BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 9. (1997)
1997 / 3. szám - SZEMLE - Zsigó Ferenc: Lengyel László: A rendszerváltó elit tündöklése és bukása
348 Rend katonai terjeszkedésének rendkívül alapos és aprólékos bemutatását nagyban segítette volna, ha a hadmozdulatokat, el- és visszafoglalt területeket, felépített várakat és megalapított városokat a szerző térképeken, térképszelvényeken is ábrázolja. Ezzel nemcsak az egyébként szűkös „térképválasztékot” bővítette volna, hanem nagyszerű lehetőséget teremtett volna időbeli metszetek készítésére. S ha már a geográfiánál járunk, ejtsünk néhány szót a terület- és egyéb előforduló mértékegységekről. Feltehetően az olvasók egy jelentős részének nem egészen világos, mekkora földterületet takar 1 Hufe vagy 1 Haken, és az 1 Lof gabona átváltása sem triviális (például 182., 188. old.), így persze egy-egy adomány nagyságának s ebből következően fontosságának megítélése is problematikussá válhat. Célszerű lett volna egy-két lábjegyzetet szentelni az ilyen jellegű fogalmaknak és mértékegységeknek, esetleg a főszöveg után egy rövid glosszáriumot elhelyezni, vagy végső esetben a feloldások lelőhelyéhez kellett volna utalni az olvasót. Ehhez hasonlóan, bár a könyv terjedelme nem feltétlen követeli meg, de a nagy számban előforduló személy- és helynévanyag használatát, keresését egy mutató biztosan könynyebbé tette volna. Igazságtalan lenne azonban elhallgatni, hogy a kötetet nagyon alapos és jól áttekinthető bibliográfia zárja, amely komoly segítség a későbbi kutatások számára. Egy másik probléma, amelyre részben fentebb már utaltunk, hogy a baltikumi történések szinte teljesen el vannak szakítva mind a Rend európai tartományainak életétől, mind pedig a szentföldi eseményektől. Jóllehet, egyszer értesülünk a gázai ütközetről, illetve az abban elesett 397 teuton lovagról (153. old.), de ugyanakkor nem hisszük, hogy ehhez a legautentikusabb forrás Zombori István ismeretterjesztő könyve vagy Walter Zöllner magyarra fordított munkája lenne. Továbbá többször is hallunk az európai rendházakból érkező (személyi) segítségről és utánpótlásról (például 151., 194. old.), de sem a megsegítendő, sem a pótlásként érkező csapatok számszerűségéről, nagyságáról nem esik szó. Persze könnyen lehet, hogy erről maguk a források is hallgatnak, de ezt az olvasó ex silentio nem tudja eldönteni. Minthogy arra sem derül igazán fény, mi szolgáltatta a terjeszkedés időszakában a katonai tevékenység financiális hátterét. Volt például a johannitákhoz hasonló pénzbeszolgáltatási rendszerük (responsio), ami a János-lovagok esetében a szentföldi hadakozás elengedhetetlen feltétele volt. Kétségtelen, hogy a bevezetőben (7. old.) mindezeket a kérdéseket Pósán egy későbbi vizsgálatra utalta, de ez oda vezethet, hogy az elkészült mű - a címben foglaltakkal ellentétben - nem a Német Lovagrend XIII. századi történetét mutatja be. Vitán fölül áll, hogy a szerző e tárgyban készült korábbi tanulmányai valóban a címükben deklarált témát merítették ki (A Német Lovagrend államalakítási kísérletei Kelet-Európában. Történelmi Szemle, 1990. 1-2. sz. A „porosz” népnév tartalmi változásai a középkorban. Aetas 3 [1995], illetve A Német Lovagrend alapítása és korai története. Századok, 129:1 [1995]), azonban a részek összedolgozása, az időbeli hiátusok kitöltése még nem feltétlenül eredményez „rendtörténetet”. Pósán László rendkívül alapos és hasznos munkát végzett, mégsem állíthatjuk, hogy megismertük a Német Lovagrend XIII. századi „átfogó” történetét. Nem hisszük, hogy pusztán politika- és eseménytörténeti szempontból, azaz - a szerző megfogalmazásában - egy adott rend belső felépítésének, jogrendjének, közigazgatásának, hadszervezetének, egyházi struktúrájának, valamint társadalmigazdasági viszonyainak feldolgozása nélkül meg lehetne írni annak történetét. Kétségtelen, hogy a munka haszonnal forgatható a kutatásban és az oktatásban egyaránt, de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az egésznek csak részét tartjuk a kezünkben, s mint ilyen, mindig is torzítani fog valamelyest. HUNYADI ZSOLT Lengyel László: A rendszerváltó elit tündöklése és bukása Helikon Kiadó, Budapest, 1996. 261 old., 798 Ft A rendszerváltozás, a demokratizálódás és a demokrácia konszolidációjának folyamatai számtalan politológus érdeklődését felkeltették az utóbbi huszonöt évben. Az összehasonlító vizsgálódások középpontjába olyan kulcsfontosságú területek kerültek, mint Dél-Európa, Latin-Amerika, újabban pedig Közép-Kelet-Európa, ám a politikai filozófiákkal foglalkozók is kutatásokat végeztek ezeken a tájakon. Az elitek szerepének tanulmányozása és értelmezése már korábban is olyan gondolkodók kedvenc területe volt, mint Platón, Pareto vagy Dahl. Éppen ezért nem meglepő, hogy némi figyelemre tarthatnak számot az átalakulóban lévő társadalmak elitjeiről szóló tanulmányok. Témájuk természetéből fakadóan a kortárs alkotmányozási változásokról, a sokkterápiáról és a pártalapításról és -átalakításról szóló írások - legalábbis implicit módon - az elitekről alkotott elméletekből táplálkoznak, így aztán nem nehéz azt vélelmezni, hogy A rendszerváltó elit tündöklése és bukása című könyv potenciálisan hozzájárulhat a magyar (és talán a Magyarországon kívüli) átalakulási folyamatok jobb megértéséhez. Lengyel László legújabb könyvéről szóló recenziónk leginkább a „politikatudomány” szemszögéből szeretné értelmezni e munkát. A rendszerváltó elit tündöklése és bukása című kötet számos aspektusa zavarba ejtő. Az első ilyen elem maga a könyv felépítése. Általában azzal szoktam kezdeni egy könyv tanulmányozását, hogy elolvasom a bevezetőt, majd az összefoglalást futom át. Amennyiben ezek a részek érdekesnek bizonyulnak, áttérek a tartalomjegyzékre és a mutatóra, és azokat a témákat keresem, amelyek a korábban kifejtett érvelés vagy teória gerincét képezik. BUKSZ 1997