Brassói Lapok, 1940. február (46. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-01 / 24. szám

J­i#v­r »V'•' ^ -L • x -t. U­j..j . k. K­ü­h­z­v­t­á­r* isUDAPZoT IV 9 XLV­. évfolyam Főszerkesztő: KA­CSÓ SÁNDOR Brasov — Csütörtök 940 február­­ 24. szám Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdono Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbe sek dija hirdetési oldalon 6.50 lej, páros (bal) szövve­renként. Hirdetési dijak e . K.­adóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Kabána Bernát. — (Bejegyezve: G. IL 920/1938. Trib. Bra§ov.) — Új, ugyanez Bra§ovban 80 lej.. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15­0. — Hirdeté­­s ’ 11 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8.50 lej négyzetcentiméterenként. Keretes gyászjem­etés 8 lej négyzetcentiméte­­rezendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. — Telefon 15-10. i­ti­c­o ,J r Iparos Egyesület alapszabálya (1.) Vasárnap délelőtt a kolozsvári Ka­tolikus Körben lelkes hangulatban, néha forrongó mozgalmassággal, megalakult az Országos Magyar Iparos Egyesület. Itt-ott szenvedélyek csaptak össze az ala­kuló közgyűlés során, de ez a hevesség és számonkérés az alkotó munka lendüle­te, az építő bírálaté, amely belső tisztu­láshoz vezet. A magyar iparosság orszá­gos szakmai szervezetének megalakulásá­ra nemcsak iparos képviselőink, vezető erdélyi iparosaink jöttek el — mint Bus­­tya Béla Marosvásárhelyről, vagy Rein­hardt Gyula Aradról —, hanem a ma­gyar értelmiség is képviseltette magát. Ott láttuk az alakuló közgyűlésen Bánffy Miklós grófot, Szász Pál dr-t és Tamási Áront is, akit a magyar alkotó munka szeretete szólított ide. Vasárnapi vezércikkünk már jelezte, hogy az alakuló közgyűlést sok vita és széthúzás előzte meg. Különösen az alap­szabályok elfogadása körül támadtak vi­haros ellenérzések több erdélyi város ma­gyar iparosai közt. Ehhez a nagy hordere­jű kérdéshez szeretnénk hozzáfűzni né­hány észrevételt, amelyet a közgyűlésről jegyeztünk fel. Ezek az észrevételek ta­lán megmutatják, hogy az ellenérzéseket és szenvedélyeket a józan kiegyenlítődés módszerével néhol már sikerült békés me­derbe terelni. Mikor Reinhardt Gyula korelnök beszél­ni kezdett, sietett kihangsúlyozni: „Elő­ször együtt kell legyünk.” Ezzel a mon­dattal mintegy jelezte, hogy évtizedes munkája arra tanította, miszerint először együtt kell lenni ahhoz,­ hogy a belső ren­deződések folyamata megindulhasson. Te­leki Ádám gróf pedig, a Magyar Népkö­zösség iparos alosztályának elnöke hatá­sos megnyitója után kijelentette, hogy — miután a szervezés nehéz munkája be­fejeződött — „ezen túl én is csak egysze­rű munkája kívánok lenni ennek a szerve­zetnek.” Az a folyamat tehát, amelyet az „alul­ról fölfelé” szervezés utáni kívánság meg­indított, eljutott már vezetőink körébe is, legalább is erre vall Teleki Ádám beszé­dének idevonatkozó kitétele. Megértették „fent” a szervezet alap­szabályai körül támadt kívánságokat is. Először úgy tűnt, hogy az alapszabályok a tekintély­elv fonalát követik, ezt az alapzatot azonban szétszakította a ma­gyar iparosságnak a szabadelvű szervez­kedéshez ragaszkodó nagy többsége. „A sérelmes alapszabályokat teljesen át­­gyúrtuk” — mondotta Bustya Béla a köz­gyűlés egyik viharos pillanatában és ez­zel a szombaton megtartott előkészítő értekezletre célzott, ahol öt órán keresz­tül formálták és módosították az iparos ömegek kívánságai szerint az Országos Magyar Iparos Egyesület megszövegezett alapszabályait. A közgyűlés nagy többsé­gének kívánságára az alakuó közgyűlésen Jancsó Albert dr, az alapszabályok meg­szövegezője, felolvasta a sérelmes és szombaton módosított pontokat. A módosítások szerint az Országos Ma­gyar Iparos Egyesület elnökét nem