Brassói Lapok, 1939. július (45. évfolyam, 147-171. szám)
1939-07-30 / 171. szám
1939. stcffm 30 táborába, ahol a sebesülteket kötözte. A gyászos csata után Reichenberger úr kikereste Petőfi Sándor holttestét, levágta a költő koponyáját, egy zsákba tette és hazavitte lakására, Balázsfalvára. Így kezdődik a legenda, amelyet Balázsfalván ma is mindenki ismer. Szatmári dr Enyedy Lajos, balázsfalvi magyar ügyvéd néhány hónappal ezelőtt kelt levelében ezt írja: „Legyen szabad értesítenem, hogy a Petőfi koponya jelenleg is a sörög katolikus főgimnáziumban van és nagyon büszkék arra. Vigyáznak is nagyon a koponyára. Reichenberger egyébként nem volt sebész orvos, sem osztrák, hanem a görög katolikus érsekség és gimnázium orvosa. A magyar csapatok ellen behívott orosz csapatok segítségére berendelték nevezett orvos urat is szolgálatra. A segesvári csata után hazajött és hozott magával egy csomagot, de senkinek sem mondotta, hogy a csomag mit tartalmaz. Később preparálta és csak annyit tett meg, hogy egy cédulára ráírta: „rebelis magyar tiszt koponyája" és a cédulát a koponyára ragasztotta. Halála után a család eltávozott innen és a koponyát átadták a gimnáziumnak, amelynek Reichenberger orvosa volt. Az én véleményem az, hogy a koponya valóban a Petőfié. Nevezett orvos látva később a nemzet elkeseredését, nem mert előállani a dologgal, mert félt a megsemmisítő felzúdulástól és a kegyeletsértés vádjától és attól, hogy megszentségtelenítést fognak rá, különösen, hogy nem volt született magyar. Élnek itt öreg tanárok, akik talán többet tudnának mondani. Jó volna eljönni ide, és felkeresni őket...” Ennyit tudnak Balázsfalván a koponya történetéről. Régi könyvtárakban talált jegyzetek, évtizedes kutatások, komoly tudósok pedig így semmisítik meg a balázsfalvi Petőfi-koponya történetét: KÉRI GYULA ÉS DOMSA C. FLAVIUS KUTATÁSA BALÁZSFALVÁN Harminchét évvel ezelőtt, 1902-ben egy budapesti újságíró vetődött el Balázsfalvára. Cikksorozatot irt a Petőfi emlékekről, járt Erdődön, Költőn lefényképezte a Teleky-kastélyt, a híres somfát és a völgyet, ahol „még nyílnak a kerti virágok”, járt a segesvári sokon, ahol elvérzett tizenkétmillió magyar szabadsága, azután Balázsfalvára utazott, hogy megnézze azt a koponyát, amelyről a környéken annyi mesét, legendát beszéltek. A koponyát lefényképezte, azután pesti lapjában megírta nagy feltűnést keltett cikkét: Petőfi Sándor koponyája Balázsfalván nyugszik. A cikk bejárta a magyar főváros irodalmi köreit és néhány héttel később a Petőfi Társaság kérésére Wlassics miniszter táviratot intézett a balázsfalvi görög katolikus érsekhez és kérte a koponya szigorú őrzését. A Petőfi Társaság pedig Balázsfalvára küldte Kéry Gyulát ,a Petőfi ereklyék híres tudósát, hogy vizsgálja meg a koponyát és igyekezzék megállapítani az igazságot. Kéry Gyula pedig Balázsfalván felkutatott mindenkit, aki tudott a koponya eredetéről. A magyar tudós tanulmányairól hallva, jelentkezett Reichenberger szász orvos unokája is, aki ennyit mondott a koponyáról : — Néha, mikor nagyapám berúgott, a koponyából ivott. Mikor kérdeztük, kié a csontváz, azt válaszolta, hogy egy lázadó magyar tiszté. Egyszer pedig nagyanyám. Reichenberger orvos felesége elárulta, hogy a koponya Petőfi Sándoré. — Miért nem hozta nyilvánosságra a titkot a család? — kérdezte Kéry Gyula az