Brassói Lapok, 1940. február (46. évfolyam, 24-48. szám)
1940-02-01 / 24. szám
4 olda? **. E A BRIT LÉLEK MISSZIÓS ÉRZÉSEI II. A hastingsi csatától, az egységet képviselő normann elem betörésétől és az angolszász elem szabadságszeretete által kiharcolt Magna Chartától egyenes út vezet a mai angol világbirodalomig, amely egyrészt biztosítja nemcsak az egyéni szabadságot, de a tagállamok önkormányzatát is, másrészt mégis egységes egész, amely ellenáll minden bomlasztási törekvésnek. Ezt leginkább biztosítja a normann és angolszász lélekegységbeolvadása. De nemcsak a brit lélekben és a brit birodalom felépítésében nyilatkozik meg ez a különös dualizmus. Megtaláljuk ezt például az angol nemzeti egyházban, az anglikán vallásban, mely protestáns elveket vall (angolszász elem), de a katolikus külső liturgiát nagyrészben megtartotta (normann elem). Jelentkezik ez a kettősség az angol külpolitikában. Az angol a háborúban kíméletlen, sőt mint az omdurmani csata, a sápéi hindu lázadás, az angol—búr háború mutatta, kegyetlen. Ennek az angolszász típusnak képviselője az India-hódító Warren Hastings és a legutóbbi világháborúban lord Kitchener. Amint azonban vége a háborúnak, Anglia mindig kész méltányos megegyezésre. Ezért tudta beolvasztani egy bizonyos önkormányzat biztosításával, a walesi háborúk után a lázadó bárdok „walesi tartomány”-át, később Skóciát, majd a búr háború után a délafrikai uniót, ezért egyezett meg Izlanddal és ezért biztosítja majd magának a hindu függetlenség megadása után Indiát. Találóan írja tehát Anglia történetének egy német írója (Erich Obst): „A normann és az angolszász elem egymásba olvadása fektette le a brit világbirodalom gigantikus épületének alapjait.” AZ ANGOL EGYETEMES HIVATÁSTUDAT ERÉNYEI ÉS ELTÉVELYEDÉSEI Eddig azonban csak az angol léleknek az empire határain belül kifejezésre jutó hivatásérzetéről beszéltünk. Kérdés, van-e a határokon túlsugárzó, egyetemes emberi hivatástudata is a brit nemzetnek és mikép mutatkozik ez meg az eberiség történelmében. Erre a kérdésre ismét történelmi példákkal akarunk felelni. Mikor az angol flotta megverte II. Fülöp büszke spanyol armadáját és ezzel megkezdődött Angliának világhatalmi fejlődése, Erzsébet királynő a győzelem hírét e latin szavakkal fogadta: „Deus afflavit et dissipati sunt.” „Az Úristen fújt egyet és a spanyol flotta eltűnt.” A győzelmet tehát elsősorban nem admirálisának, hanem az északitengeri viharnak tulajdonította, mely a vereség után a spanyol armada hajóit tönkreverte. A bigottnak, sőt bensőségesen vallásosnak sem mondható angol királynő felfogása szerint az Úristen közvetlenül beavatkozott az angol győzelem érdekében és az Isten maga vezette rá Angliát a világhatalom útjára. Ez az Erzsébet-féle felfogás mély gyökeret vert az angol nemzetben és ma is eleven erővel lobog benne. Anglia keresztény vagy civilizatórikus missziójában eszközt lát arra, hogy a maga hatalmi állását növelje vagy legalább fenntartsa. Az angol mindig előbb volt angol és csak azután egyetemesen keresztény. Ezért szakadt el Rómától, mert attól tartott, hogy Róma egyetemessége megakadályozza külön nemzeti hatalmi céljainak elérésében. De ezért nem csatlakozott a protestantizmushoz sem, mert a V ligákban egy újfajta protestáns univerzalizmus kialakulását látta, mely ismét eltéríthetné a maga külön útjáról. Ezért formálta teljesen a maga nemzeti érdekeinek megfelelően az anglikán egyházat, mely először szolgálja Angliát és csak azután az egyetemes kereszténységet. Az Isten fogalma, mint Erzsébet királynő fent idézett mondásából kiderül, az angol nagyság előmozdítója, Anglia szövetségese a csatákban, akinek külön kedves ügye az angol ügy. Így támadt azután az angol közfelfogásban az a hit, hogy Anglia Isten kiválasztott országa, az angol nép Isten kiválasztott népe. Ez a hit lehet hasznos (és annak is bizonyult az angol történelemben sokszor), de veszedelmessé, a valósággal, más népek érdekeivel nem törődő imperializmussá is fajulhat, amelynek tipikus képviselője volt Cecil Rhodes, aki már csak angolnak látta e hit által elvakultan az egész világot, tőle származik ennek a veszedelmes fajtájú imperializmust leginkább kifejező mondása: „The world