Brassói Lapok, 1940. június (46. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-01 / 123. szám

Könyvtáár BUDAPEST XV XLVI. évfolyam 123. szám Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Brasov — Szombat rész­iadóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Kahána Bernát. — (Bejegyezve: G. 1L 920(1938. Trib. Bra$ov.) *—1 lej. — Küilföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdetések dija hirdetési oldalon __O “A ^l.i — J._______. ___. •__________I.JL.i TT-» — —... fi 1 tai TI i T-n*' i’i c- i SitQk­ al/L Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: ,,B. L.‘ Előfizetés] árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84­6.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 750 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 8.50 lej négyzet centiméterenként. Keretes gyászjelentés 8 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak elő­re fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. — Telefon: szerkesztőség 19­65, kiadóhivatal 15-10. "Kiadd 1940 junius I A belga király tragédiája Ennek az uj háborúnak első nagy sze­mélyi tragédiája kétségkívül Lipót belga király esete. Mint hadserege főparancs­noka hozta meg a ránézve talán végze­tes elhatározását s mint királynak kell megszenvednie érte. Az, hogy saját kor­mánya detronizálta, az a kormány,­ a­mellyel előzőleg olyan nagy egyetértés­ben dolgozott, gyakorlatilag már nem jelent sokat, de kétségkívül teljesebbé teszi magát a tragikumot. A királyból kormánya előtt s talán népe egy része előtt is „hazaáruló” lett, mert alkotmány­ellenes módon, kormánya beleegyezése és ellenjegyzése nélkül összeköttetésbe lépett az ellenséggel és letétette megma­radt hadseregével a fegyvert. A világ nagy része támadja, meghurcolja, elítéli. A másik résznek a védelme pedig nem sokat ér, mert hiszen nyilvánvaló, hogy jelentős szolgálatot tett az ellenségnek s ezért kapja a megértést, sőt a dicséretet. Háborús felajzottság és gyűlölködés kö­zepette hogyan is lehetne higgadt törté­nelmi mérlegre tenni cselekedetét? Min­denki tudja s ő maga is kétségkívül érzi, hogy nem kapná a németektől az elisme­rést akkor, ha véletlenül német oldalon harcol a szövetségesek ellen s az angolok előtt teszi le a fegyvert. Ebben az eset­ben az angolok és a franciák dicsérnék és a németek szidnák. Vájjon többet töpreng és kínozza ma­gát most, hogy országa nincs, amelyet kormányozzon és hadserege, amelynek az élén hős lehessen? Bizonyára többet. Azok a lelki vívódások, amelyeken el­határozása előtt átesett, valószínűleg tartanak most is, tovább is abban a csen­des kastélyban, ahol a győző ellenség elhelyezte. Lelki szenvedésén csöppet sem enyhít az a tisztelet, amellyel a győztesek körülveszik. Jobb volna, ha nem kapna semmi ellenszolgáltatást azért, amit tett. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem az ellenségért tette, nem azért, hogy a­ német hadseregnek könnyebb legyen a dolga. Ki érti meg várjon, hogy a legna­gyobb áldozatot hozta, amit király csak hozhat? Ha még jobban megverik is a hadseregét, ha az ellenség átzúdul egész Belgiumon s neki idegen országba kell menekülnie, akkor sem legyőzött hadve­zérként szerepelt volna, hanem hősként, akit letiport a túlerő. Megtiszteltetést, elismerést, erkölcsi kárpótlást többet kapott volna a szövetségesektől, mint a mit most kap s azt emelt fővel, büszkén fogadhatta volna. Hiszen dicső elődje és apja megjárta már előtte ezt az utat. Személyileg is, mint katona is, mint ki­rály is inkább választhatta volna ezt a megoldást, mert ez sokkal kevesebb lel­ki és talán testi szenvedést, megpróbál­tatást hozott volna a számára, mint a meghódolás, amellyel személyileg sem­mit nem nyer, talán még a királyi koro­nát sem biztosítja és mégis vállalnia kel a hazaárulás bélyegét. Miért