Bridzsélet, 1998 (40. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám
BRIDZSÉLET A Magyar Bridzs Szövetség tájékoztatója XL. évfolyam 1. szám 1998. január - február_________________________ára: 360 Ft Budapesti Butler párosbajnokság HA osztály Az 1997-98. évi párosbajnokság első fejezete, a többek által lottózásnak tartott Butler bajnokság lezárult. A végeredmény nagy meglepetést nem hozott, a CSB megnyerése után az ELASTRON (TAURUS, GAMAX) csapat tagjai megszerezték az első és a harmadik helyet, ezüstérmes pedig a jó ideje kiváló teljesítményt nyújtó Gál-Winkler páros lett. A kiesettek között pedig talán csak a Gerő-Ruttner J. pár neve kelt meglepetést. Ennyiben tehát azért a papírforma érvényesült. Gratulálunk a Czímer-Linczmayer pár bajnoki címéhez, amelyet szoros küzdelemben szereztek meg a második helyezett előtt. Ebben a visszatekintésben ismét nem a partikkal fogok foglalkozni, bár persze lehetne azokkal is, hanem azokkal a feltételekkel, amelyek teljesülésére szükség lenne a színvonalas bridzsezéshez. A verseny hangulata javuló tendenciát mutat. Ezt talán az jelzi a legjobban, hogy a zsűrinek kevés problémája volt. Ez mutathatja azt is, hogy kevesebb a szabálytalanság, hogy jobban szíveljük egymást, de mutathatja azt is, hogy nem bízunk a megfelelő döntésben. Mindenesetre kevesebb volt a felesleges cirkusz, jobban viselkedtünk az asztal mellett. Ezzel kapcsolatban megemlíthető az Osztrák Bridzs Szövetség nemrégiben bevezetett gyakorlata, miszerint (a Bécsi Piatnik Fesztiválon) minden egyes asztalon elhelyeztek egy sárga színű papírt, amelyen az elemi udvariasság alapvető szabályait ismertették - a szabályok megsértőivel szemben kilátásba helyezett retorzió lehetőségével együtt. Jól lenne azt mondani, hogy erre nekünk már nincs szükségünk, de sajnos ez aligha lenne igaz. A Versenyrendező Bizottság bevezette a kötelező licitkártya használatának azt az új formáját, hogy minden pár köteles leadni egy részletesen kitöltött példányt. Miután ezeket részletesen áttanulmányoztam, arra a megállapításra jutottam, hogy ezt néhány kivételtől eltekintve komolyan vették a sporttársak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy több pár is részletesebben kidolgozott, jobban megbeszélt rendszert játszott. Ezen a téren persze nem szabad megfeledkeznünk Szalay György oktató munkájáról sem, amelynek hatására több pár is hajlandó volt eltérni a már megkövesedett és elavult gyakorlattól. Egy másik sporttársunk szájából hallottam, hogy ebben az évben azok estek ki, akiknek nem volt elég jól megbeszélt rendszere. Ugyanakkor ritkán fordult elő, hogy valaki kérte volna a licitkártyát. Pedig sok fontos döntésben segíthetne, ha jobban felkészülnénk az ellenfél licitrendszeréből és az ellenjáték során alkalmazott jelzésekből. Az a tapasztalatom, hogy a felvevők még inkább „pszichikai érzékükre” támaszkodnak. További örvendetes fejlődés, hogy a játék már nem tartott 11 óráig, köszönhetően az asztalokon elhelyeződh - e SZo *'■ nyitó lapoknak: megtanultuk használni őket, gördülékenyebbé vált a csere. (Folytatás a 4. oldalon)