BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 3. (1991)

1991 / 1. szám - SZEMLE - Lakner Judit: Bachmann Gábor - Rajk László - Peternák Miklós: Ravatal - Catafalque

BUKSZ 1991 parkját úgy hívják, hogy Vérmező (Champs du sang, Bloodsquare)­­ ép­pen egy temetési ünnepségre esett. Az 56-os mártírok temetésén a Ká­dár-korszak alapdogmája, legitimi­tásának fundamentuma dőlt meg. 56 nem ellenforradalom, hanem forradalom. Kimondatott a varázs­ige, amelyet harminchárom évre el kellett felejteni. A nemzeti gyász napja a rendszerváltás népünne­pélye volt. A televízió egész nap közvetítette a gyászünnepséget. Eb­ben a kontextusban a ravatal a nép­ünnepély díszlete, a forradalom emblémája. Egyedülálló feladat mé­diaművészek, színházi díszletterve­zők és filmberendezők számára. Már csak azért is, mert a darab, a forgatókönyv még nem volt teljesen kész. A ravatal szimbolikája semmi­képpen nem értelmezhető a teme­­tés-forradalom-televízió hármasság nélkül. Peternák mindjárt beveze­tője elején leszögezi ugyan, hogy nem a temetés eseményeivel, ha­nem pusztán az installációs építé­szettel, mint művészi jelenléttel fog foglalkozni. Sikerült elhelyeznie a ravatalt a millenn­iumi emlékmű és a jugoszláv követség jól illusztrált terében, hiányzik azonban az a sem­miképpen sem elhanyagolható tör­ténelmi tér, amelyben a mű keletke­zett, és amely nélkül a strukturalista műelemzés tántorog. Peternák ízelí­tőt ad a magyar temetéskultuszból. Bőséges idézetekkel, régi kiadvá­nyokban és újságokban szétszórtan fellelhető színes leírásokkal és érde­kes képanyaggal idézi fel az utóbbi másfél évszázad nagy temetéseit, Teleki Lászlóétól Bartók Béláéig. De ezeknek a temetéseknek ese­ménytörténeti felvillantása, a tar­talmi és formai különbségek kifej­tése nélkül, nem nyújtja azt a histo­rikus hátteret, amelyre visszautalva a formaelemzés értelmezni tudna. Történelmi kontextus nélkül a pit­­toreszk dokumentumok csak ott fi­tyegnek az előszón, a ravatalon mint installáción. A Batthyány-temetés (1870) a ki­egyezés után három évvel a helyre­állított alkotmányosság ünnepe volt. A Deák-temetés (1876) a kor­szak öndicsőítése. Irányi Dániel, Klapka, Teleki Sándor (1892), majd Perczel Mór (1894), Türr Ist­ván (1898) dobpergéses, Erkel-da­­los gyászszertartásain a kompro­misszumos komfort tetszelgett for­radalmi fényben. Kossuth Lajos nemzeti gyászhisztériája alatt (1894) Ferenc József duzzogott. A Kossuth-nóták, -menték, -szobrok beépültek a késő Ferenc József-­ éra kötelező mitológiájába. A nagy em­berek élete politikai pártok és cso­portok szabad prédája lett. Kisajátí­tási ceremóniájuk a temetés. Peternák azt írja, hogy a Szózat híres szakaszának („S a sírt, hol nemzet süllyed el,/Népek veszik kö­rűl,/S az ember millióinak/Szemé­­ben gyászköny űl.”) erőltetett, sok­szor téves idézése a nagy temetések alkalmával olyan azonosulási vágyat fejez ki, amely leplezni kívánja, hogy a nemzet már idegenként áll a halott körül. „Minden igyekezet és ceremónia ezen idegenség leplezé­sére szolgál” - írja. Lehet, a század­­forduló eklektikus, operett-temeté­seire érvényes ez az állítás, de nem terjeszthető ki