Budapest, 1904. május (28. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-06 / 126. szám

(B) 126. szám. „BUDAPEST** Jókai a népszerű joghallgatók közé tartozott mind tehetségeiért, mind megnyerő és sze­rény viseletéért. A kollégiumi ifjúság tőle tudta meg, hogy az a fiatal színész, akinek újra látása olyan meglepetésben részesíti Jókait, ugyanaz a fiatal költő, akinek néhány szép költeménye az „Athenaeum“ hasábjain is megjelent. Természetes, hogy a két jó ba­rát gyakran álmodozott együtt a jövő élet alaktalan dicsőségéről, de egyik sem volt va­lami szilárdan meggyőződve tulajdonképeni hivatásáról. Jókai még mindig a festőművész babérjai után áhítozott, Petőfi a színész ko­szorújáért. Ez az év azonban határozott éle­tükben. Jókai megírta ez időtájt (vagy 1842. végén, vagy a következő év legelején) „A zsidó fiú® című első drámai kísérletét s hogy az Akadémia pályázatain kívánt szabályok­nak megfelelhessen, idegen kézzel másoltatta le. Petőfié volt az idegen kéz, az ő kézírásá­ban maradt ránk Jókai lángelméjének ez első ismert alkotása. „A zsidó fiú“ az Akadémia Teleki-pá­lyázatára küldetett be Toldi Ferenc titkárhoz, aki március 8-án kapta azt kézhez, mint a beérkezett pályaművek közül a negyedik számút. Tudva van, hogy e mű siker nélkül versenyzett a száz arany díjért, a­melyet Obernyik Károlynál­ a „Four és pór“ című szomorújátéka nyert el. Később sokat emlegette e művét maga az ünnepelt szerző is, s mivel — úgy látszik — az eredeti fogalmazványt vagy megsem­misítette, vagy elvesztette, szerette volna a Petőfi másolatát kezéhez kapni. Képzelhető, mily örömet csinált neki ez év elején Bo­­rovszky Samu, az Akadémia irattárnoka, mi­dőn Gyulai Pál biztatására, egy napon csak azzal a kijelentéssel nyitott be Jókaihoz, hogy íme, meg van „A zsidó fiú“ másolata úgy, a mint az pályázatra küldetett s átadta neki a Petőfi kéziratát. Borovszkyt megölelte s megcsókolta Jókai, azt mondván, hogy ennél nagyobb örömet nem is okozhatott volna neki. Íme rövid története annak az első kö­vetkezményeiben oly felette fontos drámai kísérletnek, a­melytől Jókai félszázados írói pályáját számíthatjuk. A műnek kevés aest­­hetikai, de annál nagyobb irodalomtörténeti becse van. A lángelme első szárnypróbálga­tása az, egy fényes pályának kiinduló pontja, mely Kecskemétre utal, a­hol Jókai bonto­gatni kezdi szárnyait s mutogatja oroszlán körmeit a kecskeméti életből merített „Hét­köznapokéban. — A szegedi mandátum. Bánffy Dezső dr. táviratilag értesítette híveit, hogy a szegedi I. kerület jelöltségét elfogadja. Vasár­nap Bánffy nagy kísérettel lemegy Szegedre, hogy elmondja a programmbeszédét. — Kis- Zomborban a szegedi kormánypárt 50 tagú küldöttsége ma tisztelgett Rónay ny. torontál­­megyei főispánnál, hogy a jelöltséget fölajánl­ja. Rónay elfogadta a jelöltséget s programm­beszédét e hó 12-én tartja Szegeden. — A függetlenségi párt dr. Becsey Károly szegedi ügyvédet jelöli. A választás e hó 24-én lesz. POLITIKAI HÍREK. Budapest, május 5. — A mai koronatanács. A királyi várpalotában ma déli 1 órakor ült össze a ki­rály elnöklése alatt a közös miniszteri tanács­kozás, amelyen résztvettek Golub­ovszki gróf közös külügyminiszter, Pilteich lovag közös hadügyminiszter, Spaun báró tengernagy, tengerészeti parancsnok, továbbá Tisza István gróf magyar és Kötber dr. osztrák miniszter­­elnök, valamint Lukács László magyar