Budapest, 1892. március (16. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-01 / 61. szám
61. szám. (3) »BUDAPEST. Kedd, 1892. március 1. Molnár Antal jegyző jelentést tesz a bizottsági tagválasztások ereöléséről. Az elutik felkéri a megválasztott bizottságokat, hogy az ülés után azonnal alakuljanak meg. Ezután a bíráló bizottságok s az összeférhetlenségi bizottság leteszi az esküt. A választások elleni kérvények. Következik a kérvénynyel megtámadott képviselők megbízó leveleinek kisorsolása. Csávossy Béla a VH-ik, Chorin Ferenc VIII-ik, Azél Béla br. Ill-ik, Hock János I., Nikolics Fedor br. V-ik, Sima Ferenc Il-ik, Pap Béla IX-ik, Arany László Vl-ik, Prughy János IV-ik, Ábrányi Kornél VIII-ik, Fejérváry Géza I., Ugron Zoltán V-ik, Molnár József IV-ik, Pulszky Ágost II-ik, Thord Dániel választásának ügye a IX-ik bíráló bizottságoknak sorsoltattak ki. A bíráló bizottságok ekként alakultak: I. Balogh Géza, Belicska Béni, Buschbach Péter, Beöthy László, Eötvös Károly, Krajtsik Ferenc, Sréter Alfréd, II. Beksics Gusztáv, Hodossy Imre, Mikó Árpád, Óváry Ferenc, Percei Dezső, Polónyi Géza, Studnay Béla. III. Bölöni Ödön, Dókus Ernő, gróf Eszterházy Kálmán, Horánszky Nándor, Latkóczy Imre, Olay Lajos, Schreyber Frigyes. IV. Barabás Béla, Bornemisza Ádám, Demkó Pál, Hegedűs Sándor, Horváth Lajos, Konkoly Thege Sándor, Pálffy Elemér, V. Ivánka Oszkár, Károlyi István gr., Mérey Lajos, Münnich Aurél, Rakovszky István, Szabó Imre, Tóth Aladár VI. Darányi Ign., Endrey Gyula, Horváth Béla, Kabos Ferenc, Karuch J., Szentiványi Kálmán, Zsámbokréthy E., VII. Babó Emil, Barcsay Kálmán, Hieronymi Károly, Markovics Kálmán, Ragályi Lajos, Szerb György, Veszter Imre, VIII. Daniel Gábor, Fest Lajos, Magyart Kossa Géza, Makfalvay Géza, Miklós Ödön, Morzsányi Károly, Szinay Gyula, IX- Baranyi Ödön, Gulner Gyula, Lukács László, Nedeczey János, Schóber Ernő, Urányi Imre, Visontai Soma. Az árvamegyei éhínség. Helfi Ignác sürgősen interpellálja a belügyminisztert az árvamegyei éhínség tárgyában. Az interpelláció így hangzik: 1. Van-e hivatalos tudomása a tisztelt miniszter úrnak arról, hogy Árva megyében, különösen annak három járásában a lakosság nagy része éhínséget szenved? 2. Ha bír róla tudomással, tett-e már és milyen intézkedéseket a csapás elhárítására, az elterjedt nyomor enyhítésére? 3. Nem fenyegeti-e hasonló veszély a felsővidék némely más részét is? Szapáry Gyula gróf belügyminiszter, tekintettel az ügy fontosságára nézve, azonnal válaszol az interpellációra. A hozzá érkezett hivatalos jelentések alapján túlzottnak látja a hírlapokban legutóbb fölmerült híreket. A kormány azonnal segélyt küldött az Ínséges vidéknek s azonkívül az árvai uradalom is nagyobb segélyezésben részesíti az Ínséges járásokat. Intézkedés történt tavaszi magnók beszerzése iránt is, valamint arra nézve, hogy a közmunkákban munkát nyerjenek az éhezők. A baj elég nagy, hogy a társadalom segítsége feléje forduljon, de törvényhozási intézkedés szüksége még nem forog fenn. Held Ignác az ideiglenes választ tudomásul veszi. Az elnök felhatalmazást kap, hogy a legközelebbi ülés idejét annak idején meghatározhassa. Ülés vége 12 óra 30 perckor, miniszterem jelenlegi (még gróf Szapáry Gyula által foganatosított) ügybeosztását, vázolja azon terveit és szándékait, melyeknek kivitele által a gondozására bízott nagyfontosságú mezőgazdasági ügyeket előmozdíthatni véli. „Ezen előmozdításnak, vagyis az eddiginél nagyobb és sikeresebb tevékenységnek — úgymond a miniszter — három főfontosságú faktora van: az egyik az ily tevékenységre megkívántató költségek fölött való rendelkezhetés, a második egy mezőrendőri és a mezőgazdaság egyes ágazataira vonatkozó törvény; végre a harmadik tényező, melynek feladatát a tájékoztatás mellett a kivitel képeznék a külső végrehajtásra megkívántató közegek.