Brassói Lapok, 1939. április (45. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-01 / 75. szám

( '• - v7*i ■mmm-­Vb.7,Cl5.n7 Péter Tud­owua/** egyetem KBayvt&ra 910613 BUDAPEST . . .. . v­lf .rPkJ% pdlfti tere 4 XLV. évfolyam 75. szám Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Brasov — Szombat 1939. április I „B. L.“ Felelős szerkesztő: Kakassy Enő­re. — Laptul­a­jdonos Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej”— Külföldre negyedévenként 450 lej Magyarországra negyedévenként 15­0. — Hirdető­­ési odalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegei,talán 7 lej négyzetcsektiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szeri és kiadóhivatal: Brasov, Str Regele Carol 56 —58.. — Tel. :82. sok dija hirdetési Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernit. — (Bejegyezve: O. TI. 920/1938. Trib. Brasov.) — szági dijak Szerkesztőség . A véres spanyol dráma — legalább egyelőre — befejező­dött. Külpolitikai szélvihar szá­guldott keresztül ezen a sze­rencsétlen területen s ami kárt okozott, azt a spanyol nép talán egy évszázad alatt ha kiheveri. Azért a gyújtó­anya­gért, amit belső szerencsétlen állapotai­val nyújtott ehhez a nemzeti tűzvészhez, mindenesetre eléggé megszenvedett s megérdemelné, hogy vigasztaló és igaz­ságot szolgáltató szebb idők következze­nek rá. Megújulásának és előrehaladá­sának az előfeltétele azonban nem válto­zott a hároméves véres zivatar után sem: a szociális igazság érvényesülése nélkül nem fog megnyugodni a spanyol nép s nem fog rátalálni a maga erejére, amelyre a történtek után még fokozot­tabb mértékben lesz szüksége, mint ed­dig volt. Végzetesen belekerült azoknak a világpolitikai erőknek a vonalába, a­melyek hosszú századokon keresztül el­kerülték. De most már nyaggatni fogják mindaddig, amíg belső gyengesége mi­att rángatni engedi magát. Az elmúlt há­rom év keserves tapasztalataiból min­den­esetre a győzedelmes Franco tábor­noknak kell a legtöbbet tanulnia, ha va­lóban a spanyol népnek akarja megtar­tani ezt az önvérében megfürdetett or­szágot.­­ “"“”” Az új közigazgatási törvény lehetőséget, nyújt arra, hogy a­­ városok adót vethessenek ki a lakbérek után. Ennek az adónak legfelső határa 5 százalék. Most vesszük a hírt, hogy a főváros vezetősége azzal az indokolással, hogy tekintettel kiván len­ni a lakosság egyéb terheire, ezt a jövedelmi lehetőséget csak 2 százalékig szándékszik igénybe venni. A főváros így indokol: „a mai viszonyok között ma­gasabb terhekkel a lakosságot nem sza­bad sújtani." Fehér hollóként hat ez a határozat , és ezért megvédemli, hogy kiemeljük a nap eseményei közül,­­■Hol és mikor történt meg a közel­­s távol­­múltban, hogy egy város vezetősége ilyen meggondolásokból önként lemond­jon tekintélyes jövedelmekről, amiknek behajtására törvényes lehetőségei vannak. Éppen ezért jelent figyelmet érdemlő példamutatást a buernesti­­ városatyák gesztusa, amely a város és a lakosság érdekeinek megértő összeegyeztetésével a közösség szolgálatának legnemesebb értelmezését s egyben gyakorlatát nyújt­ja. S Daladier miniszterelnöknek nem­csak a franciákhoz, hanem a világ valamennyi józan gondolkodású emberéhez intézett rádióbeszéde va­lóban nagyszerű és megkapó megnyilatkozása volt a demokratikus szellemnek, a francia szabadgondolkozásnak és idealizmusnak s emellett megmutatta azt a nagy különbsé­get is, amely egy már „birtokban levő­­, tehát demokratikus nagyhatalom és egy most vi­­lághatalmiságra törő „proletár“ tekintélyállam kormányfőjének a hangneme és felfogása kö­zött van. A Daladier-beszéd higgadtabb és eszményiesebb volt a vasárnapi római beszéd­nél, amelyben a Duce bizony nevén nevezte az imperialista