Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
F épületrész épült körülötte. Ma használt nevét (Király fürdő) 1826-ban tulajdonosa, König Mihály után kapta. A második világháború után az épület régészeti kutatását a Budapesti Történeti Múzeum végezte el (Gerő Győző), és a hozzá tapadó épületek lebontása után eredeti formájának megfelelően állította helyre Pfannl Egon építész. A Fő utcának a Batthyány tér és Kacsa utca közé eső szakaszán a XVIII. században (Fő u. 68.) egy serfőző ház (Zöld szőlőfürt) és egy vendéglő (Három nyúl) állott. A városi tanács mindkét épületéből 1801-ben kaszárnyát építtetett: ez volt a Három nyúl kaszárnya. Az építkezést Hickisch Kristóf vezette. A Fő utca és a Bem József utca sarkán II. József rendeletére 1700-ban katonai kórház épült. Mellette 1756-60 között Nepauer Máté építette a Flóriánkápolnát Christ Antal pékmester és vízivárosi polgár számára sírkápolnának (ma görög katolikus templom). G. L. - H. Gy. K. FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁCSA (Közmunkatanács) A City of London és Nagy- London többi részeinek egységes rendezése céljából alakult angol Metropolitan Board of Works szervezete (1855) mintájára az 1870. évi X. tc. intézkedett a Közmunkatanács felállításáról és feladatairól, „a Duna-folyamnak a főváros melletti szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről, és a közmunkák végrehajtási közegeiről”. A Közmunkatanácsnak törvény előírta feladata volt a városrendezési tervek elkészíttetése és Budapest főbb útvonalainak létesítése, rendezése. Szerencsésen előzte meg a Közmunkatanács megalakítását az 1868. évi LVI. tc., mely közlekedési, közegészségügyi és szépítési célokból egyaránt lehetővé tette a kisajátítást. Ez egyengette a Sugár út építését megelőző egyezségek, kisajátítások kétéves rövid időtartam alatti lebonyolítását. A Sugár út (Népköztársaság útja) mintaszerű pénzügyi előkészítése és lebonyolítása mellett a Közmunkatanács alaposságára jellemző, hogy a lámpaoszlopok formáinak megállapításához pl. beszerezte a külföld nagyobb városaiban ekkor használt lámpaoszlopok rajzait, Párizsból pedig egy mintaoszlopot el is hozatott, és csak beható tárgyalások után határozta meg a létesítendő új oszlopok alakját. A Sugár utat követő nagy városrendezési akció a Nagykörút kiépítése (1872-1906). A tanács rögzítette a Margit-híd és az akkori Fővám téri (Szabadság-) híd helyét. Pritchett angol író Londont úgy jellemzi, mint ahol nincs köze nyoma a diktátorok rendezésének, mint III. Napóleon Párizsa vagy Berlin széles boulevard-jai, mert a várost a kereskedők fejlesztik, akiknek nincsenek ilyen igényeik. Budapestről elmondhatjuk, hogy ilyen diktátorok nélkül is volt a fejlődő városnak olyan rendezési igénye, amelyeket saját testületei fejlesztettek ki és valósítottak meg. Ilyen elsősorban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, melynek gondolatát Andrássy Gyula miniszterelnök vetette föl, és melyet széppé, naggyá, modernné fejlesztésének célja vezetett. Budapest általános szabályozásának tervére 1781-ben pályázatot írtak ki. Az I. díjat Lechner Lajos, a II. díjat a Vigadó építője, Feszl Frigyes, a III. díjat S. Klein és S. Fraser (London) nyerték el. Egyik terv sem valósult meg, de felhasználásukkal indította meg a Tanács Budapest újjáépítését. A Közmunkatanács működése első évtizedeinek eredményei - a nagy koncepciók - a század végére egyre inkább összezsugorodtak. A Sugár útnak a LÁNCHÍDdal való összekötését nem oldották meg, a Nagykörút tér nélkül, a sugár irányú utak szűkös méretezésekkel épültek. Az egyes kerületek „városatyáinak” kicsinyes szempontjain felülemelkedni hivatott Közmunkatanács működésének kezdetéhez fűződik a Várkertbazár, a Sugárút, a Nagykörút és néhány reprezentatív alkotás, mint az Országház, Halászbástya, Millenáris emlékmű megépítése. A Belváros és a hozzá csatlakozó belső városrészek viszont egészségtelenül összezsúfolódtak, a külsők indokolatlanul fellazultak, anélkül, hogy ott terekről, fasorokról gondoskodtak volna. Működését egyre erősebben bírálták. 1948 novemberében végleg feloszlatták. G. L. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ (VI., Nagymező u. 17.) Budapest egyik legrégibb orfeuma a Somossy Orfeum volt. Ezt is, mint a pesti NépszÍNHÁzat és VígszÍNHÁzat, a két neves bécsi színházépítész, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte 1898-ban. Helyén nyílt meg 1922 decemberében a Fővárosi Operettszínház. Alapítói az eredeti magyar operett otthonát kívánták benne megteremteni. A nótás kapitány (Farkas Imre), Maya (Fényes Szabolcs), Én és a kisöcsém (Eisemann Mihály), Régi orfeum, Okos mama, Mesék az írógépről (mind Lajtai Lajostól), Mária főhadnagy (Huszka Jenő) nagy sikere azt bizonyítja, hogy a zeneszerzőkre ösztönzően hatott a színház vezetőinek szándéka. A magyar műsort természetesen bécsi, francia stb. operettek is tarkították, kb. ugyanaz a repertoár, amit a korabeli külföldi zenés színházak is játszottak. 1929-ben egy évadon át a híres komikus, Kabos Gyula volt az igazgató, s ekkor Fővárosi Művész Színháznak nevezték, 1936-1938 között pedig Bárdos Artúr bérelte, Művész Színház néven. Ezekben az években műsora prózára és komoly tárgyú darabokra váltott. 1939-ben azonban, három évvel a Király Színház megszűnése után, a Fővárosi Operettszínháznak monopolhelyzete támadt az operett terén, s ez megszakítás nélkül tart azóta is. Műsorában mindig biztos sikert jelentettek az operettirodalom klasszikussá vált magyar és külföldi szerzői: Ábrahám Pál, Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs, Huszka Jenő, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, továbbá Hervé, Jacques Offenbach, Johann Strauss és Franz Suppé. A bécsi és a francia operett hazai színpadjainkon mindig megelőzte népszerűségében az