A Magyar Bridge, 1933 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1933-04-06 / 1. szám
A felvevő Dél és 3 szanzadut kell megcsinálnia. Nyugat kis treffel indítja a kijátszást. Délnek van három biztos ütése treffben, három körben és káró szabadítása esetén, három káróban. Ez összesen kilenc ütés volna. Igen ám, de Dél tisztában lehet azzal, hogy ha ő szabályosan játszik és azonnal a kárót szabadítja, akkor az ellenfelek nem fogják folytatni a treffet, hanem nyilvánvalóan a piket fogják megbontani. Neki pedig a pikben fogása nincs és az ellenfelek valamelyikénél kell, hogy legyen legalább négy. Ebből következik, hogy az ellenfelek káró ászt és négy pikket fognak ütni, tehát ő egyszer elbukja a három szanzadát, még mielőtt újból ütéshez juthatott volna. Mi az egyetlen módja, annak, hogy ezt a veszélyt elhárítsa? Ez a probléma kizárólag lélektani alapon oldható meg. Mégpedig úgy, hogy a felvevő az első treffet az asztalon ütvén, maga bontja meg a piket s ezzel azt a hitet kelti az ellenfelekben (akik között a pikfigurák valószínűleg el vannak osztva), hogy ő a pikiben erős. Nyugat ütéshez lővén, kört fog bontani (amint ez a gyakorlatban meg is történt). A felvevő az asztalról kis kört helyezett bele . Kelet kör kilencesét igen helyesen nem a tízessel, hanem a kör királlyal ütötte. Most bontotta ki a kárót. Az ellenfél káró ásszal ütéshez lővén, természetesen ismét kört hívott, mire a három szanzadu teljesíttetett. Egészen bizonyos, hogy ehhez az eredményhez eljutni csak azáltal lehetett, mert a felvevő maga bontotta meg azonnal a piket, midőn ütéshez jutott. Ennél a kijátszásnál Dél négy piket licitál. Az ellenfél két királlyal indítja a kijátszást. A felvevő azonnal látja, hogy ki kell adni az ellenfeleknek két ütést ködben, egyet treffben és egyet káróban. Tehát egyszer el kell buknia. Ezt megakadályozni csak pszichológiai alapon lehet. Hogyan? Ütéshez jővén a kör ásszal, adózik, majd átmegy az asztalaik tízesére. Most az asztalról káró dámát hívja. Egyetlen esély ugyanis az, hogy a káró király Keletnél van s ő hoszszabb a káróban, mint az asztal. Kelet esetleg nem fogja fedni a káró dámát királyával, mert fel sem tételezi, hogy Dél káró báb hiányában a káró dámát hívja ki. (Tizes az asztalon!) Ha tényleg ez az eset áll fenn, akkor Dél káróbannem ad ki ütést s így a bemondásteljesíthető. A felületes kritikus a lejátszás módját, technikai készség hiányának fogja betudni s ,,rossz játéknak” minősíteni, mert nem látja át a gondollatmenetet. Ebből következik, hogy ezzel a kritikával : „rossz játék”, óvatosan kell bánnii, mert előfordulhat, hogy normális megítéléssel éppena „rossz játék” a legkitűnőbb lélektani alapon. Példák: Asztal ^65 3, A 2, ^·KB 8 7, (Észak) * A, K, D, 7 Kéz # 10 7 2, ^ KD 10 4, ^0 D 10 6 5, *f» 6 4 * r, x, x, x Q? X, X. X, X O D, 10 X X, X \ / É \ NY K D A. K, D, x. x. x C? A, x, x O A, x K, D