Budapest, 1902. szeptember (26. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-22 / 260. szám

(2) 260. szám. „BUDAPEST“ „ Szeptember 22. A Kossuth­-ünnnep. Budapest, szept. 21. A Kossuth-ünnep hatása alatt áll még ugy a főváros, mint az egész or­szág népe. A főváros még lobogódiszben pompázik s ma is számos társaskörben és egyletben voltak lélekemelő ünnep­ségek. Ma volt a Petőfi-társaság dísz­­gyülése is Kossuth emlékezetére. Az ünneplő díszes közönség szorongásig megtöltötte az Akadémia nagy termét. Jókai Mór ifjú hévvel szavalta el Kossuthot dicsőítő ódáját s ugy ez, mint Bartók ünnepi beszéde s Ábrányi Emil ódája oly gyújtó és lelkesítő hatás­sal volt a hallgatóságra, hogy az soha­sem fogja feledni ezt a szép ünnepet. De míg a Petőfi-társaság ekkér le­rótta hódolatát a nagyok Nagyja iránt, hol maradt a többi irodalmi és tudomá­nyos társaság ünnepe? Miért nem ün­nepli Kossuth emlékét az Akadémia, a Kisfaludy-társaság s legfőképpen a Tör­ténelmi Társulat? A fővárosban. A Pszüfi-társaság ünnepa. A Petőfi-társaság lélekemelő módon ünnepelte meg Kossuth Lajosnak, mint a társaság egykori tiszteleti tagjának száza­dos születése napját az Akadémia dísztermé­ben. Soha még ily nagyszámú és mindamel­lett előkelő, díszes közönség nem töltötte meg a hatalmas termet, melynek emelvényén Jókai Mór és Bartók Lajos elnökökkel az élükön, a Társaság összes tagjai foglaltak helyet. Megjelent az ünnepélyen Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tivadar is, kiket a közönség lelkes tüntetésben részesített. Az ünnepélyes ülést Bartók Lajos költői szárnyalása gyönyörű beszéddel nyi­totta meg. Lelkes szavakkal von párhuzamot Petőfi és Kossuth között. Az volt Kossuth a politikában, ami Petőfi a költészetben. Mű­vészetük két különböző hangszerre ágazott el, versre és prózára, de a melódia és össz­hang, a szellem közös volt: a magyar haza szeretete és dicsősége. Szép beszédét így fe­jezte be: A nép úgy vonult ravatala után, mint földre omlott nehéz felhő, telve elfojtott köny­­záporral, villámmal. Ekkor érezhette ő igazán a »nemzet nagyságát“, mely előtt egykor megha­jolt. Akkor a gyász nagyszerűsége a nemzet óriási erejét mutatta meg, hitét, hogy a törhet­­len Kossuth nem halhat meg, most már elvál­­hatatlnul él köztünk, míg most a százados Ünnep őszi verefénye csak fájdalmas lemondás­sal látszik mosolyogni, hogy ő már névben él csak, az örökéletben, hőseink egében, népe emlé­kezetében, a történet könyvében, hogy ő is csak „volt“, de aki úgy volt, mint ő, az lesz is örökké ! Óriási tapsvihar zúgott fel a lelkes szavakra, a­mely még fokozódott, midőn Jókai Mór emelkedett fel helyéről, hogy el­szavalja gyönyörű hexameterekben irt ün­nepi ódáját. Az óda így kezdődik: „Száz esztendeje múlt, hogy az égből a földre leszálltál. Majd egy századon át fénylett nagy szellemed élve. Mit hoztál le nekünk ? A Szabadság égi szülöttét, Aki egyenlővé emelé fel a honfit, a polgárt. Kép volt, járom alatt: nemzetté őt Te teremted, Mostoha földjéből alkottál édes anyánkat; Szárnyat a szellemnek Te adtál, sajtót szabadítva ; S fényes hőstettek követek mit hirdető ajkad; Korszakot alkottál, tele fénynyel és örök élő Eszmékkel, miket el nem enyésztet semmi jövendő. Láncot tördelve Te magad viseled a bilincset Megszerzed a hont s magad éltél messze hazátlan, S láttad mind messzebb távozni a hont Te magadtól.