Budapest, 1901. január (25. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
Frigyes bárót, a szabadelvű párt elnökét. A klubból a képviselők a miniszterelnökséghez vonulnak, ahol a kormányt és annak elnökét, Széll Kálmánt Falk Miksa üdvözli. Az újévi üdvözletek sorát Perczel Dezső képviselőházi elnök üdvözlése zárja be. A Ház elnökéhez Pulszky Ágost fog beszédet intézni. — A néppárt újév napján üdvözölni fogja a párt vezérét, Zichy Nándor grófot. — Bánffy értekezlete. Egy vidéki lap, a „Veszprémi Közlöny“ azt jelenti, hogy Bánffy Dezső 1901. január 9-ére értekezletet hivott össze Budapestre, hogy itt határozzák el, várjon folytassák-e Széll ellen a harcot vagy sem. Állítólag Veszprémből is többeket meghívtak erre az értekezletre. — Tartalékos tiszttel! kinevezése. A közös hadsereg rendeleti lapjának december 29-én megjelent száma közli azoknak a tartalé- 'kos tiszthelyetteseknek és volt egyéves önkénteseknek a névsorát, akiket tartalékos tisztekké, illetőleg tiszthelyettesekké neveztek ki. A gyalogságnál 683, a lovasságnál 108, a tábori tüzérségnél 61, a vártüzérségnél 25, az egészségügyi csapatoknál 16, a szekerész-csapatoknál 272 új hadnagy lett. Tiszthelyettes lett a gyalogságnál 532, a lovasságnál 3, a tábori tüzérségnél 20, a vártüzérségnél 80 ; hadapród lett: a gyalogságnál 1200, a lovasságnál 120, a tábori tüzérségnél 413, a vártüzérségnél 135, az egészségügyi csapatoknál 9, a szekerészeknél 144. Az angol-bár bábom ellen elfogatási parancsot adtak ki. Ámde az már eddig valószínűleg vezére egy afrikan-der-csapatnak. A Krügernek Bothához intézett üzenetére vonatkozó angol híreszteléseket a brüsszeli búr követség a leghatározottabban megcáfolja, ami előrelátható is vett. Távirataink a következők : London, dec. 31. Kitchener lord azt táviratozza, hogy a helvétiai angol őrhelyet, amely erős állásban volt a machadodorp-lydenburgi vasút mellett, tegnap reggel elfoglalták a burok. Angol részről 58 ember esett el vagy sebesült meg, 200 ember pedig fogságba került. Kitchener azt jelenti, hogy egy kis csapattal nyomában van az ellenségnek. Helvétia visszafoglalását belfasti segédcsapatok segítségével viszik keresztül. (De csak úgy, ha lehet! Szerk.) London, dec. 31. Kitchener lord jelenti Pretoriából tegnapi kelettel, Fokföldön a helyzet nem igen változott. A betört búr hadak közül a keletiek kis csapatokra oszlottak, míg a nyugatiak Deliley-től és Tornecros-tól üldözve, Carnar felé nyomulnak előre. French tábornok megszállta Ventersdorpot. Clemens tábornok azt jelenti, hogy a Rustenburg felé vivő után ellentállásra talált. A kelet felé vivő vasúti vonalat Pan közelében levegőbe röpítették. A pangertoni vonalon ma reggel megállítottak egy vonatot.• White serege Senekalba érkezett. Clemens és Boyes tábornokok megakadályozzák (?) Dewett-et abban, hogy keresztültörjön dél felé. Brüsszel, dec. 31. Boeschoten, a transzváli követség titkára Krüger elnök nevében megcáfolja az angol lapoknak azt a híresztelését, hogy Botha Krügertől azt az utasítást kapta, hogy a buroknak vagy le kell tenniük a fegyvert, vagy pedig teljesen egyedül kell folytatniuk a harcot, mert ki van zárva minden remény, hogy segítséget kapjanak. London, dec. 81. London, dec. 31. Wellingtonból (Új-Zékund) jelentik a „Ti- TU es “-nak, hogy a Dél-Afrikába menő új kontingensben való szolgálatra már a szükséges 500 embernél több jelentkezett. Chamberlain gyarmatügyi miniszter nem fogadta el a maorik szolgálatait, ami nagyon elkedvetlenítette őket. London, dec. 31. Kitchener lord Pretoriából tegnapról a következőket jelenti a brit őrségnek Helvetiában történt megrohanásáról: Az őrséget éjjeli fél 3 órakor lepték meg. Az ellenség legelsőbb az őrség ágyúját rohanta meg, amelyet végül zsákmányul ejtett. 