Budapest - Köztársasági Ujság, 1918. október-december (42. évfolyam, 229-306. szám - 1. évfolyam, 1-37. szám)

1918-12-07 / 19. szám

4 KÖZTÁRSASÁGI ÚJSÁG 1918 december 7., szombat 5. A tót köztársaság békés és testvéries egyetértésben akar élni a szomszéd népekkel. Il zalai szlovén betörés. * A zalamegyei Muraszombatba, a hadügym minisztériumhoz érkezett jelentés szerint, sfeddersburgból (karintiai városka) tegnap kétszázötven írreguláris szlovén katona tört be. A szlovének elkergették a polgármestert, a rendőrkapitányt, az elöljáróságot és birtokba vették a várost. Az a céljuk, hogy Zala megyének vendektől lakott részét teljesen megszállják. Értesülésünk szerint a hadügyminisztériumnak az a felfogása, hogy mivel a megszállás ellenkezik a fegyverszüneti szerződéssel és a demarkációs vonalon innen történt, erőszakos és jogtalan, tehát fegyverrel fogunk ellene fellépni. Érsekújvár tiltakozása. Érsekújvár városa 18 000 főnyi szinmagyar lakossága mai népgyűlésén határozatot hozott, amely szerint előre felemen kérő és óvó szavát az ellen, hogy a város a katonailag kiürítendő zónához és ezzel a szlovák területhez csatoltassék, ami a város teljes pusztulását eredményezné. Az érsekújvári nemzeti tanács ezt a határozatot távirati úton elküldte a miniszterelnöknek. A románok Kolozsvárt is megszállják. Lázár Aurél dr., az erdélyi román kormány igazságügyminisztere, aki tegnap Gyulafehérvárról Nagyváradra érkezett és ott felkereste Ágoston Péter dr., főispánt, kijelentette, hogy tudomása szerint, aromán csapatok Kolozsvárt is meg fogják száltáni, minthogy ez a város a demarkációs vonalon belül fekszik. Nagyváradra nem jönnek román csapatok, egyébként a románok fentartják igényeiket a Bánátra és most tárgyalnak a szerb kormánnyal. Lázár szerint a román csapatok teljesen a francia főparancsnokság intenciói szerint járnak el a „Kölnische Zig“ a magyar Erdélyért. Az erdélyi románság arról a határozatáról, amelyben Magyarországtól való elszakadásukat és Romániához való csatlakozásukat mondják ki, azt írja a Kölnische Zeitung, hogy a határozathoz sem a magyarok, sem pedig az erdélyi szászok nem járultak hozzá, csak a románok hozták, akik a romániai földesurak és bérlők nyomása alól elmenekültek és a szomszédos Erdély befogadta őket. Itt nyugalomra találtak, jóléthez jutottak. Ezt azzal hálálják meg, hogy most Erdélyt az ő országuknak tekintik és Romániának igénylik. A székelység mozgalma, Kézdivásárhelyről jelentik. A kézdi járás harminckét községe Medgyaszai Mihály református lelkész elnökletével nagygyűlést tartott és azon a népköztársaság szolgálatára fölajánlották vérüket, életüket és minden vagyonukat. A nagygyűlés megállapította, hogy a székelység másfélezer éve lakik a keleti Kárpátok lábánál és hogy az Árpád vezérlete alatt érkező magyar testvéreket itt várta és fogadta s velük a történelem évezredes folyamán mindig testvéri kapcsolatot tartott fenn. Ezen ősi történelmi alapon állva, elszántsága teljes erejével tiltakozik a magyar állami egységből való kiszakítás és az idegen uralom alá való kényszerítés gondolata ellen. Hivatalos jelentés az idegen csapatokról. A hadügyminisztérium sajtóosztálya jelenti ma : Romának ! Egy járőr átlépte a demarkácionális vonalat és, Mezőbánra bevonult. Besztercét 500 román megszállta. Szerbek: A helyzet változatlan. «iiiiiiiiiiiii!»