Brassói Lapok, 1939. július (45. évfolyam, 147-171. szám)

1939-07-01 / 147. szám

4. oldal Amerika sean nyolbiti­ni az angol-orosz megegyezést ? "Roosevelt egyik bizalmasa Varsóba utazik ... Az­ an8°l fővárosban keringő hírek szerint az Amerikai Egyesült Államok kormánya európai diplomatái útján köz­vetíteni igyekszik az angol-f­rancia-orosz háromh­at­alm­i tárgyalások sikere érdekében, mint ahogy — mint arról lapunk más helyen beszámolunk — állítólag az angol-japán viszályban is a titkos közvetítő szerepét játssza. Az amerikai kormány ál­lítólag jegeseket tett, hogy Anglia és Szovjetoroszország kölcsönös engedékenységgel küszöböljék ki a háromhatalmi szö­vetség útjában álló akadályokat. A bizalmas közvetítésben Kennedy londoni és Bullitt párisi amerikai nagykövet vitt ve­­zérszer­e­pet. Jellemző az amerikai kormánynak az európai ügyek iránti rendkívül erős érdeklődésére, hogy Farley miniszter, Roosevelt elnök egyik bizalmas barátja és a demokrata párt vezető tagja, július hó elején Varsóba érkezik. Az utazás céljáról hivatalosan semmit sem közöltek. It egyébként a moszkvai háromhatalmi megbeszélésekről az utóbbi 24 órában semmi érdemleges közlemény sem érke­ Őfelsége lefavalta a hegyivadászol­ emlék­mű­­vét Bucuresti, június 29. Csütörtökön ment végbe Őfelsége je­lenlétében a Tg-Neamt melletti „Col” nevű hegyen a hegyivadászok emlékmű­vének leleplezése. Itt folytak le ugyanis azok az emlékezetes harcok, amelyek so­rán az Őfelsége, akkor még trónörökös, parancsnoksága alatt álló hegyivadász­­zászlóalj kitüntette magát. Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, majd őfelsér­ge mondott nagy beszédet, amelyben a hegyivadászok vitézségét méltatta és rá­mutatott a polgárok honvédelmi köte­lességeire. A felemelő ünnepség végezté­vel a vidék messzi falvakból összegyűlt népe lelkesen ünnepelte az Uralkodót ingullumban tartják­ Bucuresti­ben a községi választásokat Bucuresti, június 29. A fővárosban augusztus hónap folya­mán tartják a községi választásokat. A szavazó jogosultak összeírását a kerületi polgármesteri hivatalok végzik. A választások kiírása csak a tanácso­sokra vonatkozik, miután a főpolgármes­tert 6 évre nevezték ki királyi dekré­tummal. nemzetközi bonyol­a­lm tizen­négy spanyol köztársasági menekült sorsa körül (Szantiágó) Franco Spanyolországa és Latinamerika több állama közt érdekes diplomáciai vita zavarja a rendes kap­csolatok felvételét. A viszály tizennégy spanyol köztársasági menekült sorsa kö­rül bonyolódik. Ezek ugyanis Franco hatóságainak üldözése elől Csile madridi követségén kerestek és kaptak menedé­ket, a spanyol hatóságok azonban őrizet alá vették a követségi épületet s meg­akadályozzák a tizennégy menekült el­szállítását. Csile kormánya most a mene­dékjog tiszteletben tartását követeli a spanyol kormánytól s a tizennégy me­nekült számára utazási engedélyt sür­get.Csile kívánságait Kolumbia, Argentí­na, Mexikó, Venezuela és Szan-Szalva­­dor is támogatja. ie. Titkos Hitler-Mussolini találkozó a német-olasz határon? , . . . London, június 29. A Times római levelezője tudni véli, hogy Mussolini és Hitler a napokban titokban­­ találkoztak a német-olasz