Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1938-07-03 / 148. szám

1938, futtas 3 SALÁTA Írta: Gárdos Sándor Régebben a kánikulai újságcsinálás fő tényezője volt a saláta, ma, sajnos, ebben a nagy vakációs hőségben is tele vagyunk véres szenzációkkal és a saláta, amely egykor, az úgynevezett uborka-szezonban a szerkesztők főeledele volt, most megmarad laptölte­­léknek. Könnyű, nyári, hamar emészthető, üdítő étel ecettel s olajjal, összeszedtem egy marékkal belőle, jól esik majd ebben az aszaló hőségben. 1. Fel a kalappal! A francia szalmakalapipar súlyos vál­ságba került, mert a francia ifjúság újab­ban nem hord kalapot. A kalapgyárosok szövetsége erre beadvánnyal fordult a nevelésügyi s egészségügyi minisztérium­hoz és azt kéri, tegyék kötelezővé a tanu­lóifjúság számára a szalmakalap-viseletet, az állami hivatalnokoknak tiltsák meg a kalapnélküli divat követését és rójanak ki adót azokra, akik nem viselnek kala­pot. Mindeme szerény kívánságokat azzal indokolják a kalapgyárosok, hogy vérig sérti a férfiúi méltóságot, ha hímnemű em­beri lény csupasz fejjel, lobogó hajjal mu­tatkozik az utcákon. (Különösen elfajult ez a csöppet sem méltó­ságteljes viselet némely spanyol és kínai vá­rosokban, ahol egyes hímnemű lakosok gyak­ran fej nélkül heverésznek az utcákon. Osto­ba szokás ez, amely kezd elharapózni, hiszen ilyképpen egyáltalán nem lehet majd kalapot viselni. Még miniszteri rendeletre sem.) ff. Csereakció Az amerikai kormány hatszáz hódot vett fel a közalkalmazottak lajstromába. A hó­­dokat Idaho állam folyói és patakjai men­tén fogják szabadon bocsátani, ahol gá­tak építésére van sürgős szükség, mert a talaj ott veszedelmesen morzsolódik. Ezt a munkát pompásan elvégzik a szorgalmas kis állatok, amelyek, mint kiváló földmun­kások és építőmesterek ismeretesek a ter­mészetrajzból. Ezenkívül az emberkézzel épített gátak mintegy 50 millióba kerül­nének az államnak, míg a hódok jóval ol­­l­csóbban végzik azt majd el és szakszerű gondozás mellett évenként 150 százalék­kal szaporodnak.­­Ki nincs elragadtatva az amerikai kormány remek ötletétől? A hódok lelkiismeretes, ko­moly munkaerők, nem „amerikáznak“, nem követelnek béremelést, nem sztrájkolnak s általában kevés baj van velük. Az emberi munkaerőt tökéletesen pótolják a derék hód­­munkások, amelyeket íme az emberi lelemé­nyesség földmunkára használ fel. Nem lehet­ne viszont a tétlenségre kárhoztatott emberi munkaerőt ugyanakkor hód­munkára fogni? Esetleg a holdban.) iff. Bocsánat, csapos közbeszól... Normann W. Dewitt torontói egyetemi ta­nár a gazdasági helyzetről tartott előadá­sában kijelentette, hogy az új gazdasági válságot főként a nők okozzák soványító életmódjukkal és a rövid ruha divatjával. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy Amerikában ma 26 millió nő akar fogyni és ha ezek csak heti egy kilóval csökken­tik táplálkozásukat, az ország élelmiszer­fogyasztása heti 26 millió kilóval csökken. Ugyanez áll a ruházkodásra: ha a divat­hölgyek egy alsóruhával kevesebbet visel­nek, vagy egy-két centiméterrel rövidítik szoknyájukat, sok százezer méterrel csök­ken a szövetfogyasztás.