Brassói Lapok, 1939. december (45. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-01 / 278. szám

T­ f_*gO­­­fe« BUDAPEST |&sv­ Ferenciek tere 4 XLV. évfo­­am% '~ a'JP. szám Bra$ov — Péntek 1918 december 1 * - i­g"szerkesztő:KACSO r* I • . • . Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: „II. L.” Kiadóvállalat Részvénytársaság Felelős Igazgató: Rahána Bernát. — fBejegyezve: C. II. 920/1938. Trib. Bra?ov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssé: 84 lej, ugyanez Brașovban 80 lej. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15­0. — Hirdeté­sek díja hirdetési oldalon 5.50 lej páros (bal) szilvegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Keretes gyászjelentés 7 lej négyzetcentiméteren­ként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal- Brasov. Str. Regele Carol 56—58. — Tel. 82. Reformok és aggodalmak Irta Szentimrei Jenő Magyar egyházaink közös időrendben másodikul a két ref. egyházkerület ugyanegy napon tartotta meg közgyűlé­sét. A közelmúltban a gyulafehérvári la­tin szertartású egyházmegyei tanács gyü­­lésezett és e hét végén az unitárius fő­tanács is összeül. E nagy számbavételi és jövőbe pillantó alkalmak nem tanulság­nélküliek kisebbségi magyarságunk egye­teme szempontjából. A három egyház ke­rületei között éli le a maga vallásos és művelődési életét népünk túlnyomó nagy többsége és ennek az életnek az egyes felekezetek, hittudományi megalapozott­ságán felül egymáshoz szorosan kapcso­ló történeti hagyományai és széles anyagi megalapozottsága is van. A három nagy felekezet legfőbb egyházkormányzati szervének közgyűlései kicsiben parla­menti tanácskozások jellegét viselik Bel­ső kérdések az előterjesztések és viták megvilágításában egyetemes érdeket kap­nak. Népünk az egyházközségi életben szívesen tevékenykedett mindenkor. Azt lehet mondani, legtöb helyütt ezen a te­rületen van igazi elemében. Hogyne ér­dekelnék a magasabb szervek döntései és állásfoglalásai azokban a kérdésekben, melyek őt közvetlenül is foglalkoztatták és foglalkoztatják? A mostani református napok Kolozsvá­rott és Nagyváradon bizonyára nem vé­letlen egyidejűségekkel azt az örvendetes fölélegzést kívánták kihangoztatni, mely a királyhágómelléki kerületnek az állam­­hatalom részéről történt hivatalos elis­mertetése nyomán támadt. A nagyváradi kerület az ebből folyó legközelebbi ten­nivalóra, a pü­spökválasztásra készült fel, mely az ottani hagyományok szerint egy­házmegyénként fog végbemenni és nem kétséges, hogy a jelenlegi nagyérdemű egyházfő, Sulyok István helyzetét fogja újraválasztással még szilárdabbá tenni. Az erdélyiek nagyjelentőségű belső újítá­sokkal igyekeznek egyházi szervezetüket még erőteljesebbé és zökkenőmentesebbé tenni. Majd aztán a kettő együtt közös, alkotmányozó testületben, az immár le­hetővé vált zsinaton fogja a közös érde­kű kérdéseket szabályozni és rendszerbe foglalni. A kolozsvári közgyűlésen két újításra törekvő javaslat foglalkoztatta az érdek­lődéseket: lelkészi státusrendezés és a teológia akadémián az ötödik évfolyam megszervezése. Mindkettő mélyen­­­ele­­vág népünk lelki vezetésének ügyébe azonfelül, hogy a lelkészeket és a lelkészi pályára készülőket az új rendszerbe való beilleszkedés új megfontolásai elé állítja. Nekünk azonban fel kell tennünk egy el nem hallgatható kérdést: várjon a lelké­szi állások betöltésénél az anyagi szem­pontnak alárendelhetők-e a népvezetés szempontjai? Öt osztályba sorozza az újonnan elfo­gadott szabályzat a lelkészi állásokat, helyesebben a lelkészeket il ártó egyház­­községeket. A célzat nyilvánvaló. Na­gyobb és anyagilag tehetősebb egyház­község jobban minősített lelkipásztor­hoz jusson, mint a gyöngébbek. Már a közgyűlési vitában felütöttük a fejünket egy hangra, mely azt kérdezte, hogy kü­lönösen a mostani ciákben nem volna-e kívonatosabb, ha a nagyobb gondozásra szoruló egyházközségeket látnák el rá­termettebb, nagyobb képzettségű lelké­szekkel? Tehát iskolai minősítésben és anyagi javadalmazáson felül egy harma­dik minőségi mérték alkalmazását is el lehet képzelni: a különös rátermettséget, mely nem­ szerezhető meg semmiféle is­kolában és amely mellett eltörpülnek az illető egyházközség anyagi körülményei. Az eszményi megoldás talán az kellene hogy legyen, amit ez a hozzászóló nem fejtett ki, csak utalt rá. A nagyobb gon­doskodásra szoruló egyházközségek élére csakugyan a legjobban rátermett papok valók. Ha véletlenül a nép szegénysége ezt a rátermettséget nem volna képes ér­tékéhez méltó alakban elismerni, az egy­házkerület vezetőségének kellene anyagi alapokat találni, hogy az ilyen lelkész fi­­zetéskiegészítésben részesülhessen. Ak­kor csakugyan fölöslegessé válik az öt osztály, mely népünk gondolkozásai is­merve, az alsóbb ranguakban a leminősít s tettség érzését ébresztheti. Legfeljebb vá­rosi és falusi egyházközségek közötti kü­lönbségtétel volna kívánatos, mert városi s falusias vezetőmunkára csakugyan más és másmilyen rátermettséget követel az élet. Másik oldalról tekintve a kérdést, olyan megállapítást vagyunk kénytelenek megkockáztatni, melyet az iskola soha­sem fog helyeselni, de az élet bizonyító ereje annál teljesebb mértékben igazol. Az iskolai minősítés, a klasszifikáció, más szellemi értékű teljesítményeket iu- a 9106 1 1 Taxa posnita platita in numertr conf. aprobarii No. 24.454/1959 Gafencu külügyminiszter kifejtette Románia külpolitikai magatartását A beszéd Csifry magyar kü­lügymi­­iszternek is válaszolt Románia La­ poli­iskája az új európai eszme jegyében áll Bucuresti, november 29. Grigore Gafencu külügyminiszter szer­dán délután a képviselőház és a szenátus külügyi bizottsága előtt megtartotta kül­politikai beszámolóját. — Június 9-én tartott képviselőházi be­számolómban — kezdte beszédét — fel­világosítást nyújtottam külpolitikánk bé­kés célkitűzéseiről. Kijelentettem akkor, hogy egy olyan ország, amely nem igény­li mások javait, de saját javait eltökélten kész megvédeni, biztonsági garanciát je­lent úgy önmagára, mint másokra nézve. Most azt szeretném vizsgálat tárgyává tenni, hogy milyen országunk helyzete három hónappal az európai háború ki­törése után.­­ Kemény idők következtek el s nyu­godt lélekkel állíthatjuk, hogy szerettük volna, ha mások is megmenekülnek véres következményeitől. Készek vagyunk tel­jesíteni kötelességeinket hazánkkal szem­ben. Hadseregünktől, mely őrt áll a ha­tárokon, fánál áll minden támadó gondo­lat. Nem vontuk ki magunkat sem il­yen felajánlott együttműködésből, amely azt a célt szolgálta, hogy körülöttünk meg­szilárdítsa a politikai és gazdasági hely­zetet. Arra törekedtünk, hogy az ilyen együttműködésből kiküszöböljünk min­den kizárólagossági és támadó szellemet s igyekeztünk az igazságos mérleg egyen­súlyát megőrizni, amelyre olyan nagy szükség van, úgy külső kötelezettségeink teljesítése, mint függetlenségünk sértetlen megóvása szempontjából. A ROMÁN—NÉMET VISZONY — Önök ismerik azokat a gazdasági kapcsolatokat, amiket nemrég építettünk ki azokkal az államokkal, amelyekhez jelentős és egymást kiegészítő érdekek fűznek bennünket. A Németországgal kötött gazdasági egyezményre gondolok. Ezek a kapcsolatok nemcsak az árucse­r­­ét segítették elő, hanem ugyanakkor a béke igazi eszközeinek is bizonyultak. FRANCIAORSZÁG ÉS ANGLIA — Tudjuk — folytatta a külügyminisz­ter —, hogy a Franciaország és Anglia által nyújtott baráti biztosítékok szá­munkra segítséget jelentettek ahhoz, hogy újabb erőfeszítéseket tegyünk a szomszé­dainkkal való bizalmi kapcsolatok meg­teremtésére. A harcban álló nagyhatal­makkal való viszonyunk a régi maradt. Ugyanazok az érzések fűznek hozzájuk bennünket, mint a múltban. ROMÁNIA SEMLEGESSÉGE — A háború kitörésekor úgy a szep­tember 4-iki minisztertanács, mint az Őfelsége elnöklete alatt tartott koronata­­nács kimondotta, hogy Románia továbbra is megőrzi békés magatartását, szomszé­daival együtt a be nem avatkozás szabá­lyait követi és megőrzi szigorú semleges­ségét. A Balkán-államok és Olaszország rend eszméjét, nagy és jótékony hatással lehet keleten is. SZEPTEMBER TIZENHETEDIKE A külügyminiszter ezután a lengyel kérdésre tért át. — Szeptember 17-én új helyzet állt elő. A lengyel kormány menedéket kért tő­lünk és ugyanezen a napon, este, úgy a lengyel köztársaság elnöke, mint a had­sereg főparancsnoka és a kormány tag­jai Romániába utaztak. Ugyancsak szep­tember 17-én a szovjet kormány közölte velünk, hogy ,­miután a lengyel állam és kormánya megszűnt létezni, a vörös had­sereg főparancsnoka parancsot adott csa­patainak, hogy lépjék át a lengyel ha­tárt.” Kormányunk ugyanakkor közle­ményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy Románia továbbra is megőrzi szi­gorú semlegességét a hadban álló felek­kel szemben. VISZONY A SZOV­JETTEL — Vázolnunk kell a Szovjetunióval va­ló viszonyunkat is. A szovjet semlegességi (A hüilaym­inisster beszédének­ /ouviardja a GL oldalon)­­ örömmel vettük tudomásul, hogy a török szovjet jó viszony nem változott a két ország közötti tárgyalások ideigle­nes megszakadása következtében. Füg­getlenségi politikánkat szoros kapcsola­tok fűzik a Balkánszövetség békés célki­tűzéseihez és a szövetség tagállamainak politikáihoz. Rokonszenvvel figyeljük J­ugoszlávia erőfeszítéseit, amiket a szom­szédaival való viszony megjavítása érde­kében tesz, megőrizve velünk és balkáni barátaival az eddigi élénk kapcsolatokat. A mindig lojális Törökország magatartá­sában a háború színterének korlátozásá­ra irányuló szándékot látjuk. Görögor­szág a háborús veszély elhárítására közös baráti nyilatkozatot tett Olaszországgal. Az a tény, hogy Olaszország így juttatta kifejezésre érdeklődését, amit a Balkán békéje iránt tanúsít, úgy nálunk, mint a baráti államok fővárosaiban a legélén­kebb visszhangra lelt. Olaszország ama történelmi küldetésének, hogy ezekben a súlyos napokban megőrizze a háború ki­hatásaitól és rombolásaitól védett európai nyilatkozatra válaszolva közöltük a moszkvai kormánnyal, miszerint az az óhajunk, hogy a semlegességi politika alapján megőrizzük a Sz­ovjetszövetséggel való békés kapcsolatainkat. Ennek kapcsán Gafencu külügyminisz­ter említést tett a Brianda Kellogg pak­tumról, amelyhez úgy Romiána, mint Oroszország hozzájárult. A Li­'ü­gyminisiter váasza a C*ál* vbesz­édre — Megelégedéssel vettük tudomásul azt a nyilatkozatot, amellyel Bulgária béke- és semlegességi akaratát adja hi* rül szomszédainak. Meggyőződésünk, hogy a meg nem értés után, amely túl­­sokáig tartott, Bulgária a szomszédokkal való megértés politikája által megtalál* hatja megerősödése és fejlődése lehető* ségét. Ami bennünket illet, sohasem tit­koltuk a baráti együttmű­köd~-h­írá* nyúló óhajunkat. . ♦

Next