BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 23. (2011)

2011 / 1. szám - SZEMLE - Juhász Pál: Változó migráció, változó környezet szerk. Hárs Ágnes, Tóth Judit

BUKSZ 2011 s nem igazán a fogadó államban. S e térből hazatérni (vagy továbbmen­ni) kézenfekvő. (A Csíkszeredai Bodó Juliannának vannak érzékletes anyagai erről az élethelyzetről.) Ötödször: az „etnikai biznisz” sok­értelmű emlegetéséből megformá­lódott az etnikai gazdaság fogalma, amelyet a kínai és a vietnami gazda­sági hálózatokat összehasonlító Vár­halmi Zoltán - indokoltan, a nagyobb pontosságra törekedve - migráns gaz­dasági klasztereknek „magyarított”. Ahol ugyanis kialakul a migránsok diaszpórája, ott nagy valószínűség­gel kialakulnak azok a (gyakran az anyaországig érő és más országokban lévő diaszpórákkal is összekapcso­lódó) gazdasági hálózatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a migránsok ne csupán a fogadó ország gazdasá­gi szervezeteibe asszimilálódva vagy pedig a bizonytalan helyzetet konzer­váló „másodlagos gazdaságba” szo­rulva biztosítsák a megélhetésüket. A migránsok dominanciájával létrejövő klaszterek gyakran újítók is a befoga­dó ország gazdaságában, mert sajátos nemzetközi kapcsolatrendszerük és együttműködési kultúrájuk alternatív gazdasági megoldásokat tesz lehetővé, s ezzel megújulásra késztetik a gazda­ság további szereplőit is. A bevándorlók gazdasági klasz­­terei teremtik meg a legbiztonságo­sabb gazdasági alapot ahhoz, hogy a „transznacionális terekben élés” tartós lehetőség maradjon, s így a „kibocsátó” és a „befogadó” kultúra és (főképp) gazdaság között tartós, közvetlen kölcsönhatások jöjjenek létre. (Ne csupán a hazatérő vagy hazalátogató migráns vigyen haza új mintákat, hanem a befogadó ország gazdaságában is újuljanak a gazdálko­dási formák, és erősödjön a két térség közötti munkamegosztás.) E klaszte­rek léte értelmezi azt is, hogyan lehet - akár nemzedékeken át - asszimilá­ció nélkül integrálódni a fogadó állam életébe (persze alapvető új értékeket már csak gyakorlati okból is elfogad­va), azaz idegenként fontos polgárrá vál­ni. Ezzel magyarázható az is, miért nagyobb a vállalkozók aránya majd minden bevándorló csoportban, mint a fogadó népességben. (igaz, a letele­pedési szabályok is a cégalapítás felé terelnek.) Hatodszor: belátható, hogy a terror vagy a kisebbségi elnyomás jól tema­­tizálható jelenségei csak egyes idő­szakokban (és egyes országokban) indítékai a nemzetközi vándorlásnak. A nemzetközi vándorlás alanyai több­nyire nagyon hasonló okból indulnak útnak, mint a belföldi vándorlók. A legjobban persze a munkaerő-piaci lehetőségeltérések indukálta vándor­lások láthatók, mivel a hazai munka­­nélküliség politikai feszültségekhez vezet - ami a munkavállalás körülmé­nyes szabályozása miatt nemcsak a migránsoknak, hanem a migránsokat igénylő foglalkoztatóknak is sok gon­dot okoz. A munkaerő-piaci indítékú vándorlás három típusát - a munkát keresőkét, a szakmájukat tágasabb térben értékesítőkét és a karrierépí­tőkét - a nemzetközi vándorlásban éppolyan kézenfekvően különböztet­hetjük meg, mint a belföldi vándor­lásban. (Az államhatároknak „csak” annyi a szerepük ebben, hogy idege­­sítőbbé, drágábbá és egyes társadalmi csoportok számára kockázatosabbá teszik az utat.) Vannak olyan, többnyire falusias vidékek, ahol a hagyományosnak szá­mító életstratégiáknak már legalább százhúsz éve része, hogy távoli föld­rajzi térbe irányuló, a munkavállalást segítő kapcsolathálókat építsenek ki. Hiszen a „rurális terekben” leg­alább ennyi ideje maradnak el a helyi munkalehetőségek a máshol meglévő lehetőségektől. A főleg szezonálisan vagy egy-egy életszakaszban munkát és jövedelmet biztosító stratégiák sem a Székelyföldön, sem a matyó vidé­ken, sem másutt nem az elvándorlást célozták, hanem az odahaza boldogu­lást segítették. Ám a kialakult kapcso­lathálók terelték a tervezett és a nem tervezett elvándorlást is. Amikor az előző századforduló táján a székely távolsági munka- és tapasz­talatszerzési pályák rendszerszerűen túlnyúltak a szász vidéken, és elértek a bányavidékre, Temesvárra és Buka­restbe, csak az utóbbi tudatosodott a politikai közbeszédben, pedig belülről nézve nem volt jelentős a különbség a vándorlási irányok között. S ugyanígy 1989 után, az erdélyi és bukaresti fog­lalkoztatási lehetőségek rohamos szű­külésével sem elsősorban az „óhaza” vonzása nyújtotta át magyarországi célterületek felé a migrációs pályákat -hiszen a migránsokat bizalmatlanság fogadta -, hanem a megszülető lehe­tőség és a kényszer. (A kilencvenes években az így kiépülő kapcsolathálók román nemzetiségűeket is mozgattak Magyarországra. Az elmúlt években a hasonlóan mobil román falusiak által talált nyugat-európai - német, olasz s főleg spanyol - célterületekre irányu­ló hálózatok ma már vonzóbbak, és magyarokat is, igaz inkább a Mező­ségből, mint Székelyföldről, arrafelé terelnek.) Hentesek, hegesztők, fogorvo­sok, kórboncnokok, programozók és sok más szakma képviselői állan­dó kísértésnek vannak kitéve, hogy Gyergyóból Csepelre vagy Sopronba, Magyarországról valamely nyugati vagy északi országba menjenek dol­gozni. Vándorlásukat szakmai kapcso­latok, toborzó ügynökök és internetes szolgáltatások segítik, de hálózatok alig, ezért a munkaerő-áramlásnak ez a típusa - sem Magyarországra, sem Magyarországról - nem éri el azt az intenzitást, amit például a lengyeleké vagy a románoké nyugatra. A karrierépítők egy jelentős cso­portja számára természetes a kilépés az állami-nemzeti keretekből, mint ahogy már évszázadok óta természetes egyre több társadalmi csoport tagjai számá­ra, hogy szűkebb pátriájukból kilép­ve építsék föl boldogulásuk pályáját - amelyen nem elsősorban a kénysze­rek vagy a közvetlenül megragadható lehetőségek hajtják őket. (A falusi­kisvárosi elit gyermekeinek jó része már nemzedékek óta arra nevelődik, azért is taníttatják, hogy tágasabb tér­ben tudjon boldogulni.) A globalizá­ció (újbóli) tudatosulásával a határok átlépése inkább izgató lehetőség, mint korlát e pálya formálásában. A tudo­mányos és (bizonyos típusú) vállalko­zói karrierekhez ma már hozzátartozik a „világot látás”. A nemzetközi cégek kapcsolathálójában mozgók számára szinte kényszer, hogy a transznacio­nális terekben éljenek. (S belátható, hogy nem csupán az etnikai gazdaság épít ki „transznacionális tereket”.) De még a nonkomform életpályákat választók is átlépik a határokat: medi­terrán terekben letelepedő északiak, Magyarországra költöző osztrákok, hollandok stb.

Next