Budapest, 1910. augusztus (34. évfolyam, 183-207. szám)

1910-08-10 / 190. szám

1910. augusztus 10., szerda: BUDAPEST Turisztika. A Munkás Testedző Egyesület turista osz­tálya augusztus 14—16-ára tervezett Magas- Tátra-i kirándulását 20. és 22-én tartja meg. Indulás 19-én este fél 10 órakor. Útirány : I. nap Csorba állomás, Csorba-tó, Trigon, Oszterva, Majláth-menedékház. (Meghálás.) Gyaloglás 7 óra. II. nap : Menguszfalvi völgy, Békás-tavak, Hunfalvy-hágó, Tengerszemcsúcs és vissza Csorbatóhoz. (Meghálás.) Gyaloglás 9 óra. III. nap: Csorbató, Furkota-patak, Szedilkó, Csorba állomás. Gyaloglás 6 óra. Visszaérkezés 23-án reggel fél 7 órakor. Je­lentkezni lehet e hó 18-ikáig az egyesület he­lyiségében (VII., Dob­ utca 20. sz.), az osztály titkáránál, minden este hattól­ nyolcig, ki bővebb felvilágosítással készséggel szolgál. A Magyar Turista­ Egyesület Budapesti Osztálya kirándulást rendez, a következő pro­grammal : Augusztus 20—21. kirándulás a Szittnyára. Indulás 20-án szombaton, a Máv­ nyugati pályaudvarából reggel 5 óra 35 perc­kor Korponára. Érkezés délben 12 óra 15 perckor. Korponáról a Zsibritón át a Szitt­nyára. Meghalás. 21-én, vasárnap, a sziklák megtekintése után indulás Szélakna—Hodrusi tavak és Hodrusbánya érintésével Zsarnócára, innen hazafelé indulás 2 óra 15 perckor, ér­kezés Budapestre vasárnap este 9 óra 45 perckor. Gyaloglás első nap öt óra, második nap hét óra. Kétnapi élelemről mindenki maga gondoskodik. Jelentkezési határidő augusztus 14., az egyesület hivatalos helyiségében. Ked­vezményes vasúti jegy négy korona 50 fillér. Vezető : Weisz Dezső. TÖRVÉNYSZÉK: A halottrabló rendőrkapitány. — A főtárgyalás első napja. — Nagykilinda, aug. 9. Hat héttel ezelőtt leleplezték Nagy­kik­in­dán Vlachovits János rendőrkapitányt, aki még áprilisban kirabolta a halott Ivanovics István udvari tanácsost, Dungyerszky Lázár­nak, a bácskai nábobnak vejét. Ivanovics csak átutazóban volt Nagykikindán és hir­telen meghalt. Vlachovits János rendőrkapi­tány, aki hivatalos küldetésben járt ott, ki­lopta útitáskájából értékpapírjait s amikor ez a bűnügy napfényre került, kiderültek a kapitány régebbi panamái is. Egész Nagykikinda a halottrabló kapitány perének mai főtárgyalásáról beszél. Már kora reggel nagy tömeg gyűlt össze a törvényszéki palota körül. Jegyekért ostromolják a törvény­szék elnökét, aki azonban csak korlátolt szám­ban adja ki a jegyeket. Nyolc órakor már meg­telt a tágas tárgyalóterem. A törvényszék tagjai: Hunkár Hugó táblai bíró,elnök, Ka­pusnyák Pál és Kovács József szavazóbírák, Nagy Ferenc jegyző. A vádhatóságot Dévény Ottó ügyész képviseli. Védő : Türk Márk dr. A tárgyalásra tizennégy tanú van beidézve. Nem jelentek meg a tanuk közül : a halott Joano­­­vics felesége, leánya és Varga Márton. Nem érzi magát bűnösnek. A tárgyalás pontban kilenc órakor kezdő­dött. Az elnök ezzel nyitotta meg a tárgyalást. — Ma tárgyaljuk lopással vádolt Vlacho­vits János bűnügyét. A tárgyalást megnyitom. Vezessék be a vádlottat. A közönség pedig szigorúan tartózkodjék minden tetszés és nem tetszés nyilvánításától, mert ez esetben a kö­zönséget kizárom. Bevezették a vádlottat. Vlachovits János, a halottrablással vádolt volt rendőrkapitány egy fogházőr kíséretében megtörve lép a te­rembe. Sötétkék ruha van rajta és lakkcipő. Erősen barna arcbőrű, fekete hajú, kopaszodó, fekete bajuszú, tipikusan szerb vágású em­ber. Az elnöki emelvény előtt mélyen meghajtja magát. — Vádlott, álljon a bíróság elé ! — szól az elnök. Vlachovits János előre lép. — Hogy hívják ? — Vlachovits János, harminchét éves. Nős. Rendőralkapitány. Vagyontalan. — Volt-e már büntetve ? •— Igen. Két ízben, párbajvétség miatt — ön