és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminisz­ter. A tanácskozás 4 és fél óráig tartott s azon véglegesen megállapították az e hó 14-ére Budapestté egybehívandó delegációk elé terjesztendő 1905. közös költségelőirány­zatot. Az előzményekről a következőket je­lenthetjük: Reggel 10 órakor Kötber dr. osztrák miniszterelnök megjelent a magyar minisz­terelnöki palotában és rövid látogatást tett Z­isza grófnál. A látogatás inkább udvarias­­sági jelleggel birt. Fél 11 órakor Böhm- Bawerk dr. osztrák pénzügyminiszter meglá­togatta az ugyancsak a várban levő pénzügy­­miniszteri palotában Lukács Lászlót. A két pénzügyminiszter igen soká tanácskozott egy­mással. Lukács László pénzügyminiszter ez­után Tisza grófot kereste fel, akinél hosz­­szabb időt töltött. Déli 12 órakor voluchowski gróf külügyminiszter jelent meg a várban és a királyi palotába hajtatott s kihallgatásra je­lentkezett az uralkodónak Ez a kihallgatás az uralkodó elnöklete alatti tanácskozás elő­készítésére szolgált. Az orosz-japán háború, Budapest, május 5. A japánok ismét ujonganak, mint Tokióból jelentik, s van is rá okuk, mert annyi sok küzdelem, fáradság és hősies elszántság után végre sikerült a japán tengerészetnek — ha csak az eddigi összes hírek nem csalnak — elzárnia a port-arturi kikötő bejáratát. Nyolc-tíz nagy terjedelmű és ne­héz gyúj­tóhajó teszi most lehetetlenné az orosz hajórajnak a nyílt tengerre való kijutást , miután a japánok a szá­razföldről is közelednek már Port-Ar­­tur felé, az erősség s a benne levő 5000 főnyi helyőrség meleg napjai most következnek. Az oroszok már várják is az újabb támadást a tenger felől, de az most már valószínűleg csak akkor követke­zik be, ha egyidejűleg a szárazról is támadhatnak majd a japánok. Azt a hírt, hogy a japánok Nincs­­vangot is megszállották volna Liaotung­­félszigeten, mindeddig nem erősítették meg. A Jalu folyónál szenvedett nagy veszteségeket ellenben kezdik már be­ismerni maguk az oroszok is. 2000 ha­lottról és sebesültről beszélnek már a tiszteken kívül, a végén azonban való­színűleg megkétszereződik még ez a szám legalább is, nem is számítva a sok foglyot, a­mi a japánok kezébe esett. Az orosz lapok most azzal ipar­kodnak leszállítani a japánok győzel­mének értékét, hogy a japánok nagy túlerővel rendelkeztek, így a „Nov.­­Vremja“ kiszámítja, hogy a falunál orosz részről csak 18.000 ember küz­dött 48 ágyúval, míg a japánok, — ál­lítása szerint — 70.000-en voltak 180 ágyúval. De akkor miféle had­vezetőség lehet az, mely ily körülmények közt megütközik ? Mai táviratainkat az alábbiakban csoportosítják: Port-Artur elzárása. London, május 5. fokohamából jelentik, hogy egy japán hajóraj tegnapelőtt (kedden) azt a parancsot kapta, hogy a port-arturi kikötő elzárására újabb kísérletet tegyen. A hajóraj sűrű köd­ben a parti ütegek erős ágyúzása mellett azokon a pontokon, a­melyeket számára ki­jelöltek, hajókat sülyesztett el és a kikötő elzárása minden tekintetben a legna­gyobb mértékben sikerült. Port-Artur, május 5. (Az orosz távirati ügynökség külön tu­dósítójának jelentése.) Az ellenség a látóha­táron cirkál. Újabb támadás lehetséges. Meg­állapították, hogy az utolsó kikötőelzárási kísérletkor 12 gyujtóhajó dolgozott. Nyolc el­­sülyesztett hajónak helyét pontosan megálla­pították, kettőért m­ég nem. Két gyújtóhajó nem állotta a gyilkos tüzelést és megfordult. Két gyujtóhajó a beszerzett értesülések sze­rint