A Magyar Bridge, 1933 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1933-04-06 / 1. szám

A felvevő Dél és 3 szanzadut kell megcsinálnia. Nyugat kis treffel indítja a kijátszást. Dél­nek van három biztos ütése treff­­ben, három körben és káró sza­­badítása esetén, három káróban. Ez összesen kilenc ütés volna. Igen ám, de Dél tisztában lehet azzal, hogy ha ő szabályosan játszik és azonnal a kárót szabadítja, akkor az ellenfelek nem fogják folytatni a treffet, ha­nem nyilvánvalóan a piket fogják megbontani. Neki pedig a pikben fogása nincs és az ellenfelek va­lamelyikénél kell, hogy legyen leg­alább négy. Ebből következik, hogy az ellenfelek káró ászt és négy pikket fognak ütni, tehát ő egyszer elbukja a három szanzadát, még mielőtt új­ból ütéshez juthatott volna. Mi az egyetlen módja, annak, hogy ezt a veszélyt elhárítsa? Ez a prob­léma kizárólag lélektani alapon oldható meg. Még­pedig úgy, hogy a felvevő az első treffet az asztalon ütvén, maga bontja meg a piket s ezzel azt a hitet kelti az ellenfelekben (akik között a pik­­figurák valószínűleg el vannak oszt­va), hogy ő a pikiben erős. Nyu­gat ütéshez lővén, kört fog bon­tani (amint ez a gyakorlatban meg is történt). A felvevő az asztal­ról kis kört helyezett bele . Kelet kör kilencesét igen helyesen nem a tízessel, hanem a kör királlyal ütötte. Most bontotta ki a ká­rót. Az ellenfél káró ásszal ütés­hez lővén, természetesen ismét kört hívott, mire a három szanz­adu teljesíttetett. Egészen bizonyos, hogy ehhez az eredményhez eljutni csak azáltal lehetett, mert a felvevő maga bontotta meg azonnal a piket, midőn ütéshez jutott. Ennél a kijátszásnál Dél négy piket licitál. Az ellenfél két ki­rállyal indítja a kijátszást. A felvevő azonnal látja, hogy ki kell adni az ellenfeleknek két ütést ködben, egyet treffben és egyet káróban. Tehát egyszer el kell buk­nia. Ezt megakadályozni csak pszi­chológiai alapon lehet. Hogyan? Ütéshez jővén a kör ásszal, adózik, majd átmegy az asztal­aik tízesére. Most az asztalról káró dámát hívja. Egyetlen esély ugyanis az, hogy a káró király Keletnél van s ő hosz­­szabb a káróban, mint az asztal. Ke­let esetleg nem fogja fedni a káró dámát királyával, mert fel sem tételezi, hogy Dél káró báb hiá­nyában a káró dámát hívja ki. (Tizes az asztalon!) Ha tényleg ez az eset áll fenn, akkor Dél káróban­­nem ad ki ütést s így a bemondás­­teljesíthető. A felületes kritikus a lejátszás módját, technikai készség hiányának fogja betudni s ,,ro­ssz játéknak” minősíteni, mert nem látja át a gondollatmenetet. Eb­ből következik, hogy ezzel a kritiká­val : „rossz játék”, óvatosan kell bánnii, mert előfordulhat, hogy nor­mális megítéléssel éppen­­a „rossz játék” a legkitűnőbb lélektani alapon. Példák: Asztal ^65 3, A 2, ^·KB 8 7, (Észak) * A, K, D, 7 Kéz # 10 7 2, ^ K­D 10 4, ^0 D 10 6 5, *f» 6 4 * r, x, x, x Q? X, X. X, X O D, 10 X X, X \ / É \ NY K D A. K, D, x. x. x C? A, x, x O A, x K, D

Next