minden „későbbi nemzeti temetésre”. És semmikép­pen nem következik freudi logikával a Peternák által „elszólásnak” értel­mezett idézettorzításokból. Egysze­rűen arról van szó, hogy az adott helyzetre kellett transzponálni Vö­rösmarty fennkölt szavait. Mert nem egy nemzet hal meg, hanem egy ember, a nemzet gyászol, nem embermilliók. „Ebből adódik, hogy a későbbi nemzeti temetések cent­rumában álló halottak identitása addig volt egyértelmű, míg ellenzéki szerepet jelentett.” Nem éppen a Nagy Imre-temetés különlegességét kellett volna kiemelni a korábbi nagy temetésekkel szemben? Hogy nem a bukás melodramatikus para­frázisa volt, hanem ez egyszer győ­zelem? Hogy ebből következően volt valódi azonosulás és gyász? Ugyancsak mihasznának, sőt za­varosnak tűnik a Kölcsey, Petőfi, Arany, Radnóti egy-egy idevágó so­rával megspékelt gondolatfutam a „bölcső - sír - anyaföld” egyébként önmagáért beszélő asszociációs so­ráról. „Azt a népet, melynek egyik legfontosabb (rituális és ismétlődő) ünnepi aktusa, mikor a »haza atyja« és az »anyaföld« egyesül, bizonyos fokig méltán lehet árva gyereknek tekinteni.” A hatodik, üres­­ 56 mártírjai fel­iratú koporsó szimbolikája valóban hasonlatos az ismeretlen katona sír­jához. A cenotaphium, az üres sírem­lék, távolban elhunyt emberek, ka­tonák közösségének állít emléket, akiket - ahogy Peternak is írja - akaratlan haláluk a csatamezőn hő­sökké avat. Az üres koporsó képével szerencsés ellenpontot alkotott a gyászszertartás hangja, a többször feszengő, fülekben visszhangzó név­sorolvasás, és az 56-os mártírok sír­emléke - az Inconnu-csoport alkotása -, amely egyénien megfaragott kop­jafa-individuumokat állít az eleset­tek emlékére. Az ismeretlen katona síroknak azonban nem tulajdoníta­nék memento móri jelleget, hacsak nem pusztán sír mivoltuk miatt, így aztán nem is mernék róluk a közép­kori képes-verses haláltánc soroza­tokhoz, és az e művekben emlege­tett, legfeljebb névrokon Akárki­hez kanyarodni. A memento móri objec­­tek a vanitásra, az élet hiábavalósá­gára figyelmeztetnek, az ismeretlen katona­sírok ezzel szemben a legér­telmetlenebb tömeges pusztulásnak kívánnak jól megfontolt hazafias­ságból értelmet adni. A ravatal leírása és elemzése visszafogott és tapintatos. Nem erőlteti a magyarázatot. „Charon ladikja”, rajta „villanyoszlop” vagy „rozsdás rádiótorony”, „lyukas zászló” - Nato-csillag” - „fölakasz­tott üstökös” - idézi Peternák ironi­kusan a jelenlévők beszűkítő, jel­képfejtő kísérleteit. Peternák a rava­talt a „médiumesemény” helyszíné­nek tekinti, „amely a megadott né­zetek - kameraállások - kijelölésével teljes”. Finom meglátással a ravatal alkotóelemeiből kiemeli a „lyukat” („mintha azért lenne a fehér három­szög, hogy alkalmat adjon a lyukra, mintha csak ezt tartaná, sőt mintha az egész építmény lényegében ezt a »semmit« tartaná, emelné a ma­gasba”), és a rozsdát („ércnél mara­dandóbb­­ a rozsda színe”). Peternák Miklós nagy erudíciót tanúsít bevezetője megírásakor­­ érezhetően cédulatengerből válasz­totta ki azt a néhányat, amelyet e néhány oldalas írásban felhasznált.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék