Brassói Lapok, 1940. március (46. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-24 / 69. szám

megbízható készítmény szírta át, aho­­l .Jtfcete­­m vörös tehenek” ötször annyi tejet ad­nak, mint ismét a máso­lfcáfé, Pozsonyban éscnélyban volt rém. IM-va II. Ferenc csiszár séfének megkoroná­zását magyar királynévá. Látta, amikor a koronát a vállára tették, „mert a fejé­b­e csak akkor teszik, ha a császárné maga uralkodik.’5 A NYITOTT SZEMŰ EMBER Aki enyit azonott, látott és tapasztalt, nyugodtan nevezhette É. Pompája az „el­ad modern románnak”. Kultúréhséggel szívta magába mind, amit látott, amit náluk otthon meg lehet valósítani, majd, j­ása hazam esnek. Ugyanakkor nagy haragra gyuttadi ] Dühében irgalmatlanul sújtotta, akit hi- f fásnak tartott a román vajdaságok köz- j állapotáért, a román nép elmaradottal-­­ (Hamisáért, Kikelt a bejá- A Wtef? fényűzése ellen, az iskolák le­­rombolása, a nép sanyargatása és ki­trs I^Miimmiillsa — V^fluss ■ \ n um ffl»infá v536—SHUL 3559^/ tsaffMk mag s unta ffid sápét az ásás­ra. sz arató kasza (kávás kasza) hi sa­jnálatára. Ajánlotta a takarékosságot, az ingatlanok gondozását, az észszerű gaz­dálkodási keserű szavakkal fordul a nép nevelőihez. Papnevelést kíván. Irgalom nélkü­l ostorozza az úri görögöt, akiből majd román polgári réteg lesz (csokor), s asnety majd a bojársig hanyatlása után népvezető réteggé válik. Kíméletlenül soft, mert hídja, hogy most kellemetlen ugyan, de ezzel használ népének. Tiltakozik az adóvégrehajtás ismert felséószerei ellen. Pápaija, hogy a buka­resti Nemzeti Színházban német nyelven játszanak, holott alig 20 bojár érti a szöveget. És külföldre kellett utaznia azért, hogy meglássa, uzines rendjén, ha egy nemzetnél az iskoláztat­ás görög, a katonaság török, a művelődés német, a kereskedelem örmény, a tisztviselőréteg bolgár, a szerzetes-világ szerb, s csak a bánat és szenvedés román. Jó lakást, sok gyárat és nagy kereske­delmet óhajtott létesíteni. Kiadta a jel­szót, hogy a bojárfiakat külföldre kell küldeni tanulni (a következő évtizedek­ben szót is fogadnak neki). A kesergő román lelkek közé tartozott, akik kikényszerítik, kicsiholják a tespe­­dőkből is a haladást. Első érdek a köz­érdek, — mondja —, mert „a közösség boldogulásában mindenki megtalálja a maga részét.” Parajd! Incze Lajos Napirenden az Emberi Jogok kérdése írta Kal­assy Endre Ma, amikor a XVIII. század filozófus íróinak számos mű­ve a világ igen sok államában szubverzív olvasmánynak számít, bizonyára nem kelt meglepetést az a hír, hogy Angliában bizottság ala­­kult az Emberi Jogok Kiáltványának megszövegezésére. Visszakanyarodtunk tehát a francia forradalomhoz, amely tudvalevőleg első ízben foglalta pontok­ba „az ember természetes, elidegeníthe­tetlen és szent jogait” A felvilágosodás bibliájává lett akkoriban a párisi nem­zetgyűlésnek ez a nyilatkozata s a sza­badság eszméjének mágikus erejével rövid ötven esztendő alatt romba dön­tötte a rendi Európát. Elmúltak aztán s forradalmak viharai is s a jövőt kutató szellemek bízvást hitték, hogy aj világ és uj élet felé menetelnek a népek: végleg és visszavonhatatlanul birtokuk­ba veszik a „szabadság, egyenlőség, test­vériség” ígéretföldjét, amelyet gazdagon