“ így fut végig Jókai Kossuth egész éle­tén gördülő hexameterekben s ódáját ekép­­pen végzi: Óh ne maradj lenn , ottan alant az éji sötétben ! Óh ne maradj fenn, odafenn a csillogó fényben! Itt a helyed! Új század várja lejöttöd, Szép e drága haza, odafenn nem szebb a meny­­ország! Éltedben ha sokat szenvedtél hosszú időkig, Nemzetedért s a szabadság isteni eszm­ekövéért ! Tartozik a végzet, hogy mindezt visszafizesse Néked egy új élet gyönyörével és diadalával. Addig is cisz idelemi valamennyi honfi szivében És az anyák nevedben oktatják kis csecsemőik! Óriási tapsvihar és éljenzés hangzott fel. A lelkesedés percekig tartott. Csilapul­­tával Ferenczy József lépett az emelvényre és Kossuth mint szónok és író című tanul­mányát olvasta fel. A zajos tetszéssel fogadott értekezés után Ábrányi Emil szavalta el ódáját Tö­­viskoszoru cím­nel. A költemény szépsége, fennszárnyaló hangja nagy lelkesültséggel töltötte el a hallgatóság szivét, úgy, hogy a szavadat végeztével szűnni nem akaró taps­sal és éljenzéssel adtak kifejezés érzelmük­nek. A költeményből közöljük a következő versszakot: Mért ropog a gránit, dübörög a róna, Mint a feltámadó Krisztus koporsója? Mielőtt a vulkán lángját kidobálja, így morajlik mélyen a tűzhányó tája. Mi kopog, mi dobog egyre jobban s jobban ? Földrengés ez ?... Ön nem!... A nép szive dobban. Az az óriás szív, a­mit ő megváltott. A nép szíve mondja : Kossuth legyen áldott! Mi az, ami ott fönn az eget megrázza. Mint a diadalnak édes kacagása ? Mintha tépett láncok csengve szétesnének, Jönnek büszke zajjal a halott honvédek ! Jönnek Vácz, Nagy-Sarló, Szolnok katonái, Villogó szemekkel diszörséget állni! Azt himlők: mennydörgés. Pedig nagy, viharos Hangon ők kiáltják: Éljen Kossuth Lajos! Mély és erős hatást tett végül Kiss József balladája : A trombitás, mely tárgya a szabadságharcban játszik. A közönség zajos tetszéssel hálálta meg a gyönyörű köl­teményt. A sikerült ünnepi ülést Bartók Lajos zárószavai rekesztették be.­­» A budapesti unitárius egyházközség Koháry­ utcai templomában ma d. e. 11 órakor tartott ünnepélyes istentiszteleten Jozan Miklós lelkész egyházi beszédében lelkes szavakkal adózott Kossuth emlékének, méltatva a nemzet nagy fiának elévülhetetlen érdemeit. A vidéken, Orsova közönsége is kivette a maga részét a Kossuth-ünnepekből. Emlékkővel je­lölte meg azt a házat, amelyben Kossuth La­jos hazánkban utolsó éjszakáját töltötte. Más­nap már vitte tovább, idegen országba Bégo Musztafa, ma is élő csolnakos, aki most Budapesten vett részt az ünnepekben. A kő­vel megjelölt ház akkoriban vendégfogadó volt és ott szállt meg Kossuth Lajos társai­val. A díszes fehér márványtábla, amelyet Orsova közönsége létesített, 130 centiméter magas és 92 centiméter széles. Felirata így hangzik: E házban, mely 1849-ben­­ „Fehér bárányhoz“ címzett vendégfogadó volt, töltő utolsó éjszakáját magyar földön 1849. augusztus 16-án Hazánk nagy fia: KOSSUTH LAJOS. E táblát a nagy hazafi születésének 100 éves évfordulója alkalmából emelte Orsová hazafias közönsége 1902. szeptember 19. Pénteken kora reggel és a megelőző napon is taracklövések adták tudtul a lakos­ságnak az ünnepély kezdetét. Tíz órakor az evangélikus templomban ünnepi istentisztelet volt, a­melyen Francz Ede ev. lelkész mon­dott lelkes emlékbeszédet. Úgy az istentisz­teleten, mint az emléktábla leleplezési ünne­pélyén a város minden hivatala és egyesülete testületileg vett részt. Kivonultak az összes­­ iskolásgyermekek is. A magyar daloskor ál­­­­tal előadott Himnusz után Komjáthy bán-­­ dór tanár mondott nagyhatású beszédet. Or­­­­sova hazafias közönsége a szép ünnepbe bele i­s tudta vonni a nyelvileg különböző lakosságú­­ helynek minden tagját. Az ünnep idején az összes kereskedők zárva tartották üzleteiket. Az