BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 12. (2000)
2000 / 4. szám - PROBLÉMA - Loewer, Barry: A kognitív tudomány filozófiai kérdései
BUKSZ 2000 dökben szereplők - a gondolkodás belső nyelvéhez, a „mentáli” nyelvhez tartozik. A mentáli alapkifejezéseket - neveket, predikátumokat, konnektívumokat és így tovább - kombinációs szabályokat tartalmaz. A szabályok segítségével potenciálisan végtelen számú összetett kifejezés alkotható a véges alapszótárból. Fontos különbségek vannak a természetes nyelvek és a mentáli között. A legfontosabb különbség (amelyre még visszatérünk), hogy a mentáli szintaxisa megegyezik a logikai formával. Míg a természetes nyelvet kommunikációra használjuk, a mentáik gondolkodásra. Egy természetes nyelv megértését felfoghatjuk olyan folyamatokként, amelyek a természetes nyelvet mentákira „fordítják”. A mentáki megértése azonban, ha el akarjuk kerülni a végtelen regresszust, nem magyarázható ezen a módon. Ehelyett azt mondjuk, hogy a mentáik nem szó szerint „megértjük”, hanem ez az a nyelv, amelyben a gondolkodás és a többi mentális folyamat végbemegy. A természetes nyelveket meg kell tanulnunk, de a mentáli - az elmélet hívei szerint - valamilyen értelemben velünk született. Más elgondolások szerint a mentális reprezentációk nem nyelvi jellegűek. Egyes kognitív tudósok térképeknek tekintik őket, mások képeknek.25 A javaslat lényege természetesen nem az, hogy az agyról készült mágneses rezonanciafelvétel térképeket vagy képeket mutathat, hanem hogy az elme olyan struktúrákat tartalmaz, amelyek az információt úgy jelenítik meg, mint a térképek vagy a képek. Az azonban igen kevéssé hihető, hogy a propozicionális attitűdökben előforduló intencionális tartalmak általában reprezentálhatók térképpel vagy képpel. Ahogy Wittgenstein2'' megjegyezte, az embert a dombtetőn mutató kép nem jelzi, hogy az illető egy helyben áll, előre vagy hátra lép. És persze a térképek bőségesen használnak nyelvi kifejezéseket útmutatásként, hogyan kell őket olvasni. Az igazi kérdés az, vannak-e egyáltalán olyan mentális reprezentációk, amelyek képek. Ha megkérnek, hogy képzeljünk el egy macskát és azt, hogy megfog egy egeret, úgy tűnik számunkra, hogy szó szerint megalkotunk egy képet, majd dolgozunk vele. Lehetséges azonban, hogy mindez csak látszat, és a macskára, az egérre és a mozgásukra vonatkozó információkat valójában mentáliul reprezentáljuk.25 Vannak azonban olyan kutatások, amelyek azt sugallják, hogy bizonyos reprezentációk mégiscsak képszerűek: ezek a kutatások azt az időt mérték, amely ahhoz szükséges, hogy az alakzatok elforgatásával kapcsolatos kérdéseket megválaszoljunk. 6. MILYEN AZ ELME SZERKEZETE? A kartéziánus hagyomány szerint az elme az a központi én, amely képes a benne lezajló összes gondolatot és folyamatot figyelemmel követni és irányítani. Ez az elképzelés persze nem elfogadható. Minthogy a figyelemmel követés és irányítás gondolkodást igényel, az elképzelés regresszushoz vezet. A kognitív tudomány a kartéziánus elmélet helyett a következőt ajánlja: az elme sokszorosan összetett, funkcionálisan szerveződő struktúra, amelynek részei is funkcionálisan szervezettek. Az elmében nincs „én”, az én a funkcionális szervezet működésének eredménye. Egyes funkcionális struktúrák a többitől viszonylag függetlenül vesznek részt mentális folyamatokban. Ezeket kognitíve önmagukba zárt moduloknak nevezzük. Sok modul vesz részt olyan mentális folyamatokban, amelyek a tudat számára nem hozzáférhetők, bár a folyamatok terméke esetleg igen. Bizonyos kutatások például azt támasztják alá, hogy az elmében van egy „arcfelismerő” modul, amely képes meghatározni, hogy egy adott arcot láttunk-e már korábban vagy sem. Egy másik elgondolás szerint a népi pszichológia elvei modulalizáltak, és részben velünk születettek. Felmerült, hogy egyes mentális rendellenességek - konkrétan az autizmus - ezen elmerész rendellenességeivel magyarázhatók. Az elme a moduláris felfogás szerint egyfelől számos, egy-egy feladatra specializált modulból áll (pl. arcfelismerés, beszédképzés, jellemvonás-tulajdonítás), másrészt pedig egy általános érvelőből, amely a modulokból nyeri az információkat, és működése (részben) tudatosítható. Vita tárgya, hogy mennyiben modularizáltak a kognitív képességek. Egyesek szerint nagymértékben,26 míg mások 27 sokkal nagyobb szerepet tulajdonítanak az általános okoskodásnak. 7. MI A GONDOLKODÁS ÉS A TÖBBI MENTÁLIS FOLYAMAT? Az elmével kapcsolatos három (lásd még a 10. és 11. szakaszt) legfogósabb filozófiai probléma egyike az, hogyan létesíthetnek a mentális folyamatok szemantikai viszonyokat a mentális reprezentációk között. Például valaki azt látja, hogy Illés Béla egy jól irányzott rúgással az ellenfél kapujának felső sarkába küldi a labdát. Közben azt gondolja, hogy ez a szezon utolsó előtti meccsének 89. perce, és az MTK biztosította első helyét a bajnokságban. Az elme reprezentációs elmélete szerint a vizuális észlelettől az MTK első helyére vonatkozó gondolatig vezető folyamat számos reprezentációból áll: alakok és színek vizuális reprezentációjából; annak észleléséből, hogy a labda 23 24 25 26 27 28 29 30 23 ■ Steve Kosslyn: Image and Mind. Harvard University Press, Cambridge, Mass. 1980. 24 ■ Wittgenstein: i. m. 25 ■ Zénón Pylyshyn: Computation and Cognition. MIT Press, Cambridge, Mass. 1984. 26 ■ Steven Pinker: How the Mind Works. Allan Lane, London, 1996. 27 ■ Jerry Fodor: The Modularity of Mind. MIT Press, Cambridge, Mass. 1983. 28 ■ John Searle: „Minds, Brains and Programs” with Commentaries. The Behavioral and Brain Sciences, 3 (1980) 417-457. old. 29 ■ Fodor: Representations... 30 ■ Zenon Pylyshyn: The Robot’s Dilemma: The Frame Problem in Artificial Intelligence. N. J. Ablex, Norwood, 1987.