öntözött az áldozati nemzedékek vére. A nagy forradalom idején kinyilatkoz­tatásszerűen ható gondolatok csakugyan természetesekké, maguktól értetődőkké váltak, annyira, hogy a XIX. század nemzeti alkotmányai csaknem kivétel nélkül az Emberi Jogok Proklamáció­­jának alapelvein épültek fel. Milyen jogokat nyilvánított is ki a ne­vezetes történelmi nyilatkozat? Nem árt, ha azokat számon tartjuk s újólag szám­ba vesszük, mert csak így tudjuk hozzá­vetőleges mértékét felállítani az embe­riség erkölcsi és politikai visszaesésé­nek. 1. Az emberek szabadoknak , jogaik­ban egyenlőknek születnek és maradnak. A társadalmi megkülönböztetések csak a közhasznon alapulhatnak. 2. Minden politikai szövetkezés célja: az ember természetes és elévülhetetlen jogainak fenntartása. Ezek a jogok a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az ellenállás az elnyomással szemben. 3. A törvény-n­ek csak a társadalomra ártalmas ténye­­et van joga megtiltani. Azt, amit tör­vény nem tilt meg, nem lehet megaka­dályozni és senkit sem lehet arra kény­szeríteni, hogy azt tegye, amit a törvény nem rendel. 4. Senkit sem lehet bevá­dolni, letartóztatni, vagy fogságban tar­tani, csakis a törvény által meghatáro­zott esetekben és a törvény által előírt formák szerint. 5. Senkit sem lehet há­borgatni véleményéért, még vallásos vé­leményéért sem, feltéve, ha ennek nyil­vánítása a törvény által megállapított közrendet nem zavarja. 6. A gondolat és a vélemény szabad közlése az ember leg­becsesebb jogainak egyike. Minden pol­gár szabadon beszélhet, írhat és nyom­tathat, de e szabadsággal való visszaélé­sért a törvény által meghatározott ese­tekben felelni tartozik. 7. Az ember és polgár jogainak védelme közerőt tesz szükségessé. Ez az erő tehát mindnyá­­juk javára van szervezve és nem azok magánhasználatára,­ akikre bízva van. Ei Az olyan társadalom, amelyben a jo­gok biztosításáról nem gondoskodnak és a hatalmak elkülönülése nincs meghatá­rozva, nincs alkotmánya. Ezek voltak az Emberi Jogok Kiált­ványának alapvető elvei, hogy 150 évvel később egy nagynevű angol író az Em­beri Jogok újabb kiáltványát vesse pa­pírra.* Ez az író: H. G. Wells, több világhíres munka és ama történelmi mű­ szerzője, a­melynek utolsó oldalain a világháború után kialakulandó új társadalomnak nagy derűlátással felvázolt képét talál­juk. Az angol író jóslatára alaposan rá­cáfoltak az események. Sok ábrándját zúzta szét a durva valóság, amíg eljutott a William Clisford világától a puszta jogvédelem általa megszövegezett ter­vezetéig, amely körül egyébként javá­ban folyik a vita a nyugati szövetsége­sek és az Egyesült Államok sajtójában. H. G. Wells a Shankey lord elnöklete alatt tevékenykedő bizottság felkérésére 10 pontban szögezte le az ember termé­szetes jogait: I. Minden ember, tekintet nélkül fajá­ra, hitére és politikai meggyőződésére, az elődök által teremtett anyagi és szel­­lem­i javak örökösének tekintendő. Joga van a táplálékhoz, ruházathoz és orvosi kezeléshez, valamint mindahhoz, ami testi és értelmi képességei kifejlesztésé­hez és fenntartásához szükséges. 2. Joga van olyan neveléshez, amely által hasznos polgár lehessen, joga van az életben igényelt minden tudást meg­szerezni. Joga van a véleménynyilvání­tás, a társulás és vallásos meggyőződése szabadságához. 