Budapest, 1877. november-december (1. évfolyam, 1-46. szám)

1877-12-08 / 24. szám

Budapest. — Első évfolyam. 14. szám. Szombat, deczember 8. 1877 KÉPES POLITIKAI NAPILAP. MEGJELENIK Mindennap, a háború tartama alatt hétfőn 18. Egyes szám ára: helyben 3 kr., vidéken 4 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . . I­ frt. I Negyedévre ... 3 frt. Fél évre .... 0 M Egy hóra .... 1 frt. fflRDETÉSEK: öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörnél 10 kr. SZERKESZTŐI IRODA : Sugár-ut 60. sz., hova a kéziratok küldendők.J KIADÓHIVATAL : megyeház tér 9. sz., hova az előfizetési pénzek és felszólamlások intézendő­k. Földünk legvirulóbb része, a keleti kon­tingens édene, melyről a költők legszebb da­laikat írják, hol a regény valósággá lesz s a ringó képzelet álma testesülést nyer,—Kelet­­india. Odavezetjük olvasóinkat. 13"­ Mióta angol befolyás emeli Keletindia földiparát, mióta e gyönyörű vidék boldogu­lása, termőképessége, gazdagsága Anglia ér­dekévé lett, azóta a föld népe mintegy meg­szokta a mivelsem-törődést, s a termékeny föld kiaknázását egészen az idegen gyarma­tosokra bízza. Az angol telepítvényesek közvetlen az angol kormány alatt állanak, s termesztmé­­nyeikkel csak Angolországba, vagy kormány­­engedély szerint másfelé is kiviteli kerskedel­­met űzhetnek. Hogy az ily engedélyek kiadá­sával a maga érdekeire annyira féltékeny Anglia aztán vajmi fukarul jár el, az termé­szetes, s helyében más állam is így tennne. Nagyobb baj, hogy a kormány minél ke­vesebbet törődik mostoha gyermekei, Kelet­india népe életérdekeivel. Elég szép, — úgy hiszik Londonban — hogy e nyomorult kol­dus néptől adót nem követelnek, s fegyver­szolgálatra nem alkalmazzák. Hát éljenek boldogul, a­hogy tudnak. Hanem baj, hogy annyi sok szabadság mellett még sem tudnak megélni, s ez onnét van, hogy a gyarmatosítási engedélyekkel honosaik részére, kivált az utóbbi években, midőn az angol „többség“-szerzés elve keresz­tül ment a parliamentben, igen bőkezűleg bánt a kormány ; egyik angol kolónnia a má­sik után hagyta el az angol pártokat s méné­k gazdagodni Keletindiába. Hogy ezzel lépést tart, ott a benszülöt­­tek elszegényedése, az tiszta dolog. És nem is volna annyira lelkiismeretlen ténynek beszá­mítható, ha e körülménynyel nem járna az, hogy az új telepítvényesek természetesen a föld javát veszik birtokukba s a jogaikból ki­fosztott sárgabőrüek a bogáncs, meg a sza­mártövis tartójára szorittatnak. De az angol gyarmatminiszterium kapa­­czitásainak számvezetésein keresztül a bosz­­szuló sors olykor keresztet húz. A viruló or­szág fölött égető hőség perzsel, pusztít, mely a földet ötnyi mélységben kiszárasztja s töké­letesen terméketlenné teszi. Akkor aztán beüt az éhség, mit először is a földnép érez meg, s mire tömegesen a gyarmatosított tartomá­nyokba vándorolnának segítség után, eddig már be is köszönt a borzalmak legiszonyubbja — az éhhalál­ így a jelen évben. Az aratás egy magot nem adott az egész messze birodalomban, s már februáris hóban ezerenkint tódult a nép a lakottabb tenger­partvidékekre, élelmet, segélyt nyerendő. Később aztán az a borzasztó hír jó, hogy Baher, Oude tartományokban teljes dühhel szedi már áldozatait az éhhalál. A távirati hír a londoni parliamentbe is utat talált s a kormány megdöbbent é­s nagylelkű lett. Két nap alatt gyorsvitorlájú hajóraj fu­tott ki a Themse-ből, rakva élelemmel. Aztán 4 millió font sterling értékben, mint újabb szállítmány küldetett a vész színhelyére. Hanem azért a jég küzhödt volt a sza­badban uton-útfélen ezerenkinti éhenholttak rohadó tetemeitől s julius hóban kiütött a mirigyes döghalál, mely átcsapott Perzsiába is, de szerencsére nemsokára megszűnt. Az éhség Keletindiában.

Next