BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 23. (2011)
2011 / 1. szám - SZEMLE - Juhász Pál: Változó migráció, változó környezet szerk. Hárs Ágnes, Tóth Judit
BUKSZ 2011 s nem igazán a fogadó államban. S e térből hazatérni (vagy továbbmenni) kézenfekvő. (A Csíkszeredai Bodó Juliannának vannak érzékletes anyagai erről az élethelyzetről.) Ötödször: az „etnikai biznisz” sokértelmű emlegetéséből megformálódott az etnikai gazdaság fogalma, amelyet a kínai és a vietnami gazdasági hálózatokat összehasonlító Várhalmi Zoltán - indokoltan, a nagyobb pontosságra törekedve - migráns gazdasági klasztereknek „magyarított”. Ahol ugyanis kialakul a migránsok diaszpórája, ott nagy valószínűséggel kialakulnak azok a (gyakran az anyaországig érő és más országokban lévő diaszpórákkal is összekapcsolódó) gazdasági hálózatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a migránsok ne csupán a fogadó ország gazdasági szervezeteibe asszimilálódva vagy pedig a bizonytalan helyzetet konzerváló „másodlagos gazdaságba” szorulva biztosítsák a megélhetésüket. A migránsok dominanciájával létrejövő klaszterek gyakran újítók is a befogadó ország gazdaságában, mert sajátos nemzetközi kapcsolatrendszerük és együttműködési kultúrájuk alternatív gazdasági megoldásokat tesz lehetővé, s ezzel megújulásra késztetik a gazdaság további szereplőit is. A bevándorlók gazdasági klaszterei teremtik meg a legbiztonságosabb gazdasági alapot ahhoz, hogy a „transznacionális terekben élés” tartós lehetőség maradjon, s így a „kibocsátó” és a „befogadó” kultúra és (főképp) gazdaság között tartós, közvetlen kölcsönhatások jöjjenek létre. (Ne csupán a hazatérő vagy hazalátogató migráns vigyen haza új mintákat, hanem a befogadó ország gazdaságában is újuljanak a gazdálkodási formák, és erősödjön a két térség közötti munkamegosztás.) E klaszterek léte értelmezi azt is, hogyan lehet - akár nemzedékeken át - asszimiláció nélkül integrálódni a fogadó állam életébe (persze alapvető új értékeket már csak gyakorlati okból is elfogadva), azaz idegenként fontos polgárrá válni. Ezzel magyarázható az is, miért nagyobb a vállalkozók aránya majd minden bevándorló csoportban, mint a fogadó népességben. (igaz, a letelepedési szabályok is a cégalapítás felé terelnek.) Hatodszor: belátható, hogy a terror vagy a kisebbségi elnyomás jól tematizálható jelenségei csak egyes időszakokban (és egyes országokban) indítékai a nemzetközi vándorlásnak. A nemzetközi vándorlás alanyai többnyire nagyon hasonló okból indulnak útnak, mint a belföldi vándorlók. A legjobban persze a munkaerő-piaci lehetőségeltérések indukálta vándorlások láthatók, mivel a hazai munkanélküliség politikai feszültségekhez vezet - ami a munkavállalás körülményes szabályozása miatt nemcsak a migránsoknak, hanem a migránsokat igénylő foglalkoztatóknak is sok gondot okoz. A munkaerő-piaci indítékú vándorlás három típusát - a munkát keresőkét, a szakmájukat tágasabb térben értékesítőkét és a karrierépítőkét - a nemzetközi vándorlásban éppolyan kézenfekvően különböztethetjük meg, mint a belföldi vándorlásban. (Az államhatároknak „csak” annyi a szerepük ebben, hogy idegesítőbbé, drágábbá és egyes társadalmi csoportok számára kockázatosabbá teszik az utat.) Vannak olyan, többnyire falusias vidékek, ahol a hagyományosnak számító életstratégiáknak már legalább százhúsz éve része, hogy távoli földrajzi térbe irányuló, a munkavállalást segítő kapcsolathálókat építsenek ki. Hiszen a „rurális terekben” legalább ennyi ideje maradnak el a helyi munkalehetőségek a máshol meglévő lehetőségektől. A főleg szezonálisan vagy egy-egy életszakaszban munkát és jövedelmet biztosító stratégiák sem a Székelyföldön, sem a matyó vidéken, sem másutt nem az elvándorlást célozták, hanem az odahaza boldogulást segítették. Ám a kialakult kapcsolathálók terelték a tervezett és a nem tervezett elvándorlást is. Amikor az előző századforduló táján a székely távolsági munka- és tapasztalatszerzési pályák rendszerszerűen túlnyúltak a szász vidéken, és elértek a bányavidékre, Temesvárra és Bukarestbe, csak az utóbbi tudatosodott a politikai közbeszédben, pedig belülről nézve nem volt jelentős a különbség a vándorlási irányok között. S ugyanígy 1989 után, az erdélyi és bukaresti foglalkoztatási lehetőségek rohamos szűkülésével sem elsősorban az „óhaza” vonzása nyújtotta át magyarországi célterületek felé a migrációs pályákat -hiszen a migránsokat bizalmatlanság fogadta -, hanem a megszülető lehetőség és a kényszer. (A kilencvenes években az így kiépülő kapcsolathálók román nemzetiségűeket is mozgattak Magyarországra. Az elmúlt években a hasonlóan mobil román falusiak által talált nyugat-európai - német, olasz s főleg spanyol - célterületekre irányuló hálózatok ma már vonzóbbak, és magyarokat is, igaz inkább a Mezőségből, mint Székelyföldről, arrafelé terelnek.) Hentesek, hegesztők, fogorvosok, kórboncnokok, programozók és sok más szakma képviselői állandó kísértésnek vannak kitéve, hogy Gyergyóból Csepelre vagy Sopronba, Magyarországról valamely nyugati vagy északi országba menjenek dolgozni. Vándorlásukat szakmai kapcsolatok, toborzó ügynökök és internetes szolgáltatások segítik, de hálózatok alig, ezért a munkaerő-áramlásnak ez a típusa - sem Magyarországra, sem Magyarországról - nem éri el azt az intenzitást, amit például a lengyeleké vagy a románoké nyugatra. A karrierépítők egy jelentős csoportja számára természetes a kilépés az állami-nemzeti keretekből, mint ahogy már évszázadok óta természetes egyre több társadalmi csoport tagjai számára, hogy szűkebb pátriájukból kilépve építsék föl boldogulásuk pályáját - amelyen nem elsősorban a kényszerek vagy a közvetlenül megragadható lehetőségek hajtják őket. (A falusikisvárosi elit gyermekeinek jó része már nemzedékek óta arra nevelődik, azért is taníttatják, hogy tágasabb térben tudjon boldogulni.) A globalizáció (újbóli) tudatosulásával a határok átlépése inkább izgató lehetőség, mint korlát e pálya formálásában. A tudományos és (bizonyos típusú) vállalkozói karrierekhez ma már hozzátartozik a „világot látás”. A nemzetközi cégek kapcsolathálójában mozgók számára szinte kényszer, hogy a transznacionális terekben éljenek. (S belátható, hogy nem csupán az etnikai gazdaság épít ki „transznacionális tereket”.) De még a nonkomform életpályákat választók is átlépik a határokat: mediterrán terekben letelepedő északiak, Magyarországra költöző osztrákok, hollandok stb.