3. Minden embernek joga van valamely törvényes foglalkozást választani, vala­mint a munkájának megfelelő méltányos jövedelemhez. Életpályáját szabadon vá­laszthatja meg, minden külső befolyás nélkül. 4. Joga van korlátozás és megkülön­böztetés nélkül eladni és venn­i ami tör­vényesen eladható és vásárolható. E te­­kintetben csupán az általános jólét kö­vetelményei vehetők figyelembe. 3. Joga van a törvények és hatóságok védelmét igényelni úgy személyére, mint törvényesen szerzett javaira nézve. 5. Joga van a törvények és hatóságok védelmét igényelni úgy személyére, mint törvényesen szerzett javaira nézve. 6. Joga van a világban való szabad mozgáshoz. Magánlakása és földbirtoka sérthetetlen. Beleegyezése nélkül, a tör­vényes felhatalmazás esetét kivéve, sen­ki nem hatolhat be hozzá. Joga van uta­zásokat tenni szárazföldön, tavakon és tengereken, amennyiben jelenléte nem jelent veszélyt, vagy komoly kellemet­lenséget embertársaira. 7. Addig, amíg egy ember nem jelent hatóságilag elismert veszélyt önmagára és másokra nézve, szabadságának kor­látozása nem haladhatja meg a hat na­pt, csak abban az esetben, ha kellő ala­psággal valamely törvény megszegésé­nek vádját emelik ellene. A vizsgálati fogság legtovább három­ hónapig tarthat. Amen­­yiben három hónap elmúltával nem állítják bíróság elé, úgy szabadláb­ra kell helyezni. Senki sem kényszerít­hető olyan szolgálatra, amellyel szem­ben lelkiismereti kifogásai vannak. 8. Biztosítani kell az ember védelmét mindennemű hazugság és hamisítás el­­len.A hivatalos ügyiratoknak nem lehet titkos jellege. A bennük foglalt adatok ki­egészíthetők és tévedés esetén kiiga­zíthatók. Tartalmuk csak akkor használ­ható fel az igazságszolgáltatásban, ha ar­ról az illetékes bíróság előzetesen tudo­mást szerzett. 9. Hozzájárulása nélkül senkit nem lehet megcsonkítani, vagy magtalaníta­ni. Erőszak alkalmazása csak jogos ön­védelem esetén engedhető meg. Tilos mindennemű testi kínzás. A börtönbün­tetés nem fokozható túlzott zaj, néma­ság, sötétség, vagy világosság alkalmazá­sával, vagyis olyan tortúrákkal, ame­lyek agyzavarokat idézhetnek elő. A börtönöknek a higiénia követelményei­nek megfelelőknek kell lenniök. Az el­ítélt erőszakkal nem táplálható és nem akadályozható meg, hogy éhség által vé­gezzen önmagával, ha ezt akarja». Leg­súlyosabb büntetésként 15 évi börtön, vagy halálbüntetés szabható ki. 10. E nyilatkozatban foglalt elvek és rendelkezések alapját szolgáltathatják az Emberi Jogok törvénykönyvének, a­mely az emberiség új korszakának alap­törvényét nyújthatja. Ennek szellemé­ben az emberi közösségek többsége te­kintendő a társadalmi törvényalkotás döntő tényezőjének. A törvényhozás forrása a nép akaratában van s ez a jog sem teljességében, sem részleteiben nem ruházható át. Titkos megállapodásoknak nem lehet érvényük és hatályuk. Min­den törvényhozásnak nyilvánosnak és határozott célúnak kell lennie. E nyilat­kozat szellemében „ember” alatt a homo sapiens fajtájához tartozó élő­lényt ért­jük, nemre való tekintet nélkül. k­ft . . dk Az új világra való lelki előkészítésnek ugyanezt a munkáját végzi az Egyesült Államokban Clearance Streit, a neves