is becoming rapdly English” (a világ gyors ütemben angollá lesz). A kiválasztott népnek ez a hite megnyilatkozik a legnagyobb angol szellemek felfogásában is. John Lilly angol író már 1580 táján így ír: „Isten mindig gyengéd gondoskodást tanúsított Anglia, mint egy új Izrael, egy új kiválasztott nép iránt. Az élő Isten tulajdonképpen angol Isten.” John Milton, az „Elveszett Paradicsom” nagy költője a következőkép fejezi ki ezt: „Alapos okunk van annak feltevésére, hogy irányunkban a mennyország szeretete és kegye különösen kedvező. Mert miért választották volna ki egyedül a mi nemzetünket arra, hogy mi szólaltassuk meg először, mint egy új Zionból, a reformáció harsonáját egész Európa részére. Minden jel és jámbor és szent férfiak érzése szerint Isten elhatározta, hogy új és nagy korszakot nyit meg egyházában, és mit tesz egyebet, minthogy újra megnyilatkozik szolgái előtt és kiknek másoknak, mint az angoloknak?” Cromwell is folyton „Lord’s people”-ről, Isten népéről beszélt és az ebben való fanatikus hitük vitte „kerekfejük”-t győzelmre, de ez a hit késztette őket arra is, hogy zsoltáréneklés közben gyilkolják le az ír katolikusok ezreit Cromwell feljegyzéséből tudjuk, hogy Istennek tetsző cselekedetet vélt elvégezni, midőn egy éjszaka 2000 ír katolikust mészároltatott le. Az angoloknak ez a hivatástudata, melynek helyét a modern korban a civilizáció terjesztésének missziója foglalta el, nagy mértékben hozzásegítette Angliát világhatalmához, de kétségtelen, hogy nagy eltévelyedésekhez is vezetett, mint az ír nép leigázása, a Cecil Rhodes által inszcenált búr háború is bizonyítja. Parragi György Pakuratirány miatt két napja állt a Klinger-szivár Sepsiszentgyörgy, jan. 30. A korábbi nyersanyaghiány átmeneti megoldása után az utóbbi időben a tüzelőanyaghiány veszélyezteti a sepsiszentgyörgyi Klinger-gyár termelését. A hatalmas munkáslétszámmal dolgozó textilüzem az utóbbi időben egyre nehezebben tudja a gépekhez szükséges nyerskőolajat (pakurát) beszerezni, mert a vasút nem bocsát megfelelő mennyiségű kocsit a rendelkezésére és a nagy nehezen kiutalt ciszternakocsik is igen nagy késéssel érkeznek meg. Az elmúlt héten a helyzet odáig fajult, hogy pakurahiány miatt a Klinger-gyár két napig nem tudott dolgozni. Hosszas utánjárásra a vállalatnak sikerült ugyan néhány napra szóló tüzelőanyagot szereznie, de ez már fogytán van megint és ha a vagonellátás nem javul, az a veszély fenyeget, hogy az egész üzem ismét kénytelen lesz leállani. Magyarország 50-60 ezer donna űrdardalmú német kereskedelmi hajót vásárol A nyugati hatalmak a hajóvásárlást megengedk, mert a vételi tárgyalások még a háború előtt kezdődtek Budapest, január 30 (NZZ) Az elmúlt évben egy külföldi csoport két 4000 tonnás motoroshajót rendelt egyik magyarországi hajógyárban és ez a két hajó lenne a tervbevett magyar kereskedelmi flotta magja. A hajóépítés költségeit zárolt pengekövetelésekből fedezték. A két motoros hajó csak 1941 tavaszán kerülhet üzembe. Ettől függgetlenül egy magyar csoport ugyancsak az elmúlt év eleje óta tárgyalásban van mintegy 50- -50 ezer tonna űrtartalommal rendelkező német kereskedelmi hajók megvételére, amelyek magyar lobogó alatt közlekednének. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi jog értelmében háború alatt a hajók nemzetiségének a megváltoztatása csak az összes hadviselő államok beleegyezésével lehetséges, a magyar vevőcsoport a hadviselő államokhoz fordult, hogy engedjék meg a szóbanforgó német hajók magyar lobogó alá tervezett helyezését. Amikor semleges államok meg akarták vásárolni a semleges kikötőkben tartózkodó német kereskedelmi hajókat, a nyugati hatalmak nem engedték meg a hajók nemzetiségének megváltoztatását, amiért a vételi tárgyalások meg is hiúsultak. Ezzel szemben a magyar részről megkezdett tárgyalások kedvező mederben folynak a nyugati hatalmakkal, s Magyar részről ugyanis igazolták, hogy a vételi tárgyalások már több mint egy éve megszakítás nélkül folynak, míg a többi állam, amely német hajókat szeretett volna vásárolni, csak a háború kitörése után kezdtek a németekkel tárgyalni. Ezenkívül rámutattak arra is, hogy Magyarország számára az amerikai „cash and carry” (fizess és szállítsd) elv nagyon megnehezítette a nyersanyagszállítást, mert a fuvardíjat és a biztosítást dollárban kell kifizetni, ami az ilyen célokra szükséges nagy összegek mellett nagyon hátrányos lenne Magyarország devizagazdálkodási helyzetére. Végül azt is igazolta a magyar csoport, hogy a szóbanforgó német hajók vételárát régi magyar külföldi követelésekből akarja kifizetni, így tehát nincsen szó kedvező vétellehetőség kihasználásáról Ezeket az érveket a nyugati hatalmak elvben már el is fogadták és így Magyarország rövidesen abba a helyzetbe kerül, hogy a külföldi áruforgalmát saját hajóival tudja majd előnyösen lebonyolítani. 1940. február 1 Orosz kívánságra Észtország megtiltotta, hogy állampolgárai külföldre utazzanak Baltisport orosz tengeri támpontról kiköltöztették az észt polgári lakosságot (NZZ) Az észtországi lakosságnak a finn testvér nemzet iránt félreérthetetlenül megnyilvánuló rokonszenve egyre növekedő nyugtalanságot kelt Oroszországban Ezzel hozzák összefüggésbe azt a hírt is, hogy az oroszok megerősítették az észt határon álló csapataikat, amelyek állandó riadókészültségben vannak. Valószínűleg orosz kívánságra az észt hadsereg főparancsnoksága rendeletet adott ki, amely észt állampolgároknak megtiltja, hogy külföldre utazzanak. Ezt a rendeletet azzal indokolják, hogy az utóbbi időben kisebb észt önkéntes csoportok utaztak Finnországba. Ugynezzel hozzák kapcsolatba, hogy január elején az észt haditengerészetnél a szolgálati időt 18 hónapról két évre emelték. Ugyanakkor az oroszok kénytelenek voltak észtországi csapataik létszámát mintegy a felére csökkenteni. Egy korábban visszautasított orosz kívánságnak megfelelően most az oroszoknak átengedett Baltisport haditengerészeti támpont egész észt polgári lakosságát ki kellett lakoltatni és elköltöztetni. Az észt-orosz viszonyra jellemző, hogy moszkvai követe útján az észt kormány tiltakozott a Kasszari nevű észt gőzös és néhány észt halászhajó megtorpedózása, valamint a Vega nevű észt hajó feltartóztatása és Baltisportba történt vontatása ellen. Nagy választék magyar könyvekben! Keressen fel bennünket vételkötlezettség nélkül. — Dittalan tájékoztatás — Az összes magyar könyvújdonságokat olvashatja, ha beiratkozik kölcsönkönyvtárunkba! Erdély tudományos fejlődése Kolozsváron Összeállították az ottani egyetem 17 éves tudományos működésének mérlegét. Ezalatt a 17 év alatt az egyetem 14.216 dolgozatot adott ki, ezek közül idegen nyelven jelent meg 3700. Érdemdús tevékenységet fejtett ki az egyetem a külföldi folyóiratok hasábjain is. Kitűnik a kimutatásból, hogy az egyetem 562 folyóiratban közölt tudományos cikkeket. Ez a nagyszabású tevékenység abban a tényben is kifejezésre jut, hogy a kolozsvári egyetemen több mint 20 tudományos és szakfolyóiratot szerkesztenek, ezenkívül kiadóvállalattal is rendelkezik a főiskola, amely minden évben számos iskolai könyvet és az országban és a külföldön egyaránt értékelt tudományos művet ad ki. Nagy fejlődés tpasztalható a fakultások megszervezése terén is. A háború előtt a jogi fakultásnak 16 tanszéke volt, míg ma 19 katedrával rendelkezik, az orvosi fakultás tanszékeinek száma 20-ról 25-re emelkedett. Ezenkívül számos orvosi intézményt létesítettek. Hasonló fejlődést lehet tapasztalni a többi fakultásoknál is. Hogy pedig ez elérhető volt, egyrészt az állam áldozatkészségének, másrészt pedig a tantestület tudományos felkészültségének és alkotó képességének köszönhető. A svéd sajó az oroszok Atlanti óceáni terveiről Stockholm, január 30 (MZ) A Stockholm Tidningen című svéd lap szerint Sztálin a német—orosz paktum alárásakor azt követelte, hogy Oroszország kiterjeszthesse uralmát Finnországra és a Balti államokra. Ez a magyarázata annak, miért tanácsolták a németek már kezdettől fogva a finneknek, hogy legyenek engedékenyek. A lap azt is állítja, hogy a moszkvai orosz—német tárgyalások alkalmával Moszkvában volt balti diplomatának az oroszok azt mondották, hogy az Atlanti óceán északi kikötőiig akarnak előrenyomulni és erről a célkitűzésről semmi körülmények között sem fognak lemondani. Ilyenformán tehát, ha sikerül Finnországot leverni, a vörös hadsereg következő célpontja az északi kikötők lesznek.