZINÓ —SZÍNHÁZ—HANGVERSENYEK i «eil. teeaiM. lévertaayah. «*rH«y­riM»iéi*L «»adta« * Számos szálloda és villa minden kategóriából. Rutty Péter riportja: VASÁRNAP DÉLUTÁN ÖTKOR KÉTSZÁZ SPIRITISZTA KÖZÖTT AKIK MÁR LETETTÉK A FEGYVERT . . . — ÖREG EMBER, ÖREG ASSZONY. . . — „KISLEÁNYOD JÓL ÉRZI MAGÁT, ANGYALOKKAL JÁTSZIK A FELLEGEK KÖZÖTT. . — IMA, RIADALOM ÉS ÁJULÁS EGY POKOLI DÉLUTÁN. . . Kolozsváron ötezer spiritiszta remel­ mnden vasárnap e­lházolt ételés Cluj­-Kolozsvár, június 17. (Calea Victoriei 10. Egyemeletes bérház. A bérház fehér, piszkos-fehér, a lakók szürkék. Kisemberek. Egy szo­­ba, konyha és fix. Vagy az sem. Ilyen­kor a férfi fekszik a díványon, cigaret­tázik és füstöl. Az első emeleten be­nyitunk egy lakásba. Az ajtó barna és kopott. Az előszobában senki. A má­sodik szobában sem. Csak zene szűrő­dik ki. Tánczene. Régi hanglemez ma­ József testvér engedélyével szabad az út Nem lehet megérteni ezt a kis tömeg­­űiozgalmat, ha nem rajzolunk néhány fe­jet a tömeg embereiről. öt perc alatt, amíg a médiumra várunk, tartsuk a kis fényképlencsét a fejek fe­lé: kik járnak ide? Íme: Jön egy öregasszony, hárászkendővel kezében biblia. Megáll. Vár. Azután egy másik asszony. Kopott, kis zergetollas kalapot visel, piros selyemruhát, lakkci­pőt. Valakihez odafordul: „Drágám, tu­dod, már nem bírok magammal. . .” Az­után jön egy töpörödött kis anyó, a tö­pörödött kis anyón berakott fekete szok­nya. Az anyó jön, leül, maga elé néz, az­után a mennyezet felé. Közben sóhajt. Jön egy öregember is, ferencjózsefben, somfabottal, keménygallérban, siminyak­­kendővel. Rám néz, a tekintete ezt kérdi: Ki ez az idegen? Azután jön egy Fiatal­ember, rojtis-szék­i nadrágban, kisírt szemmel, szakállal, a szemében azzal a kö­zönnyel, amely már a fáradt emberre vall, aki harcolni nem tud. Jön egy kis ember is, kis kerek kalappal, egy öreg nyugdí­jas, zakóban, kopott zakóban és egy nő, mint alvajáró, vizenyős szemmel. Ha egy festőnek kellene jellemezni a kénét, azt mondanám: kopottak és öre­gek. Ha egy lélekbúvárnak: kallódók és szektások. Ha az újságírónak: magyar földönfutók. Odajön hozzám egy öreg nő, egy ner­cig hallgat. Azután tovább hallgat. Csak néz. — Bocsánat — mondom —, de enge­délyem van József testvértől. És mutatom a kis cédulát, amelyet a szellem vezetésével a médium irt le a múlt vasárnap. ..Eljöhet jövő vasárnap­* i*a. József testvér.” A titok kinyílt, befogadtak. Úgy néz­nek rám, mint Isis papnőjére, akit fehér galambokkal avatnak fel. A szemük si­mogat, közrefognak és megyünk a terem­be. öt óra. Odakünn tűz a nap, idebenn halotti csend. Csupa moribundás hangu­lat. A fejeket lehajtják, a tekintetet le­zsikák „Mondja, mi ragyog a sze­mén. . Azután nagy üres parkettes terembe nyitunk. A két pár, aki tán­col, szétrebben. Megáll a taktus, az avatatlannak szóló idegen tekintet ve­tül felém. „Nem, nincs itt. . Talán a másik folyosón. . . Kilépünk a táncis­kolából. Még utánunk jön egy szőke kis csibe, fontoskodik és becsukja az ajtót. Azután kacagás bent. Ezek is szektások. Tangók ritmusa, lépések sütik. Mindenki vár. Erről a pillanatról külön regényt lehetne írni. Ez a feszült csend, ez a riadt várakozás, kétszáz em­ber eltemetett álmait meséli el. Az emel­vényen hat férfi ül és egy hölgy. A mé­dium. Az egyik férfi feláll, összekulcsol­­ja kezét „ADD VISSZA NEKÜNK A PA­RA­DICSOMOT”­­— Imádkozzunk. És halkan, mormogva, rejtelmesen meg­indul az ima: m Jöjjön el közénk a béke. Feltárjuk Médium: A szellem néha büntető for­mában kerül vissza az életbe. Egy spiritiszta: És ha elmenekül a föld­ről? Médium: Az öngyilkosokat Kozmár urai kegyetlenül megbüntetik. Az előírt utat senki sem rövidítheti meg.­­ Az „interpellációk” véget érnek, ötperces csend. Mindenki magában imádkozik. Azután a médium feláll — Sel­ypitő Norma szelleme üzen. Ezt itt nem lehet leírni, eh­ez a mélysé­ges lelki viharhoz már nem ér fel az új­ságíró tolla. Két asszony sírni kezd. So­kan mormolva imát zümmögnek. Többen lihegve előrefordulnak. Valaki zokog. Valaki átkozza magát. A médium álomba ringatja magát és egy selypítő hang beszélni kezd: — Sándor fiam, ma van a születésna­pod. Édesanyád köszönt a túlvilágról. Ősz­ hajú, remegő férfi áll fel. A szemé­ből könnyek folynak, az arcán egy fur­csa árnyalat, rémület és öröm egyszerre. — Köszönöm. . . köszönöm. . . A szellem tovább üzen: — Béna lelkem, a kislányod jól érzi magát. Angyalokkal játszik a fellegek kö­zött. Valaki ájultan fordul ki a nádból. Az asszony, akinek az üzenet szólt, zaja, könnyű taktusok és lágy mosoly az istenük. A második folyosó üres. A folyosó végén barna ajtó. Nincs felírás rajta. Benyitunk. Kis előszobába, fe­hérre meszelt falak között emberek szo­ronganak. Az előszobából terembe ve­zet az út. A teremben szemben emel­vény. Az emelvénnyel szemben lépcső­zetes padsorok. Itt tartja szeánszait, minden vasárnap délután 5 órakor a kolozsvári József­-kör. A spiritiszták.­ feled lelkünket, Istenünk és kérünk, add vissza nekünk az elvett paradicsomot.” És száll, zeng az ima. Közben egy asz­­szon­y felzokog. A szemek lázasak, a ke­zek reszketnek. Kétszáz ember imádko­zik. Kétszáz ember temet. Elvetélt életet, elkallódott sorsot, letört reményeket. Zeng, zeng az ima. Azután szétválnak a kezek. Recsegve megszólal egy gramofon. Schubert: „Ave Máriá”-ja csendül fel Kétszáz lehajtott fejet látok a teremben. Kétszáz öreg fe­jet. Mindenki úgy érzi, egyedül maradt. Senki sem veszi észre. Az asszon­y ott fekszik a földön. A haja kócosan bom­lik. Öt perc múlva kinyitja szemét, rezeg a szempil­ója, fe­lápászkodik és visszaül —­­ Istenem. . . Istenem. . . A szellem. — Károly testvér, feleséged a túlvilág­ról üzeni, hogy nagyon szeret. Károly tedvén feláll és kirohan a te­remből Kint az előszobában imádkozni kezd: — Áldott légy Selypítő Norma. Áldott legyen a te neved.* Így élnek, minden vasárnap délután öt­Senki sem szól. Erry öreg asszony szok­nyájába temeti fejét, egy öreg ember a homlokát simítja végig. Azután megszólal a médium: — Viruljanak ki a rózsák a ti keresle­teiteken. Mormolva válaszol a hallgatóság: — És a tiéden is. A médium: Akad-e valaki, aki nem ér­tette meg a legutóbb közreadott füzete­met? Egy spiritiszta: Hogyan jut el a szel­lem a magasabb régiókba? Hogyan törté­­­nik az inkarnáció? A médium: Az első csoportban a szel­lemnek hétszer kell testet ölteni, amíg magasabb szférába léphet. Van, aki halá­la után azonnal megkapja új porhüvelyét, de az is előfordul, hogy a szellem tíz, busz, öt­ven, sőt száz évig bolyong a sem­miben, míg újra testet ölt. Minden attól fü­gg, hogyan élt előző életében. Ha alá­zattal, akkor hamar kap új porhüvelyt,­­ha gonoszul és dölyfösen, akkor sokáig bolyong. A spiritiszta: Milyen erők alakítják ki a szellemet? A médium: Az őstípus, a Mentál és a Forma urai­­tól nyolcig. Kolozsvárt összesen ötezer spiritiszta él Csak az egyik kört mutat­tuk be, ötezer elhullott ember, ötezer desperadó sorsa ez. Hangtalanul mennek ki az utcára. Sietve megindulnak. Senkit sem vesznek észre. Alvajárók. Látom a tarka tömeget, ötezer embert, akinek nem sikerült. Minden vasárnap délután ötkor temetik az elhibázott karriert, az emberi gonoszságot, a megtorpanást és a kö­zönyt. ötezer ember ez, aki eldobta a fegyvert, szavak vagy tettek fegyverét és békét kötött a világgal. Egyik barátom regényeimé jut az eszembe: Az elhibázot­­tak. Selypítő Norma szelleme üzen Wolff Oszkár tükörayára Brassó, Str. Traiatt Grozavescu (v. Uszoda-u) 5. ezúton is közli, hogy a külföldről ren­delt legújabb gépek üzembehelyezése és kristályü­vegnek most már belföldön való előállítása folytán jelentősen ol­­csóbb árak mellett állhat a n. é. közön­ség rendelkezésére. — Telefon 4­43.

Next