Salamon Ferenc: Budapest története 2. (Budapest, 1885)
XV. Fejezet. I. Lajostól I. Mátyásig
XV. FEJ. I. LAJOSTÓL I. M Á TYÁ SIÉ . 3 8 i királyi erődöt egy várnagy alatt kétségkívül elegendő őrség tartotta megszállva, melyet az 1454-diki törvény szerint nem vittek a csata mezejére. Mégis a király meghitt tanácsosai, különösen Cilley Ulrik, nem vélték elég biztosnak azt. Ismeretes, hogy búcsú nélkül hagyták itt a fővárost. Cilley és a király éjjel szöktek meg s Bécsig meg sem állottak. Kinek veszély idején a bizalmat legalább színlelnie lesz vala kötelessége, ezen desertio által megerősíthette az álhírt, mely szerint Mohammed szultán egyenesen Buda ostromára van útban. Számos főnemest a példa követésre ragadott. Sőt az utasítás nélkül hagyott várnagy és a fejetlenül maradt őrség is elszélledett. A város természetes őrei, a fegyveres polgárok közül is számosan menekültek el, úgyhogy két hétig mind a királyi vár, mind a város kapui és falai őrség nélkül maradtak. ’) Hogy ezt a maguk szerezte gyalázatot Hunyady fényes győzedelme Belgrádon még szánandóbb színben tüntette fel, legkevésbé tudták megbocsátni a Hunyadyaknak titkos és nyílt ellenségei. Buda polgárságának is jutott a szégyenből, még pedig nagyobb mértékben, mint másnak. Több volt ez desertiónál, — hazaárulás volt ez a szülőváros iránt, mely kétségkívül eléggé védhető volt bármely akkori sereg, s a szultánoké ellen is. — Hihető, nemcsak a még távoli veszély okozta a polgárok egy jó részének eltávozását, hanem a pártosság is hozzájárult, a mennyiben a német elem a Cylleyek pártjához szíthatott. Bármint volt ez, a mulékony zavart hamar lecsendesítette és feledtető a világraszóló nándorfehérvári győzedelem 1456. julius 22-dikén. Mentül szomorúbb volt a kislelkü félelem Budán, annál meglepőbb a hír és nagyszerűbb az öröm a diadalon. Sehol sem tartották meg pontosabban, mint Palma, Notitia, II. 308. 1. Cursus Annuales Silesiae nyomán, és Thuróczy Chnon. 55. fejezet.