« E három tényezőről a miniszter következőleg nyilatkozik: «Az első faktort illetőleg eddig az ország pénzügyi helyzetéhez voltam és vagyok kénytelen alkalmazkodni, nem terjeszkedhetem azon kereten túl, melyet ezen helyzet elém szab, de kötelességem kijelenteni, hogy én a jelenlegi keretet a szükségletekhez mérten nem tartom elég terjedelműnek és azon voltam, hogy azt lehetőleg kibővítsem. A második tényező és ez már nem nélkülözhető tovább, a mezőrendőri törvény, mely hivatva van a jelenleg uralkodó zűrzavart megszüntetve, elsősorban egy egész halmazát az irányítást szükséges ügyeknek és eljárásoknak törvényesen rendezni és amely törvény útján a szokás által szabályozott és helyesnek bizonyult eddigi eljárások is ezután már törvény alapjára helyeztessenek. A harmadik tényezőt t. i. a végrehajtást teljesítő közegeket, úgyszintén a mezőgazdaság érdekeit képviselőket, amelyekről ezen jelentésemben még szólni fogok, szervezni óhajtom és oda fogok hatni, hogy a törvényhozás erre nekem módot nyújtson. Ugyanis a törvényhozás elé egy olyan törvényjavaslatot szándékozom terjeszteni, mely a mezőgazdasági érdekképviseletet szervezi és arról vagyok meggyőződve, hogy viszonyainknak leginkább megfelelend egy olyan szervezet, mely a vármegyék autonóm életével kapcsolatos. Minden vármegyének legyen ugyanis egy, a törvényhatósági bizottság közgyűlése által választott gazdatanácsa, mely a kinevezett szakközegek közreműködésével intézze területén a mezőgazdaság különböző ágainak fejlesztését.“ — Ugyancsak országos gazdatanácsot is vél szervezendőnek a miniszter. A jelentés következő főrészekre oszlik: 1. Mezőgazdaság. 2. Gyümölcsészet és kertészet. 3. Borászat. 4. Állattenyésztés. 5. Országos lótenyésztés. 6. Kincstári birtokok. 7. Erdészet. 8. Vízügyek. 9. Szakoktatás. 10. Füge és kék. A földmivelési miniszter jelentése. Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter terjedelmes jelentést terjesztett a törvényhozás elé 1890-ik évi működéséről. A közel 800 lapra terjedő nagy kötet felöleli a földmivelésügyi miniszter tárcájához tartozó összes kormányzati ágak működését és mint e nemben első munkálat az előző években történteket is érinti, illetőleg számos adatot tartalmaz az előbbi évekre vonatkozólag is. A jelentést a miniszter bevezető szavai előzik meg, melyekben röviden kiterjeszkedve elődjei működésére és ismertetve a földmivelésügyi Március le-ének megünneplése. Mindazok a körök, egyletek, asztaltársaságok, amelyek 1848. március le-ikének évfordulóját meg akarják ünnepelni és nincsen alkalmi versük, forduljanak szerkesztőségünkhöz s mi ez idén is, miként az elmúlt években egészen ingyen bocsátunk rendelkezésükre egy könnyen szavalható, hazafias érzelmű, szép költeményt. Vidékről elegendő egyszerű levélbéli megkeresés. ÚJDONSÁGOK. Budapest, február 29. Március 15. Marosvásárhelyről táviratozzék nekünk, hogy a március 15-ei rendezőbizottság dr. Bernady elnöklete alatt megalakult, az ünnepély programmját már összeállították. — Alkalmi költemény írására Kerekes tanárt kérték fel. Tűzvész. Komárom megyei Kamocsán nagy tűz volt a napokban , mint nekünk onnan írják. Leégett összesen 9 ház, a melléképületekkel együtt. A szimői és kamocsai tűzoltóság azonnal megjelent a vész színhelyén négy fecskendővel, sikerült is a tűz még tovább terjedését meggátolnia, a kár azonban így is jelentékeny, mert több épület nem is volt biztosítva. Uzelác öcscse. Megint egy Uzelácról szól a hír s bizony ez sem mond valami jót és épületeset. A hírhedt kapitánynak ugyanis egy fitestvére főnöke volt a vukovári postahivatalnak, ahol nagy tisztességnek örvendett mindaddig, mig ki nem nevezték őt a zágrábi postahivatal