lopással van vádolva. Fölolvassuk a vádirat rendelkező részét. Az ügyészség Vlachovits ellen kiadott vádiratában a büntető törvénykönyv három­százharmincharmadik szakaszába ütköző és 48. paragrafusa szerint minősülő lopás bűn­tettével vádolja Vlachovitsot, aki ezt április 14-én azzal követte el, hogy a hirtelen elhunyt Joanovics István udvari tanácsos lakásáról annak harminckttezer korona értékű papírjait jogtalanul eltulajdonította és azok egy részét értékesítette. Elnök : Bűnösnek érzi magát ? Vádlott : Nem. — Megértette a vádat ? — Igen. — Adja elő a védelmét. A vádlott mindent tagad. A halottrablással vádolt rendőrkapitány, akire a bizonyítékok egész tömege nehezedik, konokul tagad. — Mindenekelőtt ki kell jelentenem — kezdette a vallomását — hogy én semmiféle értékeket magamhoz nem vettem, senkit azok értékesítésével meg nem bíztam. Úgy történt, hogy én éppen az utcán sétáltam, amikor nagy tömeg verődött össze az udvari tanácsos háza előtt. Egy barátommal mentem, amikor figyel­meztettek, hogy Jvanovics hirtelen meghalt. Bementem a házba és mint rendőrkapitány érdeklődtem a dolgok iránt. A halott az ebédlő­ben feküdt. Körülötte rendkívül sok holmi feküdt szanaszéjjel. Joanovicsné megkért en­gem, hogy tegyem meg a szükséges intézkedé­sét és értesítsem a hozzátartozóit a katasztró­fáról. Én rendelkezésére állottam és aztán a hivatalomba mentem. Délután három órakor újra elmentem a halottasházba. Ekkor javában folyt a pakkolás. Elnök: Látott ön ott egy sárga bőröndöt a holmik között ? Vádlott : Láttam többet is, hogy sárgát láttam-e, arra pontosan nem emlékszem. Vlachovits János ezek után nagy bőbeszé­dűséggel adta elő a védekezését. Mindenről beszélt, csak a halott kifosztásáról nem. Az elnök félbeszakította: — Van-e tudomása önnek arról, hogy az elhalt Jaanovics értékpapírjait értékesítette Budapesten ? — Hallomásból van róla tudomásom. — Mit tudott mégis? — Mindössze annyit, amennyit erről ne­kem az elhunyt Zsófi leánya elmondott két héttel a haláleset után. Ő azt mondta, hogy az értékpapírok eltűntek. Ekkor én két sorsjegy számát felírtam. Ebből kovácsoltak később bűnjelet ellenem. — Szóval, ön fentartja azt az állítását, hogy teljesen ártatlan? — Igen. Bizonyítékok a kapitány ellen. A koronatanú, Joanovics János ügynök elmondja a kapitánynyal való összeköttetésé­nek történetét és vallomásában súlyos vádakat emel ellene. — Néhány héttel Joanovics udvari taná­csos halála után — mondja a tanú — Vlacho­vits rendőrkapitány magához hivatott és kér­dezte tőlem, hogy hol lehetne értékpapirosokat értékesíteni. Elnök: Pontosan emlékszik az értékpa­pírokra, amelyekről szó van? Tanú : Igen. — Nevezze meg! — Négy darab Szeged-Csongrád takarék­­pénztári részvény, egyenként ötezer korona értékben, egy olasz vöröskereszt-sorsjegy, egy nagykikindai takarékpénztár-részvény, egy nagykikindai gőzmalom-részvény, egy braun­­schweigi sorsjegy, két féldarab magyar állam­ és négy darab Szeged-Csongrád takarékpénz­tár-sorsjegy vételére szóló jogosítvány. Ezek azok a papírok, amelyek eladásáról a kapi­tánynyal tárgyaltam. — Mit mondott a kapitány, kinek a tulaj­donában vannak ezek a papírok? — Azt mondta, hogy Veszelinovits Vesa nevű rokona örökölte ezeket az udvari taná­csostól és hogy őt bízták meg ezek értékesíté­sével. A kapitány viszont engem akart meg­bízni az üzlettel. Én ajánlkoztam, hogy a ki­­kindai papírokat Kikindán, a szegedieket pedig Szegeden értékesítem. A kapitány azt mondta, hogy jobban szeretné, ha Budapesten csinálnám meg az üzletet. Ebben meg is álla­podtunk és a kapitánynyal együtt Budapestre utaztunk. Amikor megérkeztünk, együtt fel­kerestük Varga Márton pénzügynök ismerő­­sömet. Varga Márton