választotta tehát még­is ezt a megoldást? Úgy kell lennie, hogy több volt benne az érző szívű ember, mint a katona és mint a király. Embernek volt hős, nem katonának és királynak. Le­győzte önmagában a katonát és a ki­rályt, hogy ember tudjon lenni. Nagyon nagy egyéni áldozatot hozott, talán sok­kal nagyobbat, mintha elesik katonái élén a csatában. Megérdemli a tiszteletet, mert élete nagy megpróbáltatásában több tudott lenni katonánál és királynál, mert önmagát áldozta fel, hogy meg­mentse népe ezreit. Nem az ellenség há­láját és tiszteletét érdemelte ki, hiszen az ellenségnél most a legfőbb erény a katonai erény, hanem a belga ifjak­ét, a belga asszonyokét, gyermekekét. Ha po­litikailag követett is el hibát, ezt kor­mánya nyomban helyrehozhatta, amint meg is tette a maga politikai elképzelé­se szerint így a király nagy személyi áldozathozatala még csak értékesebbé válik. Talán jön még idő, amikor az ilyen emberi hősiességet jobban megbecsülik, mint most s akkor Lipót belga király is megkapja a maga teljes erkölcsi igazo­lását. A tengeren és a lev­egőben zajlik a flandriai csata utolsó fejezete. Állandó makacs harc közben vonulnak vissza a tengerpart felé az angol és a francia csapatok . Két német re­pülőhadosztály vonult fel a tengeren való visszavonulás megakadályozására Néhány hadihajót és több szállítóhajót elsüllyesztettek a német bombavetők Az angol és a ném­t légi haderő hatal­mas párviadala a belga tengerpart fölött A flandriai csata gyorsan közeledik a befejezéshez. A belga fegyverletétel­ után előre látható volt, hogy a bekerí­tett angol és francia csapatok most már csak a tengeren keresztül való vissza­vonulás lehetőségének a biztosításáért harcolnak. Ez a folytonos harcok kö­zötti visszavonulás van most folyamat­ban. Az angol és francia hadijelentések hangoztatják, hogy a tenger felé vissza­húzódó csapatok folytonos harcban ál­lanak az ellenséggel. A német jelentés­ből viszont az derül ki, hogy Ostende és Dunkerque között levő tengerpart és különösen Nieport kikötője áll még a szövetségesek rendekezésére. Itt kelle­ne elsősorban behajózni a visszavonuló csapatokat. Erre a célra hadihajók és repülőgépek védelme alatt angol szállí­­tóhajók vonultak fel. Nyilvánvaló, hogy a német hadvezetőség erről az oldalról is zavarni akarja a visszavonulást és ezért támadásokat intéz az angol hajók, valamint a behajózásra rendelkezésre álló kikötők ellen, így a flandriai ütkö­zet végső mozzanata a tengeren, illetve a levegőben zajlik le, mert a német hadvezetőség nem hadihajókat, hanem bom­bavető repülőgépeket küldött a tengeren való visszavonulás akadályo­zására. A legújabb német hadijelentésből ki­derül, hogy az első ilyen csata már megkezdődött. A német h­adijelentés komoly sikerekről számol be, amennyi­ben közli, hogy a német légi haderőnek igen sok szállítóhajót sikerült elsül­lyesztenie, vagy súlyosan megrongálnia. Ez persze nem történhetett áldozatok nélkül, mert az angol hadvezetőség is jelentős légi rajokat dobott a küzde­lembe s jelenleg elkeseredett küzdelem zajlik a két légi haderő között. A francia jelentések egyébként han­goztatják, hogy Calais egyik negyede még mindig francia kézen van, Dunker­­quet pedig tovább védik a szövetséges csapatok, bár a város és a kikötő ren­geteget szenvedett a német bombázá­sok következtében. A déli fronton, a Somme-vonal mentén — úgy látszik­ — még mindig nem indult jelentősebb kez­deményezés. A francia hadvezetőség itt a védelmi vonalak megerősítésén fára­dozik s ebből a szempontból jelentős hadisikernek könyveli el azt az időnye­rést, amelyet a folyton harcoló flandriai haderő biztosit a számára, elveszítette hajózó képességét. Dunker­que kikötőjének a zsilipjeit szétzúzták s igy a medencéket elöntötte a víz. Azok a vadászgépek, amelyek a bombavetőkkel