Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)
1938-07-03 / 148. szám
1938, futtas 3 SALÁTA Írta: Gárdos Sándor Régebben a kánikulai újságcsinálás fő tényezője volt a saláta, ma, sajnos, ebben a nagy vakációs hőségben is tele vagyunk véres szenzációkkal és a saláta, amely egykor, az úgynevezett uborka-szezonban a szerkesztők főeledele volt, most megmarad laptölteléknek. Könnyű, nyári, hamar emészthető, üdítő étel ecettel s olajjal, összeszedtem egy marékkal belőle, jól esik majd ebben az aszaló hőségben. 1. Fel a kalappal! A francia szalmakalapipar súlyos válságba került, mert a francia ifjúság újabban nem hord kalapot. A kalapgyárosok szövetsége erre beadvánnyal fordult a nevelésügyi s egészségügyi minisztériumhoz és azt kéri, tegyék kötelezővé a tanulóifjúság számára a szalmakalap-viseletet, az állami hivatalnokoknak tiltsák meg a kalapnélküli divat követését és rójanak ki adót azokra, akik nem viselnek kalapot. Mindeme szerény kívánságokat azzal indokolják a kalapgyárosok, hogy vérig sérti a férfiúi méltóságot, ha hímnemű emberi lény csupasz fejjel, lobogó hajjal mutatkozik az utcákon. (Különösen elfajult ez a csöppet sem méltóságteljes viselet némely spanyol és kínai városokban, ahol egyes hímnemű lakosok gyakran fej nélkül heverésznek az utcákon. Ostoba szokás ez, amely kezd elharapózni, hiszen ilyképpen egyáltalán nem lehet majd kalapot viselni. Még miniszteri rendeletre sem.) ff. Csereakció Az amerikai kormány hatszáz hódot vett fel a közalkalmazottak lajstromába. A hódokat Idaho állam folyói és patakjai mentén fogják szabadon bocsátani, ahol gátak építésére van sürgős szükség, mert a talaj ott veszedelmesen morzsolódik. Ezt a munkát pompásan elvégzik a szorgalmas kis állatok, amelyek, mint kiváló földmunkások és építőmesterek ismeretesek a természetrajzból. Ezenkívül az emberkézzel épített gátak mintegy 50 millióba kerülnének az államnak, míg a hódok jóval ollcsóbban végzik azt majd el és szakszerű gondozás mellett évenként 150 százalékkal szaporodnak.Ki nincs elragadtatva az amerikai kormány remek ötletétől? A hódok lelkiismeretes, komoly munkaerők, nem „amerikáznak“, nem követelnek béremelést, nem sztrájkolnak s általában kevés baj van velük. Az emberi munkaerőt tökéletesen pótolják a derék hódmunkások, amelyeket íme az emberi leleményesség földmunkára használ fel. Nem lehetne viszont a tétlenségre kárhoztatott emberi munkaerőt ugyanakkor hódmunkára fogni? Esetleg a holdban.) iff. Bocsánat, csapos közbeszól... Normann W. Dewitt torontói egyetemi tanár a gazdasági helyzetről tartott előadásában kijelentette, hogy az új gazdasági válságot főként a nők okozzák soványító életmódjukkal és a rövid ruha divatjával. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy Amerikában ma 26 millió nő akar fogyni és ha ezek csak heti egy kilóval csökkentik táplálkozásukat, az ország élelmiszerfogyasztása heti 26 millió kilóval csökken. Ugyanez áll a ruházkodásra: ha a divathölgyek egy alsóruhával kevesebbet viselnek, vagy egy-két centiméterrel rövidítik szoknyájukat, sok százezer méterrel csökken a szövetfogyasztás.Bocsássa meg Norman W. Dewitt profeszszor úr, ha beleszólok magvas közgazdasági fejtegetéseibe és szerény, de tiszteletteljes javaslatommal segítségére sietek a gazdasági válság megoldásában, amely válságot a fogyókúra és a rövid szoknya idézte elő. Indítványom a következő: Azt a 26 millió kilót kitevő ételmennyiséget, amelyet a fogyókúrázó amerikai úrhölgyek meghagynak, valamilyen úton-módon juttassák el az éhező tömegekhez, hiszen, ugye, Amerikában is vannak ilyenek? A kurta-szoknya divatja folytán a gyárosok nyakán maradt sokszázezer méter szövetet is — úgy gondolom — el lehetne még helyezni a ruhában szűkölködő amerikai polgárok testén, így aztán egy csapásra megszűnik a gazdasági válság. Vagy talán túlságosan egyszerű megoldás volna ez egy képzett nemzetgazdász számára? Ez esetben bocsánat, hogy csapos közbeszólt. burghba.Tekintettel arra, hogy nekem jóval kevesebb gondom van, mint Angliának, ráértem ezzel a problémával is foglalkozni és a következő megoldási módot ajánlom: Szerződtessenek egy ügyes s erélyes állatidomárt, aki néhány hét alatt megtanítja majd a hosszúnyakú pasast arra, hogy hajtsa meg a fejét, ha viadukthoz ér. Ne hordja olyan magasan az orrát az a nyavalyás zsiráf, nézze meg az ember. Elvégre, ha mi megtanultuk, tanulja meg ő is, hogy semmi ok sincs manapság a büszke fejtartásra.) IV. 4 zsiráf se tegyen kivétel! Angliának, úgy látszik, más gondjai is vannak, mint a spanyol kérdés, a távolkeleti helyzet és a középeurópai probléma. Itt van például az a 4 méter 20 centiméter magas zsiráf, amelyet a cliftoni állatkert akart küldeni az edinburghi állatkertnek. A szokatlan szállítmány nem tudott áthatolni a midlandi iparvidék sűrű vasúti hálózatán, miután a zsiráf feje minduntalan beleakadt az utak fölött vezető vasúti átjárók és viaduktok hídjaiba. Tekervényes bolyongás után végre feladták a küzdelmet és a hosszúnyakú szállítmányt visszavitték kiinduló helyére. Anglia vasúti mérnökei és az újságok útján felbolygatott közönség most azon töri a fejét, hogyan lehetne mégis a zsiráfot eljuttatni Edin w. I. 11 oldal mmmm rmsi szokás, AMELY FELBECSÜLHETETLEN ELLENSZOLGÁLTATÁST NYÚJT HAMVAS ÉS SZÉP ARCBŐRT mppfjinél hosszabb fiatalság minden nő égő vágya. A kor első jelei, az arc LUJ ráncai és az arcbőr petyhüdtsége a fiatalságot annyira jellemző hamvasság és frisseség elvesztése folytán. A kozmetika művészete egyszerű és hatásos módszert talált az arcbőr védelmére és konzerválására. Ez a Pond's metódus, amelyet az egész világon a nők milliói használnak. A két Pond's krém „C“ (éjjelre) és „V" (nappalra), ennek a módszernek az alapjai. A Pond’s módszer pontosan le van írva egy kis füzetben, amely minden Pond’s krém csomagolásban található. «1]Módszer Szemben önmagunkkal írta: Bibó Lajos Jeromost ismerik. Jeromos, barátom. Volt rikkancs, állatszeliditő, kalandor, matróz és talán titokban embervér is tapad kezéhez. Jeromos valamikor mint vidéki földesur kezdte. De kora ifjúságában féreg esett bele és ez a bacillus lassan megfertőzte egész testét, kikezdte idegrendszerét, beette magát a csontjaiba és a felismerhetetlenségig megváltoztatta Jeromost, aki ezzel így teljesen szétroncsolva, az érzékelhető világ eddig teljesen ismeretlen területére helyezte át életét. Mondhatnám Jeromost futóbolondnak, csendes őrültnek, de ezzel csupán az olvasót vezetném félre. Mert Jeromos teljesen épelméjű, mindössze másképpen gondolkozik, mint a többi rendes