BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)
1999 / 1. szám - TISZTELETKÖR - Litván György: Mérei Ferenc a börtönvilágban (Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata; Mérei Ferenc: Lélektani napló)
Totem és tabu) meg akarta írni a börtönélet pszichopatológiáját, amelynek középpontjában természetesen a tiltott tárgyak (kés, rádió, újság birtoklása és a tilalmas érintkezések fenntartása, üzenetek át- és kiküldése stb.) áll. Közös zárkánkban vele és Széll Jenővel, hármasban, megindítottuk az „Élvezd a börtönt” mozgalmat, amelybe Göncz Árpád is „felvételét” kérte, ám Mérei kifogásolta inkább heroikus, mint hedonisztikus attitűdjét. De túl a játékon, Mérei többször hangsúlyozta, hogy a börtönélet kiválóan alkalmas az elmélyült munkára, és egyetlen súlyos fogyatékossága a másik nem hiánya. „Azt az embert egyetlenegyszer sem láttam mosolygás nélkül - emlékezik Földvári Rudolf, egykor az MDP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti, majd a Borsod megyei pártbizottság első titkára, 56- ban a megye munkástanácselnöke. - Az annyira nem akarta fölvenni azt, amit a börtön egésze jelent, hogy mindenki azt mondta, hát ezt kirakatba kéne állítani a börtön elé, hogy nézzétek, milyen derűs emberek élnek itt. [...] Mindenki azt mondta, jaj, csak a Feri bácsival találkozzunk, akkor elmúlik minden kétségem, bám és bajom.”37 Nagy Elek, az 1956-os csepeli központi munkástanács elnöke így beszéli el első találkozásukat a fordítóirodán: „Bejön egy kis snezega emberke. Snezega alatt én a testi felépítést értem. Kis mozgékony. És akkor mondja, hogy Mérei vagyok. Bemutatkozom: Nagy Elek. A csepeli Nagy Elek? Igen. És én miattad kerültem börtönbe? Hát ez nem érte meg. Ez az első mondata. Akkor beszélgettünk. [...] akkor is úgy hittem, legalább egy esztendő börtönt megér együtt élni Mérei Ferivel, Donáth Ferivel, Bibó Istvánnal.” Nagy Elek egyik nagy élménye a váci fordítóirodán: „Mérei és Bibó vitája. [...] Ez a két teljesen ellentétes egyéniségű ember. Ez a kettő összecsap. És egy félórás vita. [...] a kis izgága zsidó Mérei, ahogy mondja az érveit, Bibó Pista pedig azzal az angyali nyugodtságával.”38 Persze korántsem mindenki volt ilyen konfliktusmentes viszonyban Méreivel. Marián István, 56-ban a Műszaki Egyetem katonai tanszékének parancsnoka, az egyetem egyik forradalmi vezetője: „az volt az érzésem, hogy Feriben van egy értelmiségi gőg. Majdnem a kegyetlenségig gyötört engem, bár végső fokon ennek is köszönhetem, hogy megtanultam fordítani. [...] De számtalanszor megalázott. Ilyesmiket vagdalt a fejemhez, hogy ide figyelj, mehetsz ládát szögezni, ahhoz ész is kell, hogy fordítani tudjál. Szóval, nagyon kegyetlen volt ebben a vonatkozásban, de végső fokon nagy elégtételül szolgált, amikor elismerte: te, Pista, mégiscsak megtanultál fordítani.”39 Marián részletesen beszámol ideológiai vitáikról is. Egy fedőnéven jelentő értelmiségi „tégla”, aki a váci börtönben és a Gyűjtőben együtt lakott vagy dolgozott „revizionista kommunistákkal”, s „káderlapokat” is vezetett róluk. 