­­Bocsássa meg Norman W. Dewitt profesz­­szor úr, ha beleszólok magvas közgazdasá­gi fejtegetéseibe és szerény, de tiszteletteljes javaslatommal segítségére sietek a gazdasági válság megoldásában, amely válságot a fogyó­kúra és a rövid szoknya idézte elő. Indítvá­nyom a következő: Azt a 26 millió kilót ki­tevő ételmennyiséget, amelyet a fogyókúrázó amerikai úrhölgyek meghagynak, valamilyen úton-módon juttassák el az éhező tömegek­hez, hiszen, ugye, Amerikában is vannak ilye­nek? A kurta-szoknya divatja folytán a gyá­rosok nyakán maradt sokszázezer méter szö­vetet is — úgy gondolom — el lehetne még helyezni a ruhában szűkölködő amerikai pol­gárok testén, így aztán egy csapásra megszű­nik a gazdasági válság. Vagy talán túlságo­san egyszerű megoldás volna ez egy képzett nemzetgazdász számára? Ez esetben bocsánat, hogy csapos közbeszólt.­ burghba.­­Tekintettel arra, hogy nekem jóval keve­­­­sebb gondom van, mint Angliának, ráértem ezzel a problémával is foglalkozni és a követ­kező megoldási módot ajánlom: Szerződtesse­nek egy ügyes s erélyes állatidomárt, aki né­hány hét alatt megtanítja majd a hosszúnya­kú pasast arra, hogy hajtsa meg a fejét, ha viadukthoz ér. Ne hordja olyan magasan az orrát az a nyavalyás zsiráf, nézze meg az em­ber. Elvégre, ha mi megtanultuk, tanulja meg ő is, hogy semmi ok sincs manapság a büszke fejtartásra.) IV. 4 zsiráf se tegyen kivétel! Angliának, úgy látszik, más gondjai is vannak, mint a spanyol­ kérdés, a távolke­leti helyzet és a középeurópai probléma. Itt van például az a 4 méter 20 centiméter magas zsiráf, amelyet a cliftoni állatkert akart küldeni az edinburghi állatkertnek. A szokatlan szállítmány nem tudott átha­tolni a midlandi iparvidék sűrű vasúti há­lózatán, miután a zsiráf feje minduntalan beleakadt az utak fölött vezető vasúti át­járók és viaduktok hídjaiba. Tekervényes bolyongás után végre feladták a küzdel­met és a hosszúnyakú szállítmányt vissza­vitték kiinduló helyére. Anglia vasúti mér­nökei és az újságok útján felbolygatott közönség most azon töri a fejét, hogyan lehetne mégis a zsiráfot eljuttatni Edin­ w. I. 11 oldal mmmm rmsi szokás, AMELY FELBECSÜLHETETLEN ELLENSZOLGÁL­TATÁST NYÚJT­­ HAMVAS ÉS SZÉP ARCBŐRT mppfjinél hosszabb fiatalság minden nő égő vágya. A kor első jelei, az arc LUJ ráncai és az arcbőr petyhüdtsége a fiatalságot annyira jellemző hamvasság és frisseség elvesztése folytán. A kozmetika művészete egyszerű és hatásos mód­szert talált az arcbőr védelmére és konzerválására. Ez a Pond's metódus, amelyet az egész világon a nők milliói használnak. A két Pond's krém „C“ (éjjelre) és „V" (nappalra), ennek a módszernek az alapjai. A Pond’s módszer pontosan le van írva egy kis fü­zetben, amely minden Pond’s krém csomagolásban található. «1]Módszer Szemben önmagunkkal írta: Bibó Lajos Jeromost ismerik. Jeromos, barátom. Volt rikkancs, állatszeliditő, kalandor, matróz és talán titokban embervér is ta­pad kezéhez. Jeromos valamikor mint vidéki földesur kezdte. De kora ifjúságá­ban féreg esett bele és ez a bacillus las­san megfertőzte egész testét, kikezdte idegrendszerét, beette magát a csontjai­ba és a felismerhetetlenségig megváltoz­tatta Jeromost, aki ezzel így teljesen szét­­roncsolva, az érzékelhető világ eddig tel­jesen ismeretlen területére helyezte át életét. Mondhatnám Jeromost futóbolond­nak, csendes őrültnek, de ezzel csupán az olvasót vezetném félre. Mert Jeromos teljesen épelméjű, mindössze másképpen gondolkozik, mint a többi rendes ember és sajátos egyéni felfogása után ítéli meg az eleven és holt dolgokat. Jeromos költő és bölcselő. Sugallat alapján cselekszik. Ez az oka, hogy rejtélynek tetszik még én előttem is, aki ismerem gyerekkora óta és tisztában vagyok azokkal a különös körülményekkel, amelyek szellemi fejlő­désének irányát már zsengekorában meg­szabták. Jeromos átlag minden két évben fel­bukkan egyszer előttem. Ilyenkor megra­gad, becipel a legközelebbi étterembe, italt rendel és néhány perces hallgatás után beszélni kezd. Tegnap is meglepett és miután kitta harmadik korsó sörét is, rámemelte mindig lobogó tekintetét és be­szélni kezdett: — Nincs segítség. Az emberiség lelki­ismerete látható alakot öltött és megszó­lalt. Nézz körül. Amerre látsz, a pusztu­lás könyörtelen angyalai rombolnak min­denütt. Nyugtalanság, türelmetlenség, becsvágy és öldöklő düh emészti a csön­det, a nyugalmat és a békét. Nyomorult testünkhöz hűtlenné vált a sételg és ki­költözött hitvány porhüvelyünkből, a­mely kitermelte az emberi ellentelket, hogy megtagadja a természetet és elfor­dulván önmagától, porba rántsa a jóság, szépség és szeretet isteneit. Tekints körül, a gyermekben nincs többé hit, az ifjú nem remél, a férfiből hiányzik a meggyő­ződés, az aggok hallgatag sakkozás köz­ben szólítják a halált, amely teli marok­kal és a másik világ hatalmas ígéreteivel csábítja őket a küszöb felé, amelyet egy­szer mindannyian átlépünk és amelyen túl mégis csak szembe kerülünk a rette­netes igazság kettős arcával. — Fellázadt lelkiismeretünk testet öl­tött és viharos haragját ott érezheted a szelek és felhők járásában, a borulásban és napsütésben, terveidben és céljaidban, szándékaidban és lemondásaidban, ott láthatod vánszorgó örömeid őrhelyein és ott érezheted szenvedéseid kísérteties fá­­roszainak hideg tornyában. Érezted az idén a tavaszt? Nem érezted? Nem talál-­­ koztál. Álmodtál mostanában boldogság-­­ Tól? Nem álmodtál. Remegtél szeretkezé­seid közben a szenvedély vihara alatt. Nem remegtél. Mit tudsz? Semmit. Any­­nyit tudsz csupán, hogy lelkiismereted lassanként megkörnyékezi az elemeket is és valamennyit felvonultatja ellened. Ez vagy és semmi több: dideregsz, mert hi­deg van, nevetsz, mert testvéreid halomra gyilkolják egymást és gondolat nélkül ballagsz tovább, amikor rád ü­völtenek az utcára kiakasztott betűk, hogy Kínában eddig háromszázezer ember fulladt bele a kiöntött folyam hömpölygő árjába. Fü­led s­iket, szemed vak, agyad végkép el­borult, nem tudod többé tisztázni a fo­galmakat és nem tudsz többé különbséget tenni béke és háború között. Józanságé, bölcseséget színlelve mégy előre utadon és a legszörnyűbb hazugságok mérgével kábítod magad, hogy szembe merj nézni dühödt lelkiismereteddel, amely fehérnek mutatja a fehéret, feketének a feketét és a földindulás lángoló hangján ordítja bele a füledbe, — állj meg, ne menj tovább, térj más útra, kezdd élülről, különben menthetetlenül, jóvátehetetlenül és örökre eljátszottad kis játékaidat. Jeromos elhallgatott. Mindezt egyetlen lélekzetre fújta fel. Kiürítette a negyedik korsót is, aztán szólt és köszönés nélkül magamra hagyott, úgy érzem, ez volt utolsó találkozásom vele. Hacsak meg nem történik a csoda, hogy túléli önmagát. De ez persze lehetetlen. Ne felejtsük el, Jeromos is embernek született.

Next