gyermeket, amikor nyersen megmondta, hogy az államok közötti viszo­nyok döntő tényezője mindig is az erő volt. Daladier erre azt válaszolta, hogy ezt a fel­fogást a franciák sohasem tehetik magukévá, mert szerintük a nemzetek közötti kapcsola­tok meghatározója az igazság és jog kell le­gyen. A valóságtól elvonatkoztatva ez igazán fenkölt felfogás, de volt idő, amikor Daladier nem egy elődje, hogy csak Clémenceau-t és Poincarét említsük, olyasféleképpen beszélt, mint most Mussolini. Sajnos, az igaz­ságra és jogra, meg a többi ilyen szép esz­ményre a nagyhatalmi államférfiak többnyire csak akkor gondolnak és hivatkoznak, ami­kor országuk védekezésben van és nem „di­namikában“. urnám Beck londoni látogatásának programja Beck lengyel külügyminiszter tudva­levőleg hétfőn, április 3-án este érkezik az angol fővárosba. Első tanácskozását kedden délelőtt tartja Halifax lorddal a külügyminisztériumban. Halifax ebéd­re vendégül látja a lengyel külügyminisz­tert, utána pedig Chamberlain miniszter­elnök folytat tanácskozást Beck-kel. Ezen a tanácskozáson részt vesz az angol kor­mány minden tagja. Szerdán folytatód­nak a megbeszélések, majd Beck kihall­gatáson jelenik meg a Windsor-kastély­­ban az uralkodó előtt, aki ebédre is ven­dégül látja. Este a londoni lengyel követ­ség ad díszvacsorát, amelyre hivatalosak lesznek a kormány tagjai is. Csütörtökön, április 6-ikán Beck Portsmouth-ba uta­zik, ahol megtekinti az angol hadiflottát és az admiralitás vendége lesz. MIT MONDANAK VARSÓBAN ÉS BERLINBEN? A hivatalos sajtótájékoztatások és ma­gyarázatok mindkét fél részéről a német­lengyel feszültség enyhítésére töreksze­nek. Az angol Reuter ügynökség megbí­zottai Berlinben és Varsóban egyaránt tájékoztatást kértek a két ország közötti viszony alakulására vonatkozólag s a kapott fel­világosít­ások azt bizonyítják, hogy Németország részéről — legalább is hivatalosan — nem emeltek még olyan igényt Lengyelországgal szemben, amely igazolni látszanék a két ország viszonyá­nak elmérgesedéséről szóló híreket. Varsóban, hivatalos helyen, szerdán este így tájékoztatták az angol sajtóiroda tudósítóját:­­ A német kormány semmiféle ulti­mátumot nem intézett Lengyelország­hoz és semmi másfajta nyomást sem gyakorolt a lengyel kormányra Dan­zig kérdésével kapcsolatban. E nyilatkozathoz azonban hozzáteszi a Reuter tudósítója, hogy Miedzynszkd szenátor, a szenátus elnöke bizalmas nyi­latkozatot tett a nemzeti egységpárt kép­viselői előtt. E nyilatkozatból arra lehet következtetni, hogy noha a német biro­dalom eddig még hivatalosan nem lépett fel semmiféle követeléssel Lengyelország­gal szemben, Varsóban elkészültek erre s azt is elhatározták, hogy „nem"-mel felelnek. Berlinben viszont az alábbi hivatalos tájékoztatást kapta a Reuter tudósítója: — Németország sohasem kérte Len­gyelországot, hogy csatlakozzék a Komintern elleni egyezményhez. Ami viszont Danzig felségjogának megvál­toztatását és a danzigi korridoron ke­resztül­ haladó gépkocsiút építését ille­ti, erről már több ízben szó volt a kü­lönböző tárgyalások során s legutóbb akkor, amikor Hibbentrop német kül­ügyminiszter Varsóban látogatást tett. Német körökben egyébként erősítgetik — teszi hozzá jelentéséhez az angol sajtóiroda tudósítója — hogy a lehető legjobb viszonyt kívánják kialakítani a német-lengyel kapcsolatok terén. Varsói jelentés szerint Szembeck gróf külügyminiszterhelyettes szerdán kihall­gatáson fogadta Moltkét, Németország varsói nagykövetét. ipm'vn RH^.pM • ■ Beck elutasította a Moszkvával való szövetkezés angol javaslatát London most azt ajánlja, hogy a lengyel - román szövetség német támadás ellen is irányuljon Berlinben nem tagadják, hogy napirendre tűzték a danzigi