4 angol tiszt megsebesült, 11 ember meghalt és 22 megsebesült. Machadodorpból egy angol osztályt küldtek ki, amely a rossz út miatt idejekorán nem érkezhetett meg a harc színhelyére. Krüger és a cár, Budapest, dec. 31. Kitchener ismét az angol fegyvereket ért nagy vereségről tesz ma jelentést. Helvétiát elfoglalták a búrok s e közben az angolok nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek. Hogy súlyosak lehettek ezek a veszteségek, mutatja az, hogy Kitchener maga 58 halottat vagy sebesültet s 200 foglyot ismer be s azt is sejteti, hogy a búrok által elfoglalt hadállás igen fontos lehet, amit különben az is mutat, hogy még az angolok sem adták azonnal föl, akiknek pedig az utóbbi időben már nagyon kevés az ellenállási erejük és harci kedvük s a búrok — a mint látszik — egész könnyen, rakásszám fogják el őket. Másfelől is a búrok sikereiről szóló hírek érkeznek, a fokföldi helyzetre nézve pedig jellemző, hogy az egyik volt miniszter jenek az emigráció fejénél, Kossuthnál, gróf Batthyány Kázmérnál és Perczel Mórnál. Kossuth biztató, lelkesítő beszédet mondott s fel- villanyozta vele a borús kedélyeket, pedig tudta ő jól, hogy ez csak reménykedés, s a sor, mely oly halálos csapást mért szegény kajájára, őket is csak balkezével vezérli tovább a szenvedések pusztaságán. A bujdosók zöme a török laktanyában jött elszállásolva. A kaszárnya parancsnoka negtudván, hogy milyen nagy ünnepe van ma a magyarnak, a török zenekart az udvarra rendelte s azzal egész délután magyar darabokat játszatott. Legelsőnek a Szózatot, majd a Rákóczi- és Hunyadi-indulót játszották. A bus honfi érzelmeknek milyen viharát kavarták fel ez ismerős hangok lelkükben! Levetették magukat kemény ágyaikra, behunyták a szemüket és visszaképzelték magukat árva hazájukba, mely csepegett a vértől, s hóhérok tobzódtak ezer sebtől sajgó testén, így múlt el a lepergett század közepe, a magyarok újéve, könyben, gyászban, léleksorvasztó siralomban. A bujdosók abból a kis kegyelempénzből éltek, amit a török kormány juttatott nekik. Csak éppen hogy éhen nem haltak mellette. Kossuth és Perczel az ő gurusaik (török pénz) nagyobb részét, Batthyány az egészet odaadta nyomorgó emigráns társainak. Nagy örömet keltett a bujdosók között Kossuthmé szerencsés megérkezése, aki Orsován át szerencsésen török földre menekült. Először küldöttséggel üdvözölték január 19-én, majd február 2-án nagyszerű fáklyászenét rendeztek tiszteletére a maguk összekuporgatott filléreiből. Százegy nemzetiszint „Daily Telegraph“-nak jelentik Fokvárosból, hogy pénteken elfogató parancsot adtak ki Tewaler, az utolsó afrikander-kabinet tagja ellen, mert nemrég Graabreinetben lázitó beszédet mondott, lámpással vonultak a kormányzó lakása elé ,s ott a dalárda a Szózatot énekelte. A havas téli estén a szabad ég alatt , fölhangzó nemzeti imádság minden magyar keblét mélyen megrázta s Kossuthné zokogva borult a kormányzó vállára. Prokl József menekült honvédtiszt üdvözölte a nemeskeblű bátor honleányt, aki ezer veszély között jutott török földre, hogy a magyar nemzet száműzött apostolának vigasztalója lehessen a keserű percekben. Kossuthnésírástól elfojtott hangon válaszolt az üdvözlésre, mely után a zenekar néhány bus magyar dalt játszott s végezetül a dalárda énekelte el a Hymnuszt. A kormányzó karján vezetve lehozta nejét a tisztelgők közé, a kik kényes szemmel, de riadó éljenkezéssel fogadták. A törökök álmélkodva nézették a szegény, hazátlan