Budapest, 1902. szeptember (26. évfolyam, 240-268. szám)
1902-09-22 / 260. szám
(2) 260. szám. „BUDAPEST“ „ Szeptember 22. A Kossuth-ünnnep. Budapest, szept. 21. A Kossuth-ünnep hatása alatt áll még ugy a főváros, mint az egész ország népe. A főváros még lobogódiszben pompázik s ma is számos társaskörben és egyletben voltak lélekemelő ünnepségek. Ma volt a Petőfi-társaság díszgyülése is Kossuth emlékezetére. Az ünneplő díszes közönség szorongásig megtöltötte az Akadémia nagy termét. Jókai Mór ifjú hévvel szavalta el Kossuthot dicsőítő ódáját s ugy ez, mint Bartók ünnepi beszéde s Ábrányi Emil ódája oly gyújtó és lelkesítő hatással volt a hallgatóságra, hogy az sohasem fogja feledni ezt a szép ünnepet. De míg a Petőfi-társaság ekkér lerótta hódolatát a nagyok Nagyja iránt, hol maradt a többi irodalmi és tudományos társaság ünnepe? Miért nem ünnepli Kossuth emlékét az Akadémia, a Kisfaludy-társaság s legfőképpen a Történelmi Társulat? A fővárosban. A Pszüfi-társaság ünnepa. A Petőfi-társaság lélekemelő módon ünnepelte meg Kossuth Lajosnak, mint a társaság egykori tiszteleti tagjának százados születése napját az Akadémia dísztermében. Soha még ily nagyszámú és mindamellett előkelő, díszes közönség nem töltötte meg a hatalmas termet, melynek emelvényén Jókai Mór és Bartók Lajos elnökökkel az élükön, a Társaság összes tagjai foglaltak helyet. Megjelent az ünnepélyen Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tivadar is, kiket a közönség lelkes tüntetésben részesített. Az ünnepélyes ülést Bartók Lajos költői szárnyalása gyönyörű beszéddel nyitotta meg. Lelkes szavakkal von párhuzamot Petőfi és Kossuth között. Az volt Kossuth a politikában, ami Petőfi a költészetben. Művészetük két különböző hangszerre ágazott el, versre és prózára, de a melódia és összhang, a szellem közös volt: a magyar haza szeretete és dicsősége. Szép beszédét így fejezte be: A nép úgy vonult ravatala után, mint földre omlott nehéz felhő, telve elfojtott könyzáporral, villámmal. Ekkor érezhette ő igazán a »nemzet nagyságát“, mely előtt egykor meghajolt. Akkor a gyász nagyszerűsége a nemzet óriási erejét mutatta meg, hitét, hogy a törhetlen Kossuth nem halhat meg, most már elválhatatlnul él köztünk, míg most a százados Ünnep őszi verefénye csak fájdalmas lemondással látszik mosolyogni, hogy ő már névben él csak, az örökéletben, hőseink egében, népe emlékezetében, a történet könyvében, hogy ő is csak „volt“, de aki úgy volt, mint ő, az lesz is örökké ! Óriási tapsvihar zúgott fel a lelkes szavakra, amely még fokozódott, midőn Jókai Mór emelkedett fel helyéről, hogy elszavalja gyönyörű hexameterekben irt ünnepi ódáját. Az óda így kezdődik: „Száz esztendeje múlt, hogy az égből a földre leszálltál. Majd egy századon át fénylett nagy szellemed élve. Mit hoztál le nekünk ? A Szabadság égi szülöttét, Aki egyenlővé emelé fel a honfit, a polgárt. Kép volt, járom alatt: nemzetté őt Te teremted, Mostoha földjéből alkottál édes anyánkat; Szárnyat a szellemnek Te adtál, sajtót szabadítva ; S fényes hőstettek követek mit hirdető ajkad; Korszakot alkottál, tele fénynyel és örök élő Eszmékkel, miket el nem enyésztet semmi jövendő. Láncot tördelve Te magad viseled a bilincset Megszerzed a hont s magad éltél messze hazátlan, S láttad mind messzebb távozni a hont Te magadtól.