együtt vitték a támadást az angol hajók ellen, 68 légi győzelmet arattak. Massow ezredes repülőraja különösen kitüntette magát. Tíz angol gépet, amelyek a beha­józás ideje alatt védték az angol Hajókat, légvédelmi tüzérségünk lőtt le. A légvé­delmi tüzérség ezenkívül elsüllyesztett még egy kis hadihajót és pontos talála­tokkal megrongált más öt hajót. (Madrid, Rador) A Stefani jelenti: A Telena nevű 6 ezer tonnás angol ciszter­nahajót, valamint a Maria Jose nevű 5 ezer tonnás gabonaszállító hajót Galicia spanyol tartomány magasságában el­süllyesztette egy német tengeralattjáró. A két hajó karavánban hagyta e­l Gibral­tárt és az angol partok felé tartott. Az el­sőnek 55 főnyi, a másodiknak 35 főnyi legénysége volt. ..A SZERDÁN KEZDŐDÖTT HAR­COK EGÉSZ ÉJSZAKA FOLYTA­TÓDTAK” — MONDJA A FRAN­CIA HADIJELENTÉS (Páris, Rador) A francia nagyvezérkar május 30.-án reggel az alábbi hivatalos közleményt adta ki: A szerdai jelentésben jelzett hadműveletek egész éjszaka foly­tatódtak. Különösen heves harcok voltak az Yser mentén és Cassel környékén. A Somme mentén és a harcvonal többi ré­szén nem történt jelentős új esemény. (Páris, Rador) Május 29-én este kiadott francia hivatalos közlemény a követke­zőket tartalmazza: Az Északfranciaországban harcoló francia és angol csapatok, hagyományos hősiességgel, rendkívül erős harcokban vesznek részt. Tizenöt nap óta harcolnak, teljesen elkülönítve haderőnk zömétől, a német csapatokkal, amelyek mindegyre újabb és újabb megerősítéseket kapnak. Mind nyugaton, mind keleten, mindkét szárnyukat állandó heves támadás éri, de katonáink kitartanak és néha erős és bá­tor ellentámadásba lendülnek, hogy meg­akadályozzák az ellenség előnyomulását. A legnehezebb támadások pillanatában a belga hadsereg, amely királyuk irányítá­sa mellett harcolt és az Escaut folyó men­tén levő állásokat, valamint Ostenda északkeleti partját védelmezte, királyuk parancsára megszüntette a további ellen­állást, megnyitván ezáltal az utat az el-­­lenség előtt Y­pers, Furnes és Dunkerque felé, így csapataink, amelyek Blanchard és Piroux tábornokok parancsnoksága alatt harcolnak és szorosan együttműköd­nek Gert tábornok angol expedíciós had­erőivel, rendkívül veszélyes helyzetbe kerültek. E kétségtelenül súlyos körül­mények miatt csapataink, igen nehéz har­cok közepette, arra törekszenek, hogy el­érjék a tengerpartot A francia haditen­gerészet a kikötők és közlekedési utak védelmezésével hatékonyan támogatja szárazföldi csapatainkat. Abrial tenger­nagy vezetésével nagyszámú tengeri egy­ségünk arra törekszik, hogy élelmiszer utánpótlással lássa el a Dunkerque kikö­tő és környékén, megerősített állásokban harcoló szárazföldi csapatainkat. A ten­gerészeti egységeink tevékenységét légi haderőnk támogatja. A Somme folyó mentén csapataink he­ves támadás után lehetővé tették, hogy az egyik hídfő, amelyet az ellenség csak nemrég foglalt el használhatatlanná vált. A támadás során többszáz foglyot ejtet­tünk. A hadszíntér többi részén semmi jelentősebb esemény. Sorozatos légi támadások a tengeren va­ló visszavonulás megakadályozására (Berlin, Rador) A DNR jelenti: Május 29.-én délután és este a Grauert és Von Richthofen tábornokok parancsnoksága alatt álló két légi hadtest jelentős rajai támadták a tengeren levő angol hadiha­jókat,, szállítóhajókat, valamint a kikötö­­■ két Dunkerquen és Ostende között. Az­­ angol hajóraj a Flandriában harcoló an­gol csapatok hazaszállítása érdekében vonult fel a belga part mentén. A német légitámadás mintegy 60 hajó ellen irá­nyult. Három hadihajót és 16 szállítóha­jót — amelyek közül egy 15 ezer tonnás volt — elsüllyesztettünk. Más 31 hajó részben kigyulladt, részben telitalálatok következtében annyira megsérült, hogy ín numerar

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék