BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)

1999 / 1. szám - TISZTELETKÖR - Litván György: Mérei Ferenc a börtönvilágban (Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata; Mérei Ferenc: Lélektani napló)

Totem és tabu) meg akarta írni a börtönélet pszicho­patológiáját, amelynek középpontjában természete­sen a tiltott tárgyak (kés, rádió, újság­ birtoklása és a tilalmas érintkezések fenntartása, üzenetek át- és ki­küldése stb.) áll. Közös zárkánkban vele és Széll Je­nővel, hármasban, megindítottuk az „Élvezd a bör­tönt” mozgalmat, amelybe Göncz Árpád is „felvéte­lét” kérte, ám Mérei kifogásolta inkább heroikus, mint hedonisztikus attitűdjét. De túl a játékon, Mé­rei többször hangsúlyozta, hogy a börtönélet kiváló­an alkalmas az elmélyült munkára, és egyetlen sú­lyos fogyatékossága a másik nem hiánya. „Azt az embert egyetlenegyszer sem láttam mo­solygás nélkül - emlékezik Földvári Rudolf, egykor az MDP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti, majd a Borsod megyei pártbizottság első titkára, 56- ban a megye munkástanácselnöke. - Az annyira nem akarta fölvenni azt, amit a börtön egésze jelent, hogy mindenki azt mondta, hát ezt kirakatba kéne állítani a börtön elé, hogy nézzétek, milyen derűs emberek élnek itt. [...] Mindenki azt mondta, jaj, csak a Feri bácsival találkozzunk, akkor elmúlik minden kétségem, bám és bajom.”37 Nagy Elek, az 1956-os csepeli központi munkásta­nács elnöke így beszéli el első találkozásukat a fordí­tóirodán: „Bejön egy kis snezega emberke. Snezega alatt én a testi felépítést értem. Kis mozgékony. És akkor mondja, hogy Mérei vagyok. Bemutatkozom: Nagy Elek. A csepeli Nagy Elek? Igen. És én miat­tad kerültem börtönbe? Hát ez nem érte meg. Ez az első mondata. Akkor beszélgettünk. [...] akkor is úgy hittem, legalább egy esztendő börtönt megér együtt élni Mérei Ferivel, Donáth Ferivel, Bibó Ist­vánnal.” Nagy Elek egyik nagy élménye a váci fordí­tóirodán: „Mérei és Bibó vitája. [...] Ez a két teljesen ellentétes egyéniségű ember. Ez a kettő összecsap. És egy félórás vita. [...] a kis izgága zsidó Mérei, ahogy mondja az érveit, Bibó Pista pedig azzal az angyali nyugodtságával.”38 Persze korántsem mindenki volt ilyen konfliktus­mentes viszonyban Méreivel. Marián István, 56-ban a Műszaki Egyetem katonai tanszékének parancsno­ka, az egyetem egyik forradalmi vezetője: „az volt az érzésem, hogy Feriben van egy értelmiségi gőg. Majdnem a kegyetlenségig gyötört engem, bár végső fokon ennek is köszönhetem, hogy megtanultam for­dítani. [...] De számtalanszor megalázott. Ilyesmiket vagdalt a fejemhez, hogy ide figyelj, mehetsz ládát szögezni, ahhoz ész is kell, hogy fordítani tudjál. Szó­val, nagyon kegyetlen volt ebben a vonatkozásban, de végső fokon nagy elégtételül szolgált, amikor elis­merte: te, Pista, mégiscsak megtanultál fordítani.”39 Marián részletesen beszámol ideológiai vitáikról is. Egy fedőnéven jelentő értelmiségi „tégla”, aki a váci börtönben és a Gyűjtőben együtt lakott vagy dolgozott „revizionista kommunistákkal”, s „káder­lapokat” is vezetett róluk. 1962. március 10-én leír­ta, hogy még a „tanári időszak”, azaz 1961-62 előtt egy zárkában ült Méreivel, s miután jellemezte mű­veltségét és nézeteit, megállapította, hogy Déryvel és másokkal ellentétben Mérei Ferenc és Nyugati Lász­ló (újságíró, Petőfi-utánzó rossz költő, de hajthatat­lan jellem) zsidó mivolta „nem csökkentette népsze­rűségüket” a rabtársak körében.40 Igazában nem tudható, s nem is egészen mindegy, hogy ez a megfigyelés mikorról származik. Az a lap­pangó bizalmatlanság ugyanis, amely a fentebb jel­lemzett 476-os csoport számos tagját - és korántsem csupán a „zsidókat” - övezte a felkelők, munkásta­nácsi vezetők, fiatal katonák körében, az 1960-as részleges amnesztia okozta csalódott hangulatban érte el a kritikus szintet. A „kerek” felszabadulási év­fordulóra várt nagy vagy éppen általános amnesztia helyett csupán a legfeljebb hat évre elítéltek szaba­dultak, a nagyidős váci börtönből kétszáznál is keve­sebben. Egyéni kegyelmet kapott viszont­­ az MSZMP Központi Bizottságának március 30-i hatá­rozata alapján - egyfelől Farkas Mihály és fia Vladi­mír, másfelől a 9 évre ítélt Déry Tibor, a 12 évre ítélt Donáth Ferenc, továbbá Jánosi Ferenc, aki 8 és Váradi Gyula tábornok, aki 7 évre volt ítélve. Az amnesztia hatálya alá esett Haraszti Sándor, Háy Gyula és Kovács István tábornok (6-6 év), Vásárhe­lyi Miklós és Józsa Péter (5-5 év). Szabadulásuk után néhány nappal, április 7-én a váci börtön né­hány részlegében kitört az éhségsztrájk, amelyhez másnap az elítéltek 80 százaléka csatlakozott.41 42 43 4 Méreivel akkor éppen közös zárkában voltunk - s igen nehéz döntési helyzetben, a kettős kötöttség ál­lapotában. Megértettük az elkeseredett fiatalokat - a fel-felröppenő, kivált Déryre vonatkozó antiszemita utalásokat már jóval kevésbé -, de barátaink szaba­dulása ellen persze nem akartunk sztrájkkal tiltakoz­ni. A második nap reggelén viszont megtudtuk, hogy az éhségsztrájkolókat levitték a Doberdónak nevezett nedves pincezárkákba, s ez ellen már tiltakozni akar­tunk. Mérei, akit a reggeli osztáskor a buta és ambi­ciózus körletparancsnok kissé még provokált is, egy másodperc alatt döntött az éhségsztrájk mellett, s ha a beteg „öreg” vállalta, senki sem maradhatott ki be­lőle. (Néhány zárkával odébb Bibó és Göncz is csat­lakozott.) A sztrájk hamar lezajlott, hiszen nem reá­lis tétje, hanem demonstratív szerepe volt, akárcsak Mérei csatlakozásának. A hatalommal szemben, amely korai szabadulással, egyéni kegyelemmel neki 37 ■ Interjú Földvári Rudolffal. Készítette Molnár Adrienn. 1990. OHA 231. sz. 1138. old. 38 ■ Interjú Nagy Elekkel. Készítette Hegedűs B. András. 1986. OHA 022. sz. 515., 554-556. old. 39 ■ Interjú Marián Istvánnal. Készítette Hegedűs B. András. 1986-87. OHA 143. sz. II. 55-56. old. 40 ■ Történeti Hivatal, F 7412 sz. Figyelő-dosszié. Mérei Ferenc. 41 ■ Lásd Kertész Dezső-Litván György: Váci börtönsztrájk, 1960. Visszaemlékezések és dokumentumok. In: Évkönyv IV. 1956-os Intézet, Bp. 1995. 163-232. old. 42 ■ Interjú Széli Jenővel. Készítette Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona. 1981-82. OHA 004. sz. 729-730. old. 43 ■ Interjú Széli Jenővel, 697-698. old. 44 ■ Interjú Marián Istvánnal, II. 77. old.

Next