“ így fut végig Jókai Kossuth egész életén gördülő hexameterekben s ódáját eképpen végzi: Óh ne maradj lenn , ottan alant az éji sötétben ! Óh ne maradj fenn, odafenn a csillogó fényben! Itt a helyed! Új század várja lejöttöd, Szép e drága haza, odafenn nem szebb a menyország! Éltedben ha sokat szenvedtél hosszú időkig, Nemzetedért s a szabadság isteni eszmekövéért ! Tartozik a végzet, hogy mindezt visszafizesse Néked egy új élet gyönyörével és diadalával. Addig is cisz idelemi valamennyi honfi szivében És az anyák nevedben oktatják kis csecsemőik! Óriási tapsvihar és éljenzés hangzott fel. A lelkesedés percekig tartott. Csilapultával Ferenczy József lépett az emelvényre és Kossuth mint szónok és író című tanulmányát olvasta fel. A zajos tetszéssel fogadott értekezés után Ábrányi Emil szavalta el ódáját Töviskoszoru címnel. A költemény szépsége, fennszárnyaló hangja nagy lelkesültséggel töltötte el a hallgatóság szivét, úgy, hogy a szavadat végeztével szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel adtak kifejezés érzelmüknek. A költeményből közöljük a következő versszakot: Mért ropog a gránit, dübörög a róna, Mint a feltámadó Krisztus koporsója? Mielőtt a vulkán lángját kidobálja, így morajlik mélyen a tűzhányó tája. Mi kopog, mi dobog egyre jobban s jobban ? Földrengés ez ?... Ön nem!... A nép szive dobban. Az az óriás szív, amit ő megváltott. A nép szíve mondja : Kossuth legyen áldott! Mi az, ami ott fönn az eget megrázza. Mint a diadalnak édes kacagása ? Mintha tépett láncok csengve szétesnének, Jönnek büszke zajjal a halott honvédek ! Jönnek Vácz, Nagy-Sarló, Szolnok katonái, Villogó szemekkel diszörséget állni! Azt himlők: mennydörgés. Pedig nagy, viharos Hangon ők kiáltják: Éljen Kossuth Lajos! Mély és erős hatást tett végül Kiss József balladája : A trombitás, mely tárgya a szabadságharcban játszik. A közönség zajos tetszéssel hálálta meg a gyönyörű költeményt. A sikerült ünnepi ülést Bartók Lajos zárószavai rekesztették be.» A budapesti unitárius egyházközség Koháry utcai templomában ma d. e. 11 órakor tartott ünnepélyes istentiszteleten Jozan Miklós lelkész egyházi beszédében lelkes szavakkal adózott Kossuth emlékének, méltatva a nemzet nagy fiának elévülhetetlen érdemeit. A vidéken, Orsova közönsége is kivette a maga részét a Kossuth-ünnepekből. Emlékkővel jelölte meg azt a házat, amelyben Kossuth Lajos hazánkban utolsó éjszakáját töltötte. Másnap már vitte tovább, idegen országba Bégo Musztafa, ma is élő csolnakos, aki most Budapesten vett részt az ünnepekben. A kővel megjelölt ház akkoriban vendégfogadó volt és ott szállt meg Kossuth Lajos társaival. A díszes fehér márványtábla, amelyet Orsova közönsége létesített, 130 centiméter magas és 92 centiméter széles. Felirata így hangzik: E házban, mely 1849-ben „Fehér bárányhoz“ címzett vendégfogadó volt, töltő utolsó éjszakáját magyar földön 1849. augusztus 16-án Hazánk nagy fia: KOSSUTH LAJOS. E táblát a nagy hazafi születésének 100 éves évfordulója alkalmából emelte Orsová hazafias közönsége 1902. szeptember 19. Pénteken kora reggel és a megelőző napon is taracklövések adták tudtul a lakosságnak az ünnepély kezdetét. Tíz órakor az evangélikus templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen Francz Ede ev. lelkész mondott lelkes emlékbeszédet. Úgy az istentiszteleten, mint az emléktábla leleplezési ünnepélyén a város minden hivatala és egyesülete testületileg vett részt. Kivonultak az összes iskolásgyermekek is. A magyar daloskor által előadott Himnusz után Komjáthy bán- dór tanár mondott nagyhatású beszédet. Orsova hazafias közönsége a szép ünnepbe bele is tudta vonni a nyelvileg különböző lakosságú helynek minden tagját. Az ünnep idején az összes kereskedők zárva tartották üzleteiket. Az ünnepélyen mintegy háromezer ember vett részt. Beregszászban szombaton este Kossuth születésének évfordulója alkalmából az épületeket fényesen kivilágították és fellobogózták. A vasárnapi ünnep istentisztelettel kezdődött az izr., ref., és gör. kat. templomokban. Délelőtt 11 órakor a város díszközgyűlést tartott, a melyen lelkes beszédeket mondottak Varga Sándor és Dudics Endre gör. kat. esperes. A gyűlés után a városház udvarán a polgárságnak ünnepe következett. Délben a vármegyei kaszinóban társasebéd volt. Este pedig társasvacsora az Oroszlán-vendéglőben a polgárság számára. Kispest község nemesen gondolkozó polgársága nagy ünnepélyességgel adózott öreg apánk, Kossuth Lajos emlékének századik születésnapja alkalmából. Az elöljáróság díszközgyűlést tartott, melyet Eder József községi bíró nyitott meg rövid szavakban, majd átadta a szót az ez alkalomra felkért ünnepi szónoknak, id. Holbesz József nyug. plébánosnak, aki agg kora dacára, hévvel és tűzzel méltatta nagy hazánkfia hervadhatatlan érdemeit. A közgyűlés jegyzőkönyvbe vette örök emlékezetül Kossuth Lajos érdemeit, majd 500 koronát szavazott meg egyhangúlag az emelendő szoborra. A közgyűlést a róm. kath. templomban fényes istentisztelet követte, melyen az összes egyletek zászlóik alatt jelentek meg temérdek közönséggel. A kispesti dalárda is közreműködött. Rákospalota hazafias közönsége kivilágítással és színielőadással ülte meg Kossuth Lajos századik évfordulóját. A rákospalotai műkedvelők Rátkay László eredeti népszínművét a „Felhő Klárit“ adták elő a budapesti menedékház agg honvédjei javára. Az előadást megelőzőleg Straub Árpád alkalmi költeményt szavalt. A darab főbb szerepeit Thuróczy Gyuláné, özv. Fáraay Kornélné és Halász Irénke I úrnők játszották. Az előadást reggelig tartó tánc követte. Balassa-Gyarmaton ma ünnepelték Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját. Az evangélikus templomban Baltisz dr. püspök ünnepi beszédet mondott. A városházán díszközgyűlés volt, amelyen Horváth Danó árvaszéki ülnök szónokolt. A megyeháza előtti téren mintegy 2000 főnyi közönség előtt a dalárda a himnuszt és a Kossuth-nótát énekelte. Azután Kossatzki dr. lelkes beszédet mondott. Tokay dalegyleti igazgató Pap ódáját szavalta nagy hatással. Reggeltől délig ágyúzás volt hallható. A megyét Nagy Mihály alispán, a törvényszéket Kubinyi Lajos dr. elnök, a pénzügyigazgatóságot Vágássy Gábor helyettes igazgató vezette. A járásbíróság, az ügyészség és az összes testületek képviselve voltak az ünnepen. Az ünnepet a város rendezte Balás Ferenc főbíróval az élén, aki díszmagyarban volt. Az egész városban nagy volt a lelkesedés. Brcsiczán a magyar nyelvterjesztőegyesület, a magyar dalkör, a dalegyesület és a dalszövetség együttes ünnepélyt rendezett Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt rendező és más egyesületek a resiczai gyár zenekarának kísérete mellett zászlókkal vonultak az ünnepély helyére, a főtérre, ahol mintegy 8000 ember gyűlt egybe. A zenekar által előadott Himnusz nyitotta meg az ünnepélyt, azután pedig Kanadé Dezső tanár elmondta Rákosi Viktor Fohászát. Az ünnepi beszédet Kretschy Ferenc ügyvéd társasági ügyész mondotta szónoki hévvel. A beszéd után Stande György műegyetemi hallgató és Szűcs Lajos gyári munkás adtak elő hazafias költeményeket. A dalárdák hazafias énekével az ünnepély véget ért. Tályán ma lelkesen ünnepelték Kossuth emlékezetét. Az ünnepet a képviselőtestület díszközgyűlése nyitotta meg. Ezután Bernáth Béla orsz. képviselő vezetésével a