!!ii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiii819.i8a!!tsiiui Forradalmi vörösgárda Budapesten. . *. i — A foi’radát&ih’ vívmányait a népnek kell kiélveznie ! A tömeg hallgatott, majd a jelszavak elkiáltása után tovább vonult. Az erzsébetfalviak a Sorokséri-úton, Lónyay-utcán, a Múzeum-körúton, a Kossuth Lajos-utcába vonult. Itt összetalálkozott a Kerepesi-út felöl jövő csoporttal és egyesülve a Kötársasági párt papnövelde-utcai helyiségelőtt állottak meg. A Köztársasági párt előtt is ugyanolyan tüntetés zajlott le, mint a Károly- pártkor előtt. A katonák egy tömegben megállottak, vezetőik előléptek és itt is, hárman-négyen kiáltottak : — Miénk a jövő Magyarország ! — Éljen a szündikalizmus! — Éljen a munkások kezében lévő ipari termelés! ' ' „ * A tömeg csendesen folytatta útját az Irányi-utcán végig a Dunapartra, ahol találkozott a Károlyi-part elől elvonuló újpestiekkel. Most már mind a százötvenen együtt, a dunaparti körzőn , visszamentek a Károlyipártkor elé, ahol megismétlődött az előbbi demonstráció. Néhány katona kivált a sorokból és felkiáltott : •— Éljen az internatcionálé! — Éljen a világforradalom! — Magyarország a magyar munkásokéi — Csak egy töke van a világon, a munka! Ezzel véget is ért a tüntetés és a komoly, elszánt tömeg csendesen eloszlott. Munkatársunk, aki végigkísérte a tüntetők felvonulását, beszélgetett a vörös gárdistákkal. A beszélgetés így folyt le . — ívik vezették önöket; erre a tüntetésre kérdezte munkatervünk — és mi a célja a tüntetésnek ! •— A forradalopi a népé ! Magunktól jöttüni. Egyelőre nincs Háromszáz bolseviki katona felvonulása. — Tüntetés a Károlyi-párt és ’■ V Váratlanul, meglepetésszerűen megjelent ma este Budapest utcáin a vörös-gárda. Senki sem tudta eddig, hogy megalakult, senki sem gondolt arra, hogy a magyar forradalom impozáns eredménye dacára, ilyen mozgalom hívekre találna. Ma este azután Budapest közönsége meggyőződhetett arról, hogy nálunk is van vörös-gárda, amely komoran, méltóságteljes tüntetésben adott életjelt magáról. A tüntetés előre megszervezett volt, amit az bizonyít leginkább, hogy a vörös-gárdisták egyidőben, este fél hét órakor három csoportban, a főváros három részén vonultak fel. Újpestről a Váci-utón, Erzsébetfalcáról a Soroksári-úton át és a Kerepest-atról a Rákócziidon át mintegy 50—50 főből álló katonacsapat vonult végig. Fegyver nem volt náluk, mindegyik sapkáján, a sapkarózsa helyén vörös szalag látszott. A vörös szalagon felírás. Az erzsébetfal vakkén: a Forradalmi vörös-gárda«. Az „újpestiekén: , v . ■ «Magyar vörös-gárda«, A kerepesi-utiakén: »Budapesti vörös-gárda«. A főváros belterületéig az út közepén maradtak hangtalanul, teljes csendben, a belső területen a gyalogjárón folytatták útjukat, négyes, zárt sorokban. Legelőbb értek be az újpestiek, akik a Vilmos császár utón, Fürdő-utcán, Dorottyautcán át a Károlyi pártkör elé vonultak, itt megállották és Budapesten egészen szokatlan, komor, ünnepséges tüntetést rendeztek. A törmg némán sorakozott a járdán, három, .egy katona élére lépett és harsányan fölkiáltott . Éljen a forradalmi Magyarország ! Köztársasági párt elött, Budapest, dec. 6. Éjjeli minisztertanács. A kormány tagjai ma délután hat órakor Károlyi Mihály elnöklésével minisztertanácsra ültek össze. A minisztertanács, amelyet a