Budapest, 1945. (1. évfolyam)
1. szám - BÁNRÉVY GYÖRGY: A Népszínház alapítása
javaslatot önálló Operaház felépítésére alkalmas helyre vonatkozóan. A választás a Hermina-téri telekre esett. Minthogy a Népszínházi Bizottság a Kerepesi-(ma Rákóczi-)út és a Sertéskereskedő-(ma Népszínház-)utca sarkán levő téren (ma Blaha Lujzatér), melyet részben a mértékhitelesítő hivatal épülete foglalt el, nem kevésbé alkalmas és igen előnyösen megszerezhető helyet talált a Népszínház számára, kézenfekvő volt az a megoldás, hogy a Hermina-téri telket az Opera céljára engedjék át a kormánynak, viszont megváltási ár fejében fedezetet kapjanak a Népszínház majdnem teljes építési költségeire. Ez esetben a színház építését azonnal meg lehet kezdeni és két év múlva be is lehet fejezni. Így is történt : az 1873 október 8-án az egész kérdést rendező szerződés szerint a Népszínházi Bizottság 62.000 forint kisajátítási ár fejében megkapja a Kerepesi úti telket és azon a kormánynak átengedett Hermina-téri telekért felajánlott félmillió forintból megkezdi a Népszínház építkezését. A Népszínház épületét Fellner Nándor bécsi építész tervezte és Kéler Napóleon budapesti építési vállalkozó kivitelezte. Az építkezés költségei az 1874 márciusában megkötött szerződés előirányzata szerint 588.000 forintra rúgtak, a létesítés költségei összesen 685.923 forint 43 krajcárt tettek ki , hatalmas összeg, nagy érték abban az időben. Pest városa, majd Budapest főváros törvényhatósága és a Népszínházi Bizottság céltudatos munkája után 1875 október 15-én nyílt meg a Népszínház, fényes ünnepélyességgel. A kezdeményezés Pesten történt, de a színház már az egyesített fővárosban kezdte meg működését. Alig egy évtizednyi virágzás után a Népszínház hanyatlásnak indult, mert visszafejlődött a műsorának tengelyébe állított műfaj : maga a népszínmű. A magyar színház-kultúrának mégis jelentős szolgálatokat tett, még azzal is, hogy megszűnése után 1908-ban, átadta hajlékát a Nemzeti Színháznak, mely azóta is a régi Népszínház épületében játszik. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS történeti, művészeti és TÁRSADALMI képes folyóirata Szerkesztőség: IV., Somogyi Béla út 20. Távbeszélő: 189—482 Szerkesztőségi órák: délután 3 — 6-ig. Kiadóhivatal: IV., Központi városháza, II. emelet 239. sz. Távbeszélő: 189—850 (398. mellékállomás) Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetéseket korlátolt számban veszünk fel. Folyószámla a Községi Takarékpénztár Rt. főintézeténél, V., Dorottya utca 4. Lestyán Sándor : »A Lánchíd regénye« eredeti képanyaga a szerző gyűjteményében van. Péczely Béla: »A Vérmezőtől a Martinovics-hegyig« eredeti képanyaga a Fővárosi Történeti Múzeum gyűjteményében van. A Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzését ábrázoló litográfia a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményében van. A nyomódúcokat — Molnár C. Pál két eredeti fametszetének kivételével — a Posner Grafikai Műintézet Rt. cinkográfiai műhelye készítette. Az orosz fordítás Kintzigné Afanassenko Tatjána, az angol Pohárnok Zoltán, a francia Gyergyai Albert munkája. A nyomdai munkálatokat a Székesfővárosi Házinyomda végezte Mihalik Gusztáv vezetésével. BUDAPEST A SZÉKESFŐVÁROS történeti, művészeti és társadalmi KÉPES FOLYÓIRATA legközelebbi száma 1945 november 15.-én jelenik meg. A II. szám tartalmából: Nagy Lajos: Pest város őse. Kerékjártó Béla: Paul Valéry budapesti látogatása (Paul Valéry eredeti rajzaival). Borbíró Virgil: Budapest építészete a múltban és a jövőben. Vayer Lajos: A főváros pusztulása a régi ostromok után. Goda Gábor: Régi és új Rózsadomb. Lestyán Sándor: Őszi séta a Szabadsághegyen. Zelk Zoltán: A zugligeti csata. Nagy István: Budapest szociálpolitikájának első lépései. Gerevich László: A budai Nagyboldogasszony-templom kincstára. Sőtér István: »Búcsú a Vártól« c. közleményének fényképfelvételeit Manninger János készítette, a többi fényképfelvételt a Központi Híradó Rt. fényképosztálya. 36