1962. március 10-én leírta, hogy még a „tanári időszak”, azaz 1961-62 előtt egy zárkában ült Méreivel, s miután jellemezte műveltségét és nézeteit, megállapította, hogy Déryvel és másokkal ellentétben Mérei Ferenc és Nyugati László (újságíró, Petőfi-utánzó rossz költő, de hajthatatlan jellem) zsidó mivolta „nem csökkentette népszerűségüket” a rabtársak körében.40 Igazában nem tudható, s nem is egészen mindegy, hogy ez a megfigyelés mikorról származik. Az a lappangó bizalmatlanság ugyanis, amely a fentebb jellemzett 476-os csoport számos tagját - és korántsem csupán a „zsidókat” - övezte a felkelők, munkástanácsi vezetők, fiatal katonák körében, az 1960-as részleges amnesztia okozta csalódott hangulatban érte el a kritikus szintet. A „kerek” felszabadulási évfordulóra várt nagy vagy éppen általános amnesztia helyett csupán a legfeljebb hat évre elítéltek szabadultak, a nagyidős váci börtönből kétszáznál is kevesebben. Egyéni kegyelmet kapott viszont az MSZMP Központi Bizottságának március 30-i határozata alapján - egyfelől Farkas Mihály és fia Vladimír, másfelől a 9 évre ítélt Déry Tibor, a 12 évre ítélt Donáth Ferenc, továbbá Jánosi Ferenc, aki 8 és Váradi Gyula tábornok, aki 7 évre volt ítélve. Az amnesztia hatálya alá esett Haraszti Sándor, Háy Gyula és Kovács István tábornok (6-6 év), Vásárhelyi Miklós és Józsa Péter (5-5 év). Szabadulásuk után néhány nappal, április 7-én a váci börtön néhány részlegében kitört az éhségsztrájk, amelyhez másnap az elítéltek 80 százaléka csatlakozott.41 42 43 4 Méreivel akkor éppen közös zárkában voltunk - s igen nehéz döntési helyzetben, a kettős kötöttség állapotában. Megértettük az elkeseredett fiatalokat - a fel-felröppenő, kivált Déryre vonatkozó antiszemita utalásokat már jóval kevésbé -, de barátaink szabadulása ellen persze nem akartunk sztrájkkal tiltakozni. A második nap reggelén viszont megtudtuk, hogy az éhségsztrájkolókat levitték a Doberdónak nevezett nedves pincezárkákba, s ez ellen már tiltakozni akartunk. Mérei, akit a reggeli osztáskor a buta és ambiciózus körletparancsnok kissé még provokált is, egy másodperc alatt döntött az éhségsztrájk mellett, s ha a beteg „öreg” vállalta, senki sem maradhatott ki belőle. (Néhány zárkával odébb Bibó és Göncz is csatlakozott.) A sztrájk hamar lezajlott, hiszen nem reális tétje, hanem demonstratív szerepe volt, akárcsak Mérei csatlakozásának. A hatalommal szemben, amely korai szabadulással, egyéni kegyelemmel neki 37 ■ Interjú Földvári Rudolffal. Készítette Molnár Adrienn. 1990. OHA 231. sz. 1138. old. 38 ■ Interjú Nagy Elekkel. Készítette Hegedűs B. András. 1986. OHA 022. sz. 515., 554-556. old. 39 ■ Interjú Marián Istvánnal. Készítette Hegedűs B. András. 1986-87. OHA 143. sz. II. 55-56. old. 40 ■ Történeti Hivatal, F 7412 sz. Figyelő-dosszié. Mérei Ferenc. 41 ■ Lásd Kertész Dezső-Litván György: Váci börtönsztrájk, 1960. Visszaemlékezések és dokumentumok. In: Évkönyv IV. 1956-os Intézet, Bp. 1995. 163-232. old. 42 ■ Interjú Széli Jenővel. Készítette Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona. 1981-82. OHA 004. sz. 729-730. old. 43 ■ Interjú Széli Jenővel, 697-698. old. 44 ■ Interjú Marián Istvánnal, II. 77. old.