a Magyar Népközösség elnöki tanácsa fog­ja kinevezni, hanem a választók bizalma emeli majd az elnöki székbe. A vidéki ta­gozatok határozataival szemben az egysrv­sület központjának nem lesz vétójoga. Az idevonatkozó pontot ugyanis úgy mó­dosították, hogy a vidéki tagozatok hatá­rozatait ismertetni kell ugyan a központ­tal, de ennek életbelépése nem függ a központ jóváhagyásától. A vidéki tagoza­tokat — egy másik módosítás szerint — nem „kinevezett elnökök, hanem kiküldött elnökök” szervezik meg. Az egyesület ügyvezető elnökének megválasztása telje­sen független a Magyar Népközösség el­nökségének akaratától. Fontos módosítás történt az egyesület jövedelmének elosz­­t­­ása ügyében is. A módosítás szerint a vi­déki tagozatok jövedelmüknek csak har­minc százalékát kötelesek a központhoz beküldeni, nem nyolcvan százalékát, a­hogy az eredeti alapszabály ezt előírta. Leszállították a beiratási díjat is száz lej­ről ötven lejre. Egy másik szabadelvű ujitása az alsószabálynak az. Stop* -jl eredeti szöveggel szemben, amely szerint az egyesületnek csak keresztény tagjai lehetnek, kimondták, hogy az egyesület­be fel lehet venni azokat a magyar zsidó iparosokat is, akik magyarságukat soha nem tagadták meg és részt vettek a régi magyar iparos szervezkedésekben is. A módosítások során elatározták meg, hogy az egyesületbe beszervezik — mint külön alosztályt — a magyar kereskedő társadalmat is, azt a javaslatot azonban, hogy a magyar munkás is kapjon helyet az egyesületben, elvetették azzal, hogy a magyar munkás — már gazdasági harcá­nál fogva is — külön szervezetet igényel. Csak néhány módosítást ragadtunk ki annak jellemzésére, mennyire megválto­zott az alapszabály eredeti szelleme az előkészítő tárgyalások során. A módosítá­sok ismertetése után az alakuló közgyű­­lt­sainnk nagy része viharos éljenzés­sel elfogadta azt és kimondotta az Orszá­gos Magyar Iparos Egyesület megalaku­lását. Az alapszabályok elfogadása után azonban még szót kért Kurkó Gyárfás brassói székely iparos, aki a nagy válto­záson átment alapszabályokat így sem találta kielégítőnek. Külön csoport alakult ki körülötte és Péter Lajos kolozsvári ci­pészmester körül és magatartásuk nem kis vihart kavart. Közben azonban már kivonult a teremből a jelölő bizottság és így a két magyar iparos felszólalása nem hangozhatott el. Mindent egybevetve őszintén írhatjuk, hogy a magyar iparos tömegeknek az alapszabály módosítására vonatkozó ké­rését nagy részben teljesítették. Remélni lehet, hogy a belső ellenzék megcsökkent táborát is ki fogják elégíteni a belső épí­tő munka során úgy, hogy bírálatukat a belső tisztulásokhoz használják fel Taxa pen­ala platitä in numerar conf. aprobarii No. 24.454/1939 Daladier: Németország a legyőzőttek módszeres és teljes megsemmisíté­sére törekszik II francia miniszterelnök szerint Hitler győzelme esetén nem vet ki hadisarcot, hanem a legyőzőttek minden javát elveszi II háború óta most hangzott el a legélesebb és legtáma­­dóbb hangú beszéd Németország és a hitlerizmus ellen Páris, január 30. (Bador) Daladier francia miniszterel­nök hétfőn este 10 órakor rádióbeszédet tartott. A francia kormányfő beszédének különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy Hitler kancellár kedden, a nemzeti szocialista párt uralomrajutásának évfor­dulója alkalmából szintén beszédet mon­dott, Chamberlain miniszterelnök újabb beszámolóját a londoni jelentések szer­dára jelezték. A Havas ügynökség az alábbiakban is­merteti Daladier beszédét: " A háború ötödik hónapja végén egy­re nyilvánvalóbbá lesz az a bizonyosság, hogy Németország a világ fölötti uralom­ra törekszik, olyan uralomra, amilyent a történelem eddig még nem ismert. Való­ban, a nemzeti szocialista uralom nem­ csupán az erők