unokától. — Nagyanyám azt mondta: „A magyarok megincselnének érte.” Kéry Gyula azután felkérte Domsa C. Flaviust, a román gimnázium rajztanárát, hogy készítsen rajzokat a koponyáról. A rajzokat a Petőfi ereklyék európai hírű tudósa felhozta Budapestre és bemutatta a tudományos körökben. Itt azután megállapították, hogy rajzok után a koponya eredetét nem lehet megállapítani és ezért a csontvázat a balázsfalvi román gimnázium két tanára, Chetianu Ambrus és Bonfiu Ottokár Budapestre hozták és bemutatták Török Aurel dr egyetemi tanárnak, a koponyatan híres tudósának, dr Semnyer Willibaldnak, a jeles antropológusnak és Jókai Mórnak. A koponyát később megnézte Lanka Gusztáv, egy régen elfelejtett magyar író, Petőfi Sándor jóbarátja is. És ők négyen így mondták el a véleményüket: TÖRÖK AURÉL DR EGYETEMI TANÁR: „A KOPONYA NEM PETŐFIÉ” Elsőnek vizsgálta meg a koponyát Török Aurél dr egyetemi tanár, a koponyatan híres tudósa, aki a következő véleményt nyújtotta be a Petőfi Társaság vezetőségéhez: „A kérdéses koponya vizsgálatánál nagy fontosságot kell a bal szemfog medre jellegének tulajdonítani, minthogy köztudomású, hogy Petőfi felső bal szemfoga kijjebb állott a fogsornál. Tüzetes vizsgálat után kiderült, hogy a szemfog medre semmiféle rendellenességet nem mutat. Így tehát az egyedüli bizonyíték, amely szerint a koponya Petőfié lenne, teljesen hiányzik. Én e koponyát olyannak tartom, amelyet az illető Reichenberger tanuló korában, vagy később vásárolt, vagy kapott, a mely asztala díszéül szolgált, minthogy az orvosnak tudományát hirdető bútordarab". Lanka Gusztáv, Petőfi barátja ezt írta a Vasárnapi Újság 1902-iki évfolyamának egyik számában: „Petőfit, midőn hírneve és dicsősége tetőpontján állott, nálam jobban alig ismerhette valaki. Mikor még Szendrey Juliskának még csak udvarlója volt, valahányszor Erdődön megjelent, mindig nálam volt szálláson. Amiről a koponya talán megismerhető volna, annak valódiságát bizonyíthatná, csak a baloldali kissé görbülten kihajló szemfog és a mellette fekvő jelentékenyen kisebb fog igazolhatná, amelyről Petőfi előttem sokszor tréfásan úgy nyilatkozott, hogy ha a természet e két fogat barátságosan kiegyenlítette volna, a legtökéletesebb fogsorral dicsekedhetnék. A koponya megvizsgálása után azonban ezeket a jellegzetes jeleket nem lehet felfedezni." Dr Semayer Willibald, a budapesti egyetem antropológusa ezt mondta a koponyáról: „Semmi sincs a koponyán olyan, ami annak határozottan ellene szólna, hogy az ne lehetett volna Petőfié." Közben több, mint három évtized telt Antinevralgic Dr. HANU-MUSCEI Az egyedüli szer grippa, migrén, nevralgia stb. ellen. Csak eredeti dobozokban kapható, két-két tablettával, amelyek az orvos aláírásával vannak ellátva. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában, él és a magyar tudományosság megállapította, hogy a balázsfalvi gimnáziumban őrzött csontváz nem Petőfi Sándor koponyája. Legjobban jellemzi talán a legendát Jókai Mór, aki egyik cikkében ezt írta a Reichenberger történetről: ,,Kedves ismerősömnél, Kazinczy Gábornál láttam egyszer egy asztaldíszítő koponyát, amelyről el kellett hinnünk, hogy az Batu kháné volt. A balázsfalvi koponya is Batu kháné lesz." ni. 13 oldal Petőfi utolsó éjszakája egy székelykeresztúri vendéglő istállójának szénaágyán? Lázár Márton vendéglős nagy titka, amelyre