szerzett is pénzt. Később Vlachovitsnak ismét kellett pénz, újból fel­utaztunk Budapestre és itt Vlachovits két darab Joanovics Danica névre kiállított Szeged- Csongrádi-részvényt adott át azzal, hogy Varga utján zálogosítsam el. Az értékpapírokat még aznap elzálogosítottam a Pesti Hazai Takarék­­pénztárnál nyolcezer koronáért. A pénzt át­­adtam Vlachovitsnak, aki négyszáz koronát adott fáradságomért. — Június 7-én — folytatta a tanú, — újból fölkeresett Vlachovits és ismét megbízott érték­papírok értékesítésével. Fölutaztam Buda­pestre, fölkerestem Varga Márton ügynököt és megbíztam, hogy a Kereskedelmi részvénytár­saságnál értékesítse az utóbbi részvényeket, amelyeket Vlachovitstól kaptam. Én magam a folyosón várakoztam, m­íg ő a bankban bent járt. Rövid idő múlva kijött Varga és igy szólt hozzám : — Délután két órára rendeltek vissza, menjünk! Mikor délután megjelentünk a bankban, egy negyed óra múlva ezzel jött vissza Varga az igazgató szobájából : — Baj van ! Az államrendőrség, miután a részvények lopásból származnak, eltiltotta a bankot, hogy a papírokat kiadja. Erre én éjjel tizenegy órakor Nagykikin­­dára utaztam, reggel fölkerestem a hivatalában Vlachovitsot, aki a történteket kétségbeesetten vette tudomásul. Elnök (Vlachovitshoz) : Hallotta, mit mond Joannovics? — Hallottam. — Mit felel rá? — Az első szótól az utolsóig valótlan. Én tényleg voltam Budapesten, de nem értékpapírok eladása végett. Joannovicscsal semmiféle meg­beszélésem nem volt. Mint földit szólítottam meg az Andrássy-úton, ahol egy kirakat előtt állott. Ha a tanú mást mond, hazudik. A védő kereszt kérdésekkel zavarba akarja ejteni a tanút, mire az elnök felszólítja, hogy ne faggassa a tanút. A tanú megesketése felöl a bíró­ság később fog dönteni. A titkosrendőr vallomása: Schön Jeremiás budapesti detektív a következő tanú. — Kajtár dr. nagykikindai rendőrkapitány — mondotta Sebőn — táviratozott Boda Dezső budapesti rendőrfőkapitányhoz és detektívet kért. Az első föltevésem az volt, hogy Joanovics János a tettes. Nagykikindán Kajtár kapitány­nyal kimentünk Joanovicshoz, aki először meg­ijedt, de később elmondta, hogy Vlachovitstól kapta az értékpapírokat. Joanovics vallomása alapján azonnal elmentünk Vlachovitshoz. El­sápadt, amikor'■ beléptünk. Tagadott mindent. Később engedett : beismerte, hogy ő adta át az értékpapírokat Joanovicsnak. Mikor kér­deztem, hol szerezte a papírokat, csak ennyit mondott : — A lovagiasságom és becsületem tiltja, hogy megmondjam, kitől kaptam az értékeket? Az elnök (Vlachovitshoz) : Hallotta, mit mondott a tanú ? Igen. —­ Igaz, hogy beismerte az értékpapírok eladását ? — Nem igaz! Az elnök (Lehen Jeremiáshoz): Mondja nem használt ön erőszakot Vlachovits vallo­­másánál ? — Kérem, nagyságos úr, ez a föltevés súlyosan sértő. A budapesti policia nem dolgozik erőszakos eszközökkel. Vlachovits önként, a maga jószántából tett vallomást. A bíróság megeskette Schön Jeremiást a vallomására. Az elnök délután fél kettőkor félbeszakí­totta a tárgyalást. Még kilenc tanú kihallgatása van hátra és egy ítélet csak szerdán lesz. § A bírák köréből. A király az igazságügy­miniszter előterjesztésére Handl József maros­vásárhelyi járásbirót a ternesti járásbírósághoz saját kérelmére leendő áthelyezése mellett VII. fizetési osztályba sorozott járásbiróvá, Kocsis Miklós alsójárai járásbirósági albirót a tordai ügyészséghez alü­gyészszé nevezte ki. Fekete Imre Csíkszeredai királyi törvényszéki bírónak pedig eddigi minőségében az erzsébet­városi és Tóth Miklós szászsebesi kir. járás­­bírónak törvényszéki bírói minőségben a maros­vásárhelyi királyi törvényszékhez saját kérelmükre leendő áthelyezését megengedte. 13

Next