Budapest, 1904. május (28. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-06 / 126. szám
(B) 126. szám. „BUDAPEST** Jókai a népszerű joghallgatók közé tartozott mind tehetségeiért, mind megnyerő és szerény viseletéért. A kollégiumi ifjúság tőle tudta meg, hogy az a fiatal színész, akinek újra látása olyan meglepetésben részesíti Jókait, ugyanaz a fiatal költő, akinek néhány szép költeménye az „Athenaeum“ hasábjain is megjelent. Természetes, hogy a két jó barát gyakran álmodozott együtt a jövő élet alaktalan dicsőségéről, de egyik sem volt valami szilárdan meggyőződve tulajdonképeni hivatásáról. Jókai még mindig a festőművész babérjai után áhítozott, Petőfi a színész koszorújáért. Ez az év azonban határozott életükben. Jókai megírta ez időtájt (vagy 1842. végén, vagy a következő év legelején) „A zsidó fiú® című első drámai kísérletét s hogy az Akadémia pályázatain kívánt szabályoknak megfelelhessen, idegen kézzel másoltatta le. Petőfié volt az idegen kéz, az ő kézírásában maradt ránk Jókai lángelméjének ez első ismert alkotása. „A zsidó fiú“ az Akadémia Teleki-pályázatára küldetett be Toldi Ferenc titkárhoz, aki március 8-án kapta azt kézhez, mint a beérkezett pályaművek közül a negyedik számút. Tudva van, hogy e mű siker nélkül versenyzett a száz arany díjért, amelyet Obernyik Károlynál a „Four és pór“ című szomorújátéka nyert el. Később sokat emlegette e művét maga az ünnepelt szerző is, s mivel — úgy látszik — az eredeti fogalmazványt vagy megsemmisítette, vagy elvesztette, szerette volna a Petőfi másolatát kezéhez kapni. Képzelhető, mily örömet csinált neki ez év elején Borovszky Samu, az Akadémia irattárnoka, midőn Gyulai Pál biztatására, egy napon csak azzal a kijelentéssel nyitott be Jókaihoz, hogy íme, meg van „A zsidó fiú“ másolata úgy, a mint az pályázatra küldetett s átadta neki a Petőfi kéziratát. Borovszkyt megölelte s megcsókolta Jókai, azt mondván, hogy ennél nagyobb örömet nem is okozhatott volna neki. Íme rövid története annak az első következményeiben oly felette fontos drámai kísérletnek, amelytől Jókai félszázados írói pályáját számíthatjuk. A műnek kevés aesthetikai, de annál nagyobb irodalomtörténeti becse van. A lángelme első szárnypróbálgatása az, egy fényes pályának kiinduló pontja, mely Kecskemétre utal, ahol Jókai bontogatni kezdi szárnyait s mutogatja oroszlán körmeit a kecskeméti életből merített „Hétköznapokéban. — A szegedi mandátum. Bánffy Dezső dr. táviratilag értesítette híveit, hogy a szegedi I. kerület jelöltségét elfogadja. Vasárnap Bánffy nagy kísérettel lemegy Szegedre, hogy elmondja a programmbeszédét. — Kis- Zomborban a szegedi kormánypárt 50 tagú küldöttsége ma tisztelgett Rónay ny. torontálmegyei főispánnál, hogy a jelöltséget fölajánlja. Rónay elfogadta a jelöltséget s programmbeszédét e hó 12-én tartja Szegeden. — A függetlenségi párt dr. Becsey Károly szegedi ügyvédet jelöli. A választás e hó 24-én lesz. POLITIKAI HÍREK. Budapest, május 5. — A mai koronatanács. A királyi várpalotában ma déli 1 órakor ült össze a király elnöklése alatt a közös miniszteri tanácskozás, amelyen résztvettek Golubovszki gróf közös külügyminiszter, Pilteich lovag közös hadügyminiszter, Spaun báró tengernagy, tengerészeti parancsnok, továbbá Tisza István gróf magyar és Kötber dr. osztrák miniszterelnök, valamint Lukács László magyar