budosoknak emek roppant lelkesedését. De nemsokára még az idegen földön is el kellett szakadniok egymástól a szegény bujdosóknak. Harmadnapra odajött Ahmed effendi, a porta követe s tudtukra adta, hogy az Izlam Iliire törökét Aleppóba, Kossuthot és negyven hontalan társát Kutahiába keleikezik. E leverő hir hallatára febr. 15-én újra megjelent az egész emigráció Kossuth előtt s a kormányzó lakása erkélyére lépve, megrent dilit hittel, könyezve búcsúzott el tőlük: — Testvérek, úgymond, az első nehéz lépés életemben az volt, mely hazámtól, a második meg az lesz, mely tőletek választ el, hogy Európától messze élő halott legyek oly helyen, hol öröm nem, csak a sir várhat reám . . . Legyen meg, amit a sors akar. Te messen el a végzet a száműzetésben, mint di- , cső Rákóczival tévé. Csak egyre kérlek testvária, dec. 31. A „Petit Journalnak“ azt jelentik Mentonéból, hogy az orosz udvar ott egy a cárnak megfelelő lakás után néz, arra az esetre, ha az orvosok megengedik, hogy a cár hosszabb tartózkodásra Mentoneba menjen. Erre a célra már ki is szemelték a Kalin-villát, míg a kíséret számára a Cap-Martin szállót fogják berendezni. Hogy elmehet-e a cár Mentoneba, vagy sem, arra vonatkozólag az orvosok tíz napon belül fognak nyilatkozni. A búr-barát sajtó azt hiszi, hogy abban az esetben, ha a cár elmegy Mentoneba, Krüger kísérletet tesz, hogy a cárral ott beszélhessen. Ezt a hírt valószínűvé teszi az a körülmény is, hogy dr. Leyds már értesítette is a párisi búrbizottság elnökét, Paulias szenátort erről az utazásról és közölte vele azt is, hogy Krüger ismét ellátogat Parisba. Leyds néhány napja maga is Párisban tartózkodik, hogy Krüger fogadtatását előkészítse. Leydsnek Parisban tartózkodásáról a francia lapok csak egy rövid személyi hírben emlékeznek meg, anélkül, hogy ott-tartózkodásának okával vagy céljával foglalkoznának. Visszaemlékezve arra, hogy milyen jól elő volt készítve annak idején Krügernek párisi fogadtatása, nyilvánvalóvá válik, hogy Leyds és ügynökei most sem töltik idejüket összetett kezekkel. véreim, arra, hogy felszabadítván rabláncaiból a hazát, gondoljatok kümporló hamvaimra a szerezzétek meg neki a hazai föld, a hazai sir édes nyugalmát. Ez egyetlen óhajom a halál küszöbén s ti teljesíteni fogjátok azt. E fájdalmas szavakra könyök zápora omlott a bujdosók szeméből. Gróf Vay László válaszolt reá büszke elszántsággal. Nagy férfiú — úgymond, a ki tisztán és mocsoktalanul állasz a világ szeme előtt s kit épp úgy tisztel és bálványoz a haza ma, miként azon napon, melyen kormányzóul emelt maga fölé, te nem fogsz meghalni, hanem élni, mert kell, múlhatatlanul kell, hogy élj! Nem csontjaidat, téged, téged fogunk mi élve visszavinni a hazába. Esküszöm erre a mindenható isten színe előtt! A bujdosók a jelenet magasztosságától áthatva, mintegy varázsütésre, mindnyájan ég fölé emelték kezüket s lelkesülten ismétlők: „esküszünk, esküszünk!“ De a könyörtelen végzet máskép határozott. Kossuth Kutahiába ment, ahonnan azonban már szept. 1-én hajóra szállhatott s a Missisipi amerikai gőzös Angliába vitte, ahol óriási lelkedés mellett valóságos diadalutat tett. Innen Amerikába ment s az 1851-ik uj évet már Washingtonban töltötte. Az amerikai nép példátlan örömujjongással fogadta s még a német demokraták is fáklyászenével tisztelték meg. Kossuth reménye újra éledt, azt hitte, hogy az amerikai nép nagyszerű fellángolásában összeperzselődik az osztrák zsarnokság, de újra és újra csalódott s turini remeteségéből hozta haza a nemzet hálája és kegyelete, haj, de már csak koporsóba zárva. Farkas urnád, „BUDAPEST“ Január 11. szám, (3