határon. A tudósító szerint a találkozás hírét valószínűvé teszi, hogy az olasz lapok semmit sem írtak arról, hol és hogyan töltötte el Mussolini a vasárnapi napot, noha máskor Mussolini minden utazásá­ról és ténykedéséről beszámolnak. Franck német igazságü­gyminiszter láto­gatása Bulgáriában és Jugoszláviában Szófia, június 29 Franck német birodalmi igazságügymi­­niszter bulgáriai tartózkodása során szer­dán meglátogatott több északbulgáriai vá­rost. Wratzában a város polgármestere nagy tömeg előtt beszédet intézett a né­met miniszterhez, hangoztatva, hogy a bolgár nép nagy csodálatot érez Hitler iránt. Franck válaszában kifejezésre jut­tatta a német nép ama hitét, hogy Bul­gária újból nagy és erős lesz, mert a bol­gár nép katonás és vitéz. Maetában ugyancsak nagyszabású ün­neplés várta Franckot, aki szerda este utazott el Szófiából. Búcsúztatására a pá­lyaudvaron megjelent többek között Kiosszeivanoff bolgár miniszterelnök, a kultuszminiszter, több tábornok, több ud­vari marsall és számos más előkelőség. Csütörtökön a német igazságügyminiszter megérkezett Belgrádba, ahol ugyancsak szívélyes fogadtatásban részesítették. Franck jugoszláviai látogatása magánjel­legű. Egymillió lejes sorsjegynyeremény, amely három embert a vádlottak partjára juttat Amikor a sorsjegy árát másra költik el és mégis nyerni akarnak Temesvár, június 29 Érdekes bűnpör középpontjába kerül­tek Anastasiu Ion, postatisztviselő és L. Gabriella és L. Anna kiskorú, csernáthá­­zai illetőségű leányt­es­tvérek. A múlt év tavaszán az utolsó húzás alkalmával az egyik Bánságban eladott sorsjegy , amely egymilliót nyert, a szokottnál későbben érkezett be az Állami Osztálysorsjáték központjához. A postai bélyegző elmosó­dott és igy nem lehetett megállapítani, hogy mikor adták fel, az Állami Sorsjá­ték vezetősége azonban arra az állás­pontra helyezkedett, hogy nyilvánvaló visszaélésről van szó és ezért a sorsjegy kifizetését megtagadta. Ezzel egyidejű­leg bűnvádi feljelentést tettek Anastasiu Ion postatisztviselő és a sorsjegy tulajdo­nosaként szereplő L. Gabriella ellen, csa­lás címén. A vizsgálat során a postahiva­tal regiszteréből csakugyan az derül ki, hogy a sorsjegyet csak 15-én adták fel, holott a húzás már 15-én volt. Ezzel kap­csolatban az ügyészség is arra a megálla­pításra jutott, hogy a postatisztviselő összejátszott I. Gábriellával és szándéko­san olvashatatlan bélyegzéssel látta el a levelet, nehogy a két napi késedelem ki­derüljön. Anastasiut az esetből kifolyólag állá­sából is felfüggesztették, ezenkívül vádat emeltek L. Gábriella testvére, a 15 éves Szabó Dezső: A NY­Á­M Megadatott, hogy a hatvanéves írót itthon ünnepelhettük, Erdély­ben, ahonnan elszármazott s hová mindig visszavágyik. Álljon itt er­délyi hűsége bizonyságául egyik legszebb írása, legszebb írásában szülőanyja s Erdély egymásbafor­­rott emléke. Mikor halottak napján megindulnak a virágok és mennek, mennek a hűvös ágyak felé, hogy az elpihent alvóknak elmondják az élő szívek szeretetét: úgy érzem, minden magyar virág hozzá megy. Nagy sötét szemei fakasztó melegével, ál­dott kezet ápoló jóságával: ő volt a vi­rágok anyja. Mikor megindulnak a sírások