egyensúlyának megvál­toztatásában jut kifejezésre, nem elégszik meg a német fölény biztosításával, hanem a legyőzöttek módszeres és teljes meg­semmisítésére törekszik. A győzelmes Hitler nem áll szóba a leigázott nemze­tekkel, hanem azokat megsemmisíti. Meg­fosztja őket politikai, gazdasági létüktől, sőt történelmükből és kultúrájukból is ki akarja forgatni őket. A legyőzött orszá­gokban csupán életteret lát, olyan terüle­tet, amely fölött korlátlanul érvényesítheti jogait. Az emberi lények, akik a nemze­teket alkotják, számára csordát jelente­nek. Parancsot ad lemészárlásukra, vagy kivándoroltatásukra. Arra kényszeríti őket, hogy helyt adjanak a hódítóknak. Még csak azt a fáradtságot sem veszi magának, hogy hadisarcot vessen ki rá­juk: minden javaikat elveszi. Hogy pedig elejét vegye minden sorsfordulatnak s az esetleges felkeléseknek, megtizedeli a nemzetek vezető rétegét és tudományos módszerekkel fizikai és erkölcsi lefokozá­sukra törekszik. Ez alatt az uralom alatt Európa városainak és falvainak ezrei, az emberek milliói olyan nyomorral ismer­kedtek meg, amelyet néhány hónappal ezelőtt el sem tudtak volna képzelni. Ausztria, Csehország, Szlovákia és Len­gyelország a kétségbeesés tartományai lettek. Egész nemzeteket fosztottak meg anyagi és erkölcsi javaiktól. Ezeknek a népeknek, amelyek árulás, vagy a leg­durvább erőszak áldozatai lettek, nincs más életlehetőségük, mint hóhérjaiknak dolgozzanak, kik ezzel szemben alig nyúj­tanak annyit nekik, mennyi nyomorúságos létük fenntartásához szükséges így alakul ki Németország képmására­­ szabad és rémülettel eltelt kis népek között az urak és rabszolgák világa. Mert Németország nemcsak különböző fajú és nyelvű népe­ket hajt rabigájába, hanem magukat a németeket is uralmi akaratának igájába töri. A német paraszt és munkás nemzeti szocialista urainak rabszolgája a csehor­szági és lengyelországi munkás és pa­raszt viszont e rabszolgák rabszolgája lett. Hogyne rendülne meg hát a világ egy féktelen álom e megvalósításának kezde­tén?... Váljon valósággá az áldozat és a munka egyenlősége!­ ­ Ugyanakkor Franciaország a had­serege által alkotott védőfal mögött meg­őrizte mindazokat a javakat, amiket egyes nemzetek már elvesztettek, míg mások ott tartanak, hogy elveszítsék. Franciaor­szág, akárcsak szövetségese, Anglia, nem retten, ha a jövőre gondol. Franciaország biztos győzelmében. A félelem, amely Eu­rópát áthatja, megtorpan határainknál, a drótakadályok és az erődítmények előtt, amelyekben fiatalságunk harcol és őrkö­dik. Franciaországnak ez a nyugalma azoknak az embereknek az áldozatkész­ségén nyugszik, akik mindent elhagytak: családjukat, foglalkozásukat, egyéni érde­keiket, jólétüket. Ma szalmán alusznak ők, vagy a fagyos földön. Vállalnak min­den fáradalmat, szembeszállnak minden veszéllyel. Nekik, az ő eltökéltségüknek köszönhetjük, hogy Franciaország meg­maradt franciának. Nekik köszönhetjük azt is, hogy a totális háború még nem bontakozott ki. Daladier ezután utalt arra, hogy már többször szólott a harcosokhoz. Most a front mögött élő polgárokhoz intézi sza­vait, akiktől a határokat védő katonákhoz hasonló áldozatot kér. Az otthon mara­dottaknak is részt kell venniök ezekben a szenvedésekben, valósággá kell válnia az áldozat és a munka egyenlőségének. Ezt kívánja a francia nép nagy többsége is. Franciaország testvérkezet nyújt a munkás hagyomá­nyokhoz visszatérő kommunistáknak Az ipari termelésről beszélt ezután a francia kormányfő. Az országnak nagy­mennyiségű lőszerre és hadianyagra van szüksége, mert a totális háború nem fog sokáig késlekedni. A szükségletekkel lé­pést kell tartania a mezőgazdasági terme­lésnek is. A polgári lakosságnak tudnia

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék