Berza László (szerk.): Budapest Lexikon 1. A-K (Budapest, 1993)

G

Gép- és Felvonószerelő Vállalat kus) gradiensnek nevezzük. A Föld melegének for­rása mintegy 60%-ban a földkéreg kőzeteiben talál­ható radioaktív elemek bomlási hője, 10%-ban a felső köpenyben lejátszódó kristályosodási és átalakulási folyamatok során felszabadult energia, további 30% az atomátalakulásokból, ill. olvadék-szételegyedések­­ből származik. A Föld egészére vonatkoztatott ener­giakibocsátás e forrásokból 6,48 x 1o20 J/év; ez az érték kb. tízszerese a Földön jelenleg termelt energi­ának. A geotermikus mélységlépcső és a hőfluxus (hőáram) nagyon eltérő a földkéreg egyes részein. Egész általánosságban azt tapasztaljuk, hogy a hő­mérséklet növekedése a mélység felé ott a leggyor­sabb, ahol helyi melegségforrások vannak a közelben (pl. vulkáni folyamatok, kémiai folyamatok, radioak­tív bomlás), ahol egészen fiatal hő­ képződési folya­matok jelentkeznek - tehát mindenütt ott, ahol még ki nem hűlt magmatikus tömegek hője hathat. Mo. területére a földkéreg viszonylag meleg szakasza esik, a geotermikus mélységi fokozat kisebb az átlag­nál. Ez az oka annak, hogy meleg források törnek fel Budán és az ország több helyén. Bp.-en a sok mes­terséges feltárással felszínre hozott hévíz geotermi­kus úton melegedett fel, miután a csapadékvíz­beszivárgás útján a mélybe jutott. A víz az a közeg, amely ebben az esetben a ~t a felszínre hozza. A nagymértékű felhasználás miatt az energetikai célú igénybevétel teljesen alárendelt a bp.-i hévizek ese­tében, de csekély mértékben helyiségek fűtésére al­kalmazzák. A melegvizes fürdők tereinek temperálá­­sában mindenesetre fontos a szerepük. A ~ alkal­mazása az Alföld és Kisalföld egyes helyein jelentős (Szentes, Lébény), ahol mélyfúrású hévízkutak ma­gas hőmérsékletű vizével üvegházakat fűtenek. Gép- és Felvonószerelő Vállalat (III. Bene­dek Elek u. 44.): 1963-ban alapították. Különleges rendeltetésű, egyedi felvonóberendezéseket, építő­­ip. személy- és teherfelvonókat gyárt. 1990-ben az Otis Elevator Co. részesedésével létrehozta a­­­ GFV-Otis Felvonó Kft.-t. gépipar: a múlt század harmincas, negyvenes éveiben az akkori Pest-Budán gyárnak nevezhető kis vasöntödék létesültek, amelyek kezdetleges gépgyár­tással is foglalkoztak, mint pl. a Pesti Hengermalom Társulat vasöntödéje (1841), Schlick vasöntödéje (1843), Ganz vasöntödéje (1845). Létezett néhány korszerűnek tekinthető komolyabb gépgyár is. Ki­emelkedett ezek közül az Óbudai Hajógyár (1835), a­­► Pesti Gépgyár Társaság (1847), a Werther-féle gép­gyár (1834). Mégis csupán a kiegyezést (1867) köve­tő gazd. fellendüléstől számítható a ~ nagyobb fej­lődése. A mezőgazd. és a malomip. igényei, a múlt század ötvenes évei óta folyó vasútépítés, végül a korszerű hadsereg felállításával kapcsolatos ip. szük­ségletek kielégítése is a ~ fellendítését eredményez­ték. Ekkor alakultak meg a főv.-ban a jelentős ~i váll.-ok elődei, mint a Ganz és Társa Rt., a Pest- Fiumei Hajógyári Rt., a Hartmann-féle Hajógyár, a Magyar-Belga Gép- és Hajóépítési Rt., az Első Ma­gyar Vasúti Kocsigyári Rt., az Első Magyar Gazda­sági Gépgyár, a Schlick Rt., a Láng Gépgyár stb. Az 1900-as években az ip. termelés értéke a század vé­géhez képest megkétszereződött. Különösen a ~ és az elektrotechnikai ip.