BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 13. (2001)
2001 / 3. szám - PROBLÉMA - Hárs Ágnes: A kelet-nyugati migráció irodalma
HARS - KELET-NYUGATI MIGRÁCIÓ délben, az országban hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó külföldiek egyes csoportjait, gazdasági, kulturális szerepüket írták le, valamint a befogadó ország - Magyarország - népességének és hivatalos politikájának viszonyát a külföldiekhez. Az első kötetek az 1980-as és az 1990-es évek fordulóján bekövetkezett katartikus migrációs fejlemények hatására főképpen az erdélyiek Magyarországra meneküléséről, vándorlásáról, itteni „szerencsét próbálásukról” szóltak, fokozatosan helyet adva a várható vándorlást felbecsülni hivatott, kikérdezésen alapuló migrációs potenciálkutatásoknak és a növekvő magyarországi idegenellenesség vizsgálatának is. A migrációt motiváló tényezők és a migráns közösségek tudományos értékű leírása fontos adalékkal szolgált a magyarországi migráció megértéséhez. (Emeljük ki az erdélyi és székelyföldi elvándorlás kutatásából Oláh Sándor, Gagyi József, Bíró A. Zoltán írásait, a magyarországi kínai közösség helyéről és szerepéről Nyíri Pál tanulmányait). A délszláv háborút kísérő menekülthullám hatására a kutatók egy részének érdeklődése a menekültek életének, megélhetésének, szociológiai, pszichológiai, emberjogi problémáiknak a vizsgálata felé fordult, ami a politikát segítő esetleírásokkal, szociológiai „minivizsgálatokkal” bővítette a magyar migrációs tudást. Egyre nagyobb teret kapott a kutatócsoport tevékenységét tükröző publikációkban a menekültprobléma, valamint a migrációs politika hiányának taglalása, utóbbi mindenekelőtt Tóth Judit és Nagy Boldizsár tanulmányaiban, de meg kell említenünk a Magyarország migrációs politikáját vizsgáló amerikai kutatónő, Maryellen Fullerton tanulmányát is a menekültkérdés és az etnikai migráció ellentmondásáról - ami a mostani státustörvény intellektuális előfutáraként már megjelenésekor is vitát gerjesztett. Bár folyamatosan helyet kapnak a kötetekben tudományos igényű tanulmányok, szociográfiák, felmérések, mégis szembetűnő, hogy mind több írás foglalkozik a gyakorlati migrációs politika hiányának regisztrálásán, következményeinek elemzésén túl annak lehetséges alakításával is. Az 1997-ben megjelent kötet felét már a migrációs politika kérdéseinek és lehetőségeinek szentelik a szerkesztők, amit a kötet címe is tükröz: Migráció és politika. 1998-ban a tanulmányok közé politikai írások is keverednek, amelyek „a szorosabban vett migrációs politika elveit és intézményrendszerét vizsgálják”. Az 1999-ben megjelent kötet tekintélyesebb része pedig a magyar migrációkutatókból alakult team javaslatát tartalmazza Magyarország migrációs politikájára. Emellett a válogatás a publicisztika felé is nyit 1998-ban (közli a Nyilvánosság Klub Monitor Csoportjának a Népszavában megjelent jelentését a külföldiek sajtóban megjelenő képéről, vagy Váncsa István hasonló témájú publicisztikáját az Élet és Irodalomból). Azt gondolhatnánk, a magyar migrációkutatások - vagy forrásaik - kifáradtak, ezért fordultak a kutatók a jelenségek leírása-elemzése helyett a politika befolyásolása felé. Az 1999. évi kötet címe - Átmenetek - a migrációkutatás átmeneti állapotára is utal: „Tudvalevő, hogy átmeneti társadalomban és gazdaságban élünk, s értelemszerűen az is, hogy minden nemzetközi migráció a szó szoros értelmében való átmenetet jelent kultúrák és élethelyzet között. Az átmenet fogalma érvényes a most formálódó magyar vándorláspolitikára is, s nem csupán azért, mert a »soha nem voltat« kellene a valamilyennel felcserélni. Azért is, mert mindezt akkor kellene megtenni, amikor az ország az európai integrációra készül...”23 Átmeneti időszak ez a kutatás számára is a kezdetektől az érett kutatások lehetősége felé. A Magyarország migrációs politikájának kialakítására irányuló javaslat mellett a kötetben négy érdekes esettanulmány olvasható, valamennyi a gazdasági migráció szociológiai leírásával foglalkozik, komoly empirikus vizsgálódással igazolva, hogy szabályozással nehezen befolyásolható törvényszerűségek magyarázzák a migrálók gazdasági racionalitását. Az empirikus vizsgálatok a kilencvenes évek derekán készültek, a tanulmányok korábbi vizsgálódások kiérlelt termékei. A Moszkva tér szimbolikussá vált emberpiacának működését írja le Sik Endre tanulmánya (Emberpiac a Moszkva téren), az 1995 és 1996 tavasza között azonos időpontban végzett, ismétlődő, nem részt vevő 84 megfigyelés alapján. A Moszkva téri emberpiacról terjedő anekdotikus vélekedéseket eloszlatja a tanulmány, finom megfigyelésekkel árnyalva az emberpiacnak (a vizsgálat időszakában érvényes) etnikai, hierarchikus, bér- és teljesítményalkura stb. vonatkozó szabályait. Pauker Csaba szellemes migráns csempészstratégiákat tár fel szociológiai alapossággal (Nyugat-Európában dolgozó magyar munkavállalók pótlólagos jövedelemforrásai). Amint írja „...nem foglalkozom a migráció nagy kérdéseinek vizsgálatával, nem kívánok állást foglalni egyetlen migrációs elmélet mellett és ellen sem, pusztán arra a kérdésre összpontosítok, hogy a Magyarországról induló migránsok milyen pótlólagos jövedelemszerzési-kiegészítési lehetőségeket tártak fel, illetve mi módon működtetik azokat.”24 A munkavállalás és a sajátos közvetítő kereskedelem - a lompizásnak definiált nyugati használt javak újraértékesítése - bonyolult tevékenységek és kapcsolatok szövedékében érvényesülő kiegészítő jövedelemszerzési lehetőség, aminek híre anekdotikusan terjed, tudományos igényű leírása a migrációs tudás fontos részeredménye. Ez a vizsgálat is 1997-ben készült, akárcsak az Ausztriában munkát vállaló magyarokról írt tanulmány (Sik Endre: Magyarok az osztrák munkaerőpiacon), mely eredetileg az Ausztriában (Bécsben) dolgozó magyarok létszámát becsülte volna, úgynevezett „hólabdás” mintavétellel, ám a bevált módszer ez esetben nem járt sikerrel: nincsenek területi gócok, amelyeken keresztül a rejtőzködő csoportok megtalálhatók, esetleg nem is laknak Bécsben az ott dolgozó magyarok. A tanulmány - a szellemes becslés kísérletének sikertelenségét követően - általános.-