átlag 2000 tonnánál súlyosabb volt. Tokió, május 5. Arra a hírre, hogy sikerült Port-Artur kikötőjét elzárni, este az emberek ezrei vo­nultak végig az utcán zenével és lelkesen tüntettek a tengerészetügyi és hadügyi mi-­­nisztérium, valamint a vezérkar épülete előtt. ■ London, május 5. A „Daily Chronicle“-nek és a „Daily Telegraph“-nak azt jelentik Tokióból, hogy a port-arturi kikötő bejárata — hír szerint — valóban el van zárva. Berlin, május­ 5. Jokohamából jelentik a „Tageblatt”­­nak. A japánoknak a port-arturi kikötő elzá­rására tegnapelőtt tett kísérlete jól sikerült. A kereskedelmi hajók a kiszemelt pontokon sülyedtek el s a kikötő kijárata már most tel­jesen el van zárva. London, május 5. Az összes tokiói táviratok egybehangzóan jelentik, hogy a japánoknak múlt kedden dél­után sűrű ködben tett újabb kísérletük, hogy a port-arturi kikötő szűk bejárását több elsülyesz­­tett teherhajóval elzárják, kitűnően sikerült. A­ japánok kilenc vagy talán még több, kővel és robbanó­anyagokkal megrakott hajót vezényel­tek a kikötőhöz. A parancs az volt, hogy a hajók ember­áldozatra való tekintet nélkül igye­kezzenek egészen a kikötő bejárásáig eljutni, és ott azután sülyeszszék el az összes hajókat. Azok a japán tengerész tisztek, akik a legutóbbi meghiúsult elzáró kísérletben résztvettek és éle­tüket megmentették, kérték, hogy ezt az újabb­ vállalkozást is ők intézhessék. A különbség csak az volt, hogy az elzárást most nem éjjel,­ hanem nappal kísérelték meg. A londoni lapok abból a körülményből, hogy Alexejev a cárhoz intézett jelentésében nem mondja határozottan, hogy a kikötő bejárása szabad, hanem még csak meg fogja vizsgáltatni, vájjon szabad-e, azt következtetik, hogy a japán jelentések tel­jesen megfelelnek a valóságnak és hogy a japánok elzáró kísérlete minden várakozáson felül sikerült. Pétervár, május 5. Magánjelentések szerint a legutolsó port-arturi ütközet igen öldöklő volt. Az erő­dítmények valamennyi ütege tűzben állott. A robbanó­szerekkel megrakott hajók három csoportban közeledtek. Az első hajót adott jelre elsüllyesztették és a rajta levők nem fo­gadták el honfitársaik segítségét, hogy meg­menekülhessenek. A partra kiúszott japánok elkeseredetten védekeztek revolvereikkel, ne­hogy fogságba jussanak. A falui ütközet részletei. Berlin, május 5. Péter váll­át jelentik a „Tageblatt“-nak: Szaszulics tábornok, aki csak könnyen sebe­sült meg, saját elhatározásából Kuropatkin tábornok parancsa ellenére vállalkozott a falu-menti harcokra. Kuropatkin táviratban panaszt tett a cárnál, hogy Szaszulics nem teljesíti parancsát s a saját kockázatára az orosz katonák bátorságára számítva, vesze­delmes vállalatokba bocsátkozik. Kaszalinszki tábornok állapota veszedelmes. Pétervár, május 5. (Hivatalos távirat.) Kasziatinszki tábor­nok jelentésében még a következők foglaltat­nak : Visszaküldtem a Muracski-üteget a tarta­lékhoz és a 12. ezredet, a harmadik üteget és a gépfegyvereket a 11. ezred védelme alatt visszavonultattam. Vezérkari főnököm az utóvé­det vezette vissza. Egy órakor a japánok oly közel jöttek a 11. ezred állásához, hogy a har­madik üteg az ellenséges ágyuk kereszttüzétől veszélyeztetett utón nem tudott tovább menni és a japánokhoz közel foglalt állást, hol az ütközet végéig maradt. Eközben elesett par­ancs­­noka, Muracski alezredes. Az utóvéd első vonalába vezényeltek most egy gépfegyver Május 8.

Next