Berza László (szerk.): Budapest Lexikon (Budapest, 1973)
J
Jankó 492 János-hegyi ban mindjárt a szandzsákbej után következett. A ~ több ízben fellázadtak a szultán, ill. közvetlen parancsnokaik ellen is. Ez Budán is többször megtörtént. Jankó János (Tótkomlós, 1833—Bp., 1896): festő és grafikus. A bécsi akadémián tanult s már ott ismertté vált humoros rajzaival. Pestre telepedve korának legismertebb karikaturistája volt. A Bolond Miska, majd 1868-tól a Borsszem Jankó és a Bolond Istók c. élclapokban a főv. és a magy. politikai élet visszásságait gúnyolta. Tipikus pesti alakjai: Sanyaró Vendel, Seiffensteiner Salamon stb. Jankovich Miklós (Pest, 1773—Pest, 1846): történész, műgyűjtő. A pesti piaristáknál tanult, ott egyik alapítója volt a diákok Pesti Magyar Társaságának. Rövid hivatalnokoskodás után birtokosi jövedelméből egyedül a tudománynak élt. Lelkesen gyűjtött könyveket, kéziratokat, régiségeket;*• Jankovich-gyüjtemény). Pesti házát sok szobor és festmény díszítette. Főv. vonatkozású munkája: Budán felfedezett gazdag sírbolt (Pest, 1827). Jankovich-gyüjtemény: Jankovich Miklós tudós polihisztor hozta létre Pesten a 19. sz. első felének legsokoldalúbb, leggazdagabb gyűjteményét. Egész életét a tudományos és művészeti gyűjtésnek szentelte. Gyűjtő munkája a hazai és európai emlékekre egyaránt kiterjedt. Célja elsősorban a kallódó nemzeti értékek összegyűjtése és megmentése volt. Gyűjteménye 63 000 kötet könyvből, 4000 hazai oklevélből, 200 régi kódexből és egyéb kéziratokból, jelentős érem-, kép-, fegyver-, ékszerstb. gyűjteményből állt. Az 1832—36-os ágya ~t 125 000 Ft-ért megvásárolta a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Könyveit és kéziratait ma az —Országos Széchényi Könyvtár, az oklevél anyagát az Országos Levéltár, ( —Országos Levéltár, Magyar), képtárát a —Szépművészeti Múzeum, régiséggyűjteményét a Magyar Történeti Múzeum őrzi. Jankovich Miklós 1832 után még egy második gyűjteményt is létrehozott, melyet 1850-ben elárvereztek; ennek csak töredékei kerültek közgyűjteményeinkbe. Tulajdonában maradt értékei halála után árverés útján az MNM-be jutottak. — írod. Entz Géza: Jankovich Miklós a műgyűjtő (Archaeologiai Értesítő, LXI. Bp.); Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig (Bp., 1937). János-hegy: a —Szabadság-hegy csoportjának és egyben a — Budai-hegységnek kúp alakú legmagasabb kiemelkedése (529 m). A —Hárs-hegytől a —Ságvári-ligeti-nyereg választja el. Ny felé igen meredek lejtővel szakad le a —Budakeszi-medencére, K felé a —Zugligetre. D-i irányban a —Hármaskút-tető és a —Normafa-nyereg magas fennsíkja kapcsolja össze a Szabadság-heggyel. A —Ságvári-liget fölött magasodó, nummulínás mészkővel fedett, felső triász mészkőből felépült lejtős, pihenőszerű ÉNy-i nyúlvány a —Pozsonyi-hegy. A ~ kúpja dolomitra települt dachsteini mészkőből épül fel. DK felé a dolomitfelszínt Ny—K-i irányú pásztában már nummulinás mészkő, briozoás mészkő és —budai márga fedi. A csúcs közelében dolomitban alakult ki a kicsiny Jánoshegyi-barlang ( — János-hegyi átjáró). A~> csúcsán épült — Erzsébet-kilátóból a főv.-nak, valamint közelebbi és távoli környékének egyik legszebb panorámája tárul elénk. Az 1847. évi dűlőkeresztelő alkalmával Pozsonyi-hegynek nevezték. Ez az elnevezés nem ment át a köztudatba, de fennmaradt mint a hegy hosszú ÉNy-i nyúlványának a neve. Csúcsa alatt van a János-hegyi kötélpálya, a —Libegő hegyállomása. — írod. Budapest természeti földrajza (szerk. Pécsi Márton, Bp., 1959). János-hegyi átjáró: hévvizes eredetű, mintegy 16 m hosszú és átlagosan 3 m magas átmenő barlang a• János-hegy Ny-i oldalán kb. 490 m A. f. magasságban. Mindkét bejárata a János-hegyi útra nyílik. A falait borító számos fúrólyuk arra utal, hogy a barlang régebben kőbányaként is működött. A János-hegy a Széchenyi-hegyről nézve