ünnepélyen mintegy háromezer ember vett részt. Beregszászban szombaton este Kossuth születésének évfordulója alkalmá­ból az épületeket fényesen kivilágították és fellobogózták. A vasárnapi ünnep istentisz­telettel kezdődött az izr., ref., és gör. kat. templomokban. Délelőtt 11 órakor a város díszközgyűlést tartott, a melyen lelkes be­szédeket mondottak Varga Sándor és Du­­dics Endre gör. kat. esperes. A gyűlés után a városház udvarán a polgárságnak ünnepe következett. Délben a vármegyei kaszinóban társasebéd volt. Este pedig tár­sasvacsora az Oroszlán-vendéglőben a pol­gárság számára. Kispest község nemesen gondolkozó polgársága nagy ünnepélyességgel adózott öreg apánk, Kossuth Lajos emlékének száza­dik születésnapja alkalmából. Az elöljáróság díszközgyűlést tartott, melyet Eder József községi bíró nyitott meg rövid szavakban, majd átadta a szót az ez alkalomra felkért ünnepi szónoknak, id. Holbesz József nyug. plébánosnak, aki agg kora dacára, hévvel és tűzzel méltatta nagy hazánkfia hervadhatat­lan érdemeit. A közgyűlés jegyzőkönyvbe vette örök emlékezetül Kossuth Lajos érde­meit, majd 500 koronát szavazott meg egy­hangúlag az emelendő szoborra. A közgyűlést a róm. kath. templomban fényes istentisztelet követte, melyen az összes egyletek zászlóik alatt jelentek meg­ temérdek közönséggel. A kispesti dalárda is közreműködött. Rákospalota hazafias közönsége kivilá­gítással és színielőadással ülte meg Kossuth Lajos századik évfordulóját. A rákospalotai mű­kedvelők Rátka­y László eredeti népszínművét a „Felhő Klárit“ adták elő a budapesti mene­­dékház agg honvédjei javára. Az előadást meg­előzőleg Straub­ Árpád alkalmi költeményt sza­valt. A darab főbb szerepeit Thuróczy Gyu­­láné, özv. Fáraa­y Kornélné és Halász Irénke I úrnők játszották. Az előadást reggelig tartó tánc követte. Balassa-Gyarmaton ma ünnepel­ték Kossuth Lajos születésének századik év­fordulóját. Az evangélikus templomban Bal­tisz dr. püspök ünnepi beszédet mondott. A városházán díszközgyűlés volt, amelyen Hor­váth Danó árvaszéki ülnök szónokolt. A megyeháza előtti téren mintegy 2000 főnyi közönség előtt a dalárda a himnuszt és a Kossuth-n­ótát énekelte. Azután Kossatzki dr. lelkes beszédet mondott. Tokay dalegy­leti igazgató Pap ódáját szavalta nagy ha­tással. Reggeltől délig ágyúzás volt hallható. A megyét Nagy Mihály alispán, a törvény­széket Kubinyi Lajos dr. elnök, a pénzügy­­igazgatóságot Vágássy Gábor helyettes igazgató vezette. A járásbíróság, az ügyész­ség és az összes testületek képviselve vol­tak az ünnepen. Az ünnepet a város rendezte Balás Ferenc főbíróval az élén, aki díszma­­gyarban volt. Az egész városban nagy volt a lelkesedés. Brcsiczán a magyar nyelvterjesztő­­egyesület, a magyar dalkör, a dal­egyesület és a dal­szövetség­ együttes ünnepélyt rende­zett Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt ren­dező és más egyesületek a resiczai gyár zenekarának kísérete mellett zászlókkal vo­nultak az ünnepély helyére, a főtérre, a­hol mintegy 8000 ember gyűlt egybe. A zenekar által előadott Himnusz nyitotta meg az ün­nepélyt, azután pedig Kanadé Dezső tanár elmondta Rákosi Viktor Fohászát. Az ünnepi beszédet Kretschy Ferenc ügyvéd társasági ügyész mondotta szónoki hévvel. A beszéd után Stande György műegyetemi hallgató és Szűcs Lajos gyári munkás adtak elő hazafias költeményeket. A dalárdák hazafias énekével az ünnepély véget ért. Tályán ma lelkesen ünnepelték Kos­suth emlékezetét. Az ünnepet a képviselő­testület díszközgyűlése nyitotta meg. Ezután Bernáth Béla orsz. képviselő vezetésével a

Next