és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszter. A tanácskozás 4 és fél óráig tartott s azon véglegesen megállapították az e hó 14-ére Budapestté egybehívandó delegációk elé terjesztendő 1905. közös költségelőirányzatot. Az előzményekről a következőket jelenthetjük: Reggel 10 órakor Kötber dr. osztrák miniszterelnök megjelent a magyar miniszterelnöki palotában és rövid látogatást tett Zisza grófnál. A látogatás inkább udvariassági jelleggel birt. Fél 11 órakor Böhm- Bawerk dr. osztrák pénzügyminiszter meglátogatta az ugyancsak a várban levő pénzügyminiszteri palotában Lukács Lászlót. A két pénzügyminiszter igen soká tanácskozott egymással. Lukács László pénzügyminiszter ezután Tisza grófot kereste fel, akinél hoszszabb időt töltött. Déli 12 órakor voluchowski gróf külügyminiszter jelent meg a várban és a királyi palotába hajtatott s kihallgatásra jelentkezett az uralkodónak Ez a kihallgatás az uralkodó elnöklete alatti tanácskozás előkészítésére szolgált. Az orosz-japán háború, Budapest, május 5. A japánok ismét ujonganak, mint Tokióból jelentik, s van is rá okuk, mert annyi sok küzdelem, fáradság és hősies elszántság után végre sikerült a japán tengerészetnek — ha csak az eddigi összes hírek nem csalnak — elzárnia a port-arturi kikötő bejáratát. Nyolc-tíz nagy terjedelmű és nehéz gyújtóhajó teszi most lehetetlenné az orosz hajórajnak a nyílt tengerre való kijutást , miután a japánok a szárazföldről is közelednek már Port-Artur felé, az erősség s a benne levő 5000 főnyi helyőrség meleg napjai most következnek. Az oroszok már várják is az újabb támadást a tenger felől, de az most már valószínűleg csak akkor következik be, ha egyidejűleg a szárazról is támadhatnak majd a japánok. Azt a hírt, hogy a japánok Nincsvangot is megszállották volna Liaotungfélszigeten, mindeddig nem erősítették meg. A Jalu folyónál szenvedett nagy veszteségeket ellenben kezdik már beismerni maguk az oroszok is. 2000 halottról és sebesültről beszélnek már a tiszteken kívül, a végén azonban valószínűleg megkétszereződik még ez a szám legalább is, nem is számítva a sok foglyot, ami a japánok kezébe esett. Az orosz lapok most azzal iparkodnak leszállítani a japánok győzelmének értékét, hogy a japánok nagy túlerővel rendelkeztek, így a „Nov.Vremja“ kiszámítja, hogy a falunál orosz részről csak 18.000 ember küzdött 48 ágyúval, míg a japánok, — állítása szerint — 70.000-en voltak 180 ágyúval. De akkor miféle hadvezetőség lehet az, mely ily körülmények közt megütközik ? Mai táviratainkat az alábbiakban csoportosítják: Port-Artur elzárása. London, május 5. fokohamából jelentik, hogy egy japán hajóraj tegnapelőtt (kedden) azt a parancsot kapta, hogy a port-arturi kikötő elzárására újabb kísérletet tegyen. A hajóraj sűrű ködben a parti ütegek erős ágyúzása mellett azokon a pontokon, amelyeket számára kijelöltek, hajókat sülyesztett el és a kikötő elzárása minden tekintetben a legnagyobb mértékben sikerült. Port-Artur, május 5. (Az orosz távirati ügynökség külön tudósítójának jelentése.) Az ellenség a látóhatáron cirkál. Újabb támadás lehetséges. Megállapították, hogy az utolsó kikötőelzárási kísérletkor 12 gyujtóhajó dolgozott. Nyolc elsülyesztett hajónak helyét pontosan megállapították, kettőért még nem. Két gyújtóhajó nem állotta a gyilkos tüzelést és megfordult. Két gyujtóhajó a beszerzett értesülések szerint