BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 1. (1989)
1989 / 1. szám - SZEMLE - Kövér György: Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten
BUKSZ 1989 tétlenül, hanem saját szabályait követve pazarolja, illetve nem használja fel hatékonyan az erőforrásokat. Itt azonban rendre megállt, és sohasem prognosztizálta, hogy a tékozlás e folyamatai mikor és hogyan teszik lehetetlenné a rendszer működését, okoznak, okozhatnak-e mélyreható válságot. Úgy vélte ugyanis, hogy ,,ami a mély, egész rendszert érintő változásokat illeti, ezek javarészt nem jósolhatók meg, nem láthatók előre.” (294. old.) (3) A Romai János jövőbelátó képességében esetleg csalódó olvasó azonban legalábbis két dolgot nem hagyhat figyelmen kívül. Egyrészt a szerző már huzamosabb ideje megkülönböztetett figyelmet fordít a magángazdaság, a személyes fogyasztás változásaira. Ezek bővülését, és nem az állami-nagyszövetkezeti szektor szabályozásának mégoly radikális módosulásait tekinti a reform igazi eredményeinek. Vagyis azokat a folyamatokat, amelyeket ma a megújulást szorgalmazók — például a tulajdonreformmal — gyorsítani kívánnak. A másik: Római mindig nagy jelentőséget tulajdonított a részleges reformok rendszert destabilizáló hatásainak. A reform propagandistái hajlamosak csak a jó hatásokat említeni. Komár rámutat, egyáltalán nem biztos például, hogy a reform után gyorsul a növekedés. A reform, különösen a részleges, gerjesztheti a nyílt inflációt is. Az inflációért persze végső soron a kormány felelős: „Ott van infláció, ahol a kormány inflációt csinál. Magyarországon is azért bontakozott ki inflációs folyamat, mert a kormányzat inflációs politikát folytat, és addig marad infláció, amíg ezt a politikát meg nem változtatja.” (85. old.) A reform azonban serkenti az ilyen kormányzati viselkedést. A reform-árpolitika kedvelt eszköze például a részleges árrendezés. „Felemelik A termékcsoport árát arra hivatkozva, hogy ez relatíve túl olcsó, B, C stb. termékcsoporthoz képest. Csakhogy az A termékcsoport áremelése feljebb nyomja B, C stb. költségeit, vagy ha fogyasztási cikkekről van szó, akkor a létfenntartási költségeket. Emiatt előbb-utóbb a B, C termékcsoport költségei nem férnek be annak árába, s azok árát is emelni kell. A létfenntartási költségek emelkedése miatt emelni kell a nominálbéreket, ami szintén felfelé nyomja a költségszintet. A részleges árrendezések sorozata elkerülhetetlenül kialakítja a költségek-árak-bérek spirálját.” (86-87. old.) Az infláció nem elsősorban az ilyen árpolitika következménye. A reform láthatóan kedvez a vásárlóerő gátlástalan kiáramlásának. Ennek egyik formája Kínában (de nem csak ott) „a nyakló nélküli béremelés az állami vállalatoknál”. „A régi mechanizmus már nem, az igazi vállalati nyereségérdekeltség még nem korlátozza a béremelkedést.” (330. old.) A vásárlóerő kiáramlásának másik forrása a beruházási éhség. És mindkettőt megkönnyíti, gerjeszti a puha költségvetési korlát. Komár szocialista gazdaságában tehát „rend” van, az egymásra épülő ésszerűtlen és romboló jelenségek feltételezik és fenntartják egymást. A rendszer alig változtatható. De mi van (lesz), ha egyszer megszűnik a pártállam és radikálisan csökken az állami tulajdon súlya a gazdaságban? Ismerve Komár igényességét és kíváncsiságát, aligha tévedünk, ha úgy véljük, hamarosan hozzálát ennek az új ellentmondásokat és dilemmákat hordozó posztszocialista gazdaságnak az elemzéséhez is. LAKI MIHÁLY Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai NAGYKERESKEDŐK A REFORMKORI PESTEN Mikrotörténelem. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1989. 230 old. 45 Ft A Magvető kiadónál Klaniczay Gábor szerkesztésében most indult sorozat emblémája azt sugallja, ha a rokon tudományokban is jártas, igazi szakember illeszti nagyítóját a történelem láthatatlan tintával írott könyvében a megfelelő részletekre, ezek másként, az eddigieknél színesebben tűnnek elő, ráadásul megsejtetik az egyes folyamatok mögötti „nagy struktúrákat”. A sorozat első darabjai között látott napvilágot Bácskai Vera kötete. Szép, és nem túl drága. Mindazonáltal egyszerre illusztrálja a fenti szimbólum erényeit s a megvalósítás nehézségeit. Vitathatatlanul kulcskérdést, a magyarországi kapitalizmus társadalomtörténeti genezisét vesz célba. Eredményesen radírozza ki a prekoncipiált historikusi ákombákomokat a kereskedelmi tőke ipari tőkévé válásáról, a korai vállalkozói réteg idegen eredetéről. A nagyítót avatott kézzel olyan kompakt és tömeges forrásokra illeszti, mint az életutat megvilágító üzletnyitási engedély-kérelmek, családi kapcsolatokat, mentalitást tükröző végrendeletek, lakást és életmódot illusztráló tervrajzok és hagyatéki leltárak. Olyan „részletek” ezek, amelyekkel a hagyományos politika- és gazdaságtörténeti megközelítések nem tudtak, de nem is akartak mit kezdeni. A modern társadalomtörténet-írás eszköztárából merített prozopográfiai módszer, „az azonos foglalkozáscsoportba tartozók kollektív életpályáinak vizsgálata” (12. old.) az elemzés új dimenzióit nyitja meg a kutató előtt. Eközben olyan társadalomtörténeti entitások nyerik vissza értelmüket, mint család és nemzedék, cég és testület, felekezet és etnikum, polgár és nemes. Nem mintha ezeket a kategóriákat nem használta volna az elmúlt évtizedek történetírása. Ám jelentésüket a gazdasági és politikai makroszerkezetek konstrukciói magukhoz idomították és elhalványították. Érthető örömmel olvas tehát az ember a polgári család ideáljáról és annak egyszerre bensőséges és rideg valóságáról, a cégalapító egyéniségéről, a keresztény és zsidó kereskedő családi stratégiáiról, a nemesített polgár életvitelének takarékosságáról és a zsidó kereskedő honpolgári öntudatáról. Helyenként azonban mégis mintha átütne a régi terminológia. Némi megütközéssel olvassuk például, hogy a „feudális kiváltság követelése paradox módon a burzsoá tőkés törekvések védelmét hivatott szolgálni a feudális erőkkel szemben” (176. old.). Azt, hogy milyen fogalmak segítségével közelítünk a történelmi fórra-