Rátz István - Entz Géza, ifj. (szerk.): Alsórendű gerinctelen állatok - Brehm: Az állatok világa 10. (Budapest, 1907)
Soksejtű állatok (Mesozoa)
HARMADIK CSOPORT. Egy sejtrétegűek (Blastuloidea). Ebbe a csoportba két állat tartozik, amelyek életük egy szakán csupán egy sejtrétegből állanak, mint a szövetes állatok azon fejlődési alakja, amelyet Blastulának neveznek, azért is nevezi őket Neresheimer Blastuloideáknak. Az egyik az Amoebophrya sticholonchae Röppen, amely különböző tengeri véglényekben parazitáskodó állat. A Quarneroban áprilisban gyakori élősködője a Sticholonche Zanclea Fp. nevű sugárállatkának (Radiolaria). A parazita gazdájában önmagába mintegy visszatűrve fekszik és rajta spirálisban elhelyezett csillangók sora vonul végig. Bizonyos nagyságot elérve, áttöri teste külső burkát és kifordul olyan módon, mint a keztyű újjá, úgy, hogy az azelőtti belső része, most az állat külső oldalává válik. Ilyenkor a parazita csillangói csapkodása következtében tengelye körül forog. Az állatot azelőtt általában véglénynek, az Acinetinókhoz tartozó Infusoriának tartották. Borgert kimutatta, hogy testében nagyszámú mag fordul elő és azért nem lehet véglény, Neresheimer pedig Lohmanniellával összehasonlítva, vele együtt a Blastuloideák közé sorolta be. Szaporodásáról, úgyszólván, semmit se tudunk, csak az ismeretes, hogy róla egyes részek leválva, önállóan mozoghatnak gazdájukban. Lohmanniella: Sajátságos élősködő állat ez is, amely a kulacsállatokhoz (Tunicata) tartozó több discidia-fajban (Fritillaria sp.) él. Kifejlődött állapotban egy sajátságos állásszerű függelékes mellső végezése mögött ízekre osztott, vagy szeletlen hátulsó részt lehet látni. A mellső részben nagy magvak vannak, valamint a hátsó testrészben is. Az állat testének ez a része egy belső üreget zár be, az egész testet pedig egy a mellső végtől kiinduló sejt nélküli hártya fogja körül. Szaporodásából annyi ismeretes, hogy testének hátsó végén befűződések keletkeznek, amelyek leválnak az anyaállatról, nyilván új egyénekké fejlődnek. Ivaros szaporodása ismeretlen, aránylag bonyolult fejlődésére pedig nem térhetünk ki. 1 1 Ifj. Dr. Entz Géza: A Quarnero Tintimnidái. Állattani közlemények III. K. Brehra : Az állatok világa. X.46 721