főnökévé. Ekkor egyszerre kitűnt, — mint a »Magyar Hírlap« írja — hogy Uzelác úr közönséges sikkasztó. A vukovári postánál hónapok óta sikkasztott s e bűnét úgy leplezte, hogy az e hónapban sikkasztott összeget, a következő hónap alatt sikkasztott pénzzel pótolta- E rendszer folytatását megzavarta a kinevezés, mert a főnök úrnak egyszerre pótolnia kellett volna a hiányt. A derék ember úgy segített magán, hogy a november hó 30-án feladott utalványok közül 66 darabot 2346 frt 44 kr értékben nem vezetett be a bevételi naplóba, hanem fölhasználta ezt az összeget, az utalványokat pedig elszámolás nélkül bocsátotta útnak. Az e hó 24-én tartott vizsgálat alkalmával jöttek a sikkasztás nyomára a posta és távírda számvevőségnél és azonnal jelentést tettek a miniszternek, aki Zágrábban és Vukováron elrendelte a vizsgálatot, mely most van folyamatban. Királyunk nem megy Szerbiába. Egy mai bécsi táviratunk szerint irányadó körökben mit sem tudnak arról, hogy a király a pécsi és horvátországi hadgyakorlalatok alkalmával viszonozni szándékoznék Belgrádban a szerb király isdili látogatását. Mikor Kossuth kisdiák volt. A »B. H.«-nak átadta egy olvasója a pesti piarista gimnázium 1817-i értesítőjét, ami most egy történeti relikviává fér föl. A gimnáziumnak akkor még csak hat osztálya volt 670 hallgatóval. Bele járt Kossuth Lajos is, a negyedik osztályba, 87 társával. E 87 osztálytársa között volt Schedl Ferenc, a későbbi Tody Ferenc és Török János, a híres publicista. Schedl Ferenc volt hármuk között a legjobb diák, az eminens. Kossuth Lajos és Török János általános osztályzatú másodfokú volt. (Csak három fokozat szerint osztályozták a diákokat.) Kossuth a vele egy fokon állók közt a tizenhatodik. A Kossuth névnek még egy viselőjét találjuk a füzetben Kossuth Károlyt, ki a második osztályba járt. Ezenkívül a piaristákhoz jártak ugyanakkor : Vörösmarthy Mihály, ki a hatodik osztály első eminense volt, Klauzál Gábor, a későbbi miniszter, szintén első eminens az ötödik osztályban Szentkirályi Móric, Pest városának híres polgármestere, ki mint kis diák az első osztályt látogatta. A kecskeméti honvédemléktábla. A honvédemléktáblát felállító bizottság elnöksége értesíti lapunkat, hogy az elesett honvédek dicsőítéséről szóló ódára az ez évi január 31-éig 38 pályamű érkezett be. A pályaművek bírálását Gyulai Pál, Szász Károly és Beöthy Zsolt írók vállalták el, kikhez a művek már elküldenek. A pályanyertes mű jeligés levele a bírálatról szóló jelentés alapján, az emléktábla felállítási bizottság ülésén fog felbontatni. Felvétel a fiumei tengerészeti akadémiába A következő iskolai év kezdetével (szeptember 16-án) a fiumei csász. és kir. tengerészeti akadémiában előreláthatólag 37 hely lesz betöltendő. A felvételi feltételek a következők : osztrák vagy magyar állampolgárság, megfelelő testi szervezet, kifogástalan erkölcsi magaviselet, az I. évfolyamban 14 évet betöltött, de 16 évet meg nem haladott a II. évfolyamban 17 évet meg nem haladott, életkor: az I. évfolyamba pályázóknál négy, a II. évfolyamba pályázóknál hat középiskolai, reáliskolai osztály sikeres bevégzése. A kincstári helyekre elsőbbséggel tisztek, katonák, udvari, vagy államhivatalnokok fiai bírnak. Az egész fizetéses helyekért évente 800, a felfizetésekért 400 forint fizetendő, két egyenlő részletben előre, szeptember 16-án és március 16-án. Aki a felvételi feltételeket egész terjedelmükben akarja ismerni, az vagy a bécsi Seidla fia könyvkereskedő céghez, vagy a hadügyi minisztérium tengerészeti osztályához vagy a trieszti tengerészeti parancsnoksághoz (Seebezirks-Commando) vagy elsősorban a fiumei tengerészeti akadémia parancsnokságához (Marine-Akadémie-Commando) forduljon, ahonnan meg fogják mindenkinek küldeni.