a virá­gok után s hosszú, fekete kibontott hajjal végtelen sorban mennek, hogy a kiállott küzdőknek megmondják a könnyek nagy szolidaritását: úgy érzem, minden ma­gyar sirás hozzá megy. Forró szive vég­telen ölelésével, mártír életet mély se­beivel: ő volt a fájdalmak anyja. De az ő sebeiből vér helyett jóság fa­kadt. De az ő szemeiből könny helyett, szeretet jött. Mindent magába ásott el, ami szenvedés volt. Mindent másoknak osz­tott szét, ami vigasztalást adott. E mun­kás világtól csak fájdalmat kapott. És a minden fájdalomban tisztább arc, széle­sebb jóság, melegebb szív tudott lenni.­ Immár elértem én is az ormot. A hát­ralevő út már lefelé visz. Megállok és visszanézek. Mi volt az ember, mi volt a világ? Vé­res hadonászás, vak szívű­ káosz. Mennyi csúf arc, mennyi beteg visítás. Oh, hova szórtam szét az én tiszta életem! Kik lesznek jobbak az én szétvetett szívemtől? Kik fognak indulni az én szét­sugárzott erőimtől? Kikben lesz aratás az én elvetett életem? Oh, ne kérdezz az ormon, mert nehe­zebb lesz a lefelé vivő út. Megy már utá­nad a legsúlyosabb sírás. De ez az arc felém sugárzik tünhetet­­len jósága örök ragyogásában. És nem tu­dom vádolni az életet. Az ő nagy szemei meleg sátrában jó­ság és biztos rend volt a világ, igazság várt minden út végén s örök nagy célok építették az utakat. Tőle kaptam min­dent. Tőle kaptam a világot és önmaga­mat. Ő vitte gyermekszámát a világ bujt emlőihez. A serkedő fű­ zsenge szagához, mely úgy tapint rá arcod bőrére, mint csecsemő friss keze. És tagjaidon elárad az élet s könny buggyan szemedbe, mint meleg hála: — édes az élet és van foly­tatás. Ő vitt el a nap édes izéhez, mély­ben benne van minden: minden csók, minden harc, minden csira, minden te­mető. Ő nyitotta meg szemeim a hegyek sötétkék zsoltárának, mely csendes zú­gással mondja meg mérhetetlen nagysá­godat, tragikus élet. Vagy lelke fehér kötényébe beölelte az egész világot. És belerakosgatta kitátott öt érzékébe kiski­­rályfi fiának. És gazdag lettem az egész világgal. Ő itatott meg a nagy csodálkozások sárkány fejév­el. Mint dusfüria virág a májusi fából, széles njakán omlott a cso­da. Meleg nagy szívek forró emberi cso­dája. Testvéremmé mesélt minden hőst, életemmé minden eljeszt. Az egész tragi­kus emberi mérés cs­ak­jával kente meg gyermek­izmaim. És ölelésem tágabbá tette minden nagy szív szeretetével. És­ a gyermek, mikor feküdt, kiságyában vég­telen szárnyak suhanását hallotta. Topor­­zékolt a halhatatlan paripa, hivott az örök kürt... És ő adta belém a végzetes szerelmet. Adta a vérben, adta a tejben,­­ adta a csókban, a szóban. Egész csodálatos tes­­tében-lelkében. Mint koron át a föld tit­kos izeit, úgy szívtam lelkén át a magyar falut, a magyar temetőket. Testembe tes­tesítette egész fajom életét- hogy min­den magyar seb nekem fájjon s minden magyar vagy bennem legyen akarat. Egész életem az ő tette volt. Azért ma­radtam hős és tiszta, mert lelkem­ mindig fogta fehér köténye szélét Most vak boltjában titkolja az erdélyi föld. Lelkem fürdető két nagy szeme behullott. Szája fájdalmas jósága szét­tünt. Visszatünt Erdély rögeibe a csodá­latos arc. Tele van a föld szeretettel Oda visznek az én lépteim is. Már min­den utam arra fordul. Egész nap szalad­gáltam, estére jár, fáradt vagyok Hi édesanyám, ki a temető. Megtérek hozzá, szomorú gyermek. És jön az édes esti számadás. Keserű szája lágy szava zendül: — Kis hadvezérem, hol a sereged? Felelek neki bátor szóval. Veretlen hadvezér, száműzött király, tisztán térek meg hozzád. Voltam légió, mindig egye­dül, voltam győzelem, még megverten is. Ahol én voltam, ott fajtám volt az úr. Ő volt a szépség s az egyetlen eposz. Ahol én voltam, feléje fordult minden arc. De ő nem ismert meg engem, elzárta szivét. Kitaszított Lear, fáztam egyedül. Eljöttem hozzád melegedni. ÍDe a te csókodon nem esett mocsok, Hallod, Erdély mélyebb ágyúi dörögnek? És régi heroldok üdvözlik fiad: — Meg­tért az utolsó fejedelem. Mint nagy jóságú védő ölelés, elborit­­nak majd az anyai rögök. Zúgni fog ágyú, öreg zsoltár. Zokogni fognak régi dalok. Haragos Erdély nagy­ szive fel­mozdul, hogy visszaölelje hősi fiát. És tele lesz a föld szeretettel. Meggyül a sok szív Erdély rögeiben felzsú­folódik a sok szere­tet. És a meleg rögök boldog testén: kihajtanak majd gyönyörű holnapok. Millió gyermek bol­dog raja zsendül, ajkukon bimbózik az édes magyar nyelv... Te sugárzol majd bennük, édesanya!« 1939. július 1 TESTA azonnal csilapli HAVI TISZTULÁS, FEJFÁJÁS (DEGZSÁBA- FOGFÁJÁS• INFLUENZA ÉS HŰLÉSNÉL L. Anna ellen is, mert ő volt az, aki a sorsjegyet két napi késedelemmel feladta. Az érdekes bűnügy törvényszéki tár­gyalásán­ először L. Gabriellát hallgatta , a bíróság, aki elmondotta, hogy már régóta rendszeresen játszott a szóbanfor­­gó sorsjeggyel. Az utolsó húzás előtt egy nappal odaadta a pénzt kishúgának, L. Annának, hogy a sorsjegyet váltsa ki. Húga azonban, úgy látszik, a pénzt elköl­tötte abban a hiszemben, hogy úgy sem nyernek és így turpissága sem derül ki. T­izenötödikén, amikor értesültek a mil­liós nyereségről, húga a sorsjegyet utólag kiváltotta és feladta a postán, anélkül hogy ő a késedelemről tudott volna. A bíróság ezután Anastasiut hallgatta ki. A felfüggesztett postatisztviselő tagadta, hogy tudott volna a sors­jegy visszaélés­ről.­­ Gyakran előfordul, hogy a postai bélyegzésen a keltezés elmosódik. Ez azonban semmiképpen sem bizonyítja bűnösségemet — mondotta a vádlott, aki után a kiskorú L. Anna kihallgatása kö­vetkezett. A vádlott leány beismerte, hogy a sorsjegy árát elköltötte és utólag vette meg a sorsjegyet anélkül, hogy testvére erről tudott volna. Azzal védekezett, hogy nem is gondolt arra, hogy a sorsjegy késedelmes feladásának büntetőjogi kö­vetkezményei lehetnek. A perbeszédek során az ügyész a vád­lottak megbüntetését kérte. — Igen valószínű — mondotta az ügyész —, hogy­ a kiskorú vádlottak egyi­ke csakugyan elmulasztotta a sorsjegy kiváltását. A körülmények ellenben ar­ra engednek következtetni, hogy a sors­jegy késedelmes elküldése L. Gabriella és a vádlott postatisztviselő tudtával, sőt közreműködésével történ. A védelem bizonyítási indítványt tett és a postahivatal főnökének a kihallga­tását kérte az esettel kapcsolatosan, amit a törvényszék el is rendelt és a folytató­lagos tárgyalást elhalasztotta.

Next