vacsoraidőre félbeszakítottak, az éjféli órákban még tart. -, Értesülésünk szerint előbb kormánybiztosi kinevezésekkel és a községi jegyzők ismeretes memorandumával foglalkoztak, majd külpolitikai kérdéseket vitattak meg. Hat új kormánybiztos. A mai minisztertanácson a következő kormánybiztosi kinevezéseket hozták : Torna Miklós nyugalmazott alkuma, Szolnok-Dobokamegye, Kemény Gábor dr. gimnáziumi tanár Torda-Aranyásmegye, Makray Mihály dr. nagybányai polgármester Szatmármegye, Kossaczky László munkásbiztosító igazgató, Szatmár város, Jócsák Kálmán Csongrád megye és Bartos János volt országgyűlési képviselő Bars vármegye területére. Svájc nem ismeri el követünket. Grifből jelentik : A berni külügyi hivatalnak már kezdettől fogva némi aggodalma volt amiatt, hogy a magyar kormány egy nőt, Bédy-Schwimmer Rózát, küldte követnek Svájcba. Néhány nappal ezelőtt udvarias értesítés jött követségünkre, amellyel tudatták, hogy Svájc nehézségeket fog támasztani Bédy-Schwwimmer asszony elismerésénél, mert nem tartja kívánatosnak, hogy nőt nevezzenek ki követté. Ennek következtében Bernben most várják a mi kormányunk elhatározását. A székelység állásfoglalása. Háromszék vármegyében a kézdi járás harminckét községe Medgyaszai Mihály református lelkész elnökletével nagygyűlést tartott és azon a népköztársaság szolgálatára felajánlották vérüket, életüket és minden vagyonukat. A székelység a ranyvil vitélőszéke és a béke konferenciája előtt ünnepélyesen bejelenti el nem vitatható jogát és igényét, hogy a wilsoni önrendelkezési jog orcájuk is alkalmaztassák. Ezen állásfoglalásával csatlakozik az Országos Székely Nemzeti Tanácshoz, és felszólítja valamennyi székelypolgárt, hogy nemzeti igazságuk megvédélyjezésére haladéktalanul tömörüljenek. A nagygyűlés végül megbízta az elnökséget, hogy a Nemzeti Tanácsot, a népkormányt, Károlyi Mihályt és Nagy György dr.-t üdvözölje és az egész székelység hűséges ragaszkodásáról biztosítsa. Felhívták az összes székely vármegyé - hez hasonló állásfoglalásra. Mnás célunk, mint hogy megmutassuk magunkat... Tudjameg Budapest népe, hogy a magyar fővárosban is van vörös gárda. — Milyen szervezetben tömörülnek? A kérdezett kémlelő szemmel nézett fel, majd így szólt: — Mi nem beszélünk, hanem cselekszünk, ha annak idejét látjuk! Annak idején, majd meglátják az urak, hogyan vagyunk szervezve és ki vezérel minket? Azt is, hogy mit akarunk! — Hát mit akarnak önök? — Ön van olyan intelligens, hogy magától is kitalálja, mi a mi célunk. A mi célunk ugyanaz, mint az összes proletároké ! Megváltoztatni azokat a galád osztály viszonyokat, amelyek eddig uralkodtak az egész világon. Azt akarjuk, hogy a sok markrgeneráció utódai most élvezzék mindazt a sok jót, ami mddig csak a milliomosok kiváltsága volt. Eddig mi vergődtünk és küzködtünk, a mágnások és milliomosok palotákban laktak és övéké volt a föld minden java. Most mi kérünk részt belőle. — Hiszen ez a bolsevizmus, sit a mozgalom fenyegeti a forradalom eredményeit. — Ne féljen ettől ! Mi előrelátók vagyunk ! A forradalom egészen más, mint amit a polgári osztály elképzel. Ma csak felvonultunk. A forradalomnak a proletariátus érdekeit kell képviselni- Ismétlem, hogy mi nem, beszélünk, hanem cselekszünk ! Az érdekes tüntetés körülbelül egy óra hosszáig tartott és mindenütt nagy feltűnést keltett.