csak halála után derülhetett fény Ifja László Zoltán A halhatatlan szellem újból és újból testet ölt a nép lelkében és gondolatvilágában. Mi magyarázná meg különben, hogy Petőfi Sándor alakját is annyi legenda veszi körül. Annyi bizonyos, ma sem tudjuk minden kétséget kizáróan, hol halt meg Petőfi Sándor. Ha csak gondolatban is — évről-évre elzarándoklunk a fejéregyházi síkra s a költőről való kegyeletes megemlékezés julius utolsó napját csodálatos ünneppé teszi. Milyen különös akarata a sorsnak, annyi év után sme tudni pontosan, hol hevernek a költő porai. Petőfi kitörölte- Haldokló huszára 1902 julius 12. Ezen a napon halt meg Székelykereszturon Lázár Márton vendéglős, a Haller grófok „kuktája“. Halála után 14 nappal Bálinth Dániel keresztúri temetkezési vállalkozó kezébe került a „Szegedi Híradó" július 27-iki száma, amelyben Gömöri Ferenc Szegedre került székelykeresztúri volt postás nagy feltűnést keltett nyilatkozata jelent meg. Gömöri kijelentette, hogy Petőfi Sándor a fejéregyházi síkról hozott sebével Székelykeresztúron halt meg. Gömöri nyilatkozata nyomán egészen új megvilágítást kapott a Petőfilegenda. A postás Gömöri szomszédja és jó barátja volt Lázár Márton vendéglősnek. Munkája vétetlenül él népünk lelki világában , míg élete utolsó napjainak rejtélye nem oldódik meg, legendája mindig vissza fog térni. Petőfi halálával kapcsolatban eddig még nem ismert adatok kerültek napvilágra nem régen Bálinth Dániel székelykeresztúri temetkezési vállalkozó nyomtatott füzete révén. Bálinth szerint Petőfi — miután megsebesült két huszár társaságában Székelykeresztúrra vergődött és ott halt meg egy vendéglős istállójában. Ott is temették el, keresztúri istállóban geztével Gömöri gyakran elidőzgetett Lázár kocsmájában. Egy este az ivóban Petőfiről esett szó. Lázár Márton, aki már idős ember volt, hirtelen kezébe temette arcát és hangosan zokogni kezdett. Félre vonta barátját, Gömörit és eskü alatt fogadtatta meg vele, hogy mig él, senkinek se szóljon arról, amit elmond neki. Lázár Márton nyelve feloldódott s elmeséléséből különös történet bontakozott ki. — A segesvári csata rémséges éjszakáján — mondotta Lázár — vak szolgám jelentette, hogy két huszár és egy honvédtiszt a vendéglő istállójában keresett menedéket. A huszártiszt súlyos sebesült volt. A huszárok többször vittek vizet sebe kimosásához, de minden hiáb valónak bizonyult: a honvédtiszt reggelre meghalt. Lázár esküdött, hogy aki meghalt az istálló szalmaágyán, Petőfi Sándor volt. Az azelőtti napokban is személyesen találkozott vele. Lázár Márton az istálló mögé temette el a honvédtisztet. Ez a telek jelenleg Walter Ferenc vendéglős tulajdona. Telt, múlt az idő. A vendéglő forgalma lassan megnövekedett s a szekerek részére a vendéglős uj szint akart építeni. Lázár ekkor kihantolta a koporsót és a telek hátsó végében levő kertbe temette el, Róza nevű leányával, aki egyébként még ma is él. Lázár Róza később Papp Mózes unitárius gimnáziumi igazgató előtt is megismételte, hogy Petőfit ők hantolták ki és temették el újból. És egy napon Lázár Márton meghalt . . . Gömörit többé már nem kötelezte esküje , napvilágot láthatott nyilatkozata a „Szegedi Híradóban". Talán örök homály fogja fedni, hogy Lázár Márton vendéglősnek miért kellett egész életén át hallgatnia arról, hogy ő temette el Petőfit. Olyan