ember és sajátos egyéni felfogása után ítéli meg az eleven és holt dolgokat. Jeromos költő és bölcselő. Sugallat alapján cselekszik. Ez az oka, hogy rejtélynek tetszik még én előttem is, aki ismerem gyerekkora óta és tisztában vagyok azokkal a különös körülményekkel, amelyek szellemi fejlődésének irányát már zsengekorában megszabták. Jeromos átlag minden két évben felbukkan egyszer előttem. Ilyenkor megragad, becipel a legközelebbi étterembe, italt rendel és néhány perces hallgatás után beszélni kezd. Tegnap is meglepett és miután kitta harmadik korsó sörét is, rámemelte mindig lobogó tekintetét és beszélni kezdett: — Nincs segítség. Az emberiség lelkiismerete látható alakot öltött és megszólalt. Nézz körül. Amerre látsz, a pusztulás könyörtelen angyalai rombolnak mindenütt. Nyugtalanság, türelmetlenség, becsvágy és öldöklő düh emészti a csöndet, a nyugalmat és a békét. Nyomorult testünkhöz hűtlenné vált a sételg és kiköltözött hitvány porhüvelyünkből, amely kitermelte az emberi ellentelket, hogy megtagadja a természetet és elfordulván önmagától, porba rántsa a jóság, szépség és szeretet isteneit. Tekints körül, a gyermekben nincs többé hit, az ifjú nem remél, a férfiből hiányzik a meggyőződés, az aggok hallgatag sakkozás közben szólítják a halált, amely teli marokkal és a másik világ hatalmas ígéreteivel csábítja őket a küszöb felé, amelyet egyszer mindannyian átlépünk és amelyen túl mégis csak szembe kerülünk a rettenetes igazság kettős arcával. — Fellázadt lelkiismeretünk testet öltött és viharos haragját ott érezheted a szelek és felhők járásában, a borulásban és napsütésben, terveidben és céljaidban, szándékaidban és lemondásaidban, ott láthatod vánszorgó örömeid őrhelyein és ott érezheted szenvedéseid kísérteties fároszainak hideg tornyában. Érezted az idén a tavaszt? Nem érezted? Nem talál- koztál. Álmodtál mostanában boldogság- Tól? Nem álmodtál. Remegtél szeretkezéseid közben a szenvedély vihara alatt. Nem remegtél. Mit tudsz? Semmit. Anynyit tudsz csupán, hogy lelkiismereted lassanként megkörnyékezi az elemeket is és valamennyit felvonultatja ellened. Ez vagy és semmi több: dideregsz, mert hideg van, nevetsz, mert testvéreid halomra gyilkolják egymást és gondolat nélkül ballagsz tovább, amikor rád üvöltenek az utcára kiakasztott betűk, hogy Kínában eddig háromszázezer ember fulladt bele a kiöntött folyam hömpölygő árjába. Füled siket, szemed vak, agyad végkép elborult, nem tudod többé tisztázni a fogalmakat és nem tudsz többé különbséget tenni béke és háború között. Józanságé, bölcseséget színlelve mégy előre utadon és a legszörnyűbb hazugságok mérgével kábítod magad, hogy szembe merj nézni dühödt lelkiismereteddel, amely fehérnek mutatja a fehéret, feketének a feketét és a földindulás lángoló hangján ordítja bele a füledbe, — állj meg, ne menj tovább, térj más útra, kezdd élülről, különben menthetetlenül, jóvátehetetlenül és örökre eljátszottad kis játékaidat. Jeromos elhallgatott. Mindezt egyetlen lélekzetre fújta fel. Kiürítette a negyedik korsót is, aztán szólt és köszönés nélkül magamra hagyott, úgy érzem, ez volt utolsó találkozásom vele. Hacsak meg nem történik a csoda, hogy túléli önmagát. De ez persze lehetetlen. Ne felejtsük el, Jeromos is embernek született.