amerikai közíró is, aki nemrég megje­lent könyvében a demokratikus államok szövetkezését szorgalmazza. Szerinte a béke és az európai civilizáció egyetlen komoly biztosítékát csak az Európai Egyesült Államok megtermelése nyújt­hatja. Tervezetében azonban nem beszél sem Oroszországról, sem Keletázsiáról, csupán sejteti, hogy ezeknek a terü­le­teknek kívül kell maradniuk az európai szövetkezésen, amely elé az Északame­rikai Egyesült Államokat állítja példa­képpen. Tapasztalni lehet hogy nyugaton s Amerikában egyre több szó esik az eu­rópai föderatív államtömörülés kérdésé­ről s irók, közírók és politikusok egyre sűrűbben utalnak Coudenhove-K’afergi­kán-Európájára, valamint Briand és Tardieu emlékezetes népszövetségi, illet­ve dunai tervezetére. A szövetkezés gondolatának különben maga H. G. Wells is lelkes hirdetője. Nagy vonalakban egyet ért Streit elkép­zelésével, csakhogy hibának tartaná Oroszország és Keletázsia kirekesztését Legújabb cikkében megállapítja, hogy a világ új rendszer felé halad, amely a kollektivizmus, az államszocializmus és az egyéni jogok szintézise lesz. A szövet­séghez tartozó államok tovább élhetik saját életüket. Felségjogaikat csupán külpolitikai, pénzügyi, (közös pénzegy­ség) és katonai tekintetben korlátoznák . A kisebbségek legfőbb védnöke a szö­vetségi kormány lenne. Védelmüket kü­lönben a szövetségi alapokmány is bizto­sítaná, mely az Emberi Jogok új nyilat­kozatán épülne fel.* Mint említettük, a H. G. Wells által szerkesztett nyilatkozat körül nagy vi­ta keletkezett. Vannak, akik lelkesen di­csérik az emberi jogoknak ezt az új, kor­szerű megfogalmazását és vannak, akik bírálják a deklaráció jogtechnikai, vagy eszmei hiányosságait. Ám a bírálók is megegyeznek abban, hogy az emberi jo­gok kérdését így, vagy amúgy, de föl-­ tétlenül napirendre kell tűzni. A jövő majd eldönti hogy az angol író fogal­mazványa kiinduló pontja lesz-e az idők rossz szellemein diadalmaskodó áram­latnak, vagy félredobott dokumentum marad, amit a furcsaságok múzeumában helyeznek majd el az emberi jogokról végleg lemondó utódok. "SZEMLER FE Hanyatt a mezen Lassan belátta: igy vagy úgy, de meg kell halnia. Idegen arccal nézte már hazája s otthona. Tudta, ki helyet nem talál, egy útja van csak, a halál. Már-már örült, hogy menni kell s gyorsan számot vetett, mit hagy itt szépet, nagyszerűt, bánni­ érdemeset, maga is elcsodálkozott, hogy semmi ilyest nem kapott. József Jákobtól nyert uj öltönyén tarkán csillant a lenge fény Kánaán puszta mezején, hol bátyjai az álmot szerették — Ő az álmot. Mert sok-sok furcsát álmodott , álmát eldadogta legott: telt búzakévék s csillagok hajoltak meg előttem m éjjeli mezőben.­ Mint ki tehertől szabadul, körülnézett s felállt, nem látta többé szörnyűnek az elképzelt halált, oly könnyű lesz átlépnie a semmiből a­ semmibe. Nyugodtan dőlt hanyatt el a gyomos, füves mezőn, egy fecske röpke köveit nézte repedezőn s bár önmaga sem tudta még: érezte, hogy a fecske szép. Ifogy álmából szerencse kel, talán maga sem hitte el, de érezte: mégis ki kell mondani a csodákat, mert ilyet más nem láthat. És megfogták testvérei , hogy ne ömöljön vére ki, kútba vetették , mert aki bolond s álmodni mer, mást nem is érdemel !

Next