hírek is voltak, hogy Lázár kifosztotta a haldokló Petőfit, akinél, mint élelmezési tisztnél, nagyobb értékek voltak. Talán szégyene késztette Lázárt arra, hogy nagy titkát magával vigye a sírba. Petőfi csontjai Wertheim- Bálinth Dániel — mint emlékiratában írja — a „Szegedi Híradó“-ban olvasott cikk nyomán Szakács Ferenc betfalvi ácsmesterrel és négy társával, Fazakas Pál állami tanítóintézeti kertésszel és Horváth Lajos tanítóképzéssel felkeresték azt a helyet, amelyet Gömöri Petőfi sírhelyéül megjelölt a Walter-féle vendéglő kertjében. Reggel 9 órától délután 2-ig pengett a kapa és az ásó. A hantolásnak közben híre ment a kisvárosban s a feltárás munkája közben megjelent a kertben Gálffy Kálmán akkori főszolgabíró, Jakabházi Sámuel főbíró, Jakabházi Gábor főjegyző, Lengyel Árpád dr. orvos, Balogh Róza tanítónő, Lázár Róza, Lukács Ferenc pénzügyi felügyelő, Wild József órás és mások. — Két óra után néhány perccel az ásó vasa kemény tárgyban akadt meg — írja Bálinth Dániel — s azon a helyen, amelyet nyilatkozatában Gömöri megjelölt, megtaláltuk Petőfi csontjait ... A koponyát és a csontokat Székely László dr. katonaorvos lefényképezte s azzal biztatott, hogy vállalja a további teendőket. A városi hatóságok azonban a csontokat tőlem elvették és néhány hétig Wertheimszekrényben őrizték. Egy napon aztán azt mondták: „a dolog már elévült, s azzal egy ládába helyezték a csontokat és kitették a raktárba. Felforrt a lelkem . . . Balázs Miklósvárosszolga — ma is él !— eljött hozzám. Zokogtunk ... A csontokat pedig kivittük a temetőbe és eltemettük . . . „IGAZA VAN, URAM, EZEK PETŐFI HAMVAI" A csontok kihantolása után néhány nappal Bálinth Dánielt felkereste Sipos Sándor akkor 80 éves öreg, egykori „futkosóhat is“ s kijelentette: — Igaza van, uram, igaza van, azok a hamvak Petőfi hamvai! Ennek a beszélgetésnek tanúja volt Szász Ferenc budapesti állami igazgatótanító is Az öreg Sipos Sándor a következőkkel igazolta azt a feltevést, hogy Petőfi valóban a székelykereszturi vendéglő istállójában halt meg: — Mint székelykereszturi fiu és „futkosóhűtös‘‘ halála előtti napon én igazítottam útba Petőfit Székelykereszturom. Vargha Zsigáék palotájába mentünk. (A palota ma Gyárfás Pál tulajdona.) Másnap Héjasfalva mellett láttam Petőfit, egy szekér lajtorjájához támaszkodva. Nemsokára jött két huszár, akik Petőfit Keresztur felé hozták. Hogy mi lett aztán velük, nem tudom. Sietve menekültem, mert óriási volt a lárma ... a borzalmas csatazaj . . . Szentül hiszem, hogy beértek Keresztúrra . . . Itt véget ér Bálinth Dániel emlékirata. Még idézi 1902 október 25-ike emlékét, a temetés napját. — Bánatos őszi nap volt. Vecsernyére harangoztak éppen, amikor családi sírboltomban eltemettem Petőfit . . . Akkor 8 éves kisleányom, később férjezett Adleff Richárdné, gyász fátyollal áthúzott nemzeti szinű szalagot kötött a koporsóra, melyet aztán nyolc tanítóképezdei növendék örök pihenőre helyezett. Közben pedig a harangok tompán, ünnepélyei zúgtak . . .* Várjon ki tudná megmondani, derül-e fény rá valaha, hogy Bálinth Dániel s a székely kisváros lelkes kis társasága, kit hantolt el abban a családi sírboltban? Annyi bizonyos, amit tettek, szent hittel tették és lelküket megtisztult boldogság töltötte el, hogy nyugodt pihenést biztosítottak a fiatalon megtört, fáradt testnek. frissít, üdít!