átlag 2000 tonnánál súlyosabb volt. Tokió, május 5. Arra a hírre, hogy sikerült Port-Artur kikötőjét elzárni, este az emberek ezrei vonultak végig az utcán zenével és lelkesen tüntettek a tengerészetügyi és hadügyi mi-nisztérium, valamint a vezérkar épülete előtt. ■ London, május 5. A „Daily Chronicle“-nek és a „Daily Telegraph“-nak azt jelentik Tokióból, hogy a port-arturi kikötő bejárata — hír szerint — valóban el van zárva. Berlin, május 5. Jokohamából jelentik a „Tageblatt”nak. A japánoknak a port-arturi kikötő elzárására tegnapelőtt tett kísérlete jól sikerült. A kereskedelmi hajók a kiszemelt pontokon sülyedtek el s a kikötő kijárata már most teljesen el van zárva. London, május 5. Az összes tokiói táviratok egybehangzóan jelentik, hogy a japánoknak múlt kedden délután sűrű ködben tett újabb kísérletük, hogy a port-arturi kikötő szűk bejárását több elsülyesztett teherhajóval elzárják, kitűnően sikerült. A japánok kilenc vagy talán még több, kővel és robbanóanyagokkal megrakott hajót vezényeltek a kikötőhöz. A parancs az volt, hogy a hajók emberáldozatra való tekintet nélkül igyekezzenek egészen a kikötő bejárásáig eljutni, és ott azután sülyeszszék el az összes hajókat. Azok a japán tengerész tisztek, akik a legutóbbi meghiúsult elzáró kísérletben résztvettek és életüket megmentették, kérték, hogy ezt az újabb vállalkozást is ők intézhessék. A különbség csak az volt, hogy az elzárást most nem éjjel, hanem nappal kísérelték meg. A londoni lapok abból a körülményből, hogy Alexejev a cárhoz intézett jelentésében nem mondja határozottan, hogy a kikötő bejárása szabad, hanem még csak meg fogja vizsgáltatni, vájjon szabad-e, azt következtetik, hogy a japán jelentések teljesen megfelelnek a valóságnak és hogy a japánok elzáró kísérlete minden várakozáson felül sikerült. Pétervár, május 5. Magánjelentések szerint a legutolsó port-arturi ütközet igen öldöklő volt. Az erődítmények valamennyi ütege tűzben állott. A robbanószerekkel megrakott hajók három csoportban közeledtek. Az első hajót adott jelre elsüllyesztették és a rajta levők nem fogadták el honfitársaik segítségét, hogy megmenekülhessenek. A partra kiúszott japánok elkeseredetten védekeztek revolvereikkel, nehogy fogságba jussanak. A falui ütközet részletei. Berlin, május 5. Péter vállát jelentik a „Tageblatt“-nak: Szaszulics tábornok, aki csak könnyen sebesült meg, saját elhatározásából Kuropatkin tábornok parancsa ellenére vállalkozott a falu-menti harcokra. Kuropatkin táviratban panaszt tett a cárnál, hogy Szaszulics nem teljesíti parancsát s a saját kockázatára az orosz katonák bátorságára számítva, veszedelmes vállalatokba bocsátkozik. Kaszalinszki tábornok állapota veszedelmes. Pétervár, május 5. (Hivatalos távirat.) Kasziatinszki tábornok jelentésében még a következők foglaltatnak : Visszaküldtem a Muracski-üteget a tartalékhoz és a 12. ezredet, a harmadik üteget és a gépfegyvereket a 11. ezred védelme alatt visszavonultattam. Vezérkari főnököm az utóvédet vezette vissza. Egy órakor a japánok oly közel jöttek a 11. ezred állásához, hogy a harmadik üteg az ellenséges ágyuk kereszttüzétől veszélyeztetett utón nem tudott tovább menni és a japánokhoz közel foglalt állást, hol az ütközet végéig maradt. Eközben elesett parancsnoka, Muracski alezredes. Az utóvéd első vonalába vezényeltek most egy gépfegyver Május 8.