ágak növelték termelésüket. E korszak ip. fellendülése jórészt már a háborús előké­születek által megkívánt fegyverkezésen, flottafej­lesztésen alapult. Az I. vh. kezdetét követően a ~ bekapcsolódott a hadiszállításokba, üzemeit egymás után alakította át hadicikkek gyártására. Ekkor fejlő­dött az ország egyik legjelentősebb ip. központjává a csepeli Weiss Manfréd konszern, ekkor vált nagy­üzemmé a Fegyvergyár, a Lipták és Társa Gépgyár, a Kistarcsai Gépgyár Rt. A háború elvesztése, a blokád, a Tanácsközt. bukása, az ált. nyersanyaghi­ány, majd az idegen katonai megszállás a ~i váll.-ok többségének üzemszünetéhez vezetett. Az új ország­határok adta csökkent lehetőségek mellett lassan in­dult meg a termelés. A húszas évek második felétől kezdve nagy tömegben beözönlő külföldi kölcsönök biztosítottak újra némi fellendülést. A főv. ~i váll­­­ok zömére azonban a kapacitáskihasználatlanság volt a jellemző. Ezekben az években történt a ~i váll.-ok egész sorának felszámolása, s helyettük textilip. üze­mek meghonosítása. 1929-ben világszerte hatalmas túltermelési válság jelentkezett, amely a nem közvet­len fogyasztás részére termelő ~t is erősen érintette. A főv. ~ban dolgozó munkásoknak kb. fele elvesz­tette állását. A válság után - elsősorban all. vh.-ra való felkészülés eredményeképpen - lassú fejlődés következett. Új finommechanikai és híradástechni­kai gyárak létesültek, mint a Gamma, Magyar Opti­kai Művek, Kismotor- és Gépgyár. 1920 óta első ízben lehetővé vált a ~ kapacitásának teljes kihasz­nálása. A II. vh. éveiben nagymértékben fejlődtek a főv. gépjárműgyártás váll.­ai (mint pl. az Uhri Test­vérek Karosszéria Üzeme), újból megindult a ne­gyedszázada leállított repülőgépgyártás. Fellendült a műszergyártás és a villamos ~. Bár a ~ egyes ágazatai műszakilag elég fejlettek voltak, sőt egyes gyártmányai világhírre tettek szert, általában hiány­zott a sorozatgyártás, elmaradott volt a szerszám­­gépgyártás, a bányaberendezések és bizonyos elekt­romos gépek gyártása. Az ip.ag üzemeinek döntő többsége a főv. köré koncentrálódott, a gépgyárak jó része a M. Ált. Hitelbank és a Pesti M. Kereskedel­mi Bank érdekkörébe tartozott. Bp. ostromának be­fejezését követően a ~i üzemek háborús kárainak részleges helyreállítása és termelésük újraindítása képezték a legfontosabb teendőket. 1945 nyarának végén a ~­ üzemek szovjet katonai igénybevétele megszűnt. Az év végére, 1946 nyarára lezajlott a legkorszerűbb ágazatok, mint pl. a repülőgépgyártás itthon maradt gépparkjának háborús hadizsákmány­ként történő leszerelése és a Szovjetunióba szállítása. A potsdami négyhatalmi megállapodás (1945) alap­ján a ~i ágazat német-osztrák tulajdonban volt gyá­rai, majd hét éven át szovjet érdekeltségű váll­­­okként a Szovjetunió érdekeinek szolgálatában mű­ködtek. Közben folytatódott a rekonstrukcióval együttjáró újjáépítés, majd az 1946-52 közötti álla­mosítási hullám. 1950-től az ún. szocialista ip.fej­lesztés és tervgazda keretében nagyösszegű, erőlte­tett ütemű új beruházások útján, nem korszerű gyártási technológiával, jórészt alacsony műszaki és minőségi színvonalat megtestesítő termékeket előál­lító gyárakat hoztak létre, döntően a főv.-ban. A 4­9 6

Next