kérdés rendezését London, március 30. Az angol főváros diplomáciai körei és a lapok úgy tudják, hogy a támadást elítélő négy-, vagy háromh­atalmi nyi­latkozat létrehozásának esélyei egyre csökkennek, mivel Lengyelország, a legfontosabb kulcsállam, nem hajlandó olyan lépésre, amely Németország ellenségeskedésének tenné ki, továbbá nem hajlandó nyíltan szövetkezni a Szovjetunióval. Ilyenformán a diplomáciai akció mindinkább az újabb támadás esetén tartandó bizalmas diplomáciai tanácskozás és tit­kos katonai együttműködés irányába tolódik el. Beck londoni látogatását e tekintetben döntően fontos eseménynek tartják.A Press Association szerint a le­gutóbbi európai események után a megbékélés politikáját Angliában már nem tartják lehetségesnek s a jelenlegi diplomáciai tevékenység támadás esetére szóló közös nyilatkozat kidolgozására irányul. A Star diplomáciai munkatársa a szer- i­dán este tartott angol minisztertanács határozataival kapcsolatban ezt írja: A minisztertanács megtárgyalta azokat a kötelezettségeket, amelyeket Anglia kész lenne vállalni a keleteuró­pai államokkal szemben. Az azonnali határozatot egyrészt a Lengyelország elleni német sajtótámadások tették szükségessé, másrészt Lengyelország­nak az a bejelentése, hogy a Szovjet­­szövetséggel együtt nem vesz részt egy olyan nemtámadási egyezményben, a­­­milyent Anglia javasolt. Az új tervezet szerint Anglia és Franciaország segít­ségére lesz Lengyelországnak és Romá­­niának, ha ezek az államok egymás vé­delmére is kölcsönösen ugyanolyan szövetséget kötenek az esetleges német támadás esetére, mint amilyent Orosz­országgal szemben kötöttek. Halifax lord külügyminiszter kijelentette, hogy ez volna az első lépés egy „békeblokk" kialakítása felé. Az angol külügymi­nisztérium bízik ennek a tervnek a si­kerében. Más sajtóértesülések szerint Cham­berlain miniszterelnök még tesz egy nyilatkozatot Anglia magatartásáról, mielőtt Beck lengyel külügyminiszter Londonba érkeznék. Azt hiszik, hogy Chamberlain kijelenti: Anglia és Franciaország védelmébe veszi a nyu­gati kishatalmakat, ha támadás érné őket és biztosítékokat ad, hogy segít­séget nyújt Lengyelországnak és Ro­mániának is erre az esetre. A német — lengyel viszony kérdése az angol alsóháziban Az angol alsóházban kérdést intéztek a kormányhoz, hogy a Lebrun francia köz­­társasági elnök londoni látogatása alkal­mával történt angol—francia megbeszélé­seken megvitatták-e a kötelező katonai szolgálat bevezetésének kérdését is? Cham­­berlain miniszterelnök a felszólalónak adott válaszában kijelentette, hogy e kér­dést valóban megvitatták, de nem hozhat­ja nyilvánosságra a megbeszélések tar­talmát. Ezután azt a kérdést tették fel a miniszterelnöknek: „módjában áll-e megcáfolni azt az állítást, miszerint biz­tosítékokat adtak a francia miniszterek­nek, hogy közeli időpontban bevezetik valamelyes formában a kötelező katonai szolgálatot?” Erre a kérdésre Chamber­lain szintén azt válaszolta, hogy nem kí­vánhatják tőle a bizalmas jellegű tárgyalá­sok menetének ismertetését és kérte, ne adjanak hitelt az illetéktelen körök állí­tásainak. Arra a kérdésre, hogy a lengyelországi né­metek rossz bánásmódjáról szóló német propa­gandával s a Németország és Lengyelország közötti általános helyzettel kapcsolatban, az­­ angol kormány nem gondol­t arra, hogy sem­leges megfigyelőket küldjön Lengyelországba, Butler külügyi államtitkár válaszolt. Kijelen­tette, hogy e tekintetben Lengyelországot il­leti meg a kezdeményezés joga, Lengyelország azonban nem fordult ilyen kéréssel a kor­mányhoz. Végül azt a kérdést tették fel, hogy Beck lengyel külügyminiszter